építészet : környezet : innováció

Még egy kör

A Városvezetés eszmét cserél a Polgárokkal. Téma: a Kossuth Lajos utca - Rákóczi út helyzete a Belvárosban
Városházi beszélgetések, szeptember 24.

A Városházi beszélgetések szeptember 24-i, a Kossuth utca - Rákóczi út tengely életre keltését tárgyaló fórumán Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke mondta ki a lényeget: egyrészt, hogy a város működtetését a lakók életminőségének szolgálatába kellene állítani, másrészt, hogy a budapesti helyzet jelentős és gyors javulásához mindenekelőtt eltökélt politikai akarat kell.

Ehhez a két evidenciához képest, amiket az érintett döntéshozók hevesen bólogatva igyekeznek minél távolabb tudni maguktól, tulajdonképpen minden más mellékes volt. Előzőleg Németh Bálint, az AERA Property Marketing képviselője beszélt az utca, mint brand témakörben mozogva, rámutatva „a márka integritásának” ”kohéziós erejére”, a már működő budapesti márkák (Fashion Street, Andrássy út, Liszt Ferenc tér, Ráday utca, Falk Miksa utca) mellett a londoni West End sikerének elemeit sorolva (egységes arculat, tematika). Az ingatlanosszakma „location, location, location” mantrájának átfogalmazásával a közterületek esetében a megközelíthetőség (x3) kulcsszerepét hangsúlyozta. A megközelíthetőség, vagyis a rendezett közlekedési viszonyok hiányát jelölte meg a pesti Duna-part, a Petőfi Sándor utca, a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út fejlődésének gátjaként.


Ikvai-Szabó Imre
Németh Bálint

Lukács András
Gauder Péter


Lukács András az autós közlekedés pazarló helykihasználásával és a levegőszennyezéssel (Budapest levegőminősége a legrosszabbak között van Európában) indokolta az autós forgalom radikális korlátozásának szükségességét. Külföldi nagyvárosok (Bordeaux, Amszterdam, Bogota, Szöul) példáin keresztül illusztrálta, hogy az autók kiszorítása egy-egy útszakaszról nem okozott közlekedési káoszt (jobban mondva nem fokozta, hiszen pont a káosz miatt vezették be a korlátozást), viszont jelentősen fellendítette a kiskereskedelmet és értelemszerűen javította a levegő minőségét stb. Mint mondta, Bogotában például gyorsbuszhálózatot alakítottak ki, ami a metró kapacitását képviselte, árban és időben annak töredékéért megvalósítva.

Szerinte a Kossuth Lajos utca - Rákóczi út esetében is minimális anyagi ráfordítással (felfestés, táblák) lehetne nagy javulást elérni – első körben az autóforgalom korlátozásával, majd a járdák szélesítésével, fásítással stb.

Gauder Péter ezek után kérte fel a jelenlévőket, hogy kívülállóként javaslataikkal, ötleteikkel járuljanak hozzá a szakmai testület munkájához. Ezek a kívülállók a jelek szerint leginkább szakmabeliek (főépítészek, ingatlanfejlesztők, várostervezők, közlekedéstervezők stb.) voltak, akik ezerszer elmondott véleményeket és szakmai trivialitásokat ismételtek el. Ismét felhangzott a „miért a biciklis kisebbséget akarjuk támogatni a nem biciklis többséggel szemben” kezdetű szólam, az életmódkutatás és az agglomeráció vizsgálatának szükségessége, a „Budapest tudásközpont” közhelye, és hogy jól végig kell gondolni az alternatívákat.

Egy megszívlelendő hozzászólás a népszerűtlen kényszerintézkedések felvállalását sürgette, így például az autóforgalom csökkentésének deklarált célként való megjelenítését.

A Kossuth Lajos utca - Rákóczi út helyzeténél jóval összetettebb esetekben is elképzelhető olyasfajta hatékony problémamegoldás, ami a hosszú távú közérdeket képviselő politikai akaraton és a tisztességes, alapos szakmai előkészítésen nyugszik, a polgárok számára pedig tényleges lehetőséget nyújt az egyébként jól kidolgozott, profi program bírálatára. A Városházi beszélgetéseken nem látszott jól kidolgozott, profi szakmai program, esetleg több megvitatandó alternatívával – a jelenlévőktől kvázi szakmai javaslatokat várnak. Csakhogy az ilyesfajta redundáns klubdélutánokon (úgynevezett párbeszéd) képződő, unalomig ismert érvek és ellenérvek, ötletek és javaslatok halmazát bármelyik, egyetemi hallgatókból verbuválódott munkacsoport elő tudná állítani záros határidőn belül, hát még egy képzett szakembergárda. Nyilvánvalóan nem a szakmai muníció hiányával van baj, hanem a poltikai szándékkal, amely immunis a hosszú távú közérdekre, és így például elavult koncepciójú metróberuházásban illetve rosszul megépített utakban stb. manifesztálódik.

Akár őszintének is vélhető pillanatok maradtak a végére, amikor is Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes felindultsággal a hangjában arra bíztatott mindenkit, hogy személyesen vegyék rá parlamenti és közgyűlési képviselőiket a helyes szavazásra. A belvárosi polgárok például kilincselhetnek a kerületnél, hogy ugyan tiltsa már meg saját ingatlanjainak lánc-bérbeadását és ezzel a bérleti díjak irreális mértékű felnyomását (lehet, hogy ez csak azért tűnik naivitásnak, mert még senki nem próbálta meg).

A főpolgármester-helyettes egyébként megígérte, hogy az elsők között ragad ecsetet, ha flashmob keretében lehet biciklisávot felfesteni a Kossuth utcára, továbbá közölte, hogy Budapestnek igenis van hosszú távú stratégiája, meg lehet nézni a városvezetés honlapján.

Tényleg van, Budapest Városfejlesztési Koncepció a neve, sok görgetés után a honlap bal alsó zugában találjuk a linkjét, csak fejezetenként lehet megnyitni, óvatos általánosságokat illetve száraz konkrétumokat tartalmaz (markáns víziót nem), és az utcára kilépve teljesen indifferenssé válik a léte, mert a valóság már régóta nem mutat konvergenciát semmiféle kívánatos jövőképpel.

szöveg+kép: Török Tamás

vélemény írásához jelentkezzen be »