Nézőpontok/Kritika

Még egyszer a Budai Várról

1/6

Granasztói-Polonyi: Budapest holnap 1969 - eredeti ábra a mára elkészült felvonók és tervbe vett kapcsolatok feltüntetésével

Granasztói-Polonyi: Budapest holnap 1969 - eredeti ábra a mára elkészült felvonók és tervbe vett kapcsolatok feltüntetésével
Szent György tér beépítése tervpályázat - Gulyás Zoltán I. díjas terve 1962
Felvonó a Kortina köz mellett2012
Új felvonó a Gránit lépcsőnél 2015
Felvonó Gironellában, Spanyolország 2015
Budai Vár - forrás: Wikipédia
Granasztói-Polonyi: Budapest holnap 1969 - eredeti ábra a mára elkészült felvonók és tervbe vett kapcsolatok feltüntetésével
Szent György tér beépítése tervpályázat - Gulyás Zoltán I. díjas terve 1962
Felvonó a Kortina köz mellett2012
Új felvonó a Gránit lépcsőnél 2015
Felvonó Gironellában, Spanyolország 2015
Budai Vár - forrás: Wikipédia
1/6

Granasztói-Polonyi: Budapest holnap 1969 - eredeti ábra a mára elkészült felvonók és tervbe vett kapcsolatok feltüntetésével

Még egyszer a Budai Várról
Nézőpontok/Kritika

Még egyszer a Budai Várról

2016.05.13. 14:58

Cikkinfó

Szerzők:
Roth János

Földrajzi hely:
Budapest

Vélemények:
7

A Budapesti Építész Kamara 2016. május 12-i Küldöttgyűlése adta e pár sor megírásának aktualitását. A kormányzati munkában való szakmai részvételt vállaló Köztestület ülésén elhangzó beszámolók semmilyen formában sem érintették a közvéleményt és a legtágabban értelmezett építészszakmát is megosztó két kérdést, a Városliget és a Budai Vár kérdéskörét. Roth János írása. 

Mintha az állásfoglalás csak személyes kérdés lenne!


Ezért tavaly decemberben írt cikkemet, mely a „Metszet" 2016/1. számában (az utolsó oldalakon), Schneller István és Lővei Pál kiváló írásai kíséretében már megjelent, az Építészfórum nyilvánossága előtt is közzéteszem.

Azóta ugyan történt egy s más – most csak a Várra koncentrálva – de gondolataimat csak további gondok felsorolásával tudnám kiegészíteni. Lemondott a Hauszmann Bizottság három tagja. Március végén Lázár János miniszter úr a MÉSZ-ben ismertette a Miniszterelnökség vári építési elképzeléseit, a Várnegyed kormányzati célú átformálásával együtt. Azóta csak az újabb döntéseket halljuk, a Karmelita kolostor dunai erkélyét, az itten Bástyasétány teljes ellehetetlenülését, a Tabán felőli oldalon nem csak a Lovarda és egyéb díszletek visszaépítését, hanem a hajdani istállókét is!


Gondolatok a Hauszmann terv kapcsán
Kísérlet egy díszlet építészeti értelmezésére

A közvélemény, beleértve a szakmait is, kevéssé tájékozott a Nemzeti Hauszmann Terv kapcsán. Ez év tavaszán ugyan szakmai konferenciát szervezett a Metszet nevű folyóirat a Miniszterelnökség vezetésével, valamint az MMA és a MÉK közreműködésével „Budai Vár-Nemzeti Hauszmann Terv" címmel, de a terv megvitatása elmaradt. Mi, építészek, elámulva hallgattuk a százmilliárdos tervek ismertetését, begyűjtöttük a kamarai kreditpontokat, és élveztük a pazar vendéglátást. Talán még pár bátortalan ellenvélemény is elhangzott. Ennyi.

A tájékozottabbak arról is tudnak, hogy létezik Hauszmann Bizottság, melyben építészek, művészettörténészek, műemlékvédelmi szakértők, régészek és politikai döntéshozók vesznek részt. Véleményüket azonban a közvélemény nem ismeri, kívülről így a Bizottság a „díszlet" látszatát kelti.

Az említett folyóirat, megint csak a Miniszterelnökség támogatásával, szócsőként ismertette 2015 október-novemberi számában főtémaként a Tervet. Ebből kiderül, hogy ez lényegében a Várpalota rekonstrukciója. A Bizottság elnökével készült interjú ugyan utal arra, hogy vannak ellenvélemények, de azok lényegéről nem esik szó. Ezekről a folyóirat a továbbiakban sem számol be.

Ellenvéleményként az „Élet és Irodalom" 2015. november 13-i számában közölte György PéterA neonacionalista díszlet" c. írását. A szerző leszögezi, hogy „a Vár-elsődleges,eredeti-kontextusából ma már semmi sem érvényes…..épp az a társadalmi valóság nincs többé, amelyben az eredeti épületek működtek". Építész számára ez nyilvánvalóvá tehetné „a látványosságorientált múltteremtés" képtelenségét. Végső következtetésként „A budai Vár nem lehet a történetvesztett illuzionista hazugság tere, amely lehetetlenné teszi, hogy az új nemzedékek visszaemlékezzenek arra, milyen sors jutott elődeiknek" - idézem újra a glosszát.

Ezek az evidenciák késztetnek arra, hogy építészeti indíttatású gondolatokkal bíráljam a Várpalota rekonstrukciójának díszlet építészetét.

1. A Budai Várpalota kérdésköre.

Meggyőződéssel vallom Marosi Ernő akadémikus véleményét 1, mely szerint a volt uralkodói székhelyek „republikánus" átalakulását természetes folyamatnak tartja. A Louvre, az Ermitázs mellé mára a Berliner Schloss is ide sorolható. Az előbbiek múzeum tartalma jól tükrözi a hajdani kincseskamrák, magángyűjtemények közgyűjteménnyé alakulását, az utóbbi pedig tényleges 21. századi felvetéssel a nemzetek és kultúrák közötti párbeszéd Humboldt Fórumává épül újjá.

Ebben az értelemben a Várpalota mai használata megnyugtató. Az 1980-as évek közepére az épületegyüttes múzeum, képtár, könyvtár funkciója megvalósult. Más kérdés, hogy ezek korszerűsítésére sort kell keríteni. A Széchenyi Könyvtár bejárata - komoly beavatkozásokkal ugyan - de kialakítható lehetne a Palota tér felől is, ahogy egykor eltervezték. Értő rendező kezében még a hajdani Munkásmozgalmi Múzeum, a Ludwig gyűjtemény volt épülete - a mindent beborító tardosi vörös belső burkolat ellenére - alkalmas akár hatásos El Kazovszkij kiállítás rendezésére is.

Építészként a negyven esztendővel ezelőtt tervezett tömegképzést, a Hidasi-féle kupolát, Janáky közreműködésével megvalósított egyszerű barokk homlokzati kialakítást sokkal inkább magaménak érzem, mint a Hauszmann által tervezett eklektikus homlokzatokat, belső tér nélküli kupolát2 még akkor is, ha a mai kupola klasszicista előképekre utal, akár a „szocialista realizmus" formavilágát idézve.

A napi hírek szerint Kormányhatározatok szólnak a Palota A-B-C-D épületéből az Új Nemzeti Galéria, az F épületből pedig a Széchenyi Könyvtár kitelepítéséről.
A KÖZTI javaslatai szerint a Galéria területén a Hauszmann-féle reprezentatív terek (fogadótér, bál- és büfé terem, Habsburg terem, Trónterem) helyreállítását célozza meg a rekonstrukció építészeti programja, a több tízezer négyzetméteres egyéb területről nem történik említés. A BTM-ben helyreállítanák a Szent István termet. Az F épületből kibontanák az udvarokba beépült repositoriumokat, helyreállítanák a főlépcsőházat és a Hunyadi termet, de ugyancsak semmit sem lehet tudni a hatalmas tömb további funkcióiról.


Granasztói-Polonyi: Budapest holnap 1969 - eredeti ábra a mára elkészült felvonók és tervbe vett kapcsolatok feltüntetésével
1/6
Granasztói-Polonyi: Budapest holnap 1969 - eredeti ábra a mára elkészült felvonók és tervbe vett kapcsolatok feltüntetésével




Mi célt szolgál ez a pusztán hajdani, monarchikus céloknak megfelelő reprezentáció és pompa rekonstrukciója? Már ha egyáltalán megvalósítható fényképek és töredékes tervrajzok alapján, a 19. század designer tudása, mintakönyvei, kézműves háttere és anyagai hiányában? Ráadásul a hatvanas évek átalakításai szerkezeti átépítéseket, a lépcsőrendszerek, az ablakosztás módosítását, a kupola áthelyezését, valamint a jelenlegi funkciókat kiszolgáló gépészeti hálózatok, csőcsatornák kialakítását eredményezték. Mindezt el kellene felejteni, pusztán azért, hogy a Hauszmann féle épület visszaépíthető legyen? Újra egy kibelezett romból kellene új épületet alakítani,
ahogy ez a háborús pusztítások után történt?

Ezek a vélt műemléki, restaurációs beavatkozások olyan építészeti, építész-etika kérdéseket vetnek fel, melyek nem prognosztizálható nehézségek elé állíthatják az ilyesfajta vállalkozások eltervezőit ( Megrendelőt és tervezőt egyaránt). Nem talmi díszlet készülne itt (persze hihetetlen pénzért), melynek látványa talán valami régi dicsőséget ugyan kifejezhetne, de silánysága, értelmetlensége csak a legpopulistább befogadás előtt maradna rejtve?

2. Térfalak kérdésköre

A Várpalota környékének térfalairól vetnék fel néhány gondolatot.
Közismert építészeti kérdés a Szent György tér nyugati lezárása és a Dísz térrel történő kapcsolata. „A Palota kiegészítésének, előterének tekintendő a Szent György tér. Nemcsak a helyzete folytán fontos, nem csak szép arányú tér, hanem a maga nemében szinte páratlan fekvésű. Egyik oldalán felnyílik a legszebb budapesti panoráma felé – éppen a Lánchíd fölött -, másik oldalán pedig megnyitható a hasonlóképpen nagyszabású látvány, a budai hegykoszorú felé" - idézem a már említett építészeket. A tér eredeti, zárt, alakjának helyreállításáról, a nyugati térfal kérdésében rengeteg tervpályázat született. Legutóbb a Nemzeti Galéria itteni megvalósítására láttunk építészetileg kiérleletlen javaslatot, de a Hauszmann terv érdemben nem foglalkozik ezzel a kérdéssel: a háború előtti állapot, a főhercegi palota rekonstrukcióját vizionálja. Pedig az elfelejtett pályázatok között Gulyás Zoltán 1962-es pályázati I. díjas terve, korszerű építészetével, amely valamiképp a középkori állapotot idézi, ma is helytálló javaslat lehetne. A Szent György tér és a kapcsolódó területek rendezésével napirendre került a Várgarázs építése és a Nyugati sétány megépítése. Egyelőre egyes elemei is csak részben valósultak meg a Kortina-köz területén.(TAAT építész csoport 2001-2012 ) A Fehérvári rondellától a Déli kortina falig elkészült az újkori várfalak mentén futó felső sétány és az Anjou falak menti alsó sétány amely a kortinafalban nyitott átjáróval a Palota kerttel is kapcsolatot fog teremteni. Ezt a korszerű alkotást semmiképpen sem szabadna figyelmen kívül hagyni.3


Szent György tér beépítése tervpályázat - Gulyás Zoltán I. díjas terve 1962
2/6
Szent György tér beépítése tervpályázat - Gulyás Zoltán I. díjas terve 1962




A tér déli oldala, a Palota „A" épület szárnyának nyugat felé történt kiegészítésével részben megoldást nyert, de a térszint jobb és szebb kiképzése, esetleg itteni palota-bejárat kialakítása várat magára. A keleti oldalon a Sikló felső állomása a mainál méltóbb kialakítást igényelne. Az északi oldalon a volt Honvédelmi Minisztérium romjának kényes kérdése szintén válasz nélkül marad, vagy csak távlati célként szerepel a Hauszmann-tervben.

Ugyanekkor a Hunyadi udvar déli végén és a Csikós udvarban elhatározott „visszaépítések" – a Főőrség és a Lovarda épülete – semmilyen térfalképző szereppel nem bírnak. Nincs is erre szükség, itt a Palota cour d'honneur-ös nyugati homlokzata előtt, a Hunyadi udvar Naphegy felé történő megnyitása kívánatos. Az itteni melléképületek, melyek eredetileg a gazdasági udvar kiszolgálására épültek – a hauszmanni - palota-koncepció tömegformája érvényesülésének szerencséjére eltűntek. Semmi sem indokolja díszletszerű rekonstrukciójukat.

A Lovardát az erre a célra nem méretezett, szerkezetkész Várgarázsra kellene ráépíteni, de olyan módon, hogy kontúrjaik nem egyeznek meg. Mindkét épület csak a mai technikai lehetőségek figyelembevételével épült díszlet lehet, hiszen nagyméretű téglából épült vastag teherhordó szerkezeteket ma nem tudunk építeni.


Új felvonó a Gránit lépcsőnél 2015
4/6
Új felvonó a Gránit lépcsőnél 2015







Tartalmi vonatkozásaikban pedig híven tükrözik a korábban már kifogásolt, monarchikus céloknak megfelelő funkciókat, Potzner Ferenc tervezőt idézve „a valamikori lovasélet újjáélesztése az újjáépített lovardában", vagy „a Hauszmann-terv keretében felállítandó Palotaőrség az 1904-ben felállított Magyar királyi Darabont Testőrség hagyományát folytatná"4 Még szerencse, hogy a Vérmező mára beállt szép parkját nem kell a '30-as évekbeli lovaspóló pályává visszaalakítani!

3. Gyalogos kapcsolatok kérdésköre

A Hauszmann-terv igen helyesen felveti a Várnegyed és a Várpalota magaslatának a környező városrészekkel történő szorosabb összekapcsolásának hiányát. Ez a régi probléma már a Víziváros és a Krisztinaváros intenzív 18-19. századi beépülése, de különösen a Vár erőd jellegének megszűnése óta napirenden van. A régi kapuk mellett először az Iskola-lépcső, a Gránit-lépcső, és a Sikló épültek ki, de a Várkertek elzártak maradtak. A Ferdinánd-kapu tabáni kapcsolata a Várpalota Ybl-Hauszmann-féle kiépülésekor szűnt meg. Valószínűleg tévesek azok az állítások, amelyek szerint az '50-es években tudatosan törekedtek a Várpalota izolálására. Korszerű műemlék helyreállítási gyakorlat szerint, nem pedig az erőd jelleg visszaállítása miatt zajlott a monarchikus gondolat jegyében eltüntetett, kerti építménnyé szelídített középkori maradványok Gerő László-féle rekonstrukciója.

Az utóbbi években több kedvező beavatkozás valósult meg: a Várnegyed peremén három felvonó épült, így kiépült a Várbazár felőli gyalogos kapcsolat. Mindezek mai építészeti, technikai megoldások szerint történtek, a kortárs formaképzés, anyaghasználat jegyében. Elkészült, de nem lett befejezve a Várgarázs felől a Hunyadi udvarba vezető felvonó (l. Többszörös torzó)
Továbbra is ilyen, építészetileg szerény, a Palotához és a középkori falakhoz egyaránt alkalmazkodó megoldásokat javasolok, nem pedig a KÖZTI tervtárában esetleg meglévő tervek szerinti, díszletszerű visszaépítéseket. Amit Hauszmann kialakított, a saját korában, adekvát megoldás volt, de eltűnt, lebontották. Pleçnik a prágai Hradsinban is bátran tervezett az 1920-as évek kortárs művészete által ihletett átalakításokat, kiegészítéseket. A Csehszlovák Köztársaság büszkén vállalta ezeket. Budapesten, a 21.században, miért nem vállaljuk a kortárs megoldást? Miért a 19.századot kívánnánk jól-rosszul restaurálni? 

Tényleges igény a Várpalota Dózsa György tér felőli gyalogos kapcsolatának kiépítése, különösen akkor, ha a turistabuszok Palota úti parkolása megszűnik. A nyomvonala a Könyvtár épületétől északra, a hajdani Stöckl-lépcső helyén reális javaslat, de építészeti kialakításáról tervpályázatnak kellene dönteni. Ugyancsak megérett az „F" épület már említett tabáni bejáratának megvalósítása. A Karakas pasa bástyája mellett a Várgarázst is kiszolgáló, már elkészült lépcsőt és felvonókat be kell fejezni. Legalábbis furcsa, hogy a Potzner-féle látványtervek ez utóbbiról semmilyen tájékozódást sem nyújtanak, egy gigantikus rámpa-rendszer helyettesíti ezt a kapcsolatot.


Felvonó Gironellában, Spanyolország 2015
5/6
Felvonó Gironellában, Spanyolország 2015




A déli oldalon, a Várbazár megépítésével biztosított gyalogos kapcsolatok tovább bővíthetők. Az Újvilág Kert felől az Oroszlános Udvarra történő felvezetés reális javaslatával már több terv is foglalkozott. Kérdés, hogy az Újvilág Kert alatt javasolt új mélygarázst a jelenlegi használat valóban indokolttá teszi? Esetleg csak a legújabban tudomásunkra jutott kormányzati döntések – a Miniszterelnökség mellett - a Belügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium Várnegyedbe történő telepítése (összesen 2800 hivatalnok napi forgalma) követeli meg?

4. Végül, de nem utolsó sorban

Milyen építészeti etika jegyében készült a javaslat, amely meglévő értékek elbontásában, komoly szerkezeti, gépészeti átalakítások felvetésében látja javaslatának előfeltételét? Készült-e megalapozott költségbecslés? Lehet-e ár-érték arányt elemezni? Mibe kerül az indokolt ráfordításokon túlmenő díszletépítés?

Én, építészként és a magyar történelemben felnőtt állampolgárként is szomorúan csóválom a fejem. Az ilyen célokra pazarolt tízmilliárdok elköltésének számos fontosabb helyét látom és félreértésnek gondolom ennek építészeti támogatását!

Roth János DLA építész



1:  A hatalmi intézmények kulturális közcélra történő hasznosításának létező gyakorlatára Marosi Ernő többek között az Ermitázs példáját idézte, republikánus gesztusnak nevezve a magánpalota megnyitását a városlakók számára. A Budai Vár a Rákosi érában még lehetséges irányítási központként szerepelt, az 1956-os események azonban ezt felülírták, és az akkori hatalom a Várról lemondva kulturális közcél betelepítése mellett döntött – ennek folytán került a Nemzeti Galéria, a Történeti Múzeum, a hajdani Munkásmozgalmi Múzeum és később az Országos Széchényi Könyvtár a Palota épületébe.

2: Granasztói-Polónyi: Budapest holnap 1959 64.o. „Nem volna-e leghelyesebb és a legegyszerűbb a Palota egészében, kupolástul a rendelkezésre álló tervek, felvételek alapján eredeti, a Hauszmann Alajos tervezte alakjában visszaállítani? Úgy véljük, sőt határozottan állítjuk, hogy ez nem volna helyes, mert a múltat semmiképpen sem lehet visszaállítani, hanem a múlt értékeire kell a jelent építeni. Ez építészetileg azt jelenti, hogy a Palotának ma már nem a formanyelvét, a részletképzéseit értékeljük, hanem a tömegelosztását, az arányait. Legfőképpen nem értékelhetjük éppen magát, a kupolát. A kupola ugyanis álkupola volt, olyan – ha nagyobb is -, amilyet akkoriban, pöffeszkedésből csaknem minden sarokbérházra tettek"


3: Zöldi Anna: Többszörös torzó-Kortina köz: A liftakna legalábbis elkészült. A kortinafal megerősítése ugyanis lehetőséget adott egy újabb elem, az úgynevezett Kortina köz és a hozzá kapcsolódó beépítés kialakítására. A tervezőka megépült sétányszakasz architektúráját folytatva készítették el a leendő mélygarázs és a tér szintje között összeköttetést teremtő lift, illetve az ehhez vezető merőleges sétányszakaszok tervét. A most elkészült szakasz egy nagyobb léptékű beavatkozás része, a kortinafal mellett ugyanis lépcsősor vezetne le a Karakas pasa tornyához, majd tovább, le egészen az Attila útig. Ez a megnyitás a Várat a várfalon nyitott kapun keresztül összekapcsolná a Krisztinavárossal. Jelenleg azonban többszörösen falba ütközik, aki ilyesmivel próbálkozik. Az aknában értelemszerűen nincs lift.

 

4: Metszet 2015/5, 39.o, 41.o

 

 

 

Vélemények (7)
Jakab László
2016.05.19.
14:44

„a Vár-elsődleges,eredeti-kontextusából ma már semmi sem érvényes…..épp az a társadalmi valóság nincs többé, amelyben az eredeti épületek működtek”.

Mint ahogy nincs meg Párizsban, Prágában, Stockholmban stb-ben sincs már meg az a társadalmi valóság. Mégis óvják, őrzik és sérthetetlenséget élveznek belvárosaik vagy várnegyedeik, sőt, Drezdában, lengyel városokban vissza is építik eredeti formájban, hiszen érték és olyan gökereket jelent, amiből a ma igazi értékei is táplákoznak.

Lehet, hogy a múltat eltörlni hivatott szocialista realista építészet rombolását magáénak érzi a cikkíró, de ez nem változtat azon, hogy éppen a szoc-realista építészet jelenléte idegen és erőltetett a várban. Az eredeti visszaállítása pedig természetessé és hitelessé teszi a várat. Nem kell neonazionalizmisnak bélyegezni ezt a folyamatot, és nem kellene azt sugallni, hogy ennek csak egyetlen alternatívája van: a neoszocialista építészet. Egyszerűen csak a lerombolt értékek visszaálltása történik és nagyn örülök annak, hogy nem vonják be a tervekbe azokat, akik csak rombolnának és eltörölnék vagy nem hagynák kibontakozni a vár értékeit.

Pákozdi Imre
2016.05.19.
20:07

@Jakab László: György Péter fentebbi, a történelmi kontextust temető mondata valóban problémás és pontosan azért, amit Ön kifogásol: hogy az idő kerekének előrehaladásával indokolná bizonyos történelmileg releváns strultúrák - itt építészeti struktúrák - elvetnivalóságát. Pedig a hauszmanni állapot újbóli létrehozását nem azért ellenezzük, mert ma már nincs királyság, hanem mert az az állapot célszerűtlen, drága és hamis lenne: egy mindössze 40 éven át viselt neobarokk-eklektikus, habsburgi ihletésű álruhába öltöztetné a magyar államiság Zsigmond király óta fontos jelképét, a Királyi Várat és elvetné annak szerencsésen megtalált, kulturális funkcióit.

Amúgy a politika- és eszmetörténeti szempontoktól igencsak független pályát, az esztétika, a hasznosság, a műemlékvédelem és az építészi szakmai becsület pályáját írja le az épületek sorsa. A Királyi Vár mai, a hetvenes-nyolcvanas években befejezett épületei kiállják mind az esztétikai, mind a hasznossági, mind a műemlékvédelmi, mind az építészi és belsőépítészi szakmai becsület próbáját. A kor legjobb régészei, építészei és belsőépítészei dolgoztak rajtuk. Kulturális célokat, tehát a legnemesebb, a társadalomnak egyértelműen hasznos kiállítói, múzeumi és könyvtári célokat szolgáltak és szolgálnak. A jelen állapot létrehozói, Gerő, Gerevich, Czagány és Zolnay, Janáky és Hidasi urak valamint fiatalabb társaik a legtöbbet, mi megtehető volt, elkövettek azért, hogy a háború tragédiájának hozadékából felmutassák a maximumot: a török megszállás előtti magyar királyság fényes, gótikus és reneszánsz múltját, akár az alapok kiásásával, a rátétek eltakarításával - lásd a gótikus nagytermet -, akár a szobrok lelőhelyének zseniális megsejtésével, személyes ellentételeik félretevése melletti felszínre hozásával, kiállításával. A jelen állapot belsőépítészeti kialakításán hajdan oly sokat dolgozó Németh úr és sok, ma is élő, a saját korában mindenkinél jobb belsőépítész kollégája a lelkét kitette és ma sem kell(ene) szégyenkezniük: kérem, nézzék meg az MNG fogadószintjét, első, második és harmadik emeletét, nézzék meg a szárnyasoltárok kiállítótermét, mellesleg - igen, mellesleg - a valamikori tróntermet.

Mai követőik halványnál fehérebb árnyékok fentebb említett elődeikhez képest. Munkáik esendőek, akár a Várbazárban látható Corten-acél fedéseket, akár az 1805 körül épült, klasszicista Sándor Palota időből és stíluskörnyezetéből kiragadott, dunai oldali erkélyeit tekintjük, újdonász korlátaival és öntöttvas (!) oszlopaival. Másrészt torz az a szándék, hogy az eklektika Pesten méltán sikeres stílusirányzatát újra meghonosítsák a Budai Várban, a Királyi Palota hauszmanni állapotának rekonstruálásával, a Teleki Palota Korb és Giergl-féle, 1905-ös változatának újraépítésével, a Rados Jenő által zseniális invencióval felépített, Szentháromság téri pénzügyminisztériumi épület Fellner Sándor-i silány, flamboyant neogótikus :-) állapotának visszaállításával - mindez tehát építészettörténeti nonszensz. Ez utóbbit, a Rados Jenő-féle épület meghágását - sejtésem szerint - még a Vár körül tüsténkedő szakemberek sem helyeselnék. Kérem, térjenek észhez kedves építészek és építészettel hályogkovácskodó, akarnok politikusok!

Jakab László
2016.05.27.
20:04

@Pákozdi Imre: Ha nem bombázzák Budapestet, akkor nem 40 évet visel magán igazi! stílust a palota, amely kialakulásának volt egy természetes folyamata. A második világégés után Magyarországon sajnos akarnok politikusok írták elő a stílust is, amely sajnos rányomta bélyegét a várra is.

A várnegyed foghíjbeépítéseit sem értem. Varsóban sok esetben festmények alapján állították helyre a belvárost, és oda nem illő épületeket nem erőszakoltak egy történelmi helyre. Lehet, hogy önmagukban jó megoldásokat találhatunk a lebombázott épületek helyére épült házakban, de semmi helyük a várnegyedben, főleg, ha rekonstruálni is lehetett volna azt, ami odaillő. Rekonstruálni azt, ami egy természetes folyamat részeként alakult ki és nem egy bombázás után erőszakolták rá. Ugyanezt gondolom a palotáról is.

Szeretném azonban nem összemosni a részleteket! A MNG fogadóterme zseniális. A gótikus nagyteremnek helye van, tisztelet érte (úgy tudom, ezt senki nem is akarja visszaépíteni a közvetlen bombázás előtti állapotába). A szárnyas oltárok kiállítóterme is szép, azonban a trónterem történelmi, és annak inkább van helye még rekonstruált állapotban is. Azt sem értem, hogy a várpalota díszétől megfosztott ablakai és félbevágott üvegei (amiket XX. századi irodaépületeken lehet látni) miért illenek jobban a palotához, mint a Hauszmann-féle kinézet. A kupolát pláne nem értem.

Az 1945 utáni korszak nem magától alakult ki, hanem ránk erőszakolták. Ezt a korszakot (tisztelet a kevés kivételnek, építészetben sem) tudom természetes folyamatnak megélni, hanem egy borzalmas kitérőnek, amiből jó lenne már észhez térni és visszazökkenni a normális kerékvágásba.

Pákozdi Imre
2016.05.28.
06:51

@Jakab László: Becsülöm árnyalt véleményét, de hadd éljek viszonosan az Ön érvelésével. Nos, az 1849 utáni korszakunk sem magától alakult ki, hanem ránk erőszakolták. Ennyit a palota hauszmanni állapota kialakulásának "természetességéről". Az bizony egy Habsburg-alkotás volt, még ha abban - 1905-ös befejezésétől egészen a trónfosztásig - soha nem aludt is az uralkodó. A II. világháború utáni helyreállítás stílusát nem, csupán a célját (végülis a kulturális célt) határozta meg az akkori hatalom. Azt, hogy ez a helyreállítás a "szocreál" stílusában történt volna, csak az elvakult ostobák - nem Ön - állítják. Vegyük észre, hogy most viszont kétszeres történelemhamisítás készül: egyrészt a hagyományos magyar államiság hiteles jelképének hazudnák a hauszmanni palotát, másrészt eltagadnák a szocializmus idején, az akkori önkényuralom keretein belül is dicséretesen megalkotott kultúrnegyed érdemeit.

Jakab László
2016.05.28.
19:14

@Pákozdi Imre: Sajnos egy fontos dátumot átugrott, mégpedig az 1867-es Kiegyezést (amit éppen azok a körök szoktak nagyrabecsülni, akik a vár helyreállítása ellen vannak), mely lehetővé tette pl. a milleneumi építkezéseket, melyet szintén nem nevezhetünk Habsburg-alkotásoknak!

A második világháború után, méltó lett volna nem továbbrombolni azt, ami megrongálódott, hanem helyre kellett volna állítani. Az, hogy ez nem történt meg, hanem helyette belerondítottak a várba, a várban addig sohasem létező stílustalan sítlussal, pontosan az volt a történelemhamisítás!

Ugyanis így sem a Zsigmond, sem a Mátyás korabeli palota nincs, sem a természetes módon, stílusában!!! is természetes módon kialakult bombázás előtti stílus nincs, hanem van helyette egy semmilyen stílustalanság. Még egyszer szeretném kiemelni, hogy érdemes a palota hátsó ablakok kialakítását  (Attila út felől) és a Duna felőli ablakok kalakítását összehasonlítani. Szerintem nagyon nem mindegy hogyan néznek ki. Maga az ablaküveg hátul is félbevágott stílustalan, oda nem illő, azt mindenhol elnegedhetetlen lenne kicserélni. A kupoláról megint csak ne beszéljünk, sajnos önmagáért beszél és rekonstrukcióért kiált. Azt sem értem, hogy a Szt. György tér épületeinek visszaépítése helyett miért lenne jobb megoldás egy stílusában oda nem illő épület odaerőszakolása. Sajnos ezzel tovább rombolnák Budapest igazi jellegét.

Dicséretes a kultúrnegyed kialakításában résztvevők munkálkodása. Ők létrehoztak egy dicsérendő dolgot. Nem az ők, hanem az akkori hatalom bűne az, hogy nem helyreállították a várat (az egyéb korkból feltárt részleteket meghagyva, bőven elfért volna), hanem jellegtelenné tették. Náluk lenne érdemes reklamálni, és nem azoknál, akik értéket szeretnének helyreállítani ahelyett, hogy végleg az enyészeté legyen egy hajdan egységes kinézetű városrész, tele lerombolt, átépített történelmi emlékekekkel. Amelyben maguk a helyreállított épületek lehetnének egy élő múzeum, hiszen egy galériát, egy speciális múzeumot meg lehetne valósítani máshol is a városban, de a palota külső-belső értékei hol valósulnak meg, ha nem állítják helyre?

Pákozdi Imre
2016.05.28.
21:04

@Jakab László: A kiegyezés valószínűleg a legjobb dolog, ami akkoriban Magyarországgal történhetett. Az építkezések és amit ezek jelentettek, tehát az egész fejlődés lélegzetelállító volt.

A kor építészeti emlékei ezért külön megbecsülést érdemelnek. Egyetlen kivétellel és ez a budavári királyi palota hauszmanni állapota. Ez volt ugyanis az a kitüntetett épület, amely közvetlenül hordozta Magyarország alávetett státuszát. Ez az épület a Habsburg uralkodónak épült. Óh, persze, akkor már majd 40 éve magyar király is vótt... De elsősorban a Monarchia ura, aki 1905-ben a közös hadsereg bevetésével fenyegette meg kedves magyar népét, ha az ragaszkodik a választások alapján kinevezendő miniszterelnökhöz. És aki 1910-ben azért mondatta le Wekerlét, mert W. önálló Magyar Nemzeti Bankot akart. Gyarmat voltunk, Jakab úr és ennek épített emléke nem a milleneumi építkezések összessége, hanem a szóban forgó, Ybl és Hauszmann tervezte Királyi Palota. Amely, ha ma állna, talán örülnénk neki, de nem áll. Visszaépíteni viszont, főleg fenti jelképszerűsége miatt, végképp nem érdemes. Nem is beszélve a "puszta" építészi feladatról: megtervezni egy XX. század elején épült neobarokk-eklektikus épület mai hasonmását...

Az ablakokat illetően teljesen igaza van. Talmi, igénytelen, méltatlan alkotások, különösen a foncsorozott déli oldaliak.

Jakab László
2016.05.29.
09:50

@Pákozdi Imre: A Kiegyezést én csak Meghunyászkodásnak hívom. Kár volt érte.

A Kiegyezés után elvileg szabadok voltunk, gyakorlatban gyarmat. Elvileg szabad, hiszen mi döntöttünk, hogy aláírjuk, ehhez képest sajnos a Habsburgok részéről sok igazságtalan visszaélés történt.

De hát ugyanez igaz az Európai Unióban elfoglalt helyzetünkre is. Elvileg szuverén, szabad állam vagyunk, a gyakorlatban pedig gyarmat. Mi írtuk alá a szerződést, mégis zsarolnak és olyan szabályokat erőltetnek ránk, amikről szó nem volt a belépéssünkor. Ha jól tudunk ügyeskedni, akkor tudjuk magunkat csak megvédeni. Azonban mégsem akarjuk lerombolni azt, amit az EU-ból visszakapott pénzünkből épül, hanem örülünk neki, hogy épülnek szép dolgok.

A 1945 utáni helyzet elvekben sem volt szabad, gyakorlatban pedig főleg nem. 1:0 az Ybl-Hauszmann palotának.

Az Ybl-Hauszmann palota szép. A 45 utáni csúnya. 2:0 az eredeti palotának.

Ybl szándékai szerint (a kivitelezést a halála akadályozta meg), Hauszmann pedig a gyakorlatban nem kiszolgálni akarta a magunk választotta de csak elvileg szabad rendszert, hanem Magyarországnak épített szépet. Mégis, ha nagyon akarunk az elvekhez ragaszkodni, akkor le kellene rombolni az egészet és felépíteni a Mátyás korabelit. Ehelyett szerintem jelképesen éppen a Habsburg rezidenciát foglalja el/vissza a mindenkori magyar állam, és forrasztja be a 45 utáni sebeket, és akkor 3:0.

És szeretném megerősíteni: ez természetesen nem azokat az építészeket minősíti, akik (szintén nem a 45 utáni rendszert kiszolgálva), örültek, hogy adott keretek között részt vehetnek a palota kialakításában (pl. MNG, gótikus terem, stb.) és minden szakmai tudásukat bevetve nagyon szép munkát végeztek, ahogy írtam erről az előző hozzászólásomban is. Tisztelettel: Jakab László

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk