építészet : környezet : innováció

Megnyitó után - Lévai Tamás a sanghaji világkiállítás magyar pavilonjáról

Megnyílt az expo, özönlenek a látogatók, a világsajtót bejárják a meghökkentő építészeti giga-show szereplőiről - a pavilonokról - készült képek. Mindannyian szeretnénk tudni, hogy vajon külső szemmel hogyan látják a Magyarországot reprezentáló installációt. A tervezőt, Lévai Tamást kérdezte személyes tapasztalatairól Gaschler-Gyeviki Nóra.

epiteszforum.hu: Most, a nyitás előtti utolsó alkalommal milyen érzésekkel, várakozással utaztál ki (akár a rád váró feladatok, akár a fogadtatás tekintetében)?

Lévai Tamás: Folyamatos a kommunikáció Budapest és Sanghaj között levélben, telefonon, skype-on, de a személyes tapasztalatok, találkozók mindig többet jelentenek. S miután legutoljára két héttel az utolsó utazás előtt voltam Sanghajban, nagy meglepetés nem ért. A legfőbb izgalmat az jelentette, hogy vajon elkészül-e időben a pavilon.

ef: A kint eltöltött 3 hét alatt milyen munkák vártak még Rád, illetve a kivitelezőkre?

LT:A pavilon építészeti installációja egy hangszerhez hasonlatosan működik, mi finomhangolásnak neveztük e fázist, ahol a fa hangdobozok mozgási dinamikáját, a fények erejét és színhőmérsékletét, a hangok elhelyezésének és keverésének beállításait végeztük, a hagyományos tervezői művezetés mellett.

ef: Általában milyen tapasztalataid voltak a kivitelezéssel kapcsolatban (műszaki feltételek, kivitelezők szakértelme, felkészültsége)?

Lévai Tamás
LT: Az általános beidegződéssel ellentétben azt kellett tapasztalnom, hogy Sanghajban a minőségnek igen széles skáláját ismerik, s mint mindenben, ebben is a szélsőségek közvetlen egymás mellett élése volt a legszembeötlőbb. Ugyanabban az utcában, sőt egyazon épületen belül is fellelhető a legkényesebb minőség és az igénytelen hanyagság. Ez európai szemnek éppoly szokatlan, mint a társadalom nagyfokú hierarchizáltsága. Ez egy nagyléptékű építési munkánál nyilvánvalóan előny, itt inkább bénultságot okozott. A nyelvi kommunikációs nehézségeken a rajzok, skiccek segítettek át. Izgalmas volt megtapasztalni, mennyire közel áll hozzájuk a jelek, képi analógiák nyelve, nem véletlenül, hiszen elsősorban maga a képírás tartja össze a kínai nemzetet. A szakmai felkészültségükről sem lehet általánosságban beszélni, mindig meg kellett találni azokat az embereket, akikkel jól lehetett együttdolgozni. S kellemes meglepetések értek e tekintetben!

ef: Korábbi interjúdban hangzott el a következő: „Végigkísért minket annak az élménye, hogy a munka során egy olyan útra léptünk rá, amiről csak sejteni lehetett, hogy eredménnyel zárul. Olyan anyagokra, technológiai megoldásokra vonatkozó kísérletekbe mentünk bele, amelyek rizikóval jártak.” Eredeti elképzeléseid szerint sikerült-e megvalósítani a terveket, esetleg akad, amivel elégedetlen vagy?

LT: A kísérletek a tervezés fázisát érintették, kész részlettervekkel és technológiákkal indult a kivitelezés. A legfőbb problémát az információ-vesztés okozta, egyrészt a szervezeti struktúrából adódóan, másrészt nyelvi, fordítási nehézségek miatt. A részletek a hazai gyengébb kivitelezéseket idézik, összességében viszont sikerült a koncepciót megvalósítani és ennek igazán örülök!

ef: Mit szólsz az elégedetlenkedő hangokhoz, van-e alapja az olyan kritikáknak, hogy pl. semmi nem utal Magyarországra, üresek a vitrinek, s a Gömböcről sincs elegendő információ?

LT: A kezdés nagyon feszes volt, a pavilon információs rendszerét az első napokban üzemeltetési időn kívül folyamatosan kellett fejleszteni, s felhasználva a kezdeti tapasztalatokat, jelenleg is csiszolni kell még. Nekem az EXPO egy cirkusz forgatagához hasonlatos. A világkiállítás teljes területén érezhető volt a kezdet izgalma, feszültsége, várakozása, kulturális sokszínűsége. Talán az olimpia lehet még ehhez hasonló. Ebben a forgatagban továbbra is helyesnek tartom azt a koncepciót, hogy a pavilont nem lehet felszabdalni, mert elvész az ereje. Ennek az elvnek alárendelve működhetnek azok a további rétegek, melyek az országot bemutatják filmen, interaktív portálon, szóró-ajándékokon keresztül.

 

A sanghaji magyar pavilon a nyitó napon...
... és este
déli homlokzat
 

 

ef: A hazai sajtóban meglehetősen ellentmondásos hírek látnak napvilágot. Egyik forrásból azt halljuk, sikeres a Magyar Pavilon, máshonnan, hogy teljes kudarc. Mit tapasztaltál a helyszínen valójában, milyenek voltak a látogatói visszajelzések?

LT: Első nap, ahogy leültünk emberekkel beszélgetni a kiállító térben, többen mondták, hogy azért érkeztek, mert azok ajánlották nekik a pavilont, akik már látták. Ez személyesen fontos visszajelzés, de persze nem helyettesít egy reprezentatív felmérést. A látogatottsági adatok kifejezetten megnyugtatók! A pavilon kommunikációján belül engem a nemzetközi építészeti sajtó keres meg, érdeklődésük biztatólag hat.

ef: Januárban, Petőcz Éva kérdésére válaszolva mondtad: "Az utóéletére vonatkozóan tettünk javaslatokat, mivel egy olyan struktúrát hoztunk létre, ami más tereket is képes belakni. És bár a pavilon épülete nem fog fennmaradni, maga az installáció képes tovább élni.” Történt azóta ebben a kérdésben előrelépés? Lehet tudni bármit a pavilon további sorsáról?

LT: Hallottam több érdeklődőről, hogy szeretnék a pavilont máshol felépíteni, de jelen pillanatban ez még nem dőlt el. Bízom benne, hogy így lesz, az installáció jellege nagyon adja a lehetőséget!

Gaschler-Gyeviki Nóra
 fotók: Lévai Tamás



Vázlatfüzet
Vázlatfüzet
Vázlatfüzet
Tanulmány modell
Tanulmány modell
Munka modell
A sanghaji magyar pavilon homlokzati részlet
Főbejárat
Sanghaji magyar pavilon belső tér
Sanghaji magyar pavilon belső tér
Sanghaji magyar pavilon belső tér
Gömböc
Fény tanulmány
Sanghaji magyar pavilon belső tér
Sanghaji magyar pavilon belső tér
Lévai Tamás önarckép
Sanghaji magyar pavilon információs pult
Érdeklődő arcok a sanghaji magyar pavilonban
Érdeklődő arcok a sanghaji magyar pavilonban
Érdeklődő arcok a sanghaji magyar pavilonban
 

vélemény írásához jelentkezzen be »