Megújuló Szent Lukács Gyógyfürdő

Az építész tervező, Hefelle Karolina a felújítás legutóbbi szakaszáról

Általános leírás

Az épületegyüttes – a Szent Lukács Gyógyfürdő és Uszoda, valamint a vele építészetileg egységet képező ORFI (Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet) – több évszázad során alakult ki. Jellegzetes „nőtt" épület közel a Dunához, a Margit híd budai hídfőjétől északra, melyhez különböző korokban folyamatosan hozzáépítettek, vagy éppen bontottak el belőle. A fürdő vízét szolgáló források már a rómaiak idején is ismertek voltak, az itt fakadó gyógyvíz talán Budapest legértékesebb gyógyvize, aminek gyógyászati jelentősége világszerte ismert.

Az épületegyüttes része az ún. magyar „Karlsbad"-nak, ami a Duna jobb partján fekvő gyógyforrásokból, fürdőkből, gyógyszállókból és kórházakból áll. Maga a Lukács Gyógyfürdő épülete összeépült, pontosabban valaha egységet alkotott az ún. Nagyszállóval és Thermál Szállóval, mely ma az ORFI kórházépülete. A Szent Lukács Gyógyfürdő kiemelt jelentőségű mind régészeti, műemléki, mind fővárosi-városképi és természetvédelmi szempontból, egyben a Világörökség része. A „Lukács" emellett fogalom, népes törzsközönsége volt és van, melybe mindig beletartoznak a kulturális-művészeti élet jelesei – mondhatni bizonyos értelemben része a magyar irodalomnak.

Iszap-épület – a tervezési munka leírása

A termálfürdő felújításának tervei előbb elkészültek, és nem kötődtek szervesen az iszap-épület későbbi terveihez. Ebben az épületrészben több funkció keveredett egymással, de alapvetően fürdő-gyógyászati kezelések történtek és történnek most is. A feladat főképp a kezelések helyszíneinek modernizálása és funkcionális rendezése volt.
Alapelvként – az északi iszap-épületszárny funkcionális rendezésén túl – a vízszintes és függőleges közlekedés feltárását tartottuk szem előtt. A különböző helyszínek – iszapkezelés, súlyfürdő, gyógymasszázs – újraelosztása során lehetővé vált az eredeti építészeti terek feltárása és a súlypontban lévő lépcsők és liftek bevonása a közlekedésbe. Az eredetileg teljes négy szinten végigmenő elválasztó falazat elbontásával új térkapcsolatok jöttek létre. Könnyen áttekinthető és elérhető kapcsolatba kerültek egymással a különböző szinteken elhelyezkedő egységek, a II. emeleti nappali kórházi szárny, az I. emeleti kabinsor és pihenő tér, valamint az ide helyezett iszapkezelő, gyógymasszázs, a földszinti súlyfürdő és a tornamedence.

Az uszoda medenceterénél alacsonyabban fekvő – élménymedence szinti – csarnok tér, ahol eredetileg a büfé működött, eltorlaszolta az iszapcsarnokba vezető lépcsőkart. Ennek megnyitásával a bejárat felől közvetlen megközelíthetővé vált a fürdő alagsori része. A büfét áthelyeztük a volt iszapkezelő és a használaton kívüli tér bevonásával kialakított pihenőcsarnok alacsonyabb belmagasságú területére, feltöltése pedig a Frankel Leó utca felőli gazdasági bejárattól vált megoldhatóvá. A térbe állított és ideiglenes szerkezettel épült szauna szintén átkerült a pihenőcsarnok alacsonyabb belmagasságú galériaszintje alá, illetve ott egy teljesen új finn szauna léttesült, ami a zuhanyozókkal kiegészített előtérből nyílik.

Az újonnan bevont lépcsőház mögötti wc-zuhany-csoportok kiváltására új, kétnemű vizesblokkot alakítottunk ki a galériával ehhez a térhez kapcsolódó földszinti medencék mögött, így felszabadíthattuk a büféhez és a szaunához vezető útvonalat, hogy ne csupán az élményfürdő előzuhanyozóján keresztül lehessen megközelíteni a pihenőcsarnokot. A újonnan létrejött pihenőtér dupla belmagasságú tere lehetővé tette, hogy az amúgy szűkösen rendelkezésre álló beépíthető helyiségek mellett további wellness-funkciók jöjjenek létre, bővítve a fürdő szolgáltatási körét. A szaunából kilépve rozsdamentes acél merülő-medence következik, melynek egyedileg tervezett csigavonal alaprajza lehetővé teszi a gyors bejutást és megmártózást, és külső megjelenésében kifejezetten cél volt a „dézsahatás" elérése. A lehűlő-élményelemekhez tartozik még a merülőhöz hasonló kialakítású jégkása-berendezés, illetve az élménymedence egyik kiúszójában kialakított ún. Kneipp medence, amilyen eddig budapesti fürdőben nem volt.

A földszinti két súlyfürdő medence egyike már oly mértékben tönkrement, hogy évek óta használaton kívül, üresen állt. A rekonstrukció során a másik medencét is elbontották a hidraulikai felújítás miatt. A medencék az eredetivel azonos méretben és mélységben épültek meg újra, vasbeton szerkezettel, a megfelelő modern hidraulikai berendezésekkel, kialakításban, a mai igényeknek megfelelően. Az egykoron a nemek szerinti elválasztás miatt dupla súlyfürdő medencék közül az egyikre ilyen célból már nincs szükség, ezért azt átalakítottuk az ún. vízi-gyógytorna számára alkalmas medencévé. A két medence közötti terület alkalmassá vált arra, hogy lábmosót alakítsunk ki, ahonnan a kapaszkodókorláttal ellátott rozsdamentes bejárati lépcsőkön át lehet a vízbe jutni.

Az I. emeleti, mindkét oldali kabinsor az 1930-as években épült, nagyon igényesen, hajlat- és sarokidom-csempékkel kialakítottan. A felújítás során derült ki, hogy az I. emeleti kabinsoron a sérült és hiányos elemek cseréje nem oldható meg azokkal a darabokkal, amiket az ugyanolyan II. emeleti, de rosszabb állapotú, és ezért megtartásra nem érdemes kabinok bontásából lehetett kinyerni. Végül ezért a kabinsort teljes egészében az eredeti mintájára újonnan legyártatott csempe-rendszerrel burkolták.

Valaha az alagsorban történő iszapkezelést az ideiglenesen szerelt fallal elválasztott szauna és a közlekedő folyosó határolta. Mindez a bontás után egyetlen nagy légtérré alakult, kiegészülve a mellette lévő, régóta kihasználatlan területtel. Korszerű, mai igényeknek megfelelő technológiát ezen a területen nem lehet kialakítani az iszapolás céljaira, ezért erre más helyet kellett keresni. A Frankel Leó utcai szárny I. emeletén működött egykor a Gyógyfürdő irattára. Elköltöztetését követően itt volt kialakítható egy olyan nagyméretű, nagy belmagasságú helyiség, ahol korszerű módon, zuhannyal ellátott fülkékben lehet végezni a kezeléseket, majd utána tágas pihenő áll a vendégek rendelkezésére. Ezen a szinten alakítottuk ki a különböző masszázs helyiségeket, többféle méretben és kivitelben, ami már nemcsak a fürdőgyógyászati kezelésekre jövő betegek, hanem a masszázsra igényt tartó fürdővendégek számára is elérhető.

A II. emeleti nappali kórház pihenőit évekkel ezelőtt a régi kabinsor elválasztó falainak kibontásával alakították ki, ám ezek elég szűkösek, kényelmetlenek voltak. Bontásuk után új, faszerkezetű, szerelt falakkal kialakított pihenők készültek. Egykor egy szinttel lejjebb függönyökkel elválasztva folytak a különböző kezelések, ahonnan a betegeknek liften, vagy lépcsőt járva kellett visszamenniük az egy szinttel feljebb lévő „saját" pihenőikbe. Azért, hogy a kezelés és pihenés funkciója ne váljon el egymástól, a fizikoterápiás kezelők kialakítása a kórház szintjére került. Ezt egy új födémszakasz beépítésével értük el, ami tulajdonképpen hidat alkot a megnyitott I. és II. emeleti nagy pihenőtér kétoldali galériája között. Így nem csupán a kétoldali közlekedés kapcsolódott össze a nappali kórház területén, hanem a hídon nyolc modern kezelő helyiség számára teremtődött tér, a híd alatti terület pedig lehetőséget adott tágasabb, exkluzívabb masszírozó-helyiségek kialakítására.

A napozóterasz szigetelési rendszere teljesen tönkrement, állandósultak a beázások, és emiatt veszélybe került az alatta lévő födémszerkezet is. A tetőterasz teljes felületéről el kellett távolítani az összes réteget a feltöltéssel együtt, és a letisztított födémre kerülhetett volna az új hő- és vízszigetelő réteg. Ám a kivitelezés során kiderült, hogy a meglévő zárófödém olyan mértékben tönkrement, hogy teherbírása bizonytalan, ezért a pillérekre történő kiváltással új vendégfödém megépítése vált szükségessé. Az új födémre már rákerülhettek az épületfizikai feltételeknek megfelelő új rétegek.

Az uszoda bejáratánál található ún. Iszapcsarnok (bejárati előcsarnok) felújítása is megkezdődött, aminek során kissé módosult a fürdő területére való beléptetés rendszere, és ennek eredményeképpen a szélfogó visszakapta eredeti terét és homlokzati kialakítását. Az iszapcsarnok felújítása során törekedtünk az eredeti állapot visszaállítására, ami a türkiz színű pirogránit oszlopburkolatok, ajtó és ablakkeretezések, valamint lábazat újragyártását jelentette, továbbá a márvány padlóburkolat is kiegészült az eredeti burkolat mintája szerint.

Az Iszapelőcsarnok további rekonstrukcióját és funkcióval való megtöltését már tervbe vette a megbízó, és elkészültek az engedélyezési tervek. Reményeink szerint a jövőben folytatódik az egész fürdőépület-komplexum műemléki rekonstrukciója, hogy méltóképpen megőrzésre kerüljön a számos törzsvendéggel rendelkező és közkedvelten családias hangulatú budai fürdő.

Hefelle Karolina