Mies van der Rohe díj 2015

Az Alberto Veiga és Fabrizio Barozzi által vezetett csapat - a Studio A4 közreműködésével - tervezte a Szczecini Filharmonikusok Koncerttermét, amely elnyerte a Mies van der Rohe-díjat 2015-ben, és a katalán ARQUITECTURA-G lett az idei "Emerging Architect".

A díjátadó ünnepség május 8-án volt a Mies van der Rohe Barcelona Pavilonban. A katalán Arquitectura-G stúdió kapta az Emerging Architect (Feltörekvő Építész) különdíjat, Luz House munkájukért, amely egy családi ház felújítása a spanyolországi Cilleros városában.

A díjazottakat 36 európai ország 420 pályázójából, s végül egy öt fősre szűkített mezőnyből választották ki. Döntős volt:

• a Lederer Ragnarsdóttir Oei ravensburgi Művészeti Múzeuma;
• a Bjarke Ingels Group (BIG) helsingøri Dán Tengerészeti Múzeuma;
• a Archea Associati Firenze mellett, a Val di Pesa-ban fekvő Bargino-San Casciano-ban felépült Antinori borászata;
• a Barozzi/Veiga Szczecini Filharmonikusok Koncertterme és
• az O’Donnell + Tuomey által a London School of Economics részére tervezett Saw Swee Hock Diákközpontja.

Casa Luz, Cilleros, Caceres, Spanyolország, ARQUITECTURA-G

A zsűri úgy látta, hogy a tervezők jól megértették a projekt építészeti és pénzügyi megkötéseit, és briliánsan oldották meg a feladatot, amelynek során egy új szerkezetet helyeztek be egy már létező városi ház kőfalaiba. Az ügyféllel folytatott közvetlen párbeszéd, és az a világos építészeti gondolat, hogy az új udvar köré építik a funkciókat, lehetővé tette, hogy ezt az egyetlen házat is egyszerűen, és mégis hatékonyan építsék meg. Az építészek felhasználták a meglévő kőhomlokzatot és vályogtégla válaszfalakat is, hogy végül nagyon magas térbeli minőséget érjenek el nagyon olcsó anyagokkal. A zsűri értékelte a terek egyszerűségét és letisztultságát, magas környezeti minőségét és a befejezetlenül hagyott terrakotta csempékből eredő színvilágot, amellyel megmutatták, hogy a jó építészetnek nem kell feltétlenül drágának vagy lenyűgözőnek lennie.

A fontos díjak, mint például a Mies van der Rohe Díj esetében is, az elbírálás során a zsűrinek meg kell vizsgálnia és értékelnie kell a projektek építészeti minőségét, amelyek nagyon különbözőek lehetnek, tekintve a célokat, a kontextust, a méreteket és a kulturális környezetet. Manapság Európa összeveti gazdag és változatos hagyományait a jelenlegi környezeti és a társadalmi változásokkal. Eltekintve az Európa különböző régiói között még mindig létező nagy különbségektől, mi európaiak, osztozunk abban az elképzelésben, hogy a tervezésnek - a funkcionális és pénzügyi feltételek figyelembe vétele mellett - elő kell segítenie a felhasználók kényelmét, társadalmi interakcióját és kulturális életét.

Az Európai Unió Kortárs Építészeti Díjának, a 2015-ös Mies van der Rohe Díjnak az öt döntősét és nyertesét a zsűri azért emelte ki, mert ezek a projektek több dologra is képesek:

• képesek érzékelni és megváltoztatni saját kontextusukat, ami adott esetben nagyon összetett és értékes is lehet;
• képesek szimbiózist teremteni az új és a már létező között, illetve saját funkciójuk és a közösség érdekei között;
• képesek a fizikai, pénzügyi vagy műszaki korlátokat erőforrássá változtatni;
• képesek olyan, hívogató találkozóhellyé formálódó térrendszereket létrehozni, amelyeket a felhasználók értékelnek;
• és végül képesek bátor építészeti állásfoglalásokra, lehetővé téve a párbeszédet egy diszciplína, illetve a társadalmi értékek és szükségletek párhuzamos fejlődése között.

A Barozzi/Veiga iroda - Alberto Veiga és Fabrizio Barozzi által, a Studio A4 közreműködésével tervezett Szczecini Filharmonikusok Koncertterme (Szczecin, Lengyelország) nyerte a nemzetközi nyílt versenykiírást, egy régi komplexum helyén felhúzott új épülettel. A közösség nem csak számos beépített funkciót várt el a projekttől – mint pl. nagy koncertterem szimfonikus zene számára, egy kisebb terem kamarazenei előadásokhoz, illetve egy nagy előcsarnok, aminek az emeletén kiállítóterek vannak -, de új, szimbolikus szerepet is szánt neki. A csúcsos oromzat, amely megkoronázza az új téglalap alakú épületkomplexumot, jól illeszkedik a közeli kastély körvonalához. A fő szimfonikus termet arany levelekkel díszített háromszög alakú, fa akusztikus elemek fedik. A kávézóval rendelkező nagy előcsarnok és a két nagy függőlépcső tölti be a fedett tér szerepét hideg időben, míg többféle funkcióra alkalmas termek veszik körbe a koncerttermeket, új lehetőségeket kínálva a kulturális és szabadidős rendezvényekhez.

A nyertes projekt meggyőző külalakot és térbeli elrendezést talált a város számára, amely egy jobb jövőre törekszik a gyorsan változó gazdasági és társadalmi környezetben. A nyertes projekt méltóságot ad a városi életnek, egyúttal hangsúlyozza a város különleges történelmi identitását ezzel a kortárs „emlékművel".

Jens Nymand Christensen, az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális biztosa és Antoni Vives, Barcelona alpolgármestere és a Fundació Mies van der Rohe elnöke 60.000 eurós díjat adott át a fődíj nyertesének és 20.000 eurót a feltörekvő építész díj nyertesének. A győzteseket Xavier Corberó katalán művész egy-egy szobrával is megajándékozták, valamint a döntősök és ügyfeleik érmeket kaptak munkájuk, illetve a legmagasabb minőségű európai, kortárs építészeti alkotások létrehozásában való közreműködésük elismeréséül.

A Szczecini Filharmonikusok Koncertterme 1000 férőhelyes szimfonikus teremnek, 200 férőhelyes kamarazenei teremnek, kiállítások és konferenciák céljára szolgáló multifunkcionális térnek, és egy széles előcsarnoknak ad otthont. Anyaghasználatában az épület könnyednek látszik: a belülről megvilágított üveg homlokzat különféle érzékeléseket tesz lehetővé. A külső letisztultsága és a belső közlekedő terek egyszerű kialakítása jól ellenpontozza a nagyterem és az arany levelekkel burkolt koncertterem expresszivitását.

A Lederer Ragnarsdóttir Oei - Arno Lederer, Jórunn Ragnarsdóttir, Marc Oei és Katja Pütter által tervezett Ravensburgi Művészeti Múzeum egy új, de egyúttal egy nagyon régi épület is egyben, amely a történelmi negyedben helyezkedik el. Főleg ablak nélküli téglahomlokzatból áll a szerkezete a művek optimális védelme érdekében. A kapcsolatot az épületet körülvevő épületek és az új épület között használt téglák újrafelhasználásával oldották meg. Az újrahasznosítható építőanyagok igénybe vétele a fenntarthatóság gondolatának is része. A tető boltozata önhordó szerkezetű. Az épület a valaha épült egyik első múzeum, amely megfelel egy passzív ház elvárásainak.

A Bjarke Ingels Group, BIG – Bjarke Ingels és David Zahle által tervezett Dán Tengerészeti Múzeummal egy tizenöt éves vízió és master plan valósult meg, amely Helsingør korábbi, évszázados hajóépítő kikötőjét („amely valamikor ezreknek adott munkát, de azóta rossz idők járnak rá") - tengerészeti történetének emléket állítva - Helsingør kulturális központjává alakította át. Az 5.000 m2-es földalatti múzeum a kikötő egyik szárazdokkjában és a körül épült meg a Hamletről híres Kronborg kastély közelében, így a szárazdokk maga alkotja a múzeum gyűjteményének központi elemét.

Az Archea Associati - Laura Andreini, Marc Casamonti, Giovanni Polazzi és silvia Fabi által tervezett Antinori Borászat létrehozását egy művelt és felvilágosult vendég tette lehetővé, aki az építészet segítségével kívánta a tájképet és a környezetet továbbfejleszteni, kifejezve a borkészítés helyének kulturális és szociális vegyértékét. A funkcionális nézőpontok a megtervezett útvonal alapvető részévé váltak. Az épület egy építészeti földfelszín-alaktani kísérletre fókuszált, amely az emberi kultúrák, az emberi munka, a munkakörnyezet és a természeti környezet kívánatos szimbiózisának leghitelesebb kifejezőeszköze lett.

Az O’Donnell + Tuomey - Sheila O’Donnell, John Toumey és Willie Carey által, a London School of Economics részére tervezett Saw Swee Hock Diákközpont egy olyan aktív diákszövetség épülete, amely a a kontextus megértéséből születő, funkcionális szépség demokratikus, mindennapi, de szokatlan építészetét használja fel. A megrendelő kérése az volt, hogy minden diáklétesítményt egy tető alá hozzanak. A multifunkcionális épületben van találkozóhely, pub, tanuló, kávézó, médiaszoba, imahelyiség, irodák, edzőterem, karriertanácsadási helyiség, táncstúdió és közösségi terek. A felkérés „az Egyesült Királyság legjobb diáképületét" és BREEAM Kiváló minősítést célozta meg. Az épület végül BREEAM Kiemelkedő minősítést kapott.

Háttér

Az építészet Európa kulturális- és kreatív iparának egyik alapvető tartóoszlopa. Közvetlenül kb. félmillió embernek ad munkát, míg közvetve, az építőiparban ez a szám eléri a 12 milliót. A kulturális és kreatívipar - aminek az építészet is része - összességében az Európai GDP 4,5%-át adja. Az Európai Unió Kortárs Építészeti Díja, a Mies van der Rohe Díj hangsúlyozza az európai építészek hozzájárulását, az új ötletek és technológiák felhasználását a kortárs városi környezetben. Az először 1987-ben átadott, és az EU Kulturális Programja és a Fundació Mies van der Rohe alapítvány által társfinanszírozott díj vált az európai építészet legrangosabb elismerésévé. Kétévente jutalmaznak vele olyan munkákat, amelyek a megelőző két évben kerültek megvalósításra. A díjra jelölt munkákat független szakértők, valamint az Európai Építészek Tanácsának tagjai, az építészek nemzeti szövetségeinek tagjai és a Tanácsadó Bizottság terjeszti fel.

A Díj Ludwig Mies van der Rohe nevét viseli, akit a 20. századi modern építészet egyik úttörőjének tartanak. A legemblematikusabb munkái közé tartoznak a 1929-ben Barcelonában rendezett Világexpo német pavilonja, a brnoi Tugendhat Villa, a New York-i Seagram épület és a berlini Nemzeti Galéria.

Az Európai Unió Kortárs Építészeti Díja, a Mies van der Rohe Díj a kiválóságot ismeri el, és arra ösztönzi az építészeket, hogy dolgozzanak az országaik határán túl is, hozzájárulva egy erősebb és kreatívabb Európa építéséhez, összhangban az Európa 2020 stratégiák céljaival.

2015-ben a zsűri tagjai a következők voltak: Cino Zucchi, a zsűri elnöke, a Cino Zucchi Architetti igazgatója, Milánó; Margarita Jover, az Alday Jover Architecture and Landscape igazgatója, Charlottesville és Barcelona; Lene Tranberg, a Lundgaard & Tranberg igazgatója, Koppenhága; Peter L. Wilson, Bolles + Wilson igazgatója, Munster; Xianging Li, A Tongji Egyetem Építészeti és Várostervezési Karának dékán-helyettese, Sanghaj; Tony Chapman, a RIBA Díjak elnöke, London; Hanjörg Mölk, az MPreis vezérigazgatója, Völs, Tirol.
Szavazati jog nélkül Giovanna Carnevali, a Fundació Mies van der Rohe igazgatója járt el titkárként, valamint Ivan Blasi koordinálta a Díjat.

Korábbi nyertesek:

• 2013 Harpa - Reykjavík Koncertterem & Konferenciaközpont, Reykjavík, Henning Larsen Architects / Peer Teglgaard Jeppesen, Osbjørn Jacobsen, Studio Olafur Eliasson / Olafur Eliasson, Batteríid architects / Sigurđur Einarsson
• 2011 Neues Museum (Új Múzeum), Berlin, David Chipperfield Architects / David Chipperfield, in collaboration with Julian Harrap
• 2009 Norvég Nemzeti Opera és Ballett, Oslo, SNØHETTA / Kjetil Trædal Thorsen, Tarald Lundevall, Craig Dykers
• 2007 MUSAC Kortárs Művészeti Múzeum, Castilla y León, Leon, Mansilla+Tuñón Arquitectos / Luis M. Mansilla, Emilio Tuñón
• 2005 Holland nagykövetség, Berlin, OMA / Rem Koolhaas, Ellen van Loon
• 2003 Autóparkoló és Terminál, Észak-Hoenheim, Strasbourg, Zaha Hadid Architects / Zaha Hadid
• 2001 Kursaal Központ, San Sebastian, Rafael Moneo
• 1999 Bregenzi Művészetek Háza, Bregenz, Peter Zumthor
• 1997 Francia Nemzeti Könyvtár, Paris, Dominique Perrault
• 1994 Waterloo Nemzetközi Terminál, London, Nicholas Grimshaw & Partners / Nicholas Grimshaw
• 1992 Városi Stadion, Badalona, Esteve Bonell, Francesc Rius
• 1990 Stansted Reptér, London, Norman Foster+Partners / Norman Foster
• 1988 Banco Borges e Irmão, Vila do Conde, Álvaro Siza Vieira

További információ:
http://www.miesarch.com
http://ec.europa.eu/culture

forrás: sajtóközlemény  
fordította: Dr. Csehó András