MOME hallgatók javaslatai az esztergomi Simor János utca rehabilitációjára

A MOME Építészeti Intézetében 2017-ben kezdődött el az a sorozat, ami a BA3 évfolyam részére kifejezetten olyan összetett, múltbeli referenciákkal is bíró helyszínekre írja a ki a tervezési feladatot, ahol valós igényeken alapuló, de "diplomaterv" szintű komplexitással és megfelelő szabadsággal kezelhető feladatokat kell megoldani. Az Építészeti Intézet tevékenységét bemutató cikksorozat legújabb részében Juhász Janka doktoranda ismerteti a kurzus hallgatói terveit.

Az elkezdett program szerint a diákok képességei direkt és indirekt módon is fejlődnek, alakulnak. Az építészet nem magányos műfaj, a nagy nevek alatt futó irodákban is hatékony csapatmunka folyik a háttérben. Az együttműködés, a közös tervezés segít abban, hogy a diploma után - vagy akár előtte is – a hallgatók felmérhessék, hogy milyen feladatokban érzik jól magukat, mik az erősségeik, és ez megfelelő szakmai segítséggel megtámogatva segíthet abban, hogy az egyetemről kikerülő építészek valós örömmel, hivatásukként tudják megélni a szakmai mindennapjaikat.

Az építészetről gondolkodás sem magányos műfaj – már csak az építészeket általában jellemző küldetéstudat miatt sem. A feladatok mindegyike erősen épít a helyek erejére, a karakterre, a történelmi háttérre, és a városi kapcsolatok vizsgálatára. Egyszerre urbanisztikai, műemlékvédelmi és szociológiai érzékenységgel kell hozzáállni az adott tervezési feladathoz. Ezek kapcsán olyan kérdéseket lehet körüljárni, ami segíti a hallgatókat az önálló álláspont kialakításában és a véleményük, gondolataik hatékonyabb átadását.

A 2020 őszi félév tervezési feladata részben egy aktuális problémát dolgozott fel – az esztergomi buszvégállomás áthelyezése megtörtént, azaz a város közepén valóban létrejött egy használaton kívüli "csomópont". Másrészt egy klasszikus funkció: a könyvtár szerepének az újraértelmezése is feladat. A tervezési program része volt még egy Irodalmi Kávézó létrehozása is. A konzulensek Kovács Csaba és Barcza Gergely voltak.

Bár inkább belekóstolás ez az urbanisztikai szemléletbe, de a közvetlen környezetnél tágabb viszonyok vizsgálatán keresztül elkezdenek érthetőbbé válni a város rehabilitációval, lokáció és funkció kérdésével foglalkozó problémák, ahogyan az adott lehetőségek felismerése és kiaknázása is része tud lenni a tervezési feladatnak. A kitekintés mérete nem volt adott, így látható, hogy kinek milyen aspektusok voltak fontosak, mekkora területet fednek le a felmérés során. A közlekedés vagy a közeli szolgáltatások a fontosak? A meglévő helyzethez igazodnak vagy ellenkezőleg, a tervük segítségével hoznának új funkciókat és használati módot a területre?

A tervezési feladat egyik kötöttsége a buszvégállomás meglévő épületének a megtartása-funkcionális újragondolása volt, a másik a keskeny, hosszan futó építési hely. A környező épületek (templom, volt szemüveggyár, stb.) is zónákra tagolják az utca kijelölt részét, így a tervek többsége is reagál annak változásaira.

A “buszvég" épülete hol közösségi tér, hol kávézó, hol – mint például Dózsa Bercel, Pálinkás-Szűcs Tilla és Szatmári Réka tervében – biciklis végállomásként működik. Mindenki meg tudta tölteni élettel, ami a fenntarthatóságról is fontos üzenet: a legtámogathatóbb építés jelenleg a nem-építés. Ezért is kiemelten fontos, hogy a meglévő épületeinkre ne automatikusan bontandó akadályként tekintsünk, ismerjük fel a kortársnak számító, 50 éves épített környezetünkben is a szándékot, az értéket, a korlenyomatot.

A könyvtár, miközben reprezentálja a kultúrát, az írott szöveget, a közjó érdekeit, a tudás elérhetővé tételét, tudjuk, hogy intézményként kihívásokkal néz szembe. Hogyan értelmezzük újra úgy, hogy a mai digitális kor kihívásainak is megfeleljen? Olyan terekkel-funkciókkal bővül, amik új párbeszédeket indíthatnak el, kulturálisan színes központként tud működni, és nem elhanyagolható módon a gazdasági igényeknek is megfelel. Hogyan működhet közösségi térként kint és bent egyaránt, hogyan befolyásolja az emberek áramlását, milyen találkozásokat hozhat létre és milyen tereket fogalmaz meg? Hogyan lehet újra tényező egy város életében a "városi könyvtár"? Két év tervezési stúdiummal a hátuk mögött, a diákok egy fél éven keresztül közösen, kis csapatokban gondolkodtak ezekről a kérdésekről. A téma egyszerre volt kötött és nyitott az újragondolásra, és bár alapvetéseikben a tervek megegyeznek, mindegyik prezentációban van valami, ami azt jeleníti meg, hogy a hallgatóknak személyes gondolataik, élményeik és kezdeményezéseik is helyet kaptak a tervezés során. A könyvtárak mindegyikében megjelenik valahogyan az elvonulás, a csend tere, szoros kapcsolatban a természettel, belső udvarokkal, teraszokkal. A hosszúkás épületek nem lépnek ki a környező épületek magassági léptékéből, a különböző funkcionális zónák általában jól elkülönülnek. Érdekes, hogy a tervezett épületek mégis mind nyitottak, átláthatóak, nagy üvegfelületekkel és több szintes terekkel.

Gulyás Janka, Kardos Orsolya és Lukovszki Bálint is a teljes utca vizsgálata után alakították ki a cikkcakkban mozgó, az ipari múltra finoman reflektáló, a téglaburkolattal nagyon egységesen kezelt épületüket. A belső világ alapján az olvasás és a könyvek összes viszonyát felvonultatják (hatalmas olvasótermek mellett olvasózugok az ablakokban, színes és puha világ a gyerekeknek, játékos bútorok és szigorú rendben felhalmozott könyvek).

Csapody Máté, Novák Adrienn és Puskár Dóra teljes arculatot is adtak a tervüknek, és úgy vitték végig a belsőépítészeti koncepciójukat, hogy a különböző terek egyedi ízt kapjanak, mégis egyértelmű, hogy ugyanabban az épületben találhatóak. A fa és a perforált acél arányaival játszva változik a terek jellege. Illetve náluk jelenik meg a nagyon szerethető "Esztergomi Antikvárium" is.

Fehér Lili Hanna, Fogarassy Réka és Winkler Rebeka könyvtára kompakt, kisebb épület, szinte látjuk, hogy nincs üresen álló sarok, néma csendben elhagyatott tere, ami a mai térpazarló gyakorlatban fontos irány. Helyette kültéri színpaddal töltik ki a teret, ami kényelmes öbölként hoz létre közösségi közteret. 

Majnár Rebeka, Mocselini Balázs, Novák Lea az egész Simor János utcát felosztották, így született "sétálóutca", "főtér", "templom tér" és "park". A buszvégállomás épületébe állandó kiállítás került Einczinger Ferencnek címezve. Az egy tömegben tartott, de hosszú könyvtár neutrális terei itt is egybe nyílnak, és megjelenik a "hangos" és a "csendes" olvasóterem.

Dózsa Bercel, Pálinkás-Szűcs Tilla és Szatmári Réka a Bringavégen túl a könyvtárat is kis városként tervezték meg a városon belül, ugyanakkor aktívan reagálnak a környezetükre. Az Agórán mindenki áthalad, a közlekedési csomópont fedett-nyitott térként átengedi a közlekedőket. Az Akciótér, nevéhez hűen alakítható, tágabb és szűkebb közösségek programjait is ki tudja szolgálni. A könyvtár funkciót ellátó rész pedig a Város nappalija nevet viseli, ami kifejezetten progresszíven köti össze az olvasást a közösségben töltött idővel.

A tervek vizuális megjelenítése is sokszínű, illusztrálva azt, hogy mit jelentett a projekt a hallgatóknak. A műszaki rajzok és makettek úgy születhettek meg, hogy a diákok a városi léptékből befelé lépkedve megtalálták azt a formát, ami egyszerre belesimul és alakítja is a rendelkezésre álló teret. A grafikai rajzok zsigeri élményekkel segítenek: nagyvonalú, zsibongó tér, elmosódó vonalakkal; színes víziók, amik inkább a hely szellemét vagy hangulatát közvetítik; vagy belsőépítészeti arculatok, az anyagokon keresztül bemutatva, hogy milyen térben képzelik most el a hallgatók a Könyvet.

Oktatók: Barcza Gergely, Kovács Csaba

Hallgatók: Csapody Máté, Dózsa Bercel, Fehér Lili Hanna, Fogarassy Réka, Kardos Orsolya, Lukovszki Bálint, Majnár Rebeka, Mocselini Balázs, Novák Adrienn, Novák Lea, Pálinkás-Szűcs Tilla, Puskár Dóra, Szatmári Réka, Winkler Rebeka

Juhász Janka

A cikk az NKA Építőművészet Kollégiumának támogatásával jött létre.

Szerk.: Hulesch Máté