építészet : környezet : innováció

Nyílt levél a belsőépítészetről

Rex-Kiss Béla nyílt levele a belsőépítész szakma és -képzés jelenlegi ellehetetlenült helyzetéről és a megoldás lehetséges útjairól.

Az alább közölt "Nyílt levél a belsőépítészetről..." a tavalyi, Belsőépítészek Országos Találkozóját és Konferenciáját (XIV. BOT. 2010.09.10-12.) követően született, belsőépítész kollégáimnak címezve. Jelen közzétételének aktualitása: "A belsőépítészet minőségi térformálás" című kiállítás a FUGA -ban és az ahhoz kapcsolódó szakmai konferencia. Az írás, a minden érdektől és ráhatástól mentes, 428 tagot számláló belsőépítész társadalmat képviselő, MAOE Belsőépítész Választmány nevében és támogatásával jelenik meg az Építészfórumon.


Nyílt levél a belsőépítészetről...

…késői válaszként is Szenes István barátom szintén nyílt levelére. Az általa már megfogalmazottakat igyekeztem nem ismételni, illetve az általa fölvetett problémákat másképp megközelíteni.

Titanic
A Titanic - jéghegy találkozót túlélők elbeszéléséből ismerjük a lelkes szalonzenekar történetét: zenészei játszottak tovább, mintha mi sem történt volna, míg alá nem merültek a hajójukkal együtt. A zenekarhoz vélem hasonlónak jelen helyzetében szakmánkat és zenészeihez a magukat belsőépítésznek (is) valló kollégáinkat.

A hasonlat nem túlzó: kéretik böngészni az Építészfórum honlapját (www.epiteszforum.hu). A rendszeresen bemutatott, megvalósult  új épületek szakági tervezőinek listáján - hosszú ideje - elvétve sem találunk belsőépítész tervezőt. Biztosító társaság székháza, irodaházak, lakópark, családi házak, egyetemi épületegyüttes, mozi, óvoda… egyikének tervezése során sem igényelte, nem tartotta fontosnak az építész tervező, a megrendelő/beruházó a belsőépítész szakág bevonását… Egyik - műemlék - színházunk rekonstrukciója és bővítése, belső tereinek újra fogalmazása során sem kívánja az építész tervező a belsőépítész szakági tervező közreműködését igénybe venni: …a belsőépítész munkákat mi fogjuk készíteni…legalább munkát adva kollégáimnak. (Az említett kollégák ezirányú szakmai ismereteiket legfeljebb a műegyetemi képzés keretében, annak megfelelő szinten sajátíthatták el.)

Mi az oka annak a régen elképzelhetetlen, mára  általánossá vált jelenségnek, hogy a belsőépítészet, mint önálló szakág, kiszorult az épített környezet belső tereinek alakításából, annak műszaki tervezéséből és a belsőépítészek megszűntek az építészek alkotótársaként létezni?
- Jelentős az anyagi motíváció: a generáltervező megtakaríthatja a belsőépítész altervezőjének fizetendő tervezési díjat, egyúttal magának munkát szerez.
- A belsőépítész szakág bevonása a tervezésbe nem kötelező, továbbá az immár egy éve hatályos törvény értelmében belsőépítészet, mint szakma de jure nem létezik, ebből levezetve, mint szakágat sem kell, illetve nem is lehetne figyelembe venni.
- A belsőépítész tervdokumentációknak, munkarészeknek - eltérően a többi szakágtól - nincsenek előírt  tartalmi, formai és műszaki követelményei, nem engedély-, és szakmai bírálat kötelesek, a tervek esztétikai és műszaki megfelelősége hivatkozási alap híján számonkérhetetlen. (A MÉK ígérete szerinti ún. mintadokumentáció sem készült el). Egyedül a közbeszerzési törvény hatálya alá eső tender tervdokumentáción és munkarészein belüli, hagyományosan belsőépítészeti  munkák tételeinek (terv + szöveges munkarész) a követelményeiről rendelkezik a törvény, ill. rendelet, de nem belsőépítészetként nevesítve.
- A belsőépítészeti tervezés számára rendelkezésre álló alapanyagok, félkész termékek, technológiák, szerkezetek, beépíthető szerkezet-, szerelvény-, és berendezés-rendszerek, kereskedelemi beszerzésű bútorok és fölszerelési tárgyak óriási választéka elhiteti, hogy az azokból való puszta választás és tervbeni alkalmazásuk kiválthatja a belsőépítész szakma közreműködését.
- A társadalmi köztudatban a belsőépítészet fogalma - annak szinonímájaként értelmezve - a lakberendezéssel azonos.
- A megbízói körben - értve alatta az építész kollégákat is - hiányzik annak az egyébként evidens ténynek a felismerése, hogy a belsőépítészet, a maga hagyományos kultúrájával, kreativitásával, speciális szakmai és műszaki ismereteivel  nagy hozzáadott értéket termelő tevékenység és mint ilyen, az épített környezet belső terei alakításának nélkülözhetetlen résztvevője.
- Oktatás: szakirányú, a végzettséget belsőépítész diplomával igazoló képzés egyetlen oktatási intézményünkben sem folyik…
- Nem szükséges itt kitérni mindazon, egyébként súlyos problémákra, melyek az építész tervezői szakmát is sújtják, de természetüktől függően azonosak, vagy közvetve/közvetlenűl a belsőépítészetet, mint szakmát is érintik.
- A fent sorolt okok nem csak az építész tervező szakági alvállalkozójaként, hanem a fővállalkozás keretében, vagy önállóan végzett –hagyományosan belsőépítészeti- tervezési tevékenységre is vonatkoznak.
   
Fel kell ismernünk, hogy a fent felsoroltak belsőépítész szakmánk mára hivatalos megszűnéséhez vezető, egy régen kezdődött folyamat összeillő elemei - igaz, részben velejáróiként világunk változásainak is. Bár figyelmeztető jelek utaltak rá, a végkifejletet nem láttuk előre: 2003-ban prof. emeritus Fekete György kollégánk belsőépítészeti helyzetképe - (Magyar iparművészet az ezredfordulón, előszó a belsőépítészeti fejezethez) felvázolva iparművészetünk, benne belsőépítészetünk múltját és jelenét - még optimizmussal telve ítélte meg szakmánk jövőjét.

A Kérdés
Vajon egy szükségszerű folyamat törvényszerűen bekövetkező eredményeként szűnne meg létezni szakmánk, a belsőépítészet, hasonlóan az élővilágunk természetes evolúciója során kihaló állatfajokhoz, vagy pedig gyarló emberi döntések által kiváltott, káros folyamat vezetett haldoklásához? Ám míg a természet törvényeit, az evolúció algoritmusát tőlünk függetlenül (ha úgy tetszik) egy bölcs Teremtő hozta létre, addig Ádám utódai történelmének útját - amellett, hogy egyúttal az emberiség intellektuális diadalmenete is - rövidlátó, átgondolatlan, egyéni-, vagy csoportérdekeket szolgáló emberi döntések szegélyezik. Tehát a kérdés: könnyezve, ám belenyugodva állunk-e majd szakmánk sírbatételénél, vagy teszünk-e valamit annak feltámasztásáért? További pátosz helyett, lelki munícióként ajánlom mindnyájunk figyelmébe Fekete György kollégánk - Kalkuttai Teréz Himnusz az Élethez írása ihlette - Bátorító című könyvét, bátorításul, ahogy azt nekem is dedikálta.

Közbevetett megjegyzések

A belsőépítészet helyzetén változtatni kívánó szándék rögvest két nehézséggel kénytelen szembesülni:
- A belsőépítészet fogalmát alkalmazása szerint két szinten lehet és kell megkülönböztetnünk: alkotó tevékenységként elméleti síkon a belsőépítészet az egyetemes építészettől/építőművészettől valóban elválaszthatatlan, azzal szerves egységben létezik, annak nélkülözhetetlen, nem megkülönböztetendő alkotóeleme (lásd lent: építészet-belsőépítészet-tárgytervezés hármas egysége), ellenben a gyakorlat szintjén, a tervezési folyamatban elkülönített, speciális szerepet kell/ene betöltenie,  szükségszerűen önálló szakágként, saját szakmai ismérvekkel. (Jelen írásban ezt a distinkciót veszem figyelembe a fogalmak használatakor, bár a fogalmazás kénytelen azzal a paradox helyzettel küzdeni, hogy tárgya a gyakorlatban és elméleti síkon de facto létező, ám de jure nem létezik, mint fogalom - sem tevékenységi körként, sem szakmaként.)
- Bármely változás a rendszert alkotó és meghatározó három területet (oktatás,  szakmagyakorlás, jogkörnyezet) egyidejűleg és együttesen érinti és változtatja. Tehát a területek egyikébe való beavatkozás feltételezi a többi területeken történő változtatást is. (Például: hogyan kérhető számon az oktatáson belsőépítészet, miközben azt a törvény és a jogkörnyezet nem ismeri, a szakmagyakorlat sem nevesíti, vagy a kérdés inverzeként: vajon kezdeményezhető olyan tevékenységi kör szakmaként, tervezői szakágként történő elismerése, törvényi szabályozása, amelynek nincs szakirányú, végzettséget oklevéllel igazoló szakmai képzése? Ahogy a szakmagyakorláson való változtatások is feltételezik a jogszabályi környezet és az utánpótlást biztosítani hivatott művészeti iskolák oktatási koncepciójának változását. Számomra mindez azt jelenti, hogy a belsőépítészet jelenlegi helyzetének bármilyen változtatása csak a rendszer egészének, annak mindhárom területének egyidejű reformjával (nevezzük akár restaurációnak) lehetséges.

Jogszabályi környezetünk az építésügyben
A belsőépítészet - amennyiben mint műszaki tevékenységet folytató, építész tervezői jogosultsággal és kamarai tagsággal végzett szakmagyakorlás - egyik  törvényi- és jogkörnyezete a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumhoz (NFGM)  tartozó építésügyet szabályozza.
A belsőépítészek iparművész alkotókként viszont, mint művészeti tevékenységet végzők, tagjaként valamely művészeti szervezetünk iparművész/belsőépítész tagozatának, regisztrált tagsági viszonyukból adódóan a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEF) Művészeti Főosztályának gondoskodása alá tartoznak, amely a magyar művészeten belül az iparművészet területén is ellátja miniszteriális szakmai feladatait, államigazgatási eszközökkel támogatja intézményeit, szervezeteit, alkotóit.

Az alapvető különbség az építési-műszaki tevékenység körébe besorolt építész tervezői tevékenység és a művészeti tevékenységként számontartott iparművészeti alkotó tevékenység és az azokat szabályozó eltérő jogszabályi környezetből következik. Az építésügyben, mint közismert, a 104/2006.(IV.28.) Kormányrendelet módosításaként megjelent 192/2009.(IX.15.) Kormányrendelet az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekről, eltörölte a belsőépítész tervezői és szakértői jogosultságot. A belsőépítészet töröltetett a szakmák, az önálló tervezői szakágak sorából. Az építésügyet és építőipart szabályozó hatályos törvényeket és rendeleteket áttekintve megállapítható, hogy immár azok egyike sem ismeri, nem tartalmazza a belsőépítészetet, annak fogalmát, tehát azt nem is szabályozhatja.

Egy kivétellel: Az 1966.évi LVIII. törvény a tervező-, és szakértő mérnökök, valamint az építészek szakmai kamaráiról szóló I. Fejezetében rendelkezik a MÉK-en belül szakmai tagozatként -  jogosultsághoz kötött egyéb szakértői-, és tervezői szakterület körébe sorolva - Belsőépítészeti Tagozat létrehozásáról. A tagozat létének jogalapja viszont a fent említett kormányrendelet múlt év október havi hatályba lépésével egyidejűleg megszűnt, tehát a Belsőépítészeti Tagozatot - értelmezésem szerint - a MÉK-nek törölnie kellett volna a tagozatok sorából!

Az Étv.-ben meghatározott építészeti-műszaki tervezési, továbbá az építésüggyel összefüggő, engedélyezéshez kötött tevékenységet csak az folytathat, aki kamarai tagsággal rendelkezik, egyúttal viszont kamarai tag csak az lehet, aki a fenti tevékenységek ellátására megfelelő jogosultsággal rendelkezik, vagy megfelel azon feltételeknek, amelyek alapján jogosultságot szerezhet. A szakma és ebből következően a BÉ- (belsőépítész tervező) jogosultság megszüntetésével a Belsőépítészeti Tagozat csak azon tagja maradhat - építészként - kamarai tag, aki egyéb, pld. É- (építész tervező) jogosultsággal rendelkezik, illetve megszerzi azt. Mindezt figyelembe véve és eltekintve attól, hogy immár a törvényi feltételek sem állnak fenn, nem láthatók azok a kritériumok sem, amelyek szerint az ezután egyöntetűen É- jogosultságú építész tagok köréből akár Belsőépítész Tagozat elkülöníthető lenne...

A MÉK törvényességi felügyeletét gyakorló NFGM Építésügyi és Építészeti Főosztálya vezetője a Kamarának - más tárgyban - írt, 2010. 03. 09. és 05. 18. keltű leveleiben figyelmeztet arra, hogy:
- A jogszabályokban meghatározottakkal ellentétes (vagy azokban nem szereplő) fogalmak, megnevezések nem alkalmazhatók (még Kamarán belül sem), ahogy:
- Nem alkalmazhatja kamarai szabályzat tagsághoz nem kötött tevékenységek fogalmát és a további, az Étv.-ben sem alkalmazott fogalmakat (pld. Belsőépítészet), a Kamarának nincs lehetősége a jogszabályban meghatározottaktól eltérő fogalmak, vagy a fogalmak eltérő tartalmának megállapítására sem.
- Az építésüggyel kapcsolatos engedélyhez kötött tevékenységet, illetve a tevékenység engedélyhez, kamarai tagsághoz kötését csak törvény, ill. kormányrendelet szabályozhatja, rendelheti el, tehát a MÉK-nek külön tevékenységi körök létrehozására nincs lehetősége. (pld.: belsőépítész).

Az építés - az épített környezet létrehozása - nagy befektetést, anyagi és szellemi ráfordítást  igénylő folyamat, egyúttal nagy anyagi és szellemi értéket termelő és létrehozó tevékenység. Ezen belül maga a tervezés is szerteágazó, sok összetevőjű tevékenység, számos, az építész tervező által generáltervezőként összefogott - többnyire a Magyar Mérnöki Kamarához köthető - szakágat foglal magában. 

Az állam - jogalkotó/törvényhozó szervei révén - az építésügyet, az építési és tervezési folyamatot annak működése és elérendő célja érdekében, annak minden területén és teljes vertikumában szabályozza, útját végigkísérő kötelmekkel szegélyezi. Meglepő módon azonban, a törvényi szabályozás megfeledkezett az épített környezet belső alakításáról, a belsőépítészetről, a gyakorlat szintjén sem tud olyan - bár létező - szakmai ismérvekről, vagy éppen nem ismeri el azokat, amelyek szakágként megkülönböztethetik az építészeti tervezéstől. Ebből fakadóan: még a belső terek tervezése sem kötelező, tervezője bármely magyar állampolgár lehet, az unatkozó háziasszonytól az építész tervezőig…
 
Nem mellékes a kérdés: a jogharmonizáció keretében a hazai szabályozásba kötelezően beépítendő, az építésügyre vonatkozó uniós rendeletek és szabványok - amelyek mintegy kétharmada sincs még magyarra fordítva - kiterjednek-e nevesítetten belsőépítészetre, ha igen, azt milyen módon és mértékig szabályozzák (akár összhangban az építészeti tervezéssel), valamint hatályos törvényeink/rendeleteink mennyiben harmonizálnak  azokkal?). A belsőépítészet ex lex helyzete megannyi további, gyakorlatias, netán jogi kérdést is fölvet, néhány ezek közül:
- Az építészeti tervezés és kivitelezés során a „belsőépítészet“ fogalomként, akár megnevezésként is, egyáltalán használható-e, ha igen, mely területeken és mire vonatkoztathatóan?
- Az eddigi, hagyományosan belsőépítészeti munkák tervezési munkáival kapcsolatos megbízás, szerződés, hivatalos iratanyag szövegezésében a belsőépítészet miként szerepeltethető?
- A belsőépítészeti tervdokumentációk, tervfázisok, tervek és azok szöveges munkarészei miként különböztetendők meg - akár megnevezésükben is - és hogyan különítendők el, különböztetendők meg, például az építészeti tervektől?

Oktatás, avagy a kismalac és a farkas meséje

Valaha, volt belsőépítész szakirányú képzés. A MOME-előd Iparművészeti Főiskola Belsőépítészeti Tanszékén a hallgatók ötéves képzés után belsőépítész diplomát (Belsőépítő Tervező Művész) szerezhettek. Több mint negyven éve, a hatvanas években nagy jelentőségű volt és a képzés nagy nyeresége, hogy az építészet - a belsőépítészeti képzés részeként - bekapcsolódott az oktatásba, kiváló képviselőinek (Jánossy György, Jurcsik Károly, Szrogh György…) bevonásával. Mégis, utólag úgy tűnik, hogy a farkas ekkor dugta be a lábát a kismalac ajtaján.

A hallgatók új földrészeket fedezhettek fel és lelkesítette őket annak ígérete is, hogy az immár építész/építőművész diploma és később a megszerezhető tervezői jogosultság birtokában, építész tervezőkként házakat is tervezhetnek, vagy építész kollégáik alkotótársai lehetnek. Megjegyzem: hajdani, kiváló elődeink belsőépítész diplomával a zsebükben is egész tűrhető alkotótársaknak bizonyultak, köszönhetően az akkori oktatásnak (is). A gyanútlan kismalac természetesen nem tette föl a vizet  a tűzhelyre akkor sem, amikor a tanszék neve Építészeti Tanszékre változott, nevében is kifejezve az oktatás koncepciójának alapvető változását. Pedig az építészet intervenciója kezdődött el a vele egy nyelvet  beszélő, hűséges szövetséges területén, amelynek eredménye, a belsőépítészet szellemi és szakmagyakorlati területeinek teljes annektálása lett, mára már a nevét is eltörölve….anschluss!

A farkas egyre beljebb tolatott: az építészképzés dominanciája mellett a belsőépítészeti, szakmai tárgyú oktatás -csak az építészet kiegészítőjeként- másodlagos szerepet kapott. Mára a kismalac eltűnt a farkas gyomrában: a bolognai rendszer bevezetésének is köszönhetően, három éves az alapképzés, mely idő alatt a képzési időnek –bevallottan- mindössze 30 %-a belsőépítészet! Ez azt jelenti, hogy a hajdani öt év helyett, mindössze három évnek harmadnyi(!) ideje alatt kellene elsajátíttatni és elsajátítani azt az azóta sokszorosára növekedett ismeretanyagot, mely az iskolában elsajátítandó és a „munkaerőpiacon“ szükséges feltétel a belsőépítészeti szakmagyakorláshoz, mindezt az építészet ismeret- és tudásanyagának  elsajátításával együtt.

Másik állami művészeti felsőoktatási intézményünk - a Soproni/ NYME/AMI/Építőművészet Szak - oktatási koncepciója, tantervi hálója szinte azonos a MOME-val. Az anyagi motivációjú, gombamód elszaporodott lakberendező iskolákról és a magán, illetve alapítványi oktatási intézményekről, amelyek tantervében a belsőépítészet oktatásának ígérete is szerepel, nem érdemes részletesen szólni, honlapjaik önmagukért beszélnek. Az állami támogatottságú, ám borsos árú BKF-AMI - most induló - Környezetkultúra Szakán szerezhető diploma megnevezése: Környezettervező szakember környezetprezentációs  szakirányon... (?) Elhelyezkedési lehetőség:...művészeti szakemberek mellett szakmai referensként, enteriőr tervezőként, belsőépítész munkatársként-kivitelezőként. Ezen iskolákban nem belsőépítész képzés, hanem legfeljebb belsőépítészeti ismereteknek az oktatása folyik.

Az Őszintén az építészoktatásról –című rendezvénysorozat első részét a  MOME-n tartották. Kéretik a tudósítást figyelmesen olvasni: www.epiteszforum.hu/node/17131 Ebből egy idézet: "...Rámutatott arra, (az ÉpítészetiTanszék vezetője) hogy pld. Párizsban külön tanítják a belsőépítészetet, és talán Magyarországon is létre kéne jönnie egy különálló belsőépítészeti iskolának." Mindez elhangzott ott, ahol a mesebeli farkas felfalta a kismalacot. Egyébként egyetértek és a különálló belsőépítész iskola ideális helyszínét sem kell keresnünk: Budapest, XII. kerület, Zugligeti út 9-25.

Munkaerőpiac
Találó neve is utal rá, itt pénzért adnak és vesznek. A vevőt (mint munkaadót) egyetlen dolog érdekli: a munkaerőbe (munkavállalóba) fektetett, a munkaerő által termelt értékért kifizetett összeg megtérülése és az anyagiakban/pénzben közvetlenül vagy közvetve kifejezhető - munkaerő által megtermelt - haszon. A munkaerő viszont az önmaga, vagy munkája által vélt értéke szerint igyekszik az árát megszabni a piacon. (Nem említve itt a felek egyike, vagy mindkettőjük nem profit-orientált, ún. non profit típusú piaci részvételét). A szellemi és művészeti tevékenységek, foglalkozások piacán a termék járulékosan, vagy egészében szellemi, kultúrális értékkel bír, mely érték pénzben nem, vagy legfeljebb közvetve becsülten fejezhető ki, de magának a tevékenységnek az „árát“ is a kereslet-kínálat határozza meg. A munkaerő alkalmasságáról a vevő/munkaadó az üzlet létrejötte előtt természetesen igyekszik meggyőződni, a tevékenység és az alkalmazás területeitől függő alapossággal. A munkaerő rendelkezhet egy sajátos, az értékét befolyásoló tőkével: a kapcsolati tőkével, mely látens ugyan, de nagy mértékben növelheti lehetőségeit, egyúttal csökkentheti is vevője realizálható hasznát, mivel torzítja a munkaerő valós értékét.

Fenti megállapításokat szakmánkra (belsőépítészet/építészet/iparművészet) is vonatkoztathatónak tartom, amelynek piacán tervezőként munkaerőként szerepelünk, ugyanakkor, mint vevők is, amennyiben a munkatársainkat alkalmazzuk tevékenységünk során. A belsőépítészet/építészet sajátos, szellemi/művészeti értéket létrehozó tevékenység: terméke egyrészt - tervdokumentáció formájában, materiális megvalósítási folyamat részeként - pénzben kifejezett piaci értékkel bír, másrészt azzal a szellemi/művészeti értékkel, amely  belsőépítészeti/építészeti minőségként a megvalósult tárgyban realizálódik. A piacon viszont csak a tervdokumentáció,  mint a tervezői szolgáltatás terméke jelent realizálható értéket, az annak  eredményeképp létrejövő, vagy létrejöhető szellemi minőség értéke - belátható okokból – nem. A munkaerőpiac törvényeit nem mi szabjuk, ahhoz csak alkalmazkodni tudunk, illetve vagyunk kénytelenek. (Ahogy alkalmazkodni vagyunk kénytelenek például a tervezői szolgáltatásokért járó díjban történő megállapodás szabályozásához, azaz szabályozatlanságához, lásd: MÉK-díjszámítás sztori, szélmalomharc, GVH, ötmilliós bírság).
 
A piac változik, társadalmi, politikai, gazdasági folyamatok hatására gyakran drámaian, próbára téve a változó követelményekhez és lehetőségekhez való alkalmazkodási képességünket. Alapvető követelménye a munkaerővel szemben viszont állandó: a feladat, a munkakör ellátásához szükséges teljes körü szakmai tudás és ismeretanyag, azaz az alkalmasság, amely a munkaerő kreativitását, csak az adott munka- és feladatkör ellátásához kötötten, ahhoz mérten igényli.A piacnak a munkaerő-alkalmassággal szemben támasztott további követelménye lehet - szintén a munka- és feladatkörökhöz kötött mértékben - a csak a praxisban töltött idő alatt, azzal időarányosan felhalmozható értéket jelentő, az igényelt tevékenység teljes köréhez, vagy annak egy szegmenséhez kapcsolt tapasztalat és a képzés alatt megszerzett szaktudáshoz hozzáadódó, a csak a gyakorlat során megszerezhető sokrétű tudásanyag, valamint a mindezeket bizonyító és elvárt portfólió.

A tervezés, mint alkotó tevékenység, magas szintű kreativitást, alkotóképességet igényel, ám a tervezési folyamatban játszott szerepek, munka- és feladatkörök nem azonos mértékben dominánsak és közel sem azonos szintű kreativitást igényelnek:
belátható pld. a vezető tervező és a tervfeldolgozó szerephez kötődő dominancia és kreativitási igényszintje közötti különbség. A munkaerőpiac ennek megfelelően, csak az általa igényelt munkakör betöltéséhez, feladatok elvégzéséhez szükséges mértékben méltányolja, vagy akár hagyja  figyelmen kívűl, a munkaerő - bármely magas szintű - alkotóképességét. A belsőépítész-képzésre hivatott és hallgatóit a munkaerőpiacra bocsátó két, művészeti oktatási intézményünk, a MOME és a NYME-AMI, egyaránt deklarálja: …azt a célt tűzte maga elé, hogy….szakembereket képezzen. Fontosnak tartják, hogy a hároméves BA képzés után a hallgatók az építész-belsőépítész stúdiókban jól használhatók legyenek… Viszont egy, a MOME-n elhangzott kérdésre, miszerint mi a MOME-n végzett építészek (egyúttal, mint belsőépítészek is) sorsa, szomorú kép bontakozott ki: Egybehangzó vélemény, hogy nem nagyon ébred föl a praxis, nem használják az itt végzetteket, miközben égető szükség lenne az innen kikerülőkre, de luxusnak tekintik ezt a fajta képzettséget. Véleményem és gyakorlatom tapasztalata is: a praxis ébren van, a jól képzett - például belsőépítész - szakemberekre égető szüksége van (lenne) a piacnak, az építész-belsőépítész stúdióknak.

Közbevetve kell megemlítenünk három axiómát:
1. Az egyetemes építészet hármas egységén belül, - építészet, belsőépítészet, tárgytervezés – a speciális feladatkörükből következően önálló, egymást csak részben átfedő szakterületek, (gyakorlatban: szakágak) egymástól elkülöníthető saját tudástárral és szakmai ismeretanyaggal rendelkeznek. Ez a megállapítás a szakmagyakorlás során revelálódik és igaz bármely, építészethez köthető tevékenység, tervezési folyamat esetében.
2. Az önállóan elkülöníthető szakterületek (szakágak) az egyetemes kultúrán belül - eltérő történeti fejlődésükből, helyzetükből és szerepükből fakadóan - saját szakmai kultúrával, hagyományokkal, szellemiséggel bírnak.
3. A kreativitás egyetemleges, univerzális, a szakterületekre vonatkozóan nem elkülöníthető, megkülönböztethető alkotóképesség.

A piac a pályakezdők munkaerejét szinte kizárólag egy adott szakterületen, vagy azokat átfogóan, csak alapismereteket, netán egyes területek részben átfogó szakismeretét igénylő munka- és feladatkörökben (például tervfeldolgozó) kívánja igénybe venni. A teljes körű és mélységű szakismereteket, a magas szintű kreativitást igénylő, a tervezési folyamatban domináns szerepet játszó munkaköröket (például önálló tevező) a piac - érthetően - ugyan nem kínál a pályakezdőknek, viszont mindezen alkalmassági ismérvekkel rendelkeznie kell - ambíciójától függően is - majdani szakmagyakorlása során (képzésének univerzális voltából következően), mégpedig a hármas egység szakterületeinek mindegyikén. Mindez egyszerűsített általánosítás, a valóság ennél persze árnyaltabb.

Például az építészet területén, a művészeti iskolákat végzett 20-30 pályakezdő tervező művész eleve hátrányban van a BME-n évente végzett, 350 főnyi, szakirányú képzettséggel rendelkező építészmérnökkel szemben, miközben a belsőépítészet területén ugyan hiánycikk a képzett belsőépítész, de az utánpótlást hosszú ideje nem biztosítja szakirányú képzés. A művészeti iskolák deklarált célja a szakemberképzés. A kreativitás magas szintre fejlesztése mellett, egyidejűleg kíván a „hármas egység“ elkülöníthető szakterületeinek mindegyikén jól képzett, jól használható, a szakterületek bármelyikén megfelelni képes, univerzális szakembereket képezni. Az iskolák viszont kénytelenek szembesülni vállalásuk és ígéretük lehetetlenségével: a hajdani ötéves, szakirányú belsőépítész képzés óta eltelt idő alatt sokszorosára nőtt mind kiterjedtségében, mind mélységében, az egyes szakterületek (építészet, belsőépítészet, tárgytervezés) iskolában elsajátítandó ismeretanyaga is. Belátható, hogy ezt a tetemesre duzzadó tananyagot a hároméves képzés tartama alatt képtelen vállalkozás szakember szinten elsajátíttatni/elsajátítani. Az eredmény: a végzettek, egyik terület szakembereivé sem válnak. A fentiekből következően egyértelmű, hogy nem csak nevében, de tartalmában sincs Belsőépítész képzés. Drámai következményei jelenünkben láthatóak, a jövőben beláthatatlanok…   
   
Pályakövetés
Vajon a munkaerőpiac vs. oktatással kapcsolatban tett - netán szubjektív - megállapításokat mennyiben támasztják alá megalapozott statisztikai adatok? Külföldön évtizedek óta, hazánkban, ugyan 2005-ben törvénybe foglalták kötelező megvalósítását, de 2008-ig elvétve folytak pályakövetési kutatások. Ezt követően került sor - európai mintára - a hazai, központi DPR (Diplomás Pályakövető Rendszer) program kidolgozására. Ennek keretében számos felmérés, statisztika készül folyamatosan, amelyek adatait több honlapon is publikálják. (www.eduline.hu www.felvi.hu, www.diplomantul.hu ). Mennyit ér, mennyire piacképes, milyen eséllyel talál majd állást a frissen végzett fiatal? A legutóbb közzétett adatbázisban mintegy 40 felsőoktatási intézmény karain diplomázók elhelyezkedési arányairól találhatók adatok. A NYME/AMI nem szerepel ezen intézmények sorában, a MOME diplomásaira vonatkozóan pedig: válaszadási hajlandóság híján nincs megjeleníthető adat. Pedig az oktatás számára sok tanulsággal szolgálhatnának a felmérés során például a végzettek munkaerőpiaci státuszára, betöltött munkahelyi pozíciójára, munkával kapcsolatos elégedettségükre, munkájuk  végzettségüknek való megfelelésére… vonatkozóan föltett kérdéseire adott válaszok. Tanulságoságosak lehetnének a MOME- és az AMI Építész Szakon oktatóknak föltehető, aljas kérdésekre adott válaszok is: mint gyakorló építész, praxisa során az építész-, belsőépítész stúdiójában hány saját nevelésű friss diplomást foglalkoztatott, mennyi ideig és milyen munkakörben?  

Érdekképviselet, érdekvédelem
Elöljáróban: Érdekeink képviseletére, védelmére hivatott szervezeteinket is - tagjaival egyetemben - felelősség terheli abban, hogy nem ismerte fel időben az oktatás jelen helyzetéhez vezető folyamatot - vagy ha igen, nem tett ellene - és abban is, hogy a belsőépítészet számára tőrdöfés-rendelet hatálybalépése óta eltelt több, mint egy év alatt sem emelte fel a szavát. A belsőépítészet/belsőépítészek szakmai érdekképviseletét (is) ellátni hivatott szervezet az építésügy területén az 1996. évi kamarai törvény alapján létrejött Magyar Építész Kamara (MÉK), Belsőépítész Tagozatában 158 taggal, míg a kultúra területén elsősorban a művészeti ágak képviselőit befogadó, az 1989. évi, egyesülési jogról szóló törvény alapján működő Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE), Iparművészeti Tagozata Belsőépítész szakágában kb. 500 taggal, továbbá a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ), amelynek Belsőépítész Szakosztálya 71 tagú. Fontos azonban megkülönböztetni egymástól az egyesületi és a kamarai szervezeti formát, miután mindkettőben érdekelve vagyunk.

A kamarák különböző foglalkozások űzőit tömörítő, elsősorban maguknak a szakmáknak az önszabályozó (és önszervező) és érdekvédelmi (és érdekképviseleti) szervezetei. Kamara felállítását csak a kormány rendelheti el. A kamarai tagság kötelező, a jogosultsághoz kötött szakmai tevékenységek gyakorlásának feltételeként. A kamarák törvény által behatárolt közigazgatósági hatósági jogkörrel is rendelkeznek, széles körű szakmai önszabályozási és önszervezési lehetőségei vannak. Jogszabályi módosításokat kezdeményezhet miniszteriális felügyeleti szerve felé: …kezdeményezhető írásban, azt indokolva, a gyakorlatban megjelent példák leírásával, tényekkel alátámasztva, a vizsgált és tényszerűen elemzett hatásokkal bemutatva…, a szakmát érintő rendelettervezetekre vonatkozóan pedig előzetes véleményezési joga van.

Az egyesületek az önkéntesség elvén működnek, nem feltétlenül foglalkozáshoz kötődő társadalmi szervezetek. Szinte bármely, az állampolgárok valamely elkülöníthető ismérve és az egyén állampolgári joga, szabad döntése alapján létrejövő közösség  alapíthat egyesületet, a lepkegyűjtőktől a gój motorosokig. Az egyesület lehetősége az önszervezés és az érdekképviselet. Célja nem a szakmának, hanem, ahogy a MAOE-nak is: Tagjai érdekvédelmének, szociális biztonságának, alkotó tevékenységük jogvédelmének megszervezése és megvalósítása, valamint művési alkotómunkájuk sokirányu támogatása. (Emellett természetesen a tárgy-, környezet-, és a vizuális kultúra fontosságának elismertetése, társadalmi szerepének, súlyának növelése.) Az egyesületek esetében a szakmai érdekvédelem jobbára informális úton lehetséges, szakmai önszabályozó szerepük - főleg a kamarai szervezeti formában is létező foglalkozások tagjainak egyesületei esetében - minimális. Közvetlen, miniszteriális felügyeleti szervük érthetően nincs. Fel kell figyelnünk a két szervezeti formára vonatkozó fogalmi különbségekre, v.ö.: önszabályozás-önszervezés, érdekképviselet-érdekvédelem… Fentiekből kitűnik, hogy szakmánk érdekképviselete és védelme, önszabályozása és önszervezése hatékonyan csak kamarai szervezet formájában tud működni, hiszen ez a szervezeti forma (a hajdani céhek kései utódaként) éppen ezen feladatok ellátása végett jött létre.

Kamaránk van ugyan, de - számos okát nem sorolva - kijelenthető, hogy a belsőépítészet szakmai érdekképviseletét és érdekvédelmét nem képes, nem tudja ellátni. Keretei közt az önszervezés sem működhet: a tagozatunk vezetőjének ez év júliusi tájékoztatójában vázolt három, ún. megoldási lehetőség egyike sem változtat a szakma helyzetén, legfeljebb néhány kollégánkon segíthet, eltekintve attól, hogy azokból az utóbbi kettő, jogalapja nem lévén, kivitelezhetetlennek tűnik, ugyanis:
A Kamara nem vehet nyilvántartásba sem taglistán, sem egyéb módon belsőépítész megnevezéssel tervezőt, következésképp tagozatot sem alakíthat ki tagságából. A Kamara immár –a jogszabályi változások következtében- nem nevesítheti, vagy nevesíthetné taglistán, vagy egyéb nyilvántartásában „belsőépítészként“ tagjait, tehát tagozatot sem alakíthat ezzel a megnevezéssel. MÉK tagsági viszonyra csak azon belsőépítészeknek van szükségük, akik É- jogosultságukhoz kötött építész tervezői tevékenységet kívánnak folytatni, természetesen belsőépítészként nem megkülönböztethetően a tagság É- jogosultságú körén belül. Meggyőződésem, hogy a belsőépítészet lehetőségei a kamarán belül a jövőben sem változnak.

Véleményemet alátámasztandó: a kamara 17 bizottságának mintegy 175 tagja között - leszámítva a Belsőépítészeti Szakmai Minősítő Bizottság öt tagját - mindössze 1 fő belsőépítész, tagozatunk elnöke található! A MÉK 12 fős elnöksége sem tud soraiban belsőépítész kollégát. Megállapítható tehát, hogy a MÉK-ben erőfeszítéseink hatásfoka csak minimális lehet, azoktól érdemi eredmény nem várható!

Meggyőződésem, hogy új kamarára van szükségünk és érthetően nem az építésügy területén, az arra vonatkozó jogszabályi környezetben, az NFGM felügyelete alá tartozva! Miután a Belsőépítészet iparművészetként elismerten az alkotóművészetek körébe soroltatott:
Meggyőződésem, hogy - a NEF Művészeti Főosztálya felügyelete alá tartozó - alkotóművészeti kamara (Magyar Alkotóművészeti Kamara) felállítását kell kezdeményeznünk, amely kamara magában foglalhatná a MAOE tagozatait, vagy  csak a Képzőművészeti és az Iparművészeti Tagozatot, vagy akár csak az Iparművészeti Tagozatot, mint Magyar Iparművészeti Kamara. Ez utóbbi látszik célszerűbbnek, ám a struktúrák tudománya ismer olyan szervezeti-, működési-, vezetési modellt, amely szerint „felépített“ és működtetett kamara –mint szervezet- magába tudná foglalni a MAOE minden tagozatát, melyek a közös üzemeltetés mellett, a többi által erősített, hatékony autonóm egységekként működhetnek (www.csuchico.edu/mgmt/strategy/module9/tsld046.htm)

A művészeti kamarai belsőépítész tagság mellett, az É- jogosultsággal rendelkező belsőépítészek, mint építész tervezők változatlanul a MÉK tagjai maradhatnának. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy művészeti kamarák felállítása csak  kormányrendelet alapján, törvényi szabályozással, megfelelő jogkörnyezetben lehetséges. Ezek létrejöttének előmozdítására két lehetőségünk van: a lobbi és a kampány.

Alkotóművészeti Kamara?
A zsennyei beszélgetéseink során is fölmerült az új kamara gondolatához, adalékként:
- Hajdanán a mai művészeti, iparművészeti, építészeti ágazatok is, mivel azok akkor még az iparos mesterségek körébe soroltattak,  céhes keretek között működtek, műalkotásaik is használati tárgyak, fogyasztási termékek mellett és azok sorában készültek. A Kolozsvári fívérek 14. századbeli Szent György szobra is egy ágyú- és harangöntő céh terméke volt. Céh tagja volt a 15.században Kassai István építőmester is, a hazai késő gótika egyik legkiválóbb alkotója.
- Az 1938.évi XV. törvénycikkben Utasíttatik a m. kir. minisztérium, hogy sajtókamara… és …színművészeti és filmművészeti kamara felállításáról gondoskodjék.
- Az 1940.évi XIX. törvénycikk a művészeti kamarák felállításáról és szervezetük megállapításáról rendelkezik. 1941. évi hadbalépésünket követően azonban művészeti kamaráink felállítását is elsodorta a háború.
A mához visszatérve: az elmúlt években több ízben merült föl szakmánkon belül alkotóművészeti-, iparművészeti kamara felállításának a gondolata és történt érdekében kezdeményezés. Balázs Péter színművész, a szolnoki teátrum igazgatójaként a Civil Akadémián idén tartott előadásából is tudható, hogy a színházi szakma Magyar Előadóművészeti Kamara létrehozásán fáradozik: A kamara tudja megoldani magasabb szinten és hatékonyabban az egyesületi formánál a szakma gondját-baját…..a legalkalmasabb formája a szakmai érdekérvényesítésnek és önszervezésnek. Ha netán mi is - az alkotóművészeket összefogó - kamara létrehozásán fáradoznánk, az előadóművészet egyik lehetséges szövetségesünk lehetne.

A Belsőépítészet restaurációja
A politikatudományban azt a ritka helyzetet, amikor kedvező légkör alakul ki a civil érdekérvényesítés számára –azaz a kormány kész együttműködni az emberekkel, azok civil-, társadalmi szervezeteivel -policy window- nak nevezik. Ma ez az ablak Magyarországon nyitott. Ezt a frissen kapott nyitottságot, mint történelmi lehetőséget kell felhasználnia szakmánk érdekképviseletére hivatott szervezeteinek és képviselőinek, a formális és informális kapcsolatok lehetőségeivel egyaránt élve.
A XIV. BOT Záródokumentuma …felkéri és felhatalmazza…(szervezeteinket), hogy alkalmas időben, kellő koordináció után, tegyenek lépéseket a méltatlan visszaminősítés korrekciójára…,  egyúttal a korrekció két, egymást feltételező és egymással összefüggésben lévő területét jelöli meg:
1. …a magyar belsőépítészet helyeztessék vissza abba a jogi és szellemi pozícióba, amelyet szaktörténete folyamán és a jelenben is megérdemelten vívott ki magának.
2. Következményeként lesz szükséges a művészoktatáson belüli helyzetét is indokolt mértékben újrafogalmazni.

A fent említett két területhez kapcsolódva, azok részeiként, megfontolásra javaslom:
ad.1.    - Alkotóművészeti (iparművészeti) kamara felállítása, ezen belül: Belsőépítész Tagozat.
- A Belsőépítészet törvényes elismerése szakmaként, az építészeti tervezésben  önálló tervezői szakágként, a megfelelő tervezői jogosultság visszaállításával.
- Létesítmények meghatározott körében tétessék kötelezővé a belsőépítészet tervezése, jogosultsági körhöz kapcsoltan, külön belsőépítész  tervdokumentációba  foglaltan.
- Határoztassanak meg a belsőépítészeti tervdokumentációk tartalmi-, műszaki-formai előírásai, tervfázisokra bontottan.
-Tervtanács-, és zsűriköteles épületek bírálata egyúttal terjedjen ki a belsőépítészeti minőség és megfelelés bírálatára, szakmai zsűri által.
- A változásokat lehetővé tévő, azoknak megfelelő, a kormányzat törvényhozó szervei által létrehozandó törvényi szabályozás és jogkörnyezet.

ad.2.    - A belsőépítészet szakirányú képzésének visszaállítása művészeti iskoláinkban, Belsőépítészeti Tanszék, Belsőépítész Diploma, az elnevezésekkel is deklarálva önálló szakmai, szakági voltát.
    - Az oktatás koncepciója és programja szakmai szervezeteink bevonásával, széles körű konszenzus alapján jöjjön létre.
    - Az építészet a belsőépítészeti képzés részét képezze, annak dominanciája mellett.
   
Fentieken túl javaslom, hogy szülessen cselekvési program, amely foglalja magában mindazt, amelynek megvalósulását szükségesnek tartjuk, majd ennek alapján stratégia és akcióterv, amely meghatározza a szükséges lépéseket a Belsőépítészet restaurációjához vezető úton. A program megfogalmazását segítse az egyesületi és kamarai szervezeteink tagjainak körében végzendő felmérés: a föltett kérdésekre adott válaszokból megismerhető kollégáink véleménye és javaslata mindazon problémákkal kapcsolatban, amelyeket kezelni szándékozunk. Az alkalmas idő itt van és reméljük, hogy kormányzatunk szerveinek az ablakai is nyitottak.

Solymár, 2010. november hó

Rex-Kiss Béla

8 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »