Pécs a legnagyobb esélyt puskázza el éppen

Interjú Kornai Gáborral az önkormányzati projektekben tapasztalatokat szerzett AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. elnökével

Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa (EKF) lesz. Ahhoz azonban, hogy a város alkalmas legyen az egész éven át tartó programsorozat megvalósítására, az előkészítést fel kellene gyorsítani. Kornai Gábor, az önkormányzati projektekben tapasztalatokat szerzett AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. elnöke, a Pécsi Tudományegyetem tanára azonban súlyos diagnózist adott a helyzetről a hvg.hu-nak. Szerinte a tehetetlenség, a helyi politikai és személyes csatározások miatt a programok egy része máris végleg elúszott.

részlet a hvg.hu-n megjelent interjúból

Kornai Gábor: Az EKF 2010-ben az ország és Pécs számára egészen egyedi lehetőség. Pécsi lokálpatriótaként - hiszen családi és szakmai szálak is a városhoz kötnek - aggódom, hogy ezt a lehetőséget hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. Túlzás nélkül: pár millió turista az EKF miatt érkezhet Magyarországra, illetve Pécsre. De nincs autópálya, „egy jelzett erdei út" vezet le délre, s meglehet, ez 2010-re sem változik. A vasút is egy erdei vasúthoz kezd hasonlítani. Az Intercity vonat 3 óra 20 perc alatt teszi meg a Budapest-Pécs távolságot, ami a világ szégyene. A pogányi reptér sem alkalmas nagy nemzetközi forgalom lebonyolítására. De ha már sikerült odaérni, akkor sincs elegendő szállodai férőhely. S ha majd lesz is, vajon mit kezdenének vele a rendezvények végeztével? Nincs rá terv, hogy az itt foglalkoztatott embereket hogyan tarthatnák meg, s a vendéglátó potenciál hogyan működne majd rentábilisan? Egyébként úgy hírlik, hogy nem elsősorban a városban, hanem a környékén kezdődtek privát szállodai fejlesztések, ám Harkány, Siklós, Villány nincs tömegközlekedéssel szervesen a városhoz csatolva.

hvg.hu: A beruházások vajon nem azt bizonyítják-e, hogy hosszabb távra tervezve a befektetők például a borturizmusra, a gyógyidegenforgalomra építenek? Ezek a térség szempontjából 2010 után meghatározók lehetnek.

K. G.: Ez EKF-nek valóban éppen az volna a lényege, hogy a segítségével létrehozzanak olyan kapacitásokat, amelyeket Pécs, mint az életminőségre fókuszáló pólus-város a későbbi fejlesztéseihez használhatna fel. Egyes víziók szerint pedig Pécs lehetne Magyarország Miamija, ahová a nyugdíjasok életük őszén visszavonulhatnának, egy viszonylag kellemes mediterrán jellegű éghajlaton töltve napjaikat. Ehhez olyan szolgáltatásokat kellene felépíteni, amelyek ennek a korcsoportnak megfelelnek. Ezek sokban hasonlítanak azokhoz, amelyekkel a 2010-es rendezvények vendégeit ki lehetne szolgálni. Jó, hogy privát beruházások történnek, de nem tudni, hogy a hozzájuk kapcsolódó szakemberképzés megkezdődött volna. Képeznek „vasesztergályost és kosárfonót", de idegenforgalmi szakembereket, szállodai személyzetet, étteremben alkalmazható embereket, idegenvezetőket nem. Pedig erre komoly szükség volna, hiszen az „emberi faktor" felkészítése az egyik leghosszabb folyamat, s csak két és fél évünk van már.

Tervben van öt beruházás, amiből kettő-három - meglátásom szerint - teljesen felesleges és fenntarthatatlan volna, ha tényleg megvalósulna. A Közterek-programot, amely a város tereinek kulturális helyszínekké alakítása, és a Tudásközpontot, ami a megyei- és az egyetemi könyvtár egyesítéséből jönne létre, meg kellene valósítani. Az úgynevezett Nagy Kiállítótér, a koncert- és konferenciaközpont vagy a Zsolnay-negyed kulturális negyeddé átépítése alighanem felesleges. Hogy ezekkel a rendezvények befejeződése után mit kezdene a város, és hogyan tartaná fenn őket, arról fogalmam sincs. Lehet, hogy csak méretproblémák vannak, és kisebb termekre volna szükség. Az építési hatósági eljárások még nem zajlottak le. Kötött engedélyeztetési folyamatok vannak, s az építési technológiával ugyanez a helyzet. Ekkora volumenű épületeket a szabályokat betartva már nem lehet engedélyeztetni és felépíteni a hátralévő szűk időben. A megalomán építészeti elképzeléseket le kellene szállítani a földre s inkább tartalmi kérdésekre, a programra kellene koncentrálni. Mert az sincs rendben. Igaz, Pécsett minden évben megrendezik a az országos színházi találkozót, ami jó egy hétre felnyomja az adrenalint városszerte, megnő a nyüzsgés. Ez az állapot egy éven át tartana, s nem egy ilyen rendezvény, hanem kettő-három zajlana folyamatosan. Nem látom egyelőre, hol a tartalom.

hvg.hu: A korábbi vezetők távozása valószínűleg nem használt a projektnek. A külső szemlélőnek úgy tűnt, hogy a megvalósítás reális lehetőségeit kereső technokraták (városi tisztviselők) és a kompromisszumokra nem hajló művészemberek összecsapásából az előbbiek kerültek ki győztesen. Ön ezt hogyan értékeli?

K. G.: Három-négy kulcsfontosságú vezető is távozott a program éléről. Elköszönt Takáts József, majd Tarrósy István, akik a nyertes pályázat szellemi hátterét adták, aztán Kiss Tibor - aki projektmenedzser lett volna - pár hetes vacillálás után nem vállalata el a feladatot. Freivogel Gábor, aki a főépítészeti feladatokat látta el, különféle városházi viták miatt távozott. Ezek a jelek káoszra, határozatlanságra, bizalmatlanságra, hatásköri tisztázatlanságokra utalnak. Feszültségek mutatkoznak megye, város és kistérség, kultúra, építészet és program, logisztika, közlekedés és várostervezés között. Nincsenek egységes, integrált koncepciók. Pedig az előkészítést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) tudtommal egymilliárd forint körüli összeggel támogatja. Sajnos ebből egy 280 milliós tanácsadási projektre teljesen feleslegesen adnak ki pénzt, mert ennek keretében készülne el az a megvalósíthatósági tanulmány, amire már az előzetes koncepcióalkotás idején, két és fél éve szükség lett volna. Nem most kellene eldönteni, hogy egy konferencia- és koncert központot fenn tud-e tartani a város évtizedeken át.


hvg.hu: Ön azt mondja: se program, se idő, se megfelelő szakemberek. Ezzel szemben Tasnádi Péter pécsi polgármester nemrégiben azt állította egy televíziós interjúban, hogy minden a tervek szerint halad. Mi hát az igazság Ön szerint, és mit kellene tenni?

K.G.: A város, megye, kistérség, régió erőterében létre kellene hozni az EKF nevű „jelenséget". Erről azonban egyelőre nem lehet megmondani, hogy mi. Nincsen definíciója, csak valamiféle kulturális víziója van. De attól, hogy van egy látványtervünk egy hídról, azon még nem lehet átmenni. Tehát az a szervezet sem áll megnyugtatóan készen, ami ezt a programot megvalósítja. Most a programiroda élére kineveztek egy új vezetőt, Mészáros Andrást, aki a BAT dohánygyár kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója volt, így feltételezhetően gyakorlata van az ilyen jellegű szervezési és irányítási feladatok ellátásában. Tehát lehet, hogy nála jó kézben van ez a dolog, de nem lehet tudni, hogy a pénzt, paripát, fegyvert hogyan osztották le? Nem lehet látni, hogy ez a szervezet miféle szervezet. Abban pozíciók vannak-e vagy feladatok? A feladatok együtteséről egy úgynevezett "masterplan" sincs, amelyik megmutatná, hogy miféle dolgokkal, mikor kell foglalkozni. Becslésem szerint ez nagyságrendileg 20 ezer soros dokumentum kellene, hogy legyen...

hvg.hu: Tehát úgy értékeli, hogy az EKF az elképzelt formájában gyakorlatilag magvalósíthatatlan? Illetve mire elég a két és fél év?

K.G.: Józan pesszimizmusomból ki lehetne engem rángatni, de amíg tettek helyett csak duma, duma és duma van, addig maradok pesszimista és azt mondom, hogy ez a város elpuskázta a legnagyobb esélyt. A 30-40 százalékát annak, amivel pályázott, már visszahozhatatlanul elszórakozták. Ha az EKF-et a koncepcióalkotás pillanatában 100-nak tekintjük, akkor legfeljebb 50-et, 60-at lehet kivitelezni. Azaz vissza kell venni a méretekből és a bonyolultságból. De ehez fel kéne állítani az előbbiekben vázolt, kompetens irányító szervezetet. Erre elvileg volna 35 milliárd, de a pénzeket pályázatok útján kell lehívni a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökségtől. Ez a folyamat több hónapos, normális esetben is. Itt ráadásul utófinanszírozás van, amihez előfinanszírozást kell keresni. Ha még 35 milliárd forint odaszivárgására számítanak két és fél év alatt, akkor azt sürgősen fel kéne hajtani. Ám ha volna is hajlandóság, hogy a tőke beszálljon az EKF-projektbe, vajon milyen városfejlesztési koncepcióhoz kapcsolódhat itt? Milyen kulturális eseménysorozatba illeszkedhet bele?


az interjút Meixner Zoltán készítette
a teljes cikk a hvg.hu oldalán olvasható