építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

PIACtér Aszódra

Mit is jelent a piac? Na nem abban, a 20. században megszilárdult értelmében, ami alatt globális kereskedelmi hálózatokat értünk, hanem abban az ősidők óta ismert formájában, amely a vásárteret, az árucsere és a társadalmi érintkezés központja volt lokálisan. Sok helyen még ma is megvan ennek valamiféle töredéke. Az aszódi piaccal Krompáczki Péter diplomamunkájában foglalkozott. 

„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s minthogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az. Nem éreztem többé magam közepesnek, véletlennek, halandónak. Honnan jött ez a roppant öröm? Éreztem, hogy összefügg a tea és a sütemény ízével, de hogy végtelenül több, s nem ugyanolyan természetű. Honnan jött? És mit jelent? Hogyan tudnám megközelíteni? (…) Bizonyos, hogy az, ami ilyen mélyen reszket bennem, a kép lesz, a látásbeli emlék, amely ehhez az ízhez van kötve, s azt próbálja követni a tudatomig.” 

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában; I.Swann; első rész, Combray.
(Gyergyai Albert fordítása)

„Find a gap and don’t create a need!„

Reflexiók....

piac_koncept from peterkrompáczki on Vimeo.

Motivál a gondolat, vajon mit jelent, hogyan oldhatom fel a mottót az építés eszközével?

Számomra az elsődleges üzenete az alázat. Hogyan változhat az alázat építőanyaggá?*

A hely.

Egy pici város teresedése, ahol a piac eseménye zajlott mindig is. Falu és város határa a kisvárosban. Aszód*.

Ma a régi piactér, egy minden bizonnyal esetlegesen oda felépített áruház mögött éli eldugott mindennapjait, s csak szombat reggelenként veszik birtokba a kereskedők, amikor is kivirágzik egy reggelre. Az áruház egy dugó. Felismerem a helyzetet, hogy azt onnan ki kell húzni..!

A tér így újra szabad. Áramlik. Mellette azonban ott a haszontalannak ítélt, hulladékkal megszórt patakmeder, melyben a vizet mezőgazdasági okokból elzárták, és persze mert néha kiöntött...

De most engedjünk újra vizet bele, legyen a partján gesztenyefákkal szegélyezett kisvárosi sétány!

Aszódi életképek

Teret terveztem. Piacteret. Itt egykor lármás, nyüzsgő forgatag volt, hetente 3-4 napon is - mondták a nénik szombaton**.

Piac a fák között. Fák a piacon. A növényzet folyamatosan behúzódik a piacra ezért a tér a tervezett park részévé válhat.  

"Feltárhatóak-e még a kultúránk legmélyebb rétegei? az építészet kristálytiszta ősformáit a paraszti gazdálkodás udvarbeli 'tákolmányaiban' láttam meg. A kerekólakat, kőlábas kukoricagórékat, kinti kemencéket és pásztorépítményeket az 1970-es és '80-as években kutattam fel a Nagyalföld tanyavilágában és pusztáin." (Kunkovács László)

Falat rajzoltam. Egyetlenegy falat, ami egyszerre filterként zár, közben teret alakít és irányít, ahonnan szabadon közlekedhet a tekintet a főút, a park és a patak felé. Ez most egy átlátszó alig ház. Nem is ház valójában, csak egy fal.
Fal, benne változatos kincsekkel, függően a falfülkét bérlő kereskedő profiljától.

Látványterv

És felette mantaként*** úszik a tető, gyomrában a sokoldalú**** udvarral.
Ez az építmény egyszerű hozzávalókból***** egyszerűen megépíthető, szerelhető akár a helyiek két kezével. Csakúgy mint abban az időben, mint amiről a szombati nénik meséltek nekem. A piac együtt élt a kisvárosi emberrel, egymás részei voltak. Most ezt a falat is évente újra és újra lemeszelik majd!******

A kicsi zöld körlapok apró kertek módjára törik át a tér betonfelületét. Az építmény átjárató teste egyszerre ház is, meg nem is, azonban határozott mozdulattal folyik be a történeti piactéri felületre, ahol egyszer talán újra mindennapossá válik a zsivaj. És a szombati nénik is.

Modell

"Gyakran eltöprengek azon, hogy vajon miért olyan ritkán próbálunk szerencsét a kézenfekvővel, a szemünk elött lévővel? Az újabb építészetekben miért olyan kevés bizalommal találkozunk az építészetet alkotó ösrégi dolgok iránt: az anyag, a szerkezet, a támasz és teher, a föld és ég iránt, és bizalommal terek iránt, melyek valódi terekké válhatnak; olyan terek iránt, melyek térképző burkolása és térmeghatározó anyagszerűsége, belső formája, üressége, világossága, levegője, szaga, befogadó- és rezonanciaképessége a mi gondunk? Ami engem illet, én szeretem elképzelni, hogy házakat tervezek és építek, és tervezőként az építés befejeztével kivonulok belőlük, egy olyan épületet hagyva hátra, mely önmaga, mely a dolgok világának részeként a lakást szolgálja, és megél személyes retorikám nélkül is."

Peter Zumthor: A szépség kemény magva


*szolidáris építés
* kisváros Budapest agglomerációjában
** Aszódon ma már csak a szombat maradt a piaci napnak
*** ördögrája
**** a legáltalánosabb, közönségesnek mondható építkezési anyagok
***** történeti visszautalás


Opponencia Krompáczki Péter: „Piactér, Aszód” című diplomamunkájához

Mottó:

„A kocsikerék harminc küllője,
mely egy kerékagyban találkozik,
a középen levő űr által lesz használhatóvá.
Az agyagból készült edény azáltal válik használhatóvá,
mert belseje üres.
A falba vágott ajtó és ablak használhatósága abban van,
hogy a falban űrt alkotnak.
A ház használhatósága abban van,
hogy a falak közt űr van.
Tehát az anyag a dolgok hasznosságát,
az anyagtalan a lényegét határozza meg.”

Lao-ce: Tao Te King


Krompáczki Péter diplomatervének témája: egy piactér. Inkább: „a” piac-tér. Aszódra. Mintha az erről szóló opponenciát csak tőmondatokban szabadna leírni…

Első benyomások:
- Ív.
Na ne! Semmi igazodás a spontánul kialakult városszerkezethez?! Semmi érzékeny törés?! Helyette hit az átfogó geometriai rend mindenhatóságában?!...

- Organikus, spontán szerkezeti rend.
Furcsa, hogy látszódik, hogy is működik… nincs elrejtve, nincs beburkolva. Hát nincs itt semmi átható geometriai rendre igény?!...Kérdések…

- Rajzok:
Kézzel. Végig. Semmi sincs készen kapva. Semmi sem „instant”.

- Tanulmány:
Minimalista, kimért, de érzékeny megjegyzés- és idézethalmaz. Sugárzik belőle a helyismeret magabiztos tudása… Szép, hogy az emberek léptékéig lebontott. A hely amúgy nem szép. Összekuszált. Megsértett. Gyógyításra szorul. Régen itt volt a helye a térnek. Aztán tere lett a helynek, először egy dobozzal. Utána egy eldobozolt dobozzal. Most pedig kérdések: mi maradjon, mi nem?

A hely:
A hely marad - patakmedrestül. A patak-tér átlátható volt egykor. Aztán elépült. Most egy kísérlet készült, ami nem elépít, hanem inkább vissza – emberestül…

Tervezési koncepció:
Elfogulatlan. Hagyja saját magát alakulni. Kettős reakció a patak linearitására és az utakon való mozgásra. Szép folyamat, szép a forma alakulása. E módszer már-már irigylésre méltó luxus manapság. De a végén lezárt. Lehetett volna úgy is vége, hogy nincs vége…?

Funkció:
Rend van, jó méretek, átgondoltság. Multifunkcionalitás is. A patak is bevonódik, a természeti környezet is a terek részeivé válnak. Ezek plusz értékek.

Szerkezet:
Nem kell kivitelezői bravúr, nem kell építőipar arzenál felsorakoztatása. De mégsem ragadunk a múltba. Ami kézenfekvő (vagy kézhez álló?), azért használva van. Az alkalmazott megoldásoknak is vannak arányai! Ilyen is lehetne a mai „népi építészet” eszköztára…?

Homlokzat, anyaghasználat:
A nagy forma tagolt, így ennek a léptéke is arányos… A felhasznált anyagok (festett zsalukő, bitumenes lemez) azonban csak akkor „élnék túl”, ha gondoznák. Nem kellene sok hozzá, akár meg is történhetne… de talán ez a fajta „anyaghasználat” lenne a legnagyobb esztétikai nóvum…

Részletek:
Talán a szakmájához értő hentes, vagy pék tudná legjobban megdicsérni, hogy minden működik. A tervező mindenre gondolt. Vagy, amire nem, az is ki- és átalakítható… Nyitott dizájn.

Marika néni:
A piac 86 éves „mindentudója” nem biztos, hogy ezekkel a szavakkal fogalmazná meg. De valószínűleg Ő is tőmondatokban: nem a cél a lényeg, hanem az úton levés…

Csontos Györgyi
építész

vélemény írásához jelentkezzen be »