Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. / Építészfesztivál: Future Perfect / 07.01.-07.03. /
Nézőpontok/Kritika

Pomádé inverz

1/15

fotó vm

?>
fotó vm
?>
fotó: vm
?>
fotó: vm
?>
fotó: vm
?>
fotó: vm
?>
fotó: vm
?>
pillantás a túlpartra / fotó: vm
?>
fotó: vm
?>
fotó: vm
?>
fotó vm
?>
fotó vm
?>
fotó vm
?>
fotó vm
?>
fotó vm
?>
1/15

fotó vm

Pomádé inverz
Nézőpontok/Kritika

Pomádé inverz

2009.06.26. 10:50

Cikkinfó

Szerzők:
Vargha Mihály (1952-2010)

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
2

Fal a folyóra.

Millennium Városközpont (vagy Millenniumi? – mindkét változat kering), nem túl szellemes elnevezés. Illenék rá az eladóművészeti táj, esetleg a vágóhídi körzet. Építészeink hőstetteit látva mégis a pomádé negyed rá a legjellemzőbb. Persze mai módra, kissé nyakatekerten: mert az architektek nem képesek együtt, egymáshoz jól igazodó, teremtő légkörben dolgozni. S megbízóik ezt végzetes módon gerjesztik, kihasználják – oszd meg és uralkodj -, így rendre kibukik az eredmény.

 

fotó: vm
2/15
fotó: vm

 

A Petőfi híd és a Lágymányosi híd közötti pesti partszakasz pomádés: nagy hangon fölkonferált, presztízsre kimódolt városnegyed. Lát­vá­nyos­kodva „új" ugyan, de nem azt nyújtja, amit beígértek. Ráadásul a városhoz, a sokak/sokunk számára még mindig csodás Budapesthez alig mutat illeszkedést. Az egykori élelmezés-ipari terület előtti parti sávot épületgyárosok kiöltöztették, ahogy az szaros Pistával történt Jézus neve napján. Ahogy a befektető-megrendelő kívánta tőlük, egy projektcég, amely mindenütt ott akar lenni a régióban. Bárhol, ahol in­gat­lan­biz­nisz­ből nagy haszon nyerhető – a kierőszakolt ún. fejlesztésekkel. Hogy ezenközben hosszú távon mennyit profitál belőle az itt élők közössége – huszadrangú szempont, azaz nagyképű szólamok, pénzösszegekkel való dobálódzás útján „kimutatható", de a valóság mégsem ehhez igazodik.

 

fotó: vm
3/15
fotó: vm

fotó: vm
4/15
fotó: vm

fotó: vm
5/15
fotó: vm

fotó: vm
6/15
fotó: vm

 

A Duna mentén egyenmagas, hangsúlyt csak rémképben hordozó új negyed bontakozott ki. Fal a folyóra. Eleve kétes volt a keskeny sáv ennyire tömör beépítése. Hisz' mögötte a Soroksári út autósztráda forgalmú vonala húzódik, azon túl pedig az igen vegyes, jellegzetes ferencvárosi körzet – amely amúgy sok részén megérett az átformálásra, és a korábbi években történt is benne sok minden. Ehhez igazodva, no meg a Duna menti táj-város összességét megfelelően áttekintve illett volna előre kitűzni, hogy mi is történjék itt (a tervezésbe komolyan beletartozott volna például a HÉV-vonal rendezése-lesüllyesztése). Némi távlatos gondolkodás volt ugyan: a MÁV-teherpályaudvar területét nem kis állami ráfordítással azért szanálták a nyolcvanas évek második felében, hogy egyik színhelye legyen a Bécs-Budapest Expónak. Emlékezhetünk: „hidak a jövőbe" szlogennel, jóval a rendszerváltozás előtt kezdték tervezni. Bekövetkezett azonban az 1989-es bökkenet, így Bécs népszavazást követően kilépett – csak büszke hazánkat vitte még egy ideig a világkiállítási lendület. Azután, a Bokros-csomagot megelőzően, a Horn-kormány az Expót leállította. A nagy huszárvágás az lett volna, ha kimondatik: legyen zöldfelület ez a Duna-parti sáv – a Boráros tértől északra eső Nehru-park folytatása. Ám akadtak, akik hosszabb távon gondolkodtak, nagyobb bukszára...

Így eltartott néhány évig az ocsúdás, majd az Orbán-érában hirtelen jött a kampánycélú fordulat: az einstandolt Nemzeti Színház-projektre akadt itt egy telek! A többi a Trigránité lett, a szanálásnál jóval kisebb összegért, megspékelve a színház sokmilliárdos megépítésével (Arcadom, a Trigránit építővállalata).

 

pillantás a túlpartra / fotó: vm
7/15
pillantás a túlpartra / fotó: vm

fotó: vm
8/15
fotó: vm

fotó: vm
9/15
fotó: vm

 

A rémkép a Nemzeti építészetet megcsúfoló formatobzódására értendő, amihez csak annyit: a színház előtti szoborpark vetekszik a 70-es országút mentén Leninékből kialakított Rákosi-/Kádár-temetővel. Az épületre pedig tettek még egy-egy lapáttal jeles építészeink, Finta József és Zoboki Gábor, amikor kórusban kifejtették, hogy tisztük a Nemzeti Színház eltakarása lesz azokkal, amiket ők húzhatnak föl oda, mellé-mögé. Zoboki és számos munkatársa már túl van rajta: övék a „MűPa", a Művészetek Palotája – elég szerencsétlen elnevezés. Finta – aki a Trigránit megbízásából sokáig a teljes terület koordináló építésze volt, vagyis hatékonyan közreműködött a beépítés egészén – még a MűPa-nál is nagyobb épületet tervez ide. Eredetileg kongresszusi központ lett volna, meg kaszinó, gyógy- és rekreációs célokat szolgáló fürdő és szálloda. Kész terv, talán még engedély is volt rá. Mégsem kezdték el építeni – elképzelhető, hogy nem sikerült rá kicsikarni a maximális összegű állami zsozsót.

 

fotó vm
10/15
fotó vm

fotó vm
11/15
fotó vm

fotó vm
12/15
fotó vm

fotó vm
13/15
fotó vm

fotó vm
14/15
fotó vm

 

Most engedélyezés előtt áll a legújabb változat, „háttérként" (meg föld alatti garázsként, mert azt ugye elspórolták) a Nemzetihez. Főképp irodaház (K&H bankszékház + bérirodák), továbbá éttermek-kávézók, hotel és kisebb kongresszusi terem. A most látható egyenmagasságból ez valamennyire kilógna. A Soroksári út felé, az eddig elkészült lakó-, illetve irodaházakhoz hasonlóan viszont ugyanúgy térfalat képez, igaz, amazoknál valamivel áttörtebb formában. Vágóhídi, déli végén épü­let­ma­gas magamutogató üvegkalitka – eléggé fölöslegesen -, ráadásul félő, hogy technikailag a látványtervi változathoz képest komplikáltabban, jóval vaskosabb szerkezetekből. A már meglévő épületek elemzésébe ne menjünk bele, nincs közöttük olyan, ami példaként lenne állítható építészeti értékeket, térformálási gesztusokat keresve. Csupán egyetlen momentum: különösen bornírt a két új Millennium Tower, a II. és a III., közvetlenül egymás mellett, nem csupán a csökött „tornyok" ugyancsak fantáziátlan elnevezése miatt. Hanem mert azonos tömeggel, más-más részletekkel odaálltak, és a tetejükön mi virít? A Nemzeti fölibe aggatott énnemtudom minek a visszaböfögése. Itt tart a honi építészet: pomádésan pompázik.

Vargha Mihály

Nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom LIII. évf. 24. számában, június 12.

Vélemények (2)
Ódor Tamás
2009.06.27.
16:59

Amikor elkezdtem olvasni a fenti szöveget - előtte nem néztem, ki írta - volt egy furcsa érzésem, valahogy idegenül hatott ITT a szöveg, aztán láttam a végén, hogy ez eredetileg az ÉS-nek íródott. Így már érthetővé vált. Más a célközönség, másképpen kell fogalmazni, sokszor talán úgy, ahogy itt az éf-nem nem nagyon szoktak.

Ez nem baj, csak megjegyeztem. A legutóbbi MÉK által szervezett hajóúton én is ott voltam és akkor jó alkalom volt egyben és részleteiben is látni ezt a partszakaszt (is). VM visszafogottan és rém udvariasan fogalmaz, amikor azzal zár, hogy "Itt tart a honi építészet: pomádésan pompázik."

Ezen az egész partszakaszon - de nem kevésbé a túloldalon is  - olyan mértékben zuhan az épületek színvonala a belvárosból kifelé (igen kevés kivételtől eltekintve), hogy az megérne megérdemelne egy kiadósabb elemzést, akár épületenként is.

Ódor Tamás
2009.06.27.
08:44
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk