építészet : környezet : innováció

Római-parti gát: ál-demokratikus lakossági fórum súlyos következményekkel

25 éve lakom a Római-parton, amelyet most a mi érdekünkre hivatkozva akarnak árvíz-védetté tenni – sajnos azonban olyan módon, amelyet nemcsak a szabadidejüket itt töltők, hanem az itt lakók többsége is ellenez, helyrehozhatatlan hibának tartva a beruházás tervezett módon való megvalósítását. Legutóbb egy lakossági fórumon is nyilvánvalóvá vált, hogy miért. Tosics Iván írása.

Első ránézésre a „Csillaghegyi öblözet árvízvédelme” projektről a Fővárosi Önkormányzat által szervezett lakossági fórumot a demokrácia győzelmének lehet nevezni: március 6-án este 6-tól fél 11-ig többszáz ember előtt folyt a vita – akkora volt az érdeklődés, hogy a megjelentek fele be sem fért a Békásmegyeri Közösségi Ház nagytermébe. Második ránézésre azonban világos, hogy ez egy álvita volt. Nyilvánosságra nem hozott és ellenőrizhetetlen szakmai anyagokra hivatkozva a fórumon lényegében előzetesen bejelentésre került az a döntés amit a fővárosi közgyűlés március végén meg fog hozni. Csak a vita megrendezésének ténye volt a fontos, ami azon elhangzott, nem érdekelte a hatalmon lévőket.

A dilemma lényege az, hogy milyen nyomvonalon épüljön meg a mindenki által szükségesnek tartott, 3,1 km hosszú árvízvédelmi gát. A közvetlenül a vízpartra tervezett változat hatalmas környezet-pusztítással, a Római part lényegét jelentő fák jórészének kiirtásával járna. A Dunától mintegy 200 méterre, a Nánási-Királyok útja mentére tervezett változat jóval kisebb környezeti károkkal járna, de nem jelentene védelmet az út és a Duna közötti területnek. Ez egy 70 hektáros, részben beépíthető árterület, rajta 70 lakóval 30 lakóházban (amelyek több évtizede épültek, mielőtt megszüntették építési engedélyek kiadását állandó lakhatási célra e területen). Jelenleg az árvízvédelmi fővonal az út mentén húzódik, az itt lévő ’nyúlgát’ kerül megerősítésre néhány évente egyszer, a nagy árvizek idején. Ilyenkor a víz elönti néhány napra/hétre az árteret – ez az ára annak, hogy máskor közvetlen vízközelben lehet a Római part egyedi hangulatát élvezni.


zsúfolt terem a lakossági fórumon, nagyjából ugyanennyi ember szorult ki a folyosóra is - fotó: Tosics Iván


A főváros által felkért vízügyi szakértők (a BME Geotechnika tanszéke és a Fővárosi Csatornázási Művek által megbízott tervező) feladata az volt, hogy az árvízvédelmi gát két nyomvonal-változatát kielemezzék és a megvalósíthatóságot tekintve összehasonlítsák. Ennek a feladatnak állítólag 1600 oldalas anyaggal tettek eleget, amely azonban titkos, ebből a fórumon csak néhány kivetített ábra bemutatására került sor. Amellett, hogy kimondták, hogy mindkét nyomvonal-változat alkalmas az árvízi védelem megvalósítására, a szakvélemény az előre borítékolható eredményt hozta a part-menti változat javára, amelynek költségeit 7 milliárd Ft-al olcsóbbra becsülték (út-menti gát: 25 md Ft, part-menti gát 18 md Ft).

A költségek számítása azonban több szempontból is problematikus. Például a parton, illetve az 1-1,5 méterrel magasabban lévő út mentén való gátépítés költségeit egyformának vették, pedig józan ésszel is könnyű belátni, hogy egy 1,5 méterrel magasabban lévő területen ugyanolyan árvízszint mellett 1,5 méterrel alacsonyabb gát szükséges (egy 2005-ös terv egyértelműen kimutatta, hogy ennek költsége jóval kisebb: út-menti gát: 2,6 md Ft, part-menti gát 4,8 md Ft, akkori árakon - Thesis-Konstruktor konzorcium 2005-ös anyaga). Az út-menti változat végül a magasabbnak vélt járulékos költségek, például a részleteiben nem bemutatott közmű-kiváltás miatt lett drágább – pedig ugyanilyen munkákat a part-menti változat esetén is el kell végezni. További probléma, hogy ugyan a változatokat 60 szempont szerint mérlegelték, a környezeti szempont, a kivágásra kerülő fák száma csak egy volt ezek közül, amelyet súlyozás nélkül, a többivel azonos mértékben vettek figyelembe (arra hivatkozva, hogy „minden súlyozás csak szubjektív lehetett volna”). A szempontok nem kerültek részletesen ismertetésre, csak annyi vált nyilvánvalóvá, hogy a környezeti, zöldfelületi aspektusok valós fontosságukhoz képest elenyésző mértékben kerültek figyelembevételre.

A közönség soraiból felszólaló szakmabeliek a helyszínen keményen kritizáltak a szakmai beszámolót, mert erős volt a gyanú, hogy a felkért vízügyi szakértők politikai megrendelést teljesítettek, minden igyekezetükkel azon voltak, hogy kihozzák a megrendelő által kért eredményt. A szakmaiság látszatát kelthette volna ugyan az a megjegyzés, hogy „ez csak egy műszaki csontváz”, azaz ezen a vízügyi elemzésen felül még más szakmáknak (pl. a környezetvédelemnek) is terveznie kellene a kép kiteljesítéséhez. E megjegyzés valós erejét azonban jól mutatja, hogy nemcsak megbízások nincsenek kiadva további szakmai elemzésekre, de még a legelemibb felmérések (pl. fakataszter) sincsenek készen, miközben a főváros március végén végleges döntést akar hozni a gát nyomvonaláról.


a part-menti változat rajza, fák csak a 8+2 méteres sávon kívül maradhatnak (de ekkorák ott sem, mert nem maradhat fa, amely rádőlhetne a gátra) - fotó: Tosics Iván


A gyéren csöpögtetett információk alapján az a kép rajzolódott ki, hogy a part-menti mobilgát lényegében egy autóút szélességű növényzet-kiirtást jelentene a Római parton: 3 km hosszan egy legalább 8 méteres sávban (plusz a Duna felé eső rézsű területén) teljes fakivágás valósulna meg, miközben a mai kavicsos parti jelleg is megszűnne. Ennek „ellensúlyozására” az út menti gát esetére is hasonló nagyságú fa-kivágást mutattak ki, ami nem fedheti az igazságot, hiszen ott a gát potenciális nyomvonala közelében eleve nagyságrendileg kevesebb fa található.

A fórumon jelenlévők mintegy kilenc-tizede felháborodottan fogadta az egyoldalú és elfogult szakértői véleményeket. Az időnként meglehetősen indulatosan előadott ellenvélemények kulcselemei a következők voltak:

  • Nincs olyan ember, aki ne akarna gátat, de egyáltalán nem mindegy, hogy az milyen nyomvonalon kerül megvalósításra.
  • Nem a gát helye kellene legyen a kiinduló kérdés, hanem egy stratégiai elképzelés arról, hogy mi a jövője a Római partnak, mennyire tartsa meg mai üdülőterületi jellegét a lakóterület terjeszkedésével szemben (utóbbit a 70 hektáros ártéren ugrásra készen álló, részben már ma is építkező fejlesztők szorgalmazzák).
  • Az is világos, hogy árvízvédelmet nem lehet kizárólag egy 3,1 kilométeres szakaszon tervezni, hanem csak egy tágabb árvízvédelmi stratégiába beillesztve – ennek hiányában pl. Budakalász joggal érvelhet a Római part menti gát ellen, hiszen az ily módon beszűkített Duna fokozza az árvízveszélyt a Római part feletti területeken.
  • A partra tervezett mobil árvízvédelmi fal 3,1 km hosszúságával és 2,8 méter magasságával olyan árvízvédelmi létesítmény lenne, amely ilyen gigantikus méretben sehol nem létezik a világon és semmi sem biztosítja, hogy jeges árvíz esetén vagy uszadékfákkal szemben is megfelelő védelmet nyújtana. Egy ilyen nemzetközi példák nélküli árvízvédelmi megoldás hatalmas kockázatokat jelent – gátszakadás esetén az egész csillaghegyi öblözetet, 55 ezer ember lakóhelyét néhány percen belül elöntené a víz.
  • Elfogadhatatlan, hogy a környezeti szempontok csak marginálisan („egy a hatvan egyforma szempont közül”) kerülnek figyelembe vételre, holott a Római part Budapest egyik utolsó természetes növényzettel rendelkező vízparti rekreációs területe, egyedülálló értéke a városnak.
  • Semmivel sem indokolható, hogy kizárólag vízügyi szakembereket kérnek fel véleményezésre – a Római part ügye legalább olyan mértékben környezetvédelmi ügy, mint amennyire vízügyi.
  • Érintettnek nem a 70 hektárnyi árterületen lakó néhány lakost, hanem a csillaghegyi öblözetben élő 55 ezer embert kell tekinteni, ezen felül pedig figyelembe kell venni annak a több százezer embernek a véleményét is, akik nyáron használják a Római partot.

A part-menti gáttal szemben kritikus felszólalók igyekeztek pozitív elemekkel is hozzájárulni egy értelmes vita lehetőségéhez. Többen hangsúlyozták, hogy az út-menti gát megvalósítása esetén sem kell a parton élőket magukra hagyni, segíteni kell őket a védekezésben (pl. nyári gátak felállításával vagy végső soron házaik felvásárlásával). Általános volt az a vélemény, hogy meg kell hallgatni más szakmák képviselőinek és a lakosságnak is a véleményét, és ennek alapján kell eldönteni, mekkora súlya legyen a környezeti szempontoknak az árvízvédelmiekkel szemben.


információk a 60 szempontról - fotó: Tosics Iván


A lakossági fórumot levezető politikus, Szeneczey főpolgármester-helyettes lényegében bejelentette, hogy „a képviseleti demokrácia jegyében” március végén döntés születik a „szakma” egyértelmű álláspontja alapján a part-menti változat javára. Elmondta, hogy már ma is létezik egy támogatási szerződés 10 milliérd Ft EU-s forrásra vonatkozóan és elérkezett az a pont, amikor a fővárosi közgyűlésnek végre döntést kell hoznia, nincs idő további értelmetlen vitáknak. Kijelentette, hogy „a fáknál az emberek fontosabbak” (bármit is jelentsen ez), továbbá, hogy egy lakossági fórumot nem lehet titkolózásnak nevezni (még akkor sem, ha elismerte, hogy tervek és részletes adatok eddig egyáltalán nem kerültek nyilvánosságra). Arra kérte a jelenlévőket, hogy inkább arról beszéljenek, milyen legyen a part kialakítása, hiszen a szakma már eldöntötte, hogy a part mentén kell a gátat megépíteni. 

A fórumon jelen volt Bús Balázs, Óbuda polgármestere, aki azonban egyáltalán nem szólalt meg, pedig közvetlenül 55 ezer kerületi lakos életét és anyagi biztonságát fenyegeti a gát ügyében tervezett döntés. Szeneczey főpolgármester-helyettes az ezt megemlítő kritikákra azzal reagált, hogy az óbudai polgármester is tagja a fővárosi közgyűlésnek és a szavazáskor nyilván a kerületi lakosok érdekeit fogja képviselni.

A lakossági fórumnak pozitív hozadékai is voltak – ide sorolható talán a vízügyi szakértők kijelentése, hogy mindkét nyomvonal alkalmas az árvízvédelem biztosítására, és a főpolgármester-helyettes többször is elhangzott ígérete, hogy napokon belül nyilvánosságra fogja hozni az egyes változatokat elemző és az összehasonlító tanulmányokat. A fórumon minden hozzászólni akarónak megadta a szót, azaz mindenki elmondhatta a véleményét.

Végső soron azonban a fórum hallgatóságának legnagyobb része elégedetlenül és felháborodva távozott, mivel semmi biztosíték nem hangzott el a legalapvetőbb követelések kielégítésére:

  • független szakértőknek kell a két változatot összehasonlítania, a környezeti szempontoknak legalább a vízügyiekkel azonos súlyt adva
  • meg kell hallgatni az ügyben különböző módon érintett lakossági csoportok (árterületen élők, árvíz esetén veszélyeztetettek, a Római partot látogatók) véleményét
  • alapvetően szükséges az összes szempontot figyelembe vevő, nyílt és transzparens vita, amelyet független szakértőknek kell moderálniuk.

A részvevők döntő többsége egyetértett azzal, hogy amíg a felmérések sincsenek készen, az alternatívák nincsenek megnyugtató módon tisztázva, az alap-adatok és költségbecslések nem kerültek nyilvánosságra és megvitatásra, a fővárosi közgyűlésnek nem szabad döntést hoznia. A helyzet drámai, és ezt a fórum harcias hangulata is tükrözte: heteken belül olyan politikai döntés születhet, amely emberek tízezreit hozhatja nagy árvíz esetén kiszolgáltatott és veszélyeztetett helyzetbe.

A gát part mentén való megvalósítása azt is jelentené, hogy megszűnne a budapestiek százezrei által kedvelt, Budapesten egyedülálló Római-parti milliő. Ez egy olyan döntést jelentene, amit csak a Tabán lebontására vonatkozó 80 évvel ezelőtti, azóta sokak által megbánt döntéshez lehet hasonlítani. A Tabán örökre eltűnt Budapestről és ugyanez a veszély fenyegeti a Római parti üdülőterületet is. Nem szabad hagynunk!

Tosics Iván

 

vélemény írásához jelentkezzen be »