Rotterdam - egy építészeti főváros

Budapest is szerepel a májusban nyíló I. Építészeti Biennálén Hollandiában

A 2003. május 7-én nyíló I. Építészeti Biennáléról tartottak nemzetközi sajtótájékoztatót a rendezvény fő helyszínén, a rotterdami NAi-ban, a Holland Építészeti Intézetben. Az Építészfórum már korábban hírt adott arról, hogy a BME Urbanisztikai tanszékén szervezésében folyik a magyar szereplés előkészítése. Mint a sajtótájékoztatón a Biennálé kurátora, Francine Houben építész elmondotta, 9 nagyvárosból illetve urbánus területről hívtak meg egyetemeket, hogy kapcsolódva a rendezvény tematikájához - World Avenue, Világ-sztráda címen - készítsenek hallgatói közreműködéssel urbanisztikai vizsgálatot és ebből kiindulva építészeti terveket. A munkálatok nem kizárólag az építészetre koncentrálnak, abban résztvesznek mérnökök, várostervezők, tájtervezők, filmesek és fotográfusok. A résztvevő helyszínek: Los Angeles, a Ruhr vidék, Mexico City, Tokyo, Hong Kong, Peking, Budapest, Beirut és a Pearl River Delta.

 

 

"Mobilitás: szoba kilátással"
A rendezvény célja, hogy fölhívja a politikusok és egyáltalán a társadalom figyelmét arra az ellentmodásos helyzetre, amit a gyors városfejlesztések, az autópályaépítések jelentenek - megfelelően átgondolt arculat, építészeti igényesség nélkül. Ezért például a Nai-ban rendeznek majd kiállítást azokból a tervekből, melyet 12 nemzetközi építésziskola közreműködésével készítetűnek el Holland Avenue, Holland-Sztráda címmel. A tervezési terület az ország nyugati vidéke, a szinte összefüggő agglomerációs terület, a 'Randstad', melybe beletartozik Amsterdam, a főváros Hága valamint Rotterdam is.

Rotterdamban május 7-én nyílik majd meg az elsô Építészeti Biennálé. Más lesz, mint a Velencei, ami nagy esemény volt, amikor indult, még ma is vonzza a figyelmet, de egyúttal szinte áttekinthetetlen sztárparádé lett. Óriási össz-világi fiesta, ahol csak az tud igazán domborítani, aki már egyébként is masszívan benne van a pixisben. De hogy magamnak is rögtön ellentmondjak, éppen a holland kiállítás sikere azt mutatja, hogy Velencében is jut figyelem a fiatalokra, tavaly a NEXT hívószó nem volt teljesen hiábavaló. Csak persze a szereplést nem csupán kiállításnak és katalógusnak kell fölfogni, nagyon pontos szcenáriót, forgatókönyvet kell készíteni a teljes szereplésre. Föl kell építeni az idôt.

Ezt Rotterdamban pontosan tudják, ezért rendeztek sajtótájékozatót három hónappal a Biennálé megnyitása elôtt. És többek között figyelmet fordítottak arra, hogy próbaképpen elvigyék a sajtó képviselôit az építészeti-urbanisztikai túrára, körülbelül arra, amit majd meghirdetnek a Biennálé közönségének.
    

 

 

Gyorsan változó környezetünkben egyre nagyobb szerepet kap a közlekedés, a közösségi jármûvek - busz, villamos, hajó, vonat, metró stb. - és persze a személyautó. Az építészek sokszor csupán mint természeti adottságot fogadják el ezt a jelenséget. Eddig kevés figyelmet fordítottak arra, hogy a gyorsan épülô úthálózatok környezete építészibb módon, vagy ha az szükséges, akkor a tájépítészet nyelvén legyen megoldva. Francine Houben építész, aki a Mecanoo iroda egyik alapítója és a Delfti Egyetem tanára, elôadásban vázolta föl, hogy mennyire komplex jelenségként fogják föl ezt a problémát, és 11 város iskoláit, köztük a Budapesti Mûszaki Egyetem Urbanisztikai tanszékét bízták meg, hogy hallgatók bevonásával készítsenek elemzéseket és terveket saját helyzetük alapján. Az idea elég szép, bár egy kicsit tamás vagyok: biztos, hogy az öles léptekkel nyomuló autós biznisz-világ nyomába kell eredni, és ôket kell rávenni, hogy mesés bevételeikbôl áldozzanak már egy kicsit az esztétikusabban fölöltöztetett sztrádákra is? Nem inkább arra kéne megtanítani az új nemzedékeket, hogy a világon való létezésnek nem alapfeltétele a személyautó használata?

S kicsit elgondolkodtat a Retterdami Biennálé másságáról az is, hogy itt szintén kiállítják majd a Ground Zéróra készülô terveket. Vagyis az ingatlan-biznisz császárai is ott lebegnek majd valahol a holland egeken. Ehhez annyit: Velencében Otto Frei, a sátorszerkezetek konstruálásában nevet szerzett idôs mester válasza tetszett legjobban arra a kérdésre, hogy mit tegyenek a lerombolt World Trade Center ikertorony helyén: építsenek oda emlék-kertet!

Visszatérve a jelenbe: a tájékoztató délutánjára esett a Gépi Valóság címû kiállítás megnyitója ugyanott, a mutatós és jól kitalált NAI-ban, a Holland Építészeti Intézetben. A tárlathoz a nagy terem mennyezetére végtelen, vagyis önmagába visszatérô pályát szereltek, majd' minden kiállított mûvet erre lógattak föl. De a futószalag olyan lassan mozog, a látogató csak néhány perc múlva eszmél rá, hogy akár le is ülhetne a teremben bárhol, és ott megvárhatná, amíg minden tárgy - ami persze színvonalas és egyedi figyelmet kíván - elvonul a szeme elôtt. Itt tart ma a kiállítás-rendezés Rotterdamban.

Vagy említhetem a Kunsthal-t, németesen Kunsthallét, az ottani Mûcsarnokot, amit az OMA iroda, névszerint Rem Koolhaas és F. Hoshino tervezett és épített 1989 és 1992 között. Az épületet egyetlen állandó mûtárgy díszíti, a tetején Henk Visch szobra, a "Teve", ami az utcáról is jól látható. S az épület teteje mindemellett a közönség számára is használatos.
    

 

A két fô tömeg között lyuk fut át a házon, lejtôsen, ebbôl nyílik fedetten a bejárat. A kiállítási szintek is fôképp rámpán, esetleg liften közelíthetôk meg. A fô csarnokban most éppen impresszionisták képei láthatók, nem fehér, hanem szürke falakon. Ezen a szinten egy mellék-csarnokban raklapokra helyezve design-tárlat, itt megfogható tárgyak és számítógépes katalógus is a tárlat része. A felsô szinten két kamara-kiállítás. Marcel Janco, bukaresti születésû dadaista mûvész tárlatán ott látható Kassák aktivista folyóirata Janco grafikáival. A másik teremben pedig válogatás André Kertész fekete-fehér nôi akt sorozatából, az 1930-as évekbôl. A képek különlegessége, hogy torz tükör dekonstruálta a hol igen formás, hol eleve kicsit telt, megáradt meztelen modelleket. A maga idején sokkoló látvány lehetett, gyerekeknek persze mindig új. Éppen ezért a terem végére domború és homorú nagy állótükröt szereltek, mindenki megszemlélheti magát vagy kísérôjét. A dolog nem áll messze a Vidám Parktól. Csakhogy holland módra, csipetnyi öniróniával, de mégis a szó jó értelmében.

 

 

Időközben megjött a hír Rotterdamból, hogy MOb_LAb szekcióra benevezett magyar anyagok közül Valkai Csaba építész egyetemi munkáját a nemzetközi zsűri beválasztotta kiállításra.

Vargha Mihály

(Ezúton is köszönöm az utazásomhoz és kinntartózkodásomhoz nyújtott segítséget "Az építés fejlődéséért" Alapítványnak, valamint a EEA Építészirodának.)