építészet : környezet : innováció

Spiritualitás, luxus kivitelben

Korábban már bemutattuk, de most személyesen is ott jártunk Sopronbánfalván az utolsó nyilvános látogatási napon a volt pálos kolostorban. Talán épp az ötezredik kíváncsi látogatóként, akik ha nem is ide fognak spirituális céllal elvonulni és föltöltődni, közelről is látni akartuk a hely szinte mindenre kiterjedő figyelemmel elkészült építészeti részleteit. A ház újjászületésének feltételéül szabott puritán luxusra kitalált, ötletes program és az eredeti történeti funkció ellentmondásait a tervezők, Magyari Éva és Pazár Béla építészek számos apró szakmai trükkel oldották fel. Mizsei Anett írása. 

A történelem viharai nem kímélték a Sopron melletti kis dombon álló egykori pálos kolostort. A 21. század hajnalán azonban egy elkötelezett beruházó és építész csapat munkájával visszanyerte egykori formáját, és új funkcióval várja a betérő vándort. Az épület bejárása után Magyari Évával és Pazár Bélával beszélgettünk a feladat nehézségeiről, örömeiről és a legfőbb kitűzött célokról. „Magával ragadó, varázslatos volt, amikor először láttuk a kolostort romosan, hóval borítva.” – emlékeznek vissza a tervezők.

 

Sopronbánfalvi kolostor, felújítás előtt
 

 

Múlt és jövő ad találkát egymásnak az egykori kolostor falai közt.  A 2010-es évben szálloda létesült benne, mely a szerzetesi élet befelé forduló lelkiségét nyújtja festői környezetben. A refektórium autentikus szerzetesi ételekkel, az egykori noviciátus a kortárs spirituális magyar művészet kiemelkedő alkotásaiból válogatott kiállítással várja vendégeit. Az országban egyedülálló pálos történeti múzeum a nagyközönség számára is nyitott.

 

Sopronbánfalvi kolostor
Sopronbánfalvi kolostor
Sopronbánfalvi kolostor
 

 

Olykor a szerencse, olykor a kitartó kutatómunka segítette a tervezőket. A 15. századi első kolostorépület nyomait megtalálták bár, de sajnos a rendelkezésre álló adatok és a feltárások után sem rekonstruálható az akkori állapot. Ugyancsak feltárták a kolostorból induló pincerendszert, ami a hegy belsején át a közeli majorsági épületbe vezet, de egyelőre ez használaton kívül marad. Az eredeti gótikus pálos templom a mai templom helyén állt. Kiindulási pontnak tehát az 1643-as új kolostor tekinthető. Egyik fő törekvés volt, hogy korhű anyagok és szerkezetek kerüljenek vissza. Így például a kolostorépület homlokzatának kialakítását csak a vakolat teljes leverése után lehetett megtervezni a kolostori szárnynak a hozzáépült templom felőli falán megtalált eredeti színezetű vakolatrészletei alapján, hogy a kőkeretek és vakolatsávok csatlakozása, illetve átfordulása egyik homlokzatról a másikra mindenütt hibátlan legyen. Egyenetlen, durva szemű vakolatot alkalmaztak, anyagában színezve, hogy az összhatás minél inkább megközelítse az egykori kézi technológiát.

 

Sopronbánfalvi kolostor felújítás előtt
Sopronbánfalvi kolostor felújítás előtt
 
Sopronbánfalvi kolostor felújítás előtt
Sopronbánfalvi kolostor felújítás előtt
Sopronbánfalvi kolostor felújítás előtt

 

Ugyancsak fontos volt, hogy minél kevesebb bontással járjon a modernizáció. Végül minden boltozati mezőt sikerült megőrizni, egy kivételével, ahol az akadálymentességhez szükséges mozgássérült-felvonót helyezték el. A noviciátus mestergerendája és födéme az 1600-as évek óta szolgál – s fog is még jó ideig, hiszen megmentették azt is. Az egykori lépcső jócskán pótlásra, javításra szorult, de a kő, amin lépkedünk, nem vékony burkolólap: valódi tömbkő került vissza, s a kémények is eredeti helyükön állnak, ma is a szellőzést és füstelvezetést oldják meg.

Komoly fejtörést okozott a szobákhoz csatlakozó vizesblokkok elhelyezése, hiszen a cellákból kialakított kicsi lakosztályok, illetve a régi szerkezeti rend védelme érdekében a beavatkozási lehetőségek igen szűkössé váltak. A földszinti mosdók dobozszerkezetként készültek, az emeleten a megoldást a boltozati mezők közti szokatlanul széles boltvállak adták. Ebben a mintegy másfél méter széles sávban lehetett a vizes helyiségeket megépíteni a régi szerkezeti rend megzavarása nélkül.

 

Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
 

 

Nehézséget jelentett az épület „szabálytalansága”. A síkok nem síkok, a derékszögek nem derékszögek, a nyílások nem egyformák. A folyosó padlójának jelentős egyenetlenségeit kivitelezéskor boltozati mezőnként kicentizve korrigálták, hiszen a szobaajtók csatlakozó kőkereteihez igazodni kellett. Ezeknek is csak töredékes részletei kerültek elő, amik alapján azonban sikerült visszaállítani az eredeti állapotot. Mezőnként egy kiemelhető követ terveztek, alatta elektromos bekötési lehetőséggel, hogy a közlekedők szükség esetén kiállítótérként hasznosítva változatosan megvilágíthatók legyenek. Az olajozott, viaszolt tölgy ajtók ugyancsak kiváló mester munkái, speciális pántolással készültek, hogy a tok és az ajtószárny vizuálisan minél kevésbé váljanak el egymástól.  

A tetőtér eredeti állapotában is viszonylag magas térdfalakkal épült. A kétállószékes 19. századi tetőszerkezet belmagassága alkalmassá tette a padlásteret közösségi funkciók, nagyobb társalgó, illetve több kis meditációs szoba kialakítására – az épület eredeti arányainak megtartása mellett.  A héjalás új, de az egyenes vágású tetőcserép hűen idézi a hagyományos anyagot. A folyosókat solnhofeni kőburkolat borítja, a falak lábazat nélküliek, egyszerű, fehér vakolattal. Csak a legalsó (erősen igénybevett) mintegy 6 cm mosható fehér festék.

 

Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
 

 

Az egyik folyosón látható szürke felületű pilaszterek nem tévedésből térnek el a többitől: a kutatások szerint a templomtól a refektóriumig húzódó reprezentatív útvonalat kívánták az építkező elődök így kiemelni. A refektórium ma is az épület egyik legfőbb büszkesége, habár egykori berendezéséből jóformán semmi nem maradt. Rekonstrukcióként valósult meg a teljes fa falburkolat, melyhez előképül a trencséni jezsuita és a soproni domonkos refektórium szolgált. Végleges formáját a templomban megtalált, 1860-ból fennmaradt stallum és gyóntatószék faragásai alapján nyerte el – meglepő módon az ottani ~40*70 cm méretű táblák rasztere jóformán tökéletesen illeszkedett a refektórium falára. Az átszellőztetett, kettős lécvázra ültetett burkolat autentikus anyaga, motívumai teremtik meg ma az egykori atmoszférát.

A megtalált ablakok mindegyike új volt, de utóbb előkerült három eredeti ablakszárny. Ezek alapján több próbadarab elkészítését követően sikerült a bekerülő újakat legyártani úgy, hogy profilvastagságuk közelíti az eredetit, miközben hőszigetelő képességük, anyagaik a mai elvárásokat teljesítik.

 

Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
Sopronbánfalvi kolostor, fotó: Mizsei Anett
 

 

A refektórium mellett a másik szemet gyönyörködtető tér a könyvtár, ami szintén a legfelső szinten kapott helyet, méghozzá a kolostor templommal összeépült fala mentén. Két nagy, mérműves ablakon keresztül átláthatunk a templomtérbe. Ezek a korábbi, 1950-es években zajlott rekonstrukciós munkák során készültek, Szakál Ernő kőfaragó munkái. A csúcsíves nyílásokat ugyan utóbb kosárívessé alakították, az elfalazást visszabontva azonban hiánytalanul feltárultak a korábbi nyílások. A bejárat is visszakerült eredeti helyére, szélfogóval ellátva, hogy a mai igényeknek is tökéletesen megfeleljen.

Talán szokatlan a funkcióváltás ilyen formája, habár ez az egykori kolostor bizony számtalanszor megélt már hasonlót. Egyvalami azonban bizonyos: az épület maga csak nyert ezzel a legújabb felújítással, ami hosszú távra előmozdíthatja fennmaradását, és elérte, hogy újra régi szépségével koronázza meg a Sopronbánfalva fölé emelkedő dombtetőt.

Mizsei Anett

Kapcsolódó oldalak
A sopronbánfalvi volt pálos-karmelita kolostor újjászületése
Luxuskolostor magánerőből

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »