Székesfehérvár, Nemzeti Emlékhely fejlesztése

Rangsorolás nélkül kiemelt (2,5 millió forintos) megvételben részesült 2. számú pályamű
szerző: Török és Balázs Építészeti Kft.
tervezők: Balázs Mihály, Török Dávid, Falvai Balázs, Tatár Balázs
művészeti író: Somogyi Krisztina

 

Közmegegyezés (városlakók, szakma és döntéshozók) hiányában a terv egy program-tisztázó párbeszéd alapja kíván lenni. Felhívja a figyelmet a konkrét téri helyzet (a város barokk szövetébe ágyazott belakható köztér) és az absztrakt téma végiggondolására. Narratív módon (makettel is illusztrálva) keresi a hétköznapok és az ünnepek szintjeinek és síkjainak a helyét, melybe – távlatban - a Püspökkertet is bevonja.

A beépítés és a lejtős térelemek tényleges építészeti jellé szerveződnek. A terv pontosan illeszkedik a környezet megszabta határokhoz, de nem vesz tudomást a tulajdonviszonyok korlátairól. Az egyházi szertartások számára a püspökkert területét is igénybe veszi. A városi köztér lendületes lefedése bizonytalan lezárású, sem a püspöki palota déli homlokzata, sem a Lux-féle kőtár által determinált sík nem határozza meg a tető külső párkányvonalát. A „visszahúzott” tömeg következménye a Koronázó tér alapterületének kiszélesedése.

A koncepció oly mértékben a két „rendezvénytér” kialakítására koncentrál, hogy emiatt a felszínen azok a figyelemfelhívó motívumok – mint pl. a Szt. István sír, vagy az uralkodói trónus –, amelyek szükségesek lennének a nagyobb tömegek részvételével az egykori koronázó és temetkezési helyhez kapcsolódó ünnepségek lebonyolítására, hiányoznak a tervből. A bemutató tér fölé emelt kétfunkciós védőtető, a köztér elhelyezésének magassági korlátai miatt, a déli mellékhajó fölött már méltatlan belmagasságúvá szűkül.

Az egykori szakrális tér bemutatását a tervezett védőtető-köztér szerkezete alatt, értelmezés nélkül képzeli el. A lefedett romterület bejáratát – több tervhez hasonlóan – a Mátyás kápolna északi oldala mellett helyezi el. A rom-emlékek érvényesülését erősen korlátozza a viszonylag sűrű 5x5 m-es raszterállású, a városi tér alátámasztására szolgáló nézőtér támaszsora. A lefedett tér mint építészeti tér érvényesülése így megoldhatatlanná válik.

Az építészeti koncepció lényege a makettről jól megítélhető. Az alkalmazott anyagokra és szerkezetekre vonatkozóan a műleírás kevés információt tartalmaz. Sem az építészeti formálásra, sem pedig a szabadtérépítészeti részletképzésre vonatkozóan a rendelkezésre álló források alapján nehéz véleményt nyilvánítani.

Az építészeti koncepció fontos eleme az egyházi ünnepi tér megvalósítása, amivel együtt működtethető a városi ünnepi tér együttese. Csak távlatban képzelhető el, hogy a Püspökkert integrálható legyen az együttesbe.

A romterületet teljesen lefedi, romvédelmi szempontból megfelelő. A kápolna bevilágítója az alaprajzon ellentmondóan jelenik meg. A városi fórum a romtól egyébként teljesen függetlenül van kialakítva.

A terv örökségvédelmi szempontból elfogadható, bár a Püspökkert elfoglalása ilyen szempontból is vitatható. A püspöki paloták szerves részei a meditációra alkalmas zöldterületek.

Az egész romterületet (Mátyás-szentély, templom északi oldala) helyesen egységként kezeli, az északi oldalról nem zárt védőtető azonban nem jelent elég védelmet a romterület számára. A sűrűn elhelyezett alaphelyek miatt a további kutatás nehezen biztosítható.

A terv rajzi és szöveges anyaga nem ad megoldást a térlefedő szerkezetekre, azok vastagsága alulméretezett, reális méretük a belmagasságot tovább csökkenti. A merev raszterben elhelyezett egyes pillérek elhagyása a romterület adottságait figyelembe veszi.

Az építészeti-környezetalakítási megoldásba a püspöki palota kertjét is bevonja, ami jelentős zöldfelület csökkenéssel jár, és idős fák esnek áldozatul. Új kertet, zöldfelületet azonban nem tervez, bár a zárófödémeket zöldtetőként javasolja kialakítani, ami részben kompenzálja a területveszteséget.

A Bíráló Bizottság a tervet elsősorban egyedi téralkotási javaslata, illetve komplex jó megoldásai miatt kiemelt megvételben részesítette.