építészet : környezet : innováció

Takaró a romok felett

A Magyar Művészeti Akadémia által kiírt Székesfehérvár történeti központja 2017 című tervpályázaton minden mű elismerésben részesült. A 14 pályaműből már hatot bemutattunk, most pedig következik Kőhalmy Nóra, Fridrich László, Funk Bogdán kiemelt elismerésben részesült terve.

A Koronázó téren átmenő sétány és a romok jelenlegi szinteltolásos kapcsolata szinte észrevétenül köti össze a múltat a jelennel, a hétköznapi életet a történelem egy szeletével. Megoldandó a romok lefedése állagmegóvás és kutatás céljából, de felmerül, hogy nem sérül-e az a kapcsolat, amiről a tér szól. A romkertet ezért egy rámparendszerrel jelöljük ki, ami egyben bevilágító, közlekedő, bejárat és megpihenő, sehonnan sem választja el a tereket és minden irányból járható. Közvetlen kapcsolatot teremt a várfal felé is, így a romkert tágabb perspektívából, a közeli közpark és püspöki kert mellől is érezhető. A romok megközelítése két irányból lehetséges. Közvetlenül a Lux-féle fogadóépület előtti köztérré alakított területről vagy zarándoklatszerűen feltárva a Városház tér irányából a lefedés peremén körbevezető rámpán haladva.


Székesfehérvár történeti központja, térkapcsolatok ábra - építészek: Kőhalmy Nóra, Fridrich László, Funk Bogdán


A környező házak jelentős része a romok felhasználásával épült fel, melyek így az egész környéken szétszóródva fizikai kapcsolatot teremtenek az egykori bazilikával. A romkert belvilágában a szakrális és profán terek kapcsolódnak egymáshoz. Az emlékkert alkalmas a megemlékezésre, a történelmi gyökereinkre való visszatekintésre, melynek folyamatossága a jelenünk és következménye a közös jövőnk. De Magyarország legfontosabb emlékhelye ennél többről is szól. Az államalapítás és igazgatás egyben szakrális cselekedet is volt, Szent István intelmei pedig ma is és mindenkor érvényesek. A kertnek a térbeli kapcsolat mellett időbeli kapcsolata van jelenünkkel, elvonatkoztatva a szakrális és profán világ természetes kapcsolatáról szól: bizonytalan világunkban benne van a rend és a Teremtőben is a teremtendő világ.


Székesfehérvár történeti központja, látványterv - építészek: Kőhalmy Nóra, Fridrich László, Funk Bogdán

 

A lefedés formája természetes, belesimul a környezetébe, az eredeti tereplejtést követve abból emelkedik el. A tetőn a sírok feletti bevilágítók maximum 50 cm-re emelkednek ki a dombból. A romterület járósíkját a romok alapjáig lemélyítve a legkisebb belmagasság - Ozorai Pipo toronynál - 3m. A csontokat őrző földbe süllyesztett osszáriumot arrébb helyeztük a Lux-épület előtti rendezvénytér jobb kihasználhatósága miatt. A romkertet körülölelő belső járdáról rámpákon keresztül érhetjük el az osszáriumot és a Lux-kiállítóépületet is.

A fedés tartószerkezete profilacél térrács talajcsavarokon nyugvó zártszelvény oszlopokkal alátámasztva, a korlátok tömör acél lemezek. A szerkezeti raszter kialakításánál törekedtünk a régészetileg jelentős illetve még feltáratlan területek elkerülésére. A választott alapozás előnye, hogy a talajt csak minimálisan károsítja és szükség esetén szinte nyomtalanul eltávolítható. A szükséges helyeken acélsodrony háló véd leesés ellen. A romok közötti terület fehér gyöngykavics-terítés burkolata a jövőbeni régészeti kutatások során könnyű hozzáférést biztosít, a látogatók elsősorban a talajszinttől elemelt acél járdán közlekednek. A dobozszerűen kialakított acéllemez lépcsőelemben lépések hatására rezonancia lép fel, az egykor itt zúgó harangok hangját idézve meg. Javasoljuk, hogy a romterület díjmentesen látogatható legyen, így mellőzhetőek a térkapcsolatot megtörő lezáró- és kirekesztőelemek.

 

Székesfehérvár történeti központja, látványterv - építészek: Kőhalmy Nóra, Fridrich László, Funk Bogdán

 

Kőhalmy Nóra, Fridrich László, Funk Bogdán 

 


Részlet a Bírálóbizottság értékeléséből:

A pályamű azon megoldások közé tartozik, melyek városi térként is szolgáló védőfödémet emelnek a romterület felett, további építményt nem javasolva a térre. Ezzel maximálisan megvédi a romokat, ugyanakkor annak jelentőségét nem szándékozik megjeleníteni. A romvédő födém síkja néhol felhasad, szélein egy spirálisan tekergő vékony szalag, a rom felett pedig centrális kis tömegek teremtenek "bazilikális" térrészleteket a romszinten, a jelentősebb régészeti elemek természetes megvilágítása céljából. Bár a pályamű nem vállal fel konfliktust a környezetével - nem keresi a komplex kérdésre a teljes választ -, önmaga rendszerén belül következetes. A részek az egészet szolgálják és értelmezik. A spirál megjelenésével még egyfajta spiritualitást is hordoz magában a terv. A Lux-féle mauzóleum előtt kialakuló tér jó léptékű.

 

vélemény írásához jelentkezzen be »