Tervtanácstalanság — avagy: mindenki másként csinálja
Tudatosítani kellene minden polgármesterben, települési képviselőben és jegyzőben, hogy az építészet közügy. A tervtanácsokra szakmai kontrollként szükség van. Ha egy önkormányzat saját településén ügyel az építészeti minőségre és célja a városkép védelme és javítása, akkor vállalja a tervtanácsok működtetését is. Rumi Imre — Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület főépítésze — a tervtanácsok működéséről
Azt hiszem az elmúlt esztendő egyik legbotrányosabb építészeti ügye a Budapest XII. kerületi tervtanács elhíresült ülése volt. Noha a mindössze két éves tervtanácsokról szóló kormányrendelet nemrégen módosult, az események hatására ismét felröppent hír a jogszabály felülvizsgálatáról.
Az elmúlt évek jogalkotási gyakorlata, jogszabály tervezetek előkészítési metodikája alapján nem várok jelentős érdemi javulást az országos szabályozásban. Azonban el kell kerülnünk, hogy az építési engedélyezési eljárás szabályozásához hasonlóan – a javulás helyett – romlás következzen be a tervtanácsok működését meghatározó kormányrendeletben, és a helyzet tovább éleződjön.
Tudatosítani kellene minden polgármesterben, települési képviselőben és jegyzőben, hogy az építészet közügy. A tervtanácsokra szakmai kontrollként szükség van. Ha egy önkormányzat saját településén ügyel az építészeti minőségre és célja a városkép védelme és javítása, akkor vállalja a tervtanácsok működtetését is. Szerintem minden építési engedélyezési tervet meg kellene tárgyaltatni tervtanáccsal. Budapesten van erre törekvés, ismét bővült a fővárosi tervtanácshoz benyújtandó tervek köre, így bővülhet a kerületi tervtanácshoz benyújtandó tervek köre is.
Érthetetlen számomra a fővárosi és néhány kerületi önkormányzat vitája (már-már hatalmi harca), hogy melyik tervtanácshoz milyen tervet kelljen benyújtani. Nem ez a lényeg! A legfontosabb, hogy minden terv átessen a szakmai kontrollon. Fontos lenne egyértelműen tisztázni, hogy közérdekű városépítészeti (alkalmazkodási, illeszkedési) kérdésekben (például: építési vonal, tömeg, homlokzatképzés stb.) és építészeti nívó megítélésében a tervtanács szakértői testületként működik. A terv jogszabályi megfelelésének kérdésében pedig az építéshatóság dönt. A kettő nem ellentétben áll egymással, hanem kiegészíti egymást. Az esetek döntő többségében a tervtanács mégiscsak az építészethez ért jobban, a hatóság pedig a joghoz. Szakítani kellene már végre azzal a gyakori rossz szokással, hogy a tervtanács jogászkodik, az építéshatóság pedig építészkedik.
Tevékenységem folytán több tervtanács munkájába pillanthattam be, és már volt alkalmam az asztal minden oldalán helyet foglalni. A különböző tervtanácsok működésének módja minden elképzelésemen túlmutat. Van olyan megyei jogú város, ahol a tervtanácsi ülésen a terv bemutatását követően kiküldik a teremből a tervezőt, majd a tervtanácsi tagok zártkörű vitát folytatnak le a tervről. Ezt követően a tervezőt visszahívják az „ítélethirdetésre". Korábban az egyik fővárosi kerületben a tervezőt meg sem hívták és be sem engedték az ülésre. Egy másik megyei jogú városban a polgármester politikai munkatársai jelennek meg bizonyos napirendi pontoknál, és érvelnek vállalkozások terve mellett. Pedig valójában tárgyalási joguk sincs.
Esetenként nem átlátható, hogy az egyértelműnek és egyetértőnek látszó tervtanácsi tagi vélemények alapján pontosan milyen állásfoglalás került megfogalmazásra, és miként engedélyezték később a tervtanács által nem támogatott tervet. A tervtanácsi kormány-rendeletben kellene előírni a tervtanácsi állásfoglalással (szakértői testületi véleménnyel) ellentétes hatósági döntés esetén a részletes indokolási kötelezettséget.
A tervtanácsok esetében a tagokat javaslat és jelölés alapján nevezik ki. Nem tartom szerencsésnek a tagok kinevezésére vonatkozó előírásokat. Meglehetősen vicces, hogy a tervtanács elnöke javasolhat saját maga számára tagot, majd kinevezi azt. Sürgősen meg kell szüntetni annak lehetőségét, hogy „elvtársi-baráti" alapon lehessen valaki tag. Álláspontom szerint kizárólag szakmai- és építészeti indíttatású civil szervezeteknek szabadna tagokat javasolni vagy jelölni. A tagoknak felelősséggel és beszámolási kötelezettséggel kellene tartozni az őket javasoló vagy jelölő szervezet felé.
A szakmai szervezetek által delegált tagok esetében a kormányrendelet által elvárt „magas szintű elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező" feltételt érvényesíteni kell, és szakmai eredményhez, minősítéshez kellene kötni a tagsági jelölést. Adott tervtanácsi ülésre behívott tagok között pedig biztosítani kell a szakmai szervezetek által jelölt tagok többségét.
Szerintem jogos tervezői elvárás, hogy a tervtanácsok mindenhol közel azonos módon működjenek. Nem lehet a személyes sérelmek ismertetésének fóruma a tervtanács. Az üléseken valóban építészeti viták bonyolódjanak és szakmailag alátámasztott állásfoglalások szülessenek. Ebben az esetben a tervtanácsok társadalmi, sőt szakmán belüli elfogadottsága is növekszik.
A tervtanácsok működésének teljes nyilvánossága szükséges. A nyilvánosság biztosíthatja a széleskörű társadalmi és szakmai átláthatóságot, ellenőrizhetőséget. A tervtanácsi tervek közérdekű kivonatai, opponenciák és állásfoglalások nyilvánossá tétele segíti megértetni a civil társadalommal a mai építészeti gondolkodást, elveket és azok érvényesülésének fontosságát. Tehát szakmánk alapvető részleteit.
A nyilvánosság biztosítása ma sem tilos. Mégis nagyon kevesen élnek vele. Úgy vélem, sz egyik legjobban működő önkormányzati tervtanács Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület tervtanácsa, amely működésének teljes metszete megtalálható az önkormányzat honlapján. Remélem, hogy hamarosan a tervtanácsi ülések teljes hangfelvétele is elérhető lesz a honlapon.
A fentieket érintően szükség van a kormányrendelet módosítására, főként a tervtanácsok egységesebb, szakszerűbb működése miatt. Azonban sok olyan lehetőség van a mai szabályozás alapján is, amellyel javítható lenne a tervtanácsok működése. Ebben útmutató szerepet kellene vállalni a tervtanácsi tagsági jelölési lehetőséggel rendelkező építész kamaráknak. A jobbítás főként szándék és akarat kérdése.
Rumi Imre
Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület főépítésze
07:34
Kijátszották a pártok az Alkotmánybíróság 1992-ben hozott határozatát 1994-ben
Ne zárt ülésen döntsenek a közvagyonról!
21:52
Tisztelt Főépítész Úr!
Az Ön által leírt magatartás az, amely megfelelő válasz lehet a korábban a tervtanácsokkal kapcsolatban leírt kritikákra. Csak gratulálni tudok, amennyiben sikerül az építtetők és a helyi politikusok bűvköréből kiszakadva építészetről és csak építészetről beszélniük a tervtanácsi üléseken.
A nyilvánosságról Ön által írottak szerintem túl idealisztikusak. Az embereket addig nem fogja érdekelni egy tervtanácsi ülés, ameddig nem a saját házukról van szó, vagy a szomszédjukba tervezett építés megakasztásának lehetőségét látják benne.
A nyilvánosság a szakmai kontroll miatt kell, hogy számon kérhetőek legyenek azon tervtanácsi tagok, akik alkalmatlanok zsűrizésre. Ennek az alkalmasságnak sajnos nem elegendő szűrője a szakmai szervezeti jelölés. Egy terv elbírálásakor szerintem alapvető feltétel kéne, hogy a bíráló aktív tervező legyen, lehetőség szerint rendelkezzen hasonló kaliberű referenciával a megelőző évekből. Hogyan tudna valaki egy nagyobb léptékű fejlesztést elbírálni, aki egy pár, futottak-még nyaralót tett csak le az asztalra, vagy már csak a bebetonozott szakmai szervezeti tisztsége köti az építészethez?
A másik alapvető feltétel, ami egy szakmailag elfogadható tervtanácshoz szükséges, - bármilyen eretnekül hangzik is – hogy a zsűri tagjai tudják, hogy hol a helyük. Mi a feladatuk, a jogkörük és milyen jogszabályi kereteken belül van lehetőségük építészetről beszélni. Tervtanácsok értékes órái telnek azzal, hogy a tisztelt tagok az érvényes szabályozást bírálják és számon kérik a tervezőn, hogy miért merte kihasználni az építési mutatókat. A tervező pedig a végén kap egy megfoghatatlan elutasító állásfoglalást aztán magyarázkodhat a megbízójának. /Aki ekkor a kezébe veszi az ügyet és elintézi, hogy ennek ellenére építési engedélyt kapjon, vagy a következő tervtanács belátóbb legyen. –sicc/
A fentiekre esetleg megoldást jelenthetne, ha a KSZT program kialakításában a tervtanács érdemi feladatot kaphatnak és a jóváhagyáskor pedig a fenti csatát a saját megbízójával, az Önkormányzattal játszhatná le. Így ez az erős szakmai kontroll mindezeken túl csökkenthetné is az ellentmondásos és pontatlan szabályozások megszületését.
Mindenesetre a jelenlegi rendszer sajnos nem alkalmas annak az építészeti minőségnek javítására, amit – legyünk őszinték – diplomás építészek képesek lerajzolni, mivel nem mindenhol gondolkodnak úgy, mint Ön!