építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Tétényi Éva: Boldog Budapest

Sokan biztosak benne: Budapest olyan nagyjelentősé, léptékváltó átalakulás hajnalát éli, amely az 1870-1914 közötti aranykorhoz mérhető. Kontinentális léptékű sikerhez sok minden kell, s ezek között a sok pénz csupán egyetlen elem. Melyek tehát most a sikeres, mi több boldog Budapest, a magyar fővárosi jövőkép koncepcionális és stratégiai alapvetései? Erre a kérdésre gyűjtünk válaszokat az elkövetkező hetek cikksorozatában. Városi közgondolkozásunk számos jelentős személyiségét, urbanistákat, közgazdászokat nyertük meg, hogy fejtsék ki véleményüket. A vita nyitott, bárki csatlakozhat. Szerkesztőségünk örömmel vár újabb írásokat a tárgyban, nem kizárólag várostervezők, de a város egészében gondolkozók részéről. Tétényi Éva építész, korábbi független esztergomi polgármester írása.

Magyarországra azok a „boldog békeidők” az 1867–1914 közötti időszakban köszöntöttek be. Ekkor számos jelentős építkezést, beavatkozást hajtottak végre a Székesfővárosban, melyeket a sokszor visszasírt Fővárosi Közmunkák Tanácsa felügyelt. 2002-ben az UNESCO világörökségi listára felkerült az Andrássy út és környezete. Talán ez jelképezi legjobban ezt az időszakot, amikor a döntéshozók, végrehajtók és a gazdasági szereplők együtt haladtak a kitűzött cél felé és a közjóért cselekedtek.


Ők talán a boldogabbak közül valók. A szerző felvételei



A Sugárút 2310 méter hosszúságban kíséri a rajta járót a Belvárosból a 100 hektáros Városligetbe, Európa első megtervezett közparkjába, az egykori Városerdőbe; vagy utazhatunk alatta az Európai kontinens első villamos meghajtású metrójával, a Milleniumi Földalatti Vasúttal. (Andrássy út.) Megemlíthetnénk a kor legmagasabb színvonalán megépült, egységes homlokzati tervek alapján díszített utcafrontokat, a kiegészítő művészeti alkotásokat, ám most mégis arra hívnám fel a figyelmet, hogy az út mentén több mint 120 kávéház működött, ahol pezsgő társadalmi, kulturális élet zajlott, híres asztaltársaságok fémjelezték az egyes helyeket.


Egy részben kopott, részben patinás, gyönyörű részlet egy budapesti lépcsőházból.



Milyen lehetett az akkori városi polgár élete Budapesten? A német eredetű polgár szó a város teljes joggal felruházott lakosát jelentette már a XIII. századtól kezdve. Magyarországon viszonylag későre, az 1840-es évekre tehető a polgárosodás kialakulása, ami összefüggött a reformkori gondolatok elterjedésével és a gazdaság modernizációjával. Mindenképpen meg kell említeni Széchenyi István grófot, aki barátjával, gróf Károlyi Györggyel már 1827 nyarán elindította a Pesti Kaszinót. Pár év múlva, 1830-ban Nemzeti Kaszinó néven országos mozgalommá duzzadt az elképzelés. Az angol mintára megalakult egyesületekben, klubokban a nemesség, az értelmiség képviselői, jeles közéleti személyiségek, a pesti polgárság befolyásos és tekintélyes szereplői, az irodalom és a tudomány kiválóságai jöttek össze. Elsősorban közéleti tevékenységet folytattak és a politika mellett a közműveltség és a jó ízlés formálását is célul tűzték ki. A szabad és egyenlő tagok önkéntes társulását 1852-ig szabadon engedték, de fénykorát a Kiegyezés utáni 10 évben élte a kaszinó-mozgalom. Az egyletek tevékenységét a jótékonykodás mellett a kulturális események, olvasótársaságok tették ki, de nem elhanyagolhatók a politikai tömörülések sem, hiszen az alapítók nem rejtett szándéka az is volt, hogy a vitákban a közös nemzeti célok fogalmazódjanak meg. A demokrácia nem működhet tudatos választópolgárok nélkül, és ezt csak egymástól tanulhatjuk meg.


Óbudai hajnal.



Bár látszólag az itt felsoroltak távol állnak a boldogságtól, azonban épp ellenkezőleg, nagyon is hozzátartoznak ahhoz. A boldogság nehezen meghatározható érzés, de az egyik legfontosabb motiváció az emberi létezésben, ezért kutatják és próbálják kitalálni, mitől lehetünk boldogok. A nemzeti bruttó boldogságot kilenc tényező alapján számolják ki:


1. az ország mentálhigiéniás állapota;
2. oktatás;
3. időgazdálkodás;
4. ökológiai folyamatok;
5. kulturális folyamatok;
6. közösségi élet;
7. egészségügy;
8. általános életszínvonal;
9. kormányzat.


Klassz helyek Budapesten.


Ha pontról pontra végiggondoljuk az egyes területeket, világossá válik, hogy a különböző városfejlesztési elképzelések hogyan járulhatnak hozzá a lakosok jólétéhez, jó érzetéhez. A kulturális városfejlesztés, vagy a Sétáló Budapest koncepció, a zöld város program vagy a közösségi tervezési modell, a kommunikáció, a szomszédolás, a civil szervezetek, a szociális háló, az idősekről való gondoskodás, a jövő nemzedékének nevelése, a hagyományok ápolása mind-mind segíti a boldog társadalom létrejöttét és ehhez ad tereket, inspiráló helyeket a város épített környezete. Azt mondják, az építészet a mindenkori társadalom lenyomata, így az építészet, a várostervezés leköveti a társadalmi elvárásokat, folyamatokat. Nézzünk csak körül!


Klassz helyek Budapesten.



Hogyan lehetne Budapest még kedvesebb, élhetőbb város? Sokan, sokszor leírták, elmondták, lerajzolták a jobbnál jobb javaslatokat, szakmai gondolatokat. Mit is lehetne még hozzáfűzni ehhez a témához? Feltettem a kérdést magamnak: Mitől érzeném jobban magam? Talán, ha nem lenne ennyi szemét az utcákon, ha nem kellene állandóan a lábam elé nézni, hogy el ne bukjak egy rosszul visszaállított járdába, vagy ne lépjek bele a kutyapiszokba? Ezért óhatatlanul a lábam elé nézek más városokban is.

Nemrég Prágában töltöttünk egy hétvégét, ahol feltűnt, hogy tiszta a város, ezért láttam meg a szépen felújított házakat, a gondozott közterületeket. Sehol a csikkek és a fehér rágógumi pöttyök már megszokott járdaképe. Csak ennyi lenne? Azt hiszem, ez az alapelvárás egy élhető városi környezetben. A rend és a tisztaság. Ilyen magatartású közegben érdemes átépíteni a tereket, jó virágot ültetni, fákat és padokat telepíteni, mert gondozzák és óvják azokat, úgy érzik, az övék és büszkék rá. Mosolyognak.


A New-York Kávéház.

 

A szemlélet megváltoztatása lényeges. Manapság sokan gondolják, hogy ami a közé, az senkié, vagyis az államé, az önkormányzaté a feladat, hogy gondozza, rendbe tegye, vigyázzon rá. Pedig ami a közé, az a miénk, tehát mindannyian tulajdonosai vagyunk a köztereknek, parkoknak, köztéri bútoroknak, műemlékeknek, középületeknek, járdáknak, utaknak. Esetleg az lehet a hiba, hogy napjainkban a közérek és a közjó hátrébb szorult az egyéni és a csoportérdekek miatt? Ha megkérdeznénk a helyieket, hogy mit szeretnének a saját lakókörnyezetükben látni, valószínű, hogy nem a kiemelt nagy beruházások, hanem a hétköznapi dolgok jutnának először eszükbe: a járdák, utak karbantartása, az utcák tisztasága, a házak homlokzatainak rendbetétele, a zöldterületek fenntartása.


Prágában valahogy nem dobják el a csikkeket és a rágógumit az emberek.



Egyszer volt szerencsém Barcelona főépítészével találkozni, aki elmondta, hogy náluk milyen „egyszerűen” történik a nagyvárosi tervezés. Először is a döntéshozóknak van egy társadalmi testületük, ahová a háziasszonytól kezdve az újságírón, művészeken, építészeken, mérnökökön túl szociológus, közgazdász kaphat meghívást, és a kiválasztott tagok két éven keresztül véleményezik a város tervezett beruházásait. Szempontokat fogalmaznak meg, melyeket a döntéseknél figyelembe vesznek, vagy legalábbis törekednek rá, de minden esetben megvizsgálják a felmerült észrevételeket. Másodszor a nagyváros infrastrukturális fejlesztéseinél csak nagyon nyomós okból szabhat gátat a helyi vétó, így a jó működéshez szükséges vonalas infrastrukturális fejlesztések (utak, közművezetékek) ütemezetten és gyorsan megvalósulhatnak. Ezenkívül három olyan terület van, amit szigorúan szabályoznak fővárosi szinten: 1. a védett zöldfelületek, közösségi terek; 2. a védett épített környezet, műemlékek; és 3. a fejlesztési zónák, ahol a környezeti értékek betartása mellett a fejlesztő szinte szabad kezet kap. Megfontolandó, hogy Budapest esetében a kerületek számára meghagyva a helyi szabályozást, de az összvárosi érdekeket hangsúlyozva, legyenek olyan területek, ahol a Fővárosé a döntés joga; kerületi szinten pedig közösségi tervezés alapján történne a megvalósítás. (Hunyadi tér) Ehhez szükség lenne egy Új Budapest Törvényre, megállapodásra.


Ásító oroszlán. Vagy kígyó?



A város olyan, mint egy élő szervezet: az infrastrukturális hálózata a vérkeringése; a városszerkezet a csontváza; a működést a városüzemeltetés biztosítja mint a szív; a döntéseket a képviselők hozzák mint az agy, de a lelket, a „genius loci”-t az itt élő emberek közössége alkotja. Ezért tartom ugyanolyan fontosnak azokat „soft” fejlesztéseket, amik a humán szférára hatnak, mint az építkezéseket. A boldogság másik megközelítésben a PERMA betűszóval jellemezhető, ahol a boldogság elemeit gyűjtik össze: pleasure - élvezetek, engagement vagy flow – elmélyülés, relationships – szociális kapcsolatok, meaning (of love) – az élet értelme, accomplishments – eredmények. Ha belegondolunk, ebbe beletartozik minden, ahol jó élni: az egészséges és szép környezet, a jó közlekedés, sportolás, pihenés lehetősége, az értékek megőrzése, a hagyományok és egymás tiszteletben tartása, az esztétikai képzés, a kultúra, környezetvédelem, fenntarthatóság, egy smart city kiépítése, színvonalas vendéglátóhelyek, szolgáltatások, biztonságos szociális háló, a lakhatás kérdésének megoldása, gondoskodás a rászorultakról, egészségügyi ellátás mindenki számára, és sorolhatnánk tovább a kulcsszavakat, ami hozzájárul a boldogságunkhoz. De mitől boldog egy város? Az ott lakóktól.

Tétényi Éva

Budapest, 2019. március 20., a boldogság világnapján

KÖZEPESEN BOLDOGOK VAGYUNK

Kijött a Gallup idei boldogságjelentése, eszerint Magyarország továbbra is a középmezőnybe tartozik, 156 országból a 62., Bolívia és Paraguay közé ékelődve. Magyarország a tavalyi listához képest 7 helyet javított, akkor még 5,620 pontra értékelték a Gallup szakértői a magyar boldogságot, idén pedig már 5,758 pontra a lehetséges 10-ből. A három legboldogabb ország Finnország, Dánia és Norvégia. 

SALGÓTARJÁN A LEGBOLDOGTALANABB

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportja a Jobb Veled a Világ Alapítvánnyal együttműködve végzett felmérést Magyarország 832 településén élő 17-89 éves férfiak és nők megkérdezésével. Az eredmények szerint a magyar lakosság boldogságszintje a 2016-ban és a 2017-ben mért értékekhez képest emelkedést mutat, de régiókként, megyékként és megyeszékhelyekként eltérően alakul. A Nyugat-Dunántúl régióban a legboldogabb a lakosság és Észak-Magyarországon vallják magukat boldogtalannak az emberek annak ellenére, hogy itt is emelkedett a boldogságszint.

A megyeszékhelyek közül Tatabánya ismét Magyarország legboldogabb városa, Salgótarján és Miskolc a legboldogtalanabbak, annak dacára, hogy némileg ezekben a városokban is emelkedett a boldogságszint. A nagyvárosok közül Győr a legboldogabb, viszont a Budapesten élők boldogságszintje változatlanul a magyar lakossági átlag alatt van.

A nők minden régióban boldogabbnak vallják magukat, életkor szerint továbbra is a 36-50 éves férfiak és nők boldogságszintje a legmagasabb. A korábbiaktól eltérő eredmény, hogy a 65 év feletti férfiak fizikai állapotukról pozitívabban nyilatkoznak és boldogabbnak is vallják magukat, mint a nők.

 

A boldoságkutatás másik, ezúttal nemzetközi eredménye, a Dilip Jeste pszichiáter által végzett felmérés is azt mutatja ki, a legboldogabb a hatodik X után az ember.


 


                                   

vélemény írásához jelentkezzen be »