The Overlayed House - Bácsi Balázs diplomaterve

„A megtartás mellett olyan új egységet akartam létrehozni, amelynek látványa nap mint nap mozgásra, cselekvésre sarkall." Pápa kiemelt csomópontjának régi, identitását részben elvesztett épületét értelmezte újra és bővítette kristály-szerű tömeggel diplomatervében Bácsi Balázs, a házba közösségi funkciókat telepítve, előtte pedig új városi teret alakítva ki. A terv műleírásához Winkler Gábor, a város főépítésze fűzte hozzá gondolatait.

„A helyeknek életük és külön kívánságaik vannak, amelyeket az építészeknek meg kell érteniük, mert a hely a társadalom szimbóluma; a helyeket emberek építették, ezért ha az építész megérti a helyet, megérti az emberiséget is. Végső soron úgy gondolom, hogy az építészet feladata, hogy megértse a helyet és összekapcsolja azt a természettel."
(Paolo Portoghesi)

 

 

Témaválasztás
„Azért élünk ezen a világon, hogy valahol otthon legyünk benne…" (Tamási Áron)

Napjaink egyre nehezebb körülményei közt egyre tisztábban látszik a környezetünkhöz való ragaszkodásunk fontossága. Az internet hozta határtalan világ és a határok nélküli Európa számunkra a szabadság fetisizált képét nyújtják. Magunkat csak az otthonunkhoz mérve érezhetjük igazán szabadnak - ahogy a végeláthatatlanban is keressük az igazodási pontot. A megtalált identitás által lehetséges kapcsolódni a világ egészéhez, mert különben abba egyszerűen beleolvadunk. Személyes élményeim vezettek el ehhez a kis házhoz, egy olyan városban, amelynek utcáit gyermekkorom óta koptatom. Pápa nem szülővárosom, mégis ezer szállal kötődöm hozzá. Úgy éreztem, kell ennek a városnak egy jel, hogy megmutassam: emlékei és értékei megőrzése által igenis tud ma is kortárs, friss és aktuális is lenni egyben.

 

 

Célkitűzés
Olyan helyszínt sikerült találnom, ahol nap mint nap sok száz ember fordul meg - ez Pápa kiemelt csomópontja. A sarkon álló épület régi korok hagyatéka, amely azonban mára sajnos már elvesztette identitását - mégis őrzi az idő múlásának esszenciáját, amely finom bájt kölcsönöz az épületnek. A megtartás mellett olyan új egységet akartam létrehozni, amelynek látványa nap mint nap mozgásra, cselekvésre sarkall. Az épületek többé már nem csak „színházi hátterek", statikus elemek, hanem ösztönző, építészeti jelenetek is egyben. Bennük járva a múltra épülő, abból táplálkozó új jövő képe bontakozik ki. A régi és új elemek egységbe forrasztása által pedig egy merőben más, harmadik kompozíció jön létre.

 

 

Elvek a tervezésben
„… a kiindulópont a tervezés minden fázisában a megőrzés legyen: a település természeti és történeti értékeit kialakult kölcsönhatásukban és a maguk teljességében kell fenntartani."
(Winkler Gábor)

A fenti idézettel élve kezdtem a feladattal való ismerkedésemet. Úgy gondolom, az ember legjobban akkor cselekszik, ha megkérdőjelez bizonyos dolgokat, mert ha nem így tenne, akkor mindent vakon elhinne és nem gondolná végig, nem járna utána semminek. Így legelőször azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy valóban megtartható-e ez az épület? Miután a tervezői elképzelés és hajdani megjelenés teljesen eltűnt, érdemes-e az épület puszta vázát újraértelmezni.

Ami megmaradt, az egy töredék, de közben a körülölelő tér is jelentősen módosult. A Böröcky-domb meghatározó irányait a vertikálisan emelkedő (már meglévő) épületek adják. A régi várfal elbontása, majd helyének beépítése ellenére a terület erős lejtése is megmaradt. Ezen kontraszt lévén jön létre Pápa „Fő" utcáján az itt oly jellegzetes „fellépcsőző motívum". A megmaradt műemlék épületekre és az 1960-70-es évekbeli bontás után épített házakra is jellemző ez a kép. Az újabb kor épületei pedig még erőteljesebben hangsúlyozzák a vertikális irányokat. A régebbi házak esetében a lejtő leküzdését jól példázza a szomszédos Adamovics-ház. Az építészetileg nehéz terepbe vájták bele a házakat, így az utca vonala a ház földszinti ablakainál halad el. A másik példa a lejtés leküzdésére, hogy az utca magasságában pincét alakítottak ki. Az épülettömegek a Jókai Mór utca – Tókertváros irányába eső oldalán merőlegesen metszik a geodéziai rétegvonalakat. Jellegzetesek a hosszú, keskeny telkek. Ez alól kivételt képez a „Nátus „tömege és az újabb kori beépítések.

 

 

A ház megtartásával nem bontom meg a fenti tulajdonságokkal meghatározható, még megmaradt idősebb épületek ritmusát. A ritmus egyrészt a tömegek egymáshoz való igazodásával, másrészt az ablakok elhelyezkedésével jön létre. Az újabb homlokzatképzések (a „Lordok háza" és a gyógyszertár épülete) kiesnek ebből az egységből és sajátos zártságot hoznak létre maguk körül, amely az utcaképeken jól megfigyelhető. Ami közös a Böröcky-domb épületeiben, az a vertikalitás, amely tulajdonképpen a városi tektonika sajátossága. Ha új, 21. századi épületet akarok létrehozni, akkor részben függetlenednem kell a környezettől. Ha nem így tennék, affektálóvá válnék.

Összegezve: az új épület a meglévő történeti egység megtartásával, de a 21. századi kornak megfelelően kell, hogy megszülessen - a megmaradt töredékek (fríz, homlokzatdísz) megtartásával és az épület tömegének, arányainak teljes megőrzésével. A bővítéssel figyelembe kell venni a közvetlenül szomszédos épületeket. („Nátus", „Adamovics" ház)

 

 

Külső megjelenés
Az új épületszárny kialakításánál a vertikális emelkedéssel szemben a domb lejtéséhez igazodtam. Az így kialakított új elem fedi le a sarokházat, keretet alkotva a vele párhuzamosan futó, lejtő közti tömeggel. A forma így elkülönül, de nem szakad ki környezetéből. Az „Adamovics" ház takarásából előbukkanó forma a sarokház tetején végigfutva felkanyarodik a szomszédos „Nátus" tűzfalára. Fontos a végpontok helyzetének pozicionálása. Az új tömeg nem lóg túl a régi épület párkányvonalán, így lentről szemlélve könnyeddé, lebegővé válik (így mód nyílik a csapadékvíz elvezetésének elrejtésére is). A tömeg kezdőpontjának el kell térnie az „Adamovics" háztető gerincmagasságától. Oka, hogy a rátelepülésnek független elemként kell megjelennie, mivel korban és felhasznált anyagokban is eltér tőle. Természetesen ez nem zárja ki a kapcsolatot, folytonosságot. A „Nátus" falának homlokzati elemeitől el kell tartani az új formát. Lehetőség nyílik azonban a közvetlen kapcsolódásra a két épület közt, a fal elülső szakaszán. Fontos az utca felőli, az oldalvonalra történő illesztés is, amitől bizonyos fokig szintén el kell térni. Ennek okai a vízelvezetés módjából és az anyagkülönbségből fakadnak, továbbá a korbeli eltérésből.

 

 

Anyaghasználatban egyszerűségre és viszonylagos illeszkedésre van szükség a környezetben már adott anyagokhoz képest (például meglévő vakolt felületek). A meglévő kapu felújítása, stílusa által kiemelkedik, amit segít a homlokzat egyszerűsítése, a meglévő díszek megtartásával. A jelenlegi nyílások megszüntetése, a hajdani pontos falnyílások megtalálása és azok fülkeként való bemutatása további kedvező változásokat eredményeznek. A fennmaradó felületek alkalmat nyújtanak feliratok igényes elhelyezésére. A „rátelepülés" szolid, réz borítása finom, csipkeszerű alsó díszt kap a meglévő frízsor által. A dísz belső (nem látható) vonalától indított felület könnyeddé válik, felülete enyhén tükrözi az alant járókat. A homlokzati egyszerűség az anyagok nyelvén lágy hangsúlyt ad a megmaradt díszítőelemeknek.

 

 

A kialakított Bástya térre az erős lejtés miatt csak lépcsőn lehet lejutni. Mellette leülésre alkalmas, nagyobb szintugrásokkal kialakított, lelépcsőző tömeget képeztem. A térszín csökkentésével sikerül elérni, hogy a leérkezővel szembeni épület (eddig jelentős mértékben takart) homlokzata kibontakozzon. Közvetlenül előtte kis vízfelület terül el, amelynek oka kettős: egyrészt a szintcsökkentés miatt az épületbe szinte be lehet sétálni a falnyílásokon át. Ennek megakadályozására készült a „fontana", másrészt ez a közelben folyó Tapolca és Cinca patakokat is jelképezi, amelyeket már azóta csatornába tereltek, ezért külszínen már nem láthatóak. A terecske burkolata a környező utcákéval megegyező macskakő, amelyre nyáron asztalok is kihelyezhetőek. A szintcsökkentés által az autós forgalom markánsan elválik a tértől, ugyanakkor szükség van korlátra is, amely kezeli az ebből fakadó problémákat.

Bácsi Balázs

Gondolatok egy pápai diplomatervről
Bácsi Balázs diplomafeladatának helyszíne Pápa reneszánsz város-várának kelet kapujában, a történeti Belváros „műemléki jelentőségű terület" határán belül fekszik. A határoló Böröczky-domb közepes lejtése az egykori „Széles víz" és a tőle nyugatra eső reneszánsz palánkvár közötti szintkülönbséget hidalja át. A város fő településtengelyét alkotó Fő utcából e helyen fontos kereskedelmi út ágazik le keleti irányban. A századok során lépésről lépésre szabálytalan, háromszög alaprajzú, lejtős térség alakult itt ki.

 

 

A határoló épületek is különböző korokból származnak. A telektől délre háromszintes, a kora historizmus – romantikus neogótika – stílusában emelt „Nátus" épülete – Református Teológiai Akadémia – emelkedik. A hosszan elnyúló ház korábban egyemeletes volt, alacsonyabb homlokzata jól illeszkedett Pápa belvárosának kisvárosias léptékébe. Az 1870-es években azonban második emeletet húztak fölé: igaz, hogy az emeletráépítés a ház eredeti, historizáló karakterét megtartotta, de magassági mérete - és ezzel együtt tömege is - jelentősen megnőtt. Északi telekhatáron álló tűzfalát az utóbbi időben homlokzattá alakították, ezzel egy időben tetőterét is beépítették.

A tervezés helyszínétől északra elhelyezkedő háromemeletes lakóház (Fő utca 24.) az 1970-es években épült. Hibásan egynézetű kompozíció, loggiás „fő" homlokzata dél felé néz, ezzel szemben a Fő utca felé semmitmondó, tömör tűzfal határolja. A terecskét nyugatra lezáró, hangulatos, földszintes házakat az 1960-as évek végén lebontották, helyükre egyedi tervek alapján háromemeletes sávház épült (Deák Ferenc utca 2. szám). A ház építésze itt sem használta ki az egyedi tervezés által kínált lehetőségeket: a ház architektúrája sematikus, leginkább az akkori idők „nagyblokkos" épületeinek megjelenésére emlékeztet.

Ma úgy tűnik e környezetben, hogy a Március 15. tér 15. számú földszintes házat „ottfelejtették" a téren. Az „ósdi" épület nyugat felé földszintes, kelet felé, a lejtést kihasználva, részben egyemeletes. Az erősen átalakított épület csak apró részleteiben – dús ornamentikájú képszék, konzolos párkány, gipsz rozetták és torz pofák – őrzi a kora historizmus jegyeit. Bontása vagy részbeni megtartása, bővítése, továbbfejlesztése egyformán szóba került már. Felmerült, hogy a Belváros e kiemelt helyén vendéglátó, kereskedelmi, irodai, esetleg lakófunkciójú egységek elhelyezése lenne kívánatos.

 

 

A tér láthatóan elvesztette 18-19. századi hangulatát, ezért a diplomaterv készítőjét arra biztattuk, hogy a meglévő, részben jellegét vesztett épület megfelelő átépítésével – esetleg teljes bontásával és új épület emelésével – korszerű, 21. századi hangulatú, igényes és izgalmas városi teret teremtsen, erősítve a tér „modern" hangulatát, korszerűségét. Mivel ilyen jellegű tér Pápán egyenlőre még nincs, úgy véltük, hogy az új épület által létrehozott harmónia tovább gazdagíthatja a Belváros történeti hangulatát. A feladat „életszerűnek" tűnt, hiszen a tervezés idejében több komoly érdeklődő is jelentkezett a telek hasznosítására.

Bácsi Péter okosan és reálisan gondolkodott. Gondosan megismerkedett a meglévő épülettel, így tisztázódott előtte a furcsa ház minden apró részlete, megismerkedett előnyeivel és feltárta hibáit. Mindezek ismeretében úgy döntött, hogy megtartja a 19. századi épületet és hasznosítja annak karakteres tereit. Terve mindenben igazolta döntésének helyességét. Mindenek előtt ki kell emelnünk a tervezés folyamatának következetességét. A diplomázó ugyanis városi méretekben gondolkodott: a történeti település egészéből vezette le elképzeléseit, a bővítés módjától – egyfajta sajátos tetőbeépítés – az épületének legapróbb részleteiig. Jól érzékelte a történeti város napjainkban zajló jelentős átalakulását, amelynek eredményeképpen a Böröczky-domb tere és az azon álló házak szerepe alapvetően megváltozik. A most elfogadott belvárosi szabályozási terv ugyanis új helyzetbe hozza a városnak e részét. Az eddig kevésbé megbecsült térség – inkább csak rendezetlen közlekedési csomópont – a jövőben kiemelt „határvonal"-szerepet kap. Új feladata, hogy elválassza a városon átáramló autós forgalmat a városmag védett sétálóutcáitól. A belváros ilyen módon átalakuló új szerkezetében az eddigi jelentéktelen, lejtős térnek egyre inkább a „belső városkapu" feladatát kell ellátnia. A diplomázó ennek megfelelően egészítette ki, fejlesztette tovább és formálta új egésszé épületét.

 

 

Ismerve a környezet meglévő értékeit és meghatározó térbeli jegyeit, az újabb elemek hozzáadásával egyfajta új harmónia megteremtésére törekedett. A régi, földszintes épületrészt hatalmas, üvegkristályra emlékeztető „tetőzettel" magasította fel, ezzel az eddig „tömeghiányos" térsarok megfelelő függőleges hangsúlyt kapott. A megoldás alapvető előnye, hogy a közelben lévő házak sarokkupolái, tornyocskái és az új református templom kettős tornya által kirajzolódó markáns térkompozíció a hozzáadott térformával befejezett egésszé válhat.

Remek ceruzavázlatai mutatják, hogy keményen megküzdött ezért a megoldásért. Sokféle módon kísérletezett, keresgélt, míg megtalálta azt a geometrikus formát, amely tisztán és egyszerűen egészíti ki az épületet, finom sarokpontot képez, újszerű hatásokkal helyettesíti a meglévő tetőzetet, átlátható, világos, mégis egészen friss – és ezért meglepően hatásos is. Arra is volt gondja, hogy az adott környezet markáns elemeinek keménységét enyhítse: a „Nátus" tűzfala például éppen ezért kapott „zöld borítást". A falon felfutó növények lágy vonalai oldják a meglévő tűzfalak, léptéktelen tömegek éles ellentétét.

Elképzelései a belső terek tervezésénél is lépésről-lépésre alakultak, tisztultak. Nagyon helyesen a jelenlegi alaprajzból és annak térbeli adottságaiból indult ki. Tervezés közben a meglévő régi épületben egyfajta rejtett tengelyt fedezett fel, mely eddig is szervezte a meglévő tereket. Amit hozzátett a házhoz, azt ehhez a láthatatlan, de létező tengelyhez igazította. A meglévő funkcionális adottságokat jól használta ki, azokkal helyesen élt. Az alsó szinten a dongaboltozatos pince megtartásával, a terek óvatos egybenyitásával Csillagbástya borpatikát alakított ki.

A felső régióban rendezvényterekkel egészítette ki a szomszédos „Nátus" funkcióját. Erre nagy szükség van, hiszen a hatalmas neogót épület a Pápai Református Teológiai Akadémiának ad helyet. Az intézményből azonban ma még egy sor fontos tér hiányzik. Nincs rendezvénytere és nincs hely a 17-18. századból származó, reformátusok által gyűjtött, mérhetetlen gazdagságot képviselő műtárgyak, könyvek tárolására és bemutatására. Minderre a terv megoldást kínál, hiszen az épület felsőbb szintjére kiállítási teret varázsolt. A legfelső emeleten az állandó kiállítás mellett lehetőség nyílik időszakos rendezvények megtartására is.

De nem csupán a kiegészített épület alaprajza működik jól. Szépek és ígéretesek az új térkapcsolatok is. A pince bensőséges, borongós, drámai hangulatát felfelé haladva fokozatosan oldja. A bejárat feletti üvegtetőn keresztül derített fény sugárzik át az épület egész belsejében. A betervezett növények a szomszédos épület homlokzatára is felfutnak. A belső tereket bátor, nagyméretű kivágások, drámai áttűnések, együtt-látások és takarások élénkítik. A következetesség az épület anyaghasználatában is megmutatkozik: eltérően használt felületeivel finom határt állít a meglévő és új közé. A meglévő elemek rusztikus felületűek, míg az újak simák. A megoldás szép és ugyanakkor következetes is, hiszen a régi és az új találkozása tisztán elkülönül egymástól.

Örömmel tapasztaltam, hogy a tervezett ház értékeit a diplomabizottság is méltányolta. Az igazi próbatétel azonban még hátra van. A meglévőhöz, a régihez hűségesen ragaszkodó pápaiakkal meg kell értetni a tervet, helyben is el kell fogadtatni e következetesen „mai", bátor és a környezetét sajátos, újszerű módon tisztelő és gazdagító megoldást. Őszintén remélem, hogy a Böröczky-domb képe előbb utóbb új elemek hozzáadásával teljessé válik. A megújulás építész tervezője pedig miért ne lehetne éppen a sikerrel diplomázó Bácsi Balázs?

Winkler Gábor
Ybl Miklós-díjas építész,
Prof. emer., az MTA doktora,
Pápa város főépítésze

---

The Overlayed House – Pápa, Március 15. téri saroképület revitalizációja - NYME-AMI diplomaterv 2011

tervező: Bácsi Balázs

opponens:  Pásztor József
konzulensek: Kőnig Tamás, Winkler Gábor prof. Ybl díjas építsz MTA doktora, Soltra E. Tamás szobrász

bruttó szintterület: 1054,4 m²