Tömbszerűen, de mégis szellősen – Corvin Átrium

Új színfolttal és formavilággal gazdagodott a Corvin-negyed. Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter úgy helyeztek el egy bő félezer lakásos társasházat, hogy azt tömegében és vizuálisan feloldják, mindenki számára befogadhatóvá tegyék. Bán Dávid írása.

Az egység megbomlott. Jó értelemben. Hiszen sok év után sikerült felszabadulni egyfajta kötöttség alól. A bő évtizede folyamatosan fejlődő Corvin-negyed eddig egy alapvetően homogén arculatot képviselt, ami az utóbbi időben megbomlani, kiszínesedni látszik. Ugyanis volt egy elég jól meghatározott várostervezési koncepció, amely a 22 hektáros, Budapest, de a régió léptékében is kiemelkedő méretű rehabilitációs projektet egységes keretbe foglalja. A József körúttól kiinduló szabályos ívek nyílásába belekerült, a 1922-ben átadott – Kosztolányi szavaival élve – „Babonás és csoda tündéri palota", a Corvin mozi által elindított tengely közel egy évszázaddal később kezd teljessé válni. A mozi épületének vonalát a fejlesztés első ütemében megépült plázán végighúzódó zárt, majd az abból kilépő nyitott sétány folytatja egészen a Szigony utcánál tervezett lezárásig. Az alapvetés egy szellős, nagyvonalú sétány köré rendezi a különböző funkciójú épületegyütteseket, meghatározó homlokzati magasságokkal, tömegalakítási elvekkel. Ezek aránylag szigorú egységben, majdhogynem monoton módon szolgálták a kereskedelmi- és irodafunkciókat, majd a Futó utcától kezdődő lakóházak is továbbvitték ezt az elgondolást. Eleinte csak a tengelyből kieső, a Stúdió 100’ építész iroda tervei alapján megépült Corvin Corner a maga játékosságával oldotta fel az egysíkú tömbkialakításokat, majd néhány évvel később már a fő tengelyt lezáró ZDA-Zoboki Építésziroda tervezte Nokia Skypark ugrik ki üdítő módon a megszokott egységből. Ennek előterébe került a Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter által kidolgozott új lakóháztömb, a Cordia Atrium, amely szintén lehetőséget kapott arra, hogy az adott, aránylag szűkösen mért kereteken belül kilépjen környezetéből.

A tervezési feladat ugyanis egyaránt tűnt hálásnak és hálátlannak. Hálásnak, hiszen a szabadon álló két telek alkotta terület, közvetlen kapcsolódási kötelezettségek nélkül kellő szabadságot adott a tervezőknek. Ugyanakkor komoly kihívást jelentett, hogy a beruházó a méretes területre, a szabályozás adta kereteken belül a lehető legtöbb lakást kívánta elhelyezni. Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter a megrendelt 532 lakáshoz, a hozzájuk tartozó megfelelő mennyiségű parkolókhoz és az első két szinten elhelyezett üzletekhez és kereskedelmi terekhez igyekeztek egy befogadható, fogyasztható épületformát találni. Ugyan a két telekből álló terület valóban egy különálló egységet alkotott, de követni kellett a terület szabályozási tervére vonatkozó városépítészeti alapvetéseket: a kontúrokat, a homlokzatmagasságot. A beruházó, aki az adott területen leginkább optimálisan, a legtöbb hasznos teret kinyerve, ugyanakkor mégis kellemes kialakítású lakótömböt képzelt el, igényelte azt is, hogy minél több lakás nézzen magára a sétányra.

A tervezés első stádiumában már megfogalmazódott, hogy a hagyományos, minden irányból teljesen beépített tömbformán túllépve, azt valamilyen módon kinyitva, feloldva lehet úgy elérni a beépítési kívánalmakat, hogy az épület valóban fogyasztható lehessen. Ezt szerencsésen engedte meg a telkek elhelyezkedése, hiszen ez a sétány első olyan csoportja, amely különálló, nem kell kapcsolódnia szomszédos épületekhez, formákhoz, homlokzati síkokhoz, lényegében kompromisszumok nélkül lehetett építeni. A hatalmas lakótömb alapvető koncepciója elég hamar kirajzolódott: megbontva a keretes beépítést, a kubusból kilépve kap egyfajta lépcsőzetességet, valamint az épület sétány felőli részét beljebb tolva is maradt elég tér a belső udvar elhelyezésére. Ezáltal a sétányra néző lakások számát is jelentősen meg lehetett növelni, hiszen a két oldalsó szárnyban az így kialakult előkert felé is lehetet nyitni, itt kellemes, védett, ugyanakkor jól benapozott lakásokat kialakítani. Mindezt még azzal is meg tudták koronázni, hogy a sétány felől egy kétemeletes magasságú hidat húztak a külső homlokzatra, amelyben szintén lakásokat helyezhettek el. A hátsó, a Práter utcai panelházakra néző oldalon ezzel szemben lakások nem, csak a folyosók nyílnak. A sétány felőli előkert pedig az ide települő üzleteknek és vendéglátóhelyeknek védett teraszként is szolgálhat.

A behúzás, a híd és a sétányra nyíló cour d’honneur mellett a homlokzati kialakítás ad további egyediséget az épületnek. A hagyományos lakóházépítő elemek a szó szoros értelmében háttérbe szorulnak, hiszen a vakolt falak csak a két méter széles erkélyek, teraszok mögötti síkban jelennek meg, így lényegében eltűnnek a megszokott csomópontok. A külső burkolat pedig feszített, színes üvegelemekkel, kőburkolattal, JAF Holz burkolattal operál. A sötét tónusú falazást és az erkélyeket kétszintenként egy-egy üde, életigenlő zöldszínű összekötés fűzi egybe, így a 10 emeletes ház, tényleges méretéhez képest arányaiban lényegesen kevésbé tűnik monumentálisnak.

A beruházó által erőteljesen meghatározott lakásmennyiség és -kiképzés – az itt elhelyezett lakások nagy része alapvetően kisebb alapterületű, 1-1,5 szobás, majd a felsőbb szinteken mindezt egyre nagyobb kiterjedésű otthonok és végül loft lakások zárják – eléggé megkötötte az építész kezét. Számára, a homlokzaton és az alapvető kontúron túl, leginkább az épület közös tereinek megformálása adott kibontakozási lehetőséget. Azáltal, hogy itt a középső tömeg hátrahúzását meg tudták oldani, az épülethez sikerült egy kellemes, nagyvonalú bejárást kialakítani: az érkező a két emelet magasságban húzódó híd alatt besétálva, a széles és finoman emelkedő előkerten, mintegy védett szigeten keresztül jut el a főbejárathoz, ahol egy szállodaszerű, átriumos, szellős hallban találja magát. Az itt elhelyezett lobbiból jutunk a két lépcsőházba, amelyet egy-egy, az épület teljes magasságában végig felnyúló, felül nyitható üvegtetőbe végződő átrium emel ki. Ez a szellősség a lakásokhoz vezető, a szokásosnál szélesebb középfolyosókon is megjelenik. Itt ugyanis olyan, szintenként egybenyitó átlukasztásokat tudtak elhelyezni, amelyek egymáshoz képest eltolva végigvonulnak az összes emeleten, majd azokat felülvilágító zárja, így a szellősség mellett természetes fény is beszivárog a folyosókra. A szállodahatást a lakóházakban kevésbé megszokott padlószőnyegezett folyosók is erősítik, a lakásajtók pedig a padlótól a mennyezetig tartó faburkolatú, elegánsabb keretezést kaptak.

A tömeg megbontásával, a különböző könnyítő elemek kialakításával, a nagyvonalú előkerttel, a belső közös terekben a szellős és természetes fényt juttató átlukasztásokkal sikerült kilépni a hagyományos lakóházak megszokott világából. Az épület számos vizuális momentummal oldja fel a nagy tömegek hatását, amely üdítően hat önmagában is, de egyben megtöri a sétány korábbi házainak, valamint a hátulról határoló Práter utca panelházainak monotonitását. 

Bán Dávid

Szerk.: Hulesch Máté

Többek között a Corvin Átrium is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.