Tudás, hagyomány és innováció: KÖZTI’75

Jubileumi évet zárt a KÖZTI. A 75. évforduló kapcsán az iroda szellemiségéről, a megfiatalodásról és az intenzív szakmai kapcsolati hálóról Tima Zoltán tervezési igazgatóval és Peschka Alfréd tervezési igazgatóhelyettessel beszélgettünk.

ÉF: Hogyan telt a 75. évforduló jubileumi éve?

Tima Zoltán (TZ): Amikor ez az év elkezdődött, akkor az volt a tervünk, hogy megpróbáljuk több összefüggő eseménnyel méltó módon megünnepelni az évfordulót és azt emlékezetessé tenni, részben a magunk, részben a szélesebb nyilvánosság számára. Az ünneplés mellett – ami egy dunai hajókirándulással egybekötött beszélgetős este volt – született két komolyabb kiadvány a KÖZTI-ről: egy tartalmas Octogon melléklet és egy friss KÖZTI-s referenciaalbum – egy szép „képeskönyv". Ez utóbbi bemutatója egy tervpályázat eredményhirdetésével is össze volt kötve.

ÉF: Ez volt a TÉR | RE | VÍZIÓ nevű hallgatói pályázatotok. Mi volt a lényege és hogyan alakult?

Peschka Alfréd (PA): A saját ünnepségünkön túl, – ami egyébként egy jól sikerült szakmai kerekasztal beszélgetés is volt egyben Wesselényi-Garay Andor moderálásával – valami olyan aktivitást is szerettünk volna behozni az eseménysorozatba, ahol támogatni tudjuk a fiatalokat, az oktatást és valamilyen módon kapcsolódni tudunk a kerülethez, ahol élünk és dolgozunk. És persze köze van a KÖZTI-hez is.

Számba vettük a második kerületben található KÖZTI által tervezett épületeket, és rátaláltunk a Török utca és a Frankel Leó út által alkotott hegyesszögű térre, aminek egyik térfalát az egykor a KÖZTI-ben dolgozó Pintér Béla tervezte ház alkotja, aminek a földszintjén egyébként a Szabó Ervin könyvtár is működik. Azt gondoltuk, hogy a teret nem fizikailag próbáljuk rendbe tenni, hiszen az messze túlmutat a rendelkezésre álló erőforrásainkon, hanem megszervezünk és szponzorálunk egy ötletpályázatot a tér „szellemi" rendbetételére.

TZ: A Műegyetemmel, valamint a II. kerületi önkormányzattal közösen írtunk ki egy pályázatot a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatói számára, aminek témája a tér megújítása, revíziója. A pályázat előkészítését két kollégánk, Csízy László és Öcsi Gabriella készítette, folyamatos egyeztetésben Szabó Leventével, a BME Középülettervezési Tanszék vezetőjével, valamint a II. kerületi polgármesteri hivatalból Őrsi Gergely polgármesterrel és Trummer Tamás főépítésszel. A pályázathoz csatlakozott további két tervezési tanszék, a Lakóépülettervezési és az Exploratív építészeti tanszék is. Így végül 48 darab pályázat érkezett be, ami igen jelentős számnak mondható. A zsűrizés után a pályázatot egy nagyon jól sikerült díjátadó keretében tudtuk megünnepelni a FUGA-ban, azokkal az egyetemi hallgatókkal, akik ezen a pályázaton sikeresen szerepeltek, valamint az egyetem és önkormányzat delegáltjaival. Úgy láttam, hogy összességében ez mind az egyetem, mind a kerület számára sikeres együttműködés volt.

ÉF: A pályázaton kívül milyen területen vagytok szoros kapcsolatban az egyetemmel?

TZ: Tagja vagyunk a BME Középülettervezési Tanszék Támogatói körének. Emellett részt veszünk az oktatásban is, többen korrigálnak különböző tanszékeken és szerepet vállalunk a diploma bizottságokban is. Támogatunk TDK-munkákat és az év folyamán a KÖZTI-be is eljöttek a hallgatók, hogy előadások keretében mutassák be az egyébként nagyon izgalmas dolgozataikat.

ÉF: Ezek szerint rendszeres kapcsolatban vagytok a fiatalokkal?

PA: Mi mindig folyamatosan próbáljuk megújítani, frissen tartani a KÖZTI-t, és ennek az egyik módja, hogy minél inkább jelen legyenek a fiatalok a cég életében. Az iroda szerencsésen idén is bővült fiatal tehetséges kollégákkal, folyamatosan fogadunk gyakornokokat itthonról és külföldről is. Vannak rendszeresen visszajáró hallgatóink is. Sok olyan téma érdekli a fiatalabb építész generációt, amit mi is fontosnak, fejlesztendő területnek érzünk. Ide tartozik például a mesterséges intelligencia által támogatott grafika, amit már éles helyzetben is ki tudtunk próbálni, vagy a fentarthó építés, építészet témaköre.

ÉF: Van-e olyan szellemi vonal vagy örökség, amit a KÖZTI folyamatosan képviselt az elmúlt 75 évben, és amit megtalálhatunk majd akár a 100. évfordulónál is?

TZ: Ismerve a cég történetét, azért az látható, hogy a tudásátadás, a kisebb-nagyobb csoportok folyamatos együttműködése, a tapasztalt kollégák mentori szerepvállalása mindig is jellemző volt a KÖZTI-re, és ez szerintem mind a mai napig jól működik. Ez nemcsak a mi generációnk rutinja, gyakorlata miatt van így, hanem a fiatal kollégáinkban is van igény a közös munkára, tapasztalatcserére. A középgeneráció is abszolút törekszik arra, hogy a fiatalokat úgy vonja be a munkába, hogy ez a tudásátadás folyamatosan megtörténjen. Szerintem ez a láncolat rajzolódik tovább ma is, csak a jelen időt mindig sokkal nehezebb érzékelni, mint amikor évtizedekre visszatekintünk.

A KÖZTI szellemi örökségének megfelelni nagy felelősség, de szerintem nem teher, hanem inkább egy biztos alapot, szakmai tartást nyújtó bázis, amire lehet építeni. Úgy gondolom, a mai munkánk sikere alapvetően a mostani kollégáink elkötelezettségéből és elhivatottságából táplálkozik. A KÖZTI-ben zömében olyanok dolgoznak, akik hosszú távon gondolkodnak. Nyilván a 75 év az beláthatatlanul nagy idő, de még ma is lehet és érdemes hosszú távon gondolkodni.

ÉF: Az évforduló kapcsán is végeztetek kisebb kutatásokat, hogy megbújó épületeket találjatok a KÖZTI múltjából. Miket fedeztetek fel?

TZ: Az építészet napján tartottam egy előadást Veszprémben, a területi kamara meghívására és ennek kapcsán összegyűjtöttem, hogy Veszprémben hány KÖZTI-s épület van. Nemrég készült el itt két munkánk, de ezen kívül is van vagy 10-12 épületünk a múltból. Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt, amikor egy közös kirándulást szerveztünk Egerbe, akkor a kollégák „Ismerd meg Eger városát" címmel egy vetélkedőt szerveztek KÖZTI-s épületeket keresve, itt is akadt azért bő tucat. Ezek érdekes felismerések nemcsak nekünk, hanem a kollégáink számára is. Én sem mondhatom el azt, hogy ismerem mind a bő háromezer épületet, amit a KÖZTI tervezett az elmúlt 75 évben, de sokat igen, és még most is meglepődik az ember, hogy tényleg, ennek vagy annak az épületnek a terve anno nálunk készült.

PA: Nekem nagy kedvencem a körszálló, régóta ismerem. A felfedezés így nem maga az épület volt, hanem amikor az évforduló kapcsán kicsit utánaolvastam, tudtam meg, hogy annak idején milyen nagy jelentősége volt az épület országosan ismertté válásában, hogy 1968-ban rákerült egy egyforintos kicsi barna bélyegre a képe, amire szerintem még most is sokan emlékeznek.

ÉF: Hogyan néztek a 2025-ös év elébe?

TZ: Akárcsak az előző és az azt megelőző év esetében, úgy idén is nehéz megjósolni, hogy mit hozhat az év. A 2024 sikeres esztendő volt, tehát nincs semmilyen okunk a panaszra, soha rosszabbat. Optimisták vagyunk, jókedvűen várjuk az új évet. Ha összegezném a jelenlegi helyzetet, nem is az épületeket, pályázatokat, az átadásokat emelném ki, hanem ami fontos, az inkább a fejlődéssel kapcsolatos. Például az, hogy idén három kolléganőnk is végzett a fenntarthatósági szakmérnöki szakon a Műegyetemen. Szulágyi Zsófia kolléganőnk már korábban is komolyan vitte a fenntarthatóság kérdéskörét, de most létrejött egy olyan munkacsoport, ami folyamatosan azon dolgozik, hogy a KÖZTI-nek érzékelhető ars poeticája legyen a fenntarthatóságról. Azt szeretnénk, hogyha ez a napi munka szintjén még jobban beépüljön a gyakorlatunkba és mielőbb rutinná váljon minden kollégánk számára.

Bán Dávid