Utazás Kijev földalatti palotái között

A szovjet metrókra jellemző, három egymás mellé fúrt alagútból álló mélyállomások alkotják a kijevi megállók nagy részét is. A központi utaselosztó csarnokok a budapesti megoldással ellentétben az állomások teljes hosszán végigérnek.

Az 1981-ben átadott Olimpiiska állomás nevét az előző évi moszkvai nyári olimpia nyomán kapta. Utaselosztó csarnokának dísze Aleksandr Milovzorov alkotása.

A másik jellegzetes állomástípus az egyetlen boltozatból álló csarnok. A 2011 végén megnyitott Visztavkovij Centr (kiállítóközpont) állomás.

A Visztavkovij Centr állomás csillárjai.

A boltozatos forma Kijevben – ellentétben Moszkvával – csak közvetlenül a felszín alatt használatos, ahol az ív csak egy nem teherviselő vasbeton héjszerkezet a sík födém alatt; a képen a 2012-ben megnyílt Teremky állomás.

A Teremky állomás tükrös csillárjai új megoldást jelentettek az állomások addig is igen kreatív világításában.

Természetesen a hagyományos, dobozszerkezetű, kéreg alatti állomások is látványos belső tereket kaptak. Az Észak-ukrajnai Szlavutics városáról elnevezett megálló 1992 óta áll szolgálatban.

A szomszédos Vydubychi állomás hangulata merőben eltérő. Működésének kilencedik évében, 2001-ben második kijárattal bővítették.

Az 1982-ben épült, három alagútból álló Lybidska mélyállomás különleges tartóoszlopai a peronok és a központi csarnok között. A budapesti hármas metró hasonló, de ötalagutas állomásaival szemben itt továbbra is csak három alagút fut párhuzamosan.

A Lybidska álllomás középső csarnokának hosszú, egyetlen darabbá összeforró csillárja.

A város ősi központja a Dnyeper folyó fölötti, száz méter magas fennsíkra épült, kiszolgálásához a világ legmélyebb metróállomására volt szükség. Az Arsenala 104 méteres mélységébe két szakaszra osztott mozgólépcső vezet.

Az Arsenala állomás után a metró hatalmas, hat nyílású vasbeton ívhídon keresztezi a Dnyeper folyót, a híd oldalsó konzolain közúti sávokkal.

A híd és a mélyvezetésű szakasz között, félig már a hídon fekszik a Dnypro állomás.

Az ellenkező irányban, a városközpont alatt még mindig 96 méter mélyen fekszik a hálózat talán legismertebb állomása, az 1989-ben átadott Zoloti Vorota (aranykapu). 80 darab boltívének alját nyolcvan egyedi mozaik díszíti.

Az 1982-ben megépült Heroiv Dnipra állomás. Eredetileg a mennyezetet hatalmas vörös csillag díszítette, ami – a metró számos hasonló díszével együtt – a 2015-ös dekommunizációs törvény nyomán tűnt el, az oszlopok világításának csillagai azonban maradtak.

Két évvel korábban készült el a közeli, Tarasz Hrihorovics Sevcsenko költőről elnevezett állomás. Elegáns belső tere éles kontrasztban áll a felszínen álló ipari negyeddel.

A 2000-re elkészült Dorohozhychi állomás mozgólépcsői egy többfunkciós kereskedelmi épület földszintjére, azaz közvetlenül az utca szintjére érkeznek.

A Pznyaki állmáson sajnos mutatkoznak az elhasználódás jelei. Az 1994-ben átadott belső tér színes alumínium álmennyezetét és annak világítását az elmúlt években jóval egyszerűbb megoldásra cserélték.

Fali dombormű egy lejárócsarnokban. Hasonlókkal százszámra lehet találkozni a metró által érintett aluljárók nagy részén.