Nézőpontok/Kritika

Vae victis! - eretnek gondolatok egy sikeres pályázat kapcsán

1/1

1/1

Vae victis! - eretnek gondolatok egy sikeres pályázat kapcsán
Nézőpontok/Kritika

Vae victis! - eretnek gondolatok egy sikeres pályázat kapcsán

2013.01.07. 11:14

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Rombauer Gábor

Vélemények:
2

Rombauer Gábor „közcélú dohogásában” az NKE Sportközpont pályázati kiírásában szereplő tervezési program indokolatlan kötöttségei és az elbírálás szempontjai közötti aránytalanságot, a döntések etikáját vizsgálja.

Ami e pályázat körül zajlott, az – mint cseppben a tenger – pontos tükre az építész- és mérnöktársadalom, sőt az egész ország állapotának. Célom az, hogy a megindult változásokat elősegítsem, javítva az építészet, a mérnökök helyzetét, a szakmánk elfogadottságát, érvényesülését, ezzel az ország szervezettségét, hatékony működését.

Mielőtt bárki félreértené: nem a győztes pályamű, vagy egyes szerzők hibáit szeretném kiemelni (a példáim ezért általában névtelenek). Mivel magam is résztvevője voltam az egyik teamnek, talán érthető, ha előbb gratulálok a győztes(ek)nek. Nagyvonalú munkájuk mielőbbi megvalósulásáért őszintén szurkolok – még akkor is, ha a program kijavítására sokkal több idő lenne szükséges, mint amennyit egy kurzus türelmetlensége tolerálni képes. Az sem célom, hogy a zsűri egészét, vagy építész tagjait negatív színben tüntessem fel, hiszen választásuk tárgya a világ minden pontján megállná a helyét.

Akkor minek bolygatni a részleteket?

Mert az „ígéretek” rendszeres megszegése (lásd Kornai János friss cikkét) az etikátlanságot teszi zsinórmértékké, a normakövetést deviánssá, s a folyamat erodáló hatása egyre erősebb. Mert az a komplex döntés, amely megszületett, számtalan esetben ellentétes a kiírással, a hatályos törvényekkel, a programban rögzített gazdasági, terjedelmi korlátokkal, így nem etikus.

Szinte hallom, amint ekkora naivitás olvastán kilép a tisztelt olvasó: még nem készítettél pályázatot, haver? Mindig így volt e világi élet… Ha látványos, jó előadású a terved, kellően didaktikus a koncepció, nyerhetsz a kiírás, sőt a józan ész ellenében is. Ha pedig mindent pontosan betartasz, nincs esélyed.

Írásom jobb megértéséhez két idézet is szükséges (fontosságukat ezúton is aláhúzom):

Noll Tamás nyílt leveléből (ÉF. 2012. augusztus 3.):
„MÉK elnökség felkéri a Tervpályázati Munkabizottságot, hogy a delegált zsűritagokon keresztül zéró toleranciát képviseljen a hatályos rendeletektől történő eltérések esetében.”

Részlet a hozzászólásból:

„Nagy tisztelettel arra kérlek Téged és az Elnökséget, hogy egy karakteresebb megfogalmazást, álláspontot képviseljetek, illetve adjatok közre.
Szívélyes üdvözlettel: dr. Komjáthy Attila”

A két általam citált ügy (Istvánmező tervpályázat - kizárások, NKE Sportközpont) közös felülete az arányosság hiánya, egyfelől a pedáns, bürokratikus szabályozás, másfelől a komplex, értelmes/igazságos egyedi elbírálás között ismételten fennálló ellentét.

A korábbi kérdés, hogy fel lehet-e oldani aránytalanságot például azzal, hogy a formai hiányokra/hibákra alapuló - kétségtelenül kegyetlen/oktalan kizárásokat egy széles konszenzuson alapuló grémium (pl. a zsűri) felülbírálja. Az utóbbi, az NKE sportközpont pályázatán felmerülő dilemma, hogy ki kell-e zárni azt, aki a kötelező (illetve annak ábrázolt) tartalmi, formai követelményeket megszegi.

Az első esetben teljesen értelmetlen döntés született. Egy nagyokos - kógensnek mutatva egy szabályocskát - rábírta a zsűrit a meggyőződésével ellentétes kizárásokról. Az okozott kár sokkal nagyobb, mint tíz-egynéhány team munkájának elvesztése. Szerintem az építész zsűritagoknak nem lett volna szabad csatlakozniuk e kizáráshoz, az építésztársadalomnak szolidaritást kellett volna mutatni. Miért nem ez történt?

Az első példával ellentétes dolgok történtek a sportcsarnok pályázatánál. Lényegesnek,  betartandónak megjelölt feltételeket a zsűri utóbb nemcsak figyelmen kívül hagyott, még dicséretet is osztott azok kikerülésért.

Látszólag ellentmondás, hogy mindkét „megoldást” elvetendőnek tartom.

Noll Tamás szigorú utasítása „zéró tolerancia a hatályos rendeletektől történő eltérések esetében” az ötletpályázatokon is betartható, de nem a mai, „ctrl c/ctrl v” kiírások mellett. Sokkal kevesebb korlátot állító, vagy árnyaltabb program azért (lenne) indokolt, mert ha a kiíró pontosan tudná, mit kezdjen a projekttel, nemigen volna érdemi tárgya a pályázatnak – lásd még Bálint Imre érvelését az Építészfórumon.

Az NKE zsűri a végeredmény szempontjából joggal kezelte nagyvonalúan az indokolatlanul rögzített formai, illetve programbeli kötöttségeket. De elnéző magatartására a program hibái miatt kényszerült, és a döntés etikája finoman szólva kérdéses!

Javaslatom, hogy minden terv- (és egyéb) pályázaton teljesen külön fejezetben szerepeljenek a feltétlenül betartandó, és az ajánlott kötelmek. El kell érnünk, hogy az első csoportba csak a feltétlen indokolt korlátok jussanak!

Lehet, hogy ehhez kissé gondosabb előkészítés szükséges, de ez inkább jelentené a felesleges szövegek kigyomlálását. (Lényegtelen, de jellemző példa: előírták, majd a kérdésekre adott válaszban fenntartották – ráadásul hajmeresztő indokolás mellett –, hogy pontosan 3 alaprajzot, 3 metszetet, 4 külső képet kell beadni.)

A delegált építészek (jelen esetben nyolcan) ne adják az aláírásukat magyartalan, indokolatlan, hibás, felesleges, betarthatatlan előírásokhoz, határidőkhöz. Egy felháborodott kérdező kellett ahhoz, hogy a kötelezően vállalandó (a kihirdetéstől számítva néhány napos!) január 3-i engedélyezési terv határidőt utóbb március közepére tolja a magas grémium.

Ha csak a feltétlenül betartandó előírásokat kell ellenőriznie a zsűrinek, nemcsak olyan csekélységekért jár kizárás, mint 5 perc késés, hanem olyan kógens programpontok esetén is, amelyek be nem tartása aránytalanul nagy versenyelőnyt okoz a „dezertálónak”.

A teljesség igénye nélkül néhány mozzanat a kiírás gyarlóságának igazolására:

A 10.000 m2 alapterületet kérő NKE tervezési program szerint legfeljebb +-5% túllépés engedhető meg. A bírálatban már a 10% sem okozott fejtörést, pedig 500 m2 előny a belső téralakítás nagyvonalúságában e nagyon kötött funkciójú háznál behozhatatlan.

Hasonlóképpen nem tekintette a bírálat kizáró szempontnak, hogy a sokan a szomszédos területekre is terveztek, vagy azokat is bevonták a látványba. Mindazok, akik komolyan vették (egyáltalán feltüntették) a telekhatárt, szinte reménytelen helyzetbe kerültek. Az ő (becsületes) munkájuk olyan irreális megoldásokig jutott, mint a sportpályák uszoda fölé telepítése, föld alá süllyesztés - talajvizes területen :), vagy a tömeg kicsinyes felbontása…. A kiírásban megtartandónak jelölt épületecske „elbontása” semmilyen hátránnyal nem járt. Miért? Mert a nagyon szűk helyszínen értelmetlen, aránytalan kikötés volt. Ezt nem lehetett előre látni?

A beépítési határokat, az elhelyezendő parkolók számát látszólag szigorúan (utóbbit nagyon barátságos mértékkel) rögzítette a program. Nem kell különösebben magyarázni, hogy aki nem passzírozta be a szűk telekre (lásd az OTÉK-ot is), a sportpályák mellé a buszparkolókat, és/vagy a kiírás szerint kötelezően térszínre teendő parkolókat két szintre bontotta - mintegy 2.000 m2 területelőnyre szert téve - pazar parkot tudott szerkeszteni, a pályákat szabályosan tudta letenni. Ha a városrendező, a kiíró is tudta, hogy a Diószeghy út alkalmas (lesz) buszparkolónak, ez miért nem szerepelt a kiírásban? Az OTÉK, a program betartását nem kell számon kérni?

A program hosszasan, sőt ismételten taglalta a jogszabályoknak megfelelő szerkesztést, például lelátó-kialakítást, illetve kikötötte, hogy csak fix lelátó tervezhető. Az előírást a győztes - szerintem helyesen - néhány alsó sor mobilizálásával „bírálta felül”. Megvételt lehetett kapni olyan tervvel, amelyben a nézőtér negyedéről a pálya egy része egyáltalán nem látható, jóllehet ez nemcsak a kiírás szerint teljesítendő építészeti igény. Miért kell fontoskodva citálni olyan előírásokat, amiken következmények nélkül lehet átlendülni?

Az 1:200 léptékű tervekhez tartószerkezeti ellenőrzést (a hőmozgásokat is figyelembe vevő módon, sic!) és költségszámításokat kért a kiíró - teljesen komolytalan becslés formájában. E kiírási pontok semmilyen szerepet nem játszottak az értékelésben, mint ahogy a 3,8 Mrd forintos beruházási korlát sem. Nyilvánvaló, hogy a győztes tervet (sem) lehet megépíteni ebből az összegből, de még 5 Mrd-ból sem. Olyan terv tartószerkezete kapott elismerést, amelyből lényegében hiányoztak a függőleges elemek. Dicséretes kiírói szándék rögzítette a komplex, egész élettartam-szempontú tervezést, mint kiemelt elvárást. Az értékelésben azután fenntarthatónak minősült több olyan koncepció, amely az indokoltnál legalább 50%-kal nagyobb térfogatú házat eredményezett.

A használati, üzemeltetési, gépészeti szempontok csak közvetett módon jelentek meg. Több sportcsarnok, uszoda tervezőjeként kellő alappal állíthatom, hogy a létesítmények e szempontokat lényegében figyelmen kívül hagyó, „nagyvonalú" tervezése egyenes úton vezet akár a létesítmények bezárásáig. A közvélemény rajtunk kéri számon a beruházás sikertelenségét, tervezési hibát emleget - még akkor is, ha a beruházások során épp az előrelátó, pl. hosszú távon költséghatékony javaslataink hullanak ki először a szűkülő keretek rostáján. Talajmechanikai/geotechnikai, hidrogeológiai szakvélemény néhány hét alatt beszerezhető. Nyolc építész közül egy sem tudja, hogy ezek a megrendelőtől elvárt szolgáltatások? Ezek miért nem voltak részei a kiírásnak, ha egyszer 45 m fesztávú, illetve süllyedés-érzékeny szerkezetek tervezése volt a feladat, ráadásul kvázi mocsárban?

A fentiek jó része az egész folyamatot kriminalizáló sietséggel is magyarázható. A kamara nem rögzíthetne egy ésszerű minimál-forgatókönyvet? Egy tökéletesen szabályozott közbeszerzési eljáráshoz fél évek kellenek a folyamat körül csipegető, rosszul bútorozott outsiderek, elmeroggyant bürokratikus szabályok miatt. A tervezésre marad négy hét, a kivitelezésre 4 hónap (konkrét példa, s nem egyedi). Bodonyi Csaba több éve küldött jelentéseket a tarthatatlan helyzetről - olvasásuk sajnos rövid ideig tartó élményt okozott, hiszen azóta is megy tovább szinte minden. Nem kellene hatásosabban fellépnünk? Elsősorban nem is a mérnökök, hanem a társadalom érdekében, hiszen az átgondolatlan tervek, a trapp..ban végrehajtott kivitelezés csak silány végeredményt szülhet! Miért nem szerez érvényt a kamara a szakmagyakorlás szigorú szabályainak, kizárva a folyamatból a nagy mellényű, dilettáns “arcokat”? Miért nincs kötelező beruházási program?

Pályázati köntösben sem szabad folytatódjon a kapkodó maszatolás, mert ezek következtében mi, építészek a lényeges, gazdasági vonatkozású döntésekből módszeresen kiírjuk magukat. A január 1-től érvényesülő változások tendenciája is ez: készítsünk engedélyezési tervet most már majdnem minden tekintetben tendertervi tartalommal, így a kiviteli terv készítéséhez is már csak a kivitelező/projektmanager/komisszár érdemi munkája lesz szükséges. Vagy csak én vagyok ilyen borúlátó?

Rombauer Gábor

Vélemények (2)
FenyvesiHK
2013.01.09.
16:06

Elemezzük konkrétan, hogy miként áll össze egy tervpályázat.

Vegyük példaként  az NKE Sportközpont ötletpályázatát.

 Kiírója :

„Nemzeti Közszolgálati Egyetem 1011 Budapest X. Hungária krt. 9-11.”

Ez a szervezet rendelkezik mindazon jogi és pénzügyi eszközökkel , amely az adott projekt megvalósításához szükséges.

És amely, amint meghatározta ezt a feladatot, keresett egy szakmai vállalkozást és megbízta a lebonyolítással, ami magában kellett foglalja a kiírás megszerkesztését is, mert a kérdéseket ennek a szakmai társaságnak lehetett feltenni.

Tehát:

“A TERVPÁLYÁZAT LEBONYOLÍTÓJA:

Benczúr & Partner építész Kft.; Benczúr László építész

1125 Budapest Szilágyi Erzsébet fasor 24.

A pályázók a kiírással és a pályázattal kapcsolatban kérdésekkel                                          

az alábbi címre feladott ajánlott levélben fordulhatnak a kiíróhoz:

Cím: Benczúr & Partner Építész Kft. 1125 Budapest Szilágyi Erzsébet fasor 24.”

 A vonatkozó és hivatkozott rendeletek értelmében felállt a bíráló bizottság, amelynek élén a Kormány nagyberuházásokért felelős államtitkárát látjuk, aki jogi végzettségű, ingatlanfejlesztésben jártas, nagyívű karriert magáénak mondható szakember.

Az építész résztvevőket nem szükséges bemutatni,valamennyien ismert és elismert szakmagyakorlók.

A tagok között találjuk a kiíró intézmény vezetőjét is egy szavazati jogosultsággal.

Arányok 10:2 a szakmai összetétel javára.

 “A BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG ÖSSZETÉTELE

 Szavazásra jogosultak:                        Név                      

 Elnök                                         Dr. Fürjes Balázs

Társelnök                                   Dr. Nagy Ervin                                               

Szakmai titkár                            Benczúr László

Tag                                           Prof. Dr. Patyi András                                                             

Tag                                           Finta Sándor                                               

Tag                                           Fernezelyi Gergely DLA

Tag                                           Karácsony Tamás DLA                              

Tag                                           Szalay Tihamér                       

Tag                                           Dr. Nagy Béla

Tag                                           Dr. Hajnóczi Péter

Tag                                           Sáros László György DLA                             

B.B. Póttag                                Fegyverneky Sándor”

 Ezután következnek a szakértők, akiket a kiíró választott:

“Szavazásra nem jogosul szakértők:                                 név

Beruházás                                                            Tóth Csaba

Oktatás                                                                Horváth József

Tervezési program                                               Péter Zsolt

Költség és szerkezet                                             Janitsáry Iván

Jog                                                                     Dr. Szilágyi Orsolya

Közbeszerzés                                                       Dr. Marschalkó Petra

Sporttechnológia                                                  Judik Zoltán

A Bíráló Bizottság összetételét a kiíró a vonatkozó jogszabályok (Kbt. 158.§(1)-(3), valamint a 305/2011. Korm. rendelet 9.§(1)-(8) előírásait betartva határozta meg.”

A szakértők szerepe pl.:

” A Bíráló Bizottság költségszakértő bevonásával ellenőrzi, hogy a pályázók a tervezett  épületek várható építési költségeivel nem lépték-e túl a kiíró által tervezett költségeket. „

A bíráló bizottság munkája, csak a lényeget kiemelve:

„A Bíráló Bizottság döntéseit többségi szavazással hozza, munkájáról a jogi szakértő – ennek hiányában a szakmai titkár - folyamatos jegyzőkönyvet vezet.

A Bíráló Bizottság munkája nem nyilvános.

A Bíráló Bizottság döntése végleges, a döntés ellen fellebbezni nem lehet. “

Ebből a szerkezetből azért elég nyilvánvaló sok kérdésre a válasz.Végül  elgondolkodtatónak megkérdezem:

Hol vannak szakmai közéletünkben az építész-jogász kettős diplomával rendelkezők, már ha vannak egyáltalán ilyenek?

Patartics Zorán
2013.01.07.
12:50

Szükségtelen a szabadkozás a szerzőtől. Ezek egyáltalán nem eretnek, hanem nagyon is lényeges gondolatok. Ráadásul azok a kérdések kerülnek elő a szövegben, amik nem az építésztársadalomtól függetlenül dőlnek el, hanem éppen az építészek működnek közre a helyzet elfajulásában. Az ok önmagunk megszervezésének, a következetességnek, a fegyelmezettségnek, a fellépés képességének hiányában keresendő. Magam is nagyon motivált vagyok abban, hogy hozzájáruljak e kérdés exponálásához, s tettem is ezt még mikor dolgoztam a MÉK FEB-ban, és 2004-ben javaslatot tettem a tervpályázati zsűrikbe delegált kamarai tagok kódexére, vagy pontosabban itinerére. E kis itiner így-úgy egy darabig használatban volt, bár felteszem, nem minden zsűror találkozott vele, és amúgy tudom, hogy a nagyobb részüknek esze ágában sem volt e terhet magára vennie. A dokumentumban külön fejezet tárgyalta az előkészítés és a bírálati szakasz teendőit, és e tagolásnak az volt a célja, hogy a tervpályázatban - mint folyamatban - a MÉK delegáltja valóban képviselje a szakmai szempontokat.

A helyzet az, hogy az építész társadalom - ahogy a magyar társadalom egészében - nem folyamatokban vesz részt, hanem eseményeken, és nem tartja a maga számára vonzónak a következetességet, mert nem bízik a közegében, és önmagában sem, valamint nem kívánja magát korlátozni amúgy a zűrzavart rendező konszenzusokkal sem. Pedig nagyon is lehetséges olyan kiírások készítése, amely az abban a pillanatban eldönthető kérdésekben szakmailag megalapozott feltételeket és követelményeket rögzít, míg az el nem dönthetők terén éppen a kreativitást hozza helyzetbe. Minden tisztességes projekt előkészítésében ezek a szakszerű munka részét képezik. Az építész társadalom azonban látszólag nem érdekelt az ilyen munkában, pedig a valóságban nagyon is az volna. Fel nem mentenék a fentiek elmulasztása alól egyetlen zsűrort sem, de úgy igazságos, ha látjuk: a zsűrorok közülünk kerülnek ki, és olyan tervpályázatot sem nagyon láttunk még, ahol az építészek egyként hátat fordítottak volna az általuk is láthatóan rossz kiírásnak... Olyankor mutogatnak a kamarára, amely pedig belőlük van. S ezzel a kör bezárult. A helyzet az, hogy a társadalmunk elszenvedi a vele történteket, nem alakítja azokat, de azért egy picit tiltakozik. (Lásd: http://www.kozossegfejlesztes.hu/_Kozossegi_Adattar/PAROLAAR.NSF/d735fd2254be3c2ac125690d004a5c81/e134d884d2d08cb5c12577c00043cf1f?OpenDocument )

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk