Vertikális kiskert-halom

@Masznyik Csaba: Köszönöm, és amit írt, felveti egy jól előkészített bécsi látogatás (bejárás?) gondolatát. Hiszen Bécs, a húszas - harmincas években példamutató munkáslakás-építési programot hajtott végre, amelynek gondosan megőrzött eredményei lépten-nyomon láthatók, akár a Gürtel mentén. Ez az - általam továbbra is elhibázottnak tartott - üvegház tehát tekintélyes előzményekre tekint vissza, és, amint Masznyik Csaba hozzászólásából kiviláglik, kortársiként sem egyedülvaló alkotás. Javaslom, hogy az Építészfórum szervezzen kirándulást a különféle korokban épült bécsi munkáslakások megtekintésére. Így a bejutás, akár a házakba, akár a lakásokba, sőt, netán az értő kalauzolás is megoldott lehetne.

@Pákozdi Imre: tényleg sok ilyen bécsi túra volt, sok élménnyel - nekem a legmaradandóbbak inkább az oldalszélen beevező projektek voltak, mint a fő szerelem, a Sargfabrik. Egy ilyen (bármilyen) kirándulásra azért is kiváló, mert megpihenésre-üldögélésre van egy kis étterme is (meg fürdő meg koncertterem) - és mivel 2006-ban volt 10 éves, egy visszatekintő értékelésre is nagyon alkalmas (az építész is a házban lakik, nagyon nyitott). Kicsit továbbfűzve a fentieket és Csaba hozzátételét: izgalmas lenne ezeknek a telepeknek-lakóegyütteseknek az elemző értékelésével is foglalkozni, sok esetben megelégedtünk egy bejárással, felületes ismerkedéssel.

@mB: Ez a Sargfabrik nagyon jól néz ki, a neve ugyanakkor hátborzongató ("koporsógyár"). Ennek a nagyonnémetes humorban fürdetett nevezéktani gegnek a tanulságain kijózanodva merném mégiscsak felvetni egy, a magyar problémákat szem előtt tartó, és budapesti ízlésvilágú bécsi túra gondolatát.

@Pákozdi Imre: javaslom az elnevezésről (is - de főleg a történetről) az arc' egykori kiváló cikkét - innen elérhető. Kiderül belőle hogy az elnevezés meglepő bizarrsága mögött finom és voltaképpen kedves megokoltság, kontinuitás van - és még sok egyéb, persze.

@mB: Köszönöm. És ha legközelebb Bécsben járok, alaposan megnézem a Koporsóműveket és az üvegházat is:-).

@mB: Nem a házról akarok írni, hanem erről a a vitáról. S paradox módon nem is a felületes recepciót szeretném szapulni. Pedig ez utóbbi meglehetősen szokott zavarni. Az a hozzáállás, amikor egy épület valamely szembeötlő tulajdonsága (mint jelen esetben a piros dekoráció mellbevágósága, ill. az utcai homlokzat "anti-ház"-sága) következtében még az alaposabb megszólalók sem tudják függetleníteni magukat az első benyomásaiktól; s aztán szépen eljutnak a 'de nincs is rajta sapkáig'. Dehát meg kell állapítani, hogy enélkül a kötöszködés nélkül Bálint sem írt volna ilyen alapos értékelést, de legalábbis bizonyosan nem kapta volna meg a ház az őt megillető figyelmet. Kérdés persze, hogy azzal, hogy én most erre rávilágítok, nem-e elriasztom a 'kötöszködőket' a későbbi értetlenkedéstől?

@sityu: Szerintem a vita jó volt, mert a képek, az írottak és az alaprajzok alapján folyt, abszolút illetékesek, tehát egy gangosházas nagyváros, Budapest polgárai között. mB igen összeszedett, fentebbi írása pedig bőven elég ahhoz, hogy sóhajtva összelötyögtessek némi dízelt az autóm tankjában, és első adandó alkalommal Bécs felé járjak, amiképp azt korábban tettem Sásd, Paks, Pécs vitatott épületeinek megtekintésére. Majd írok képeslapot.

@mB: :-)

@zapata: "csak azok tudják, akik benne laknak" - hát igen, innen mit sem sejthetünk a távoli Bécs sztyeppéinek őslakóiról s az ő életformájukról, de az alaprajzokról, fényképekről sem alakíthatunk ki semmi közelítő benyomást, és persze sejtésünk sem lehet, hogy az adott ország bennszülöttei vajon tisztában lehetnek-e a benapozottság fontosságával... hm hm... (és hát PERSZE hogy az összes napfényes fotó photoshopos csalás, naná). ;-) (kevésbé szarkasztikusan kicsit később)

@KONIG TAMAS: A gangos házaknak is megvannak a maguk előnyei - az itteni bécsi példában azok hátrányai nélkül. VAN sok közös terület, találkozási lehetőség, ezáltal ellenőrizhetőség, biztonság, otthonosságérzet - NINCS viszont szűk udvar, sötétség, megálló levegő. VAN ehelyett remek, tiszta szerkesztésű (és többféle - hatot számoltam össze) alaprajz, átszellőztethetőség (mint a cikk is kiemeli), sok napfény: kétoldali benapozottság - a legrosszabb lakásoknál is egész kedvező fényviszonyokkal (az üvegkorlát nyilvánvalóan a terv leglényegtelenebb, felszíni rétege...).

@mB: Gangos házakban éltem negyven éven át (I. Attila út 63. és VIII. Krúdy Gy. u. 9.), ezért tanúsíthatom, a gangos ház a nem családiházas és nem sorházas együttélési formációk legjobbika. Ez a bécsi szörnyszülött azonban nélkülözi mindazt a meghitt otthonosságot, amit egy régi gangos ház magában hord - még mai nyóckeres vagy kilencedik kerületi, szlamosodott változatában is.

@Pákozdi Imre: kérdés, hogy ebben az esetben megfogalmazható-e miben is áll az otthonosság és meghittség? (gondolom nem a sötétség, szellőztethetetlenség, nehezen kifűthető belmagasság és az ablakon benéző szomszéd). Nekem ennél a "szörnyszülöttnél" a remek (és sokféle) alaprajzok, a sok és nagy (és sokféle) külső közös terek, a napfény és a levegős elrendezés megléte bőven elég. :-)

@mB: Szerintem megfogalmazható. Egyrészt talán az, hogy a régi gangos házakban minden közös tér megokolt volt. Az udvar, amin ott állt a poroló (amúgy kiváló tornaszer.) A mosókonyha, az óvóhely és a pince, sötét titkok rejtekhelye, amelyek félelmetességét csak a napi szénfelhordás rutinja tette elviselhetővé. A lépcsőház, ami a legócskább, kispórolt malterű, öreg bérházban is tágas, impozáns, máig méltóságteljes. A gang, ami NEM az egymás szájába látás pódiuma, hanem a találkozások fóruma. Azt nyitottuk és nyitjuk ki magunkból a gangra, amit akarunk: például a konyhaablakot, amin ki, sőt, be lehet hajolni, köszönni, beadni a szerecsendió-virágot és a jótanácsot, netán a híreket - de bármikor be is lehet csukni. Nem üvegfalak között próbáljuk rejteni a rejthetőt, mint az új bécsi monstrum esetén, hanem téglafalak közül mutatjuk meg a megmutathatót. (A dolog tovább vezethető volna oda, hogy általánosságban mi a jó: ha a falban van az ablak vagy ha az ablakban van a fal - de ezt most hagyjuk.) Az Attila út 63-ban ráadásul - nem véletlenül írom ide ennek a kivételes adottságú, nagy háznak a pontos címét - a háború után nem építették újjá a déli szárnyat, így a ház tágas, gangos udvara a másodiktól a negyedik emeletig télen-nyáron napsütésben úszott. Egyszer, talán 10 éves koromban megszámoltam: 43 család 69 gyereke (8 évestől 18 évesig) zsibongott nap mint nap, a házmester szabta, igen enyhe határok között. Ami önmagában is jó dolog volt, de ha hozzá vesszük, hogy a felnőttek, a szülők is beszélgettek egymással... Pedig elzárkózásra bőven lett volna ok. A honvédtiszttől a párttitkáron át a deklasszált főnemesig, a nyilas idők belügyérének özvegyétől a Kútvölgyi igazgatóhelyetteséig, mindenféle ember lakott ott az ötvenes-hatvanas években. És szóba álltak egymással. Méghozzá a gangon, amiről belépve az ajtón, a teljes privacy várta őket 3,5 m magas, egészséges arányú, téglafalú lakásuk függönyei mögött. Feltéve persze, hogy nem társbérletben éltek...

@Pákozdi Imre: Nesze, idill még: http://mek.niif.hu/04700/04772/04772.htm

@Pákozdi Imre: köszönöm - bár nem annyira a hasonlóságok, inkább a különbségek érdekeltek, de így még jobban tetszik: nagyon jó leírása az új épületnek - néhány önkényes kiegészítést engedjen meg nekem, így saját véleményemként is üdvözölhetem a fentieket: …ennél az épületnél is, mint a régi gangos házakban minden közös tér megokolt. Az udvar, amin ott állhat akár a poroló (amúgy kiváló tornaszer.) A lépcsőház, ami – ahogy a legócskább, kispórolt malterű, öreg bérházban – itt is tágas, impozáns, méltóságteljes. A gang, ami NEM az egymás szájába látás pódiuma, hanem a találkozások fóruma – világosan, átláthatóan, több szinten keresztül. Azt nyitottuk és nyitjuk ki magunkból a gangra, amit akarunk: például a konyhaablakot, amin ki, sőt, be lehet hajolni, köszönni, beadni a szerecsendió-virágot és a jótanácsot, netán a híreket - de bármikor be is lehet csukni. Nem üvegfalak között próbáljuk rejteni a rejthetőt az új bécsi monstrum ház esetén sem, hanem téglafalak közül mutatjuk meg a megmutathatót. Ennek az új épületnek – akár az Attila út 63-nak is – a ház tágas, gangos udvara a másodiktól a negyedik emeletig télen-nyáron napsütésben úszik. 118 lakás van itt Bécsben, és a közös terek gazdag hierarchiája miatt biztos vagyok benne, hogy a felnőttek, a szülők is beszélgetnek egymással... Méghozzá a gangon, amiről (egy klassz, átmeneti fél-privát terasz-szakaszon át) belépve az ajtón, a teljes privacy várta őket világos, egészséges arányú, téglafalú lakásuk függönyei mögött. (A ház "népszerűsége azóta [megépülte óta] is töretlen, sőt mintaként szolgált mások számára".)

@Mészáros Jolán: "Nesze" kezdetű mondatokat nem olvasok végig, még ha böffenés-szerűen magvasak, akkor sem.

@mB: Kedves mB, amit most írt, nagyon tetszett, és javaslom, nevezzük kontrasztív egyetértéstani gyakorlatnak. Mindenesetre arra késztet, hogy pontosabban fogalmazzak, amikor a bécsi ház iránti ellenérzésemről írok. A régi (budapesti) gangos házak közösségteremtő ereje nagyrészt a nyitott konyhaablakok és konyhaajtók varázsában rejlett. Egymás életébe a lakók alig-alig tekinthettek be, hiszen vastag falak és sűrű függönyök állták útját a kandi tekinteteknek. Ezek a találkozások, pletykálások és szigorúan kordában tartott bepillantások nem érintették az étkező, a nappali és a hálószoba világát. A közösségi "élmény" szigorúan ott keletkezett, ahol az ildomos volt: a mosókonyhában, az udvaron, a gangon. Az új bécsi ház ellenben a családi vagy baráti együttlétek színhelyére, a kertet imitáló, privát teraszdarabkákra enged kéretlen bepillantást, oda, ahol még vidéken, tehát a valódi kertbe sem engedjük be a hívatlanok kíváncsiságát. A gang ellenben alkalmatlan az ablakok vagy ajtók előtti álldogálásra, már csak azért is, mert mintegy repülőfolyosóként, messze az ablakoktól távol húzódik. Itt tehát az eredeti gangos házakban létező és működő otthonosság-teremtő struktúrák és magánéleti szférák megcseréléséről, valószínűleg teljes félreértéséről van szó.