10+1 – Virág Péter

"A kornál sokkal meghatározóbb a dolgok helyénvalósága, esztétikai értéke. Az ideálvilágomban nincs régi, vagy új. Jó és rossz van. A kontrasztok hangsúlyozása helyett a közös megtalálása sokkal izgalmasabb." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Virág Péterrel, a Gúla Műterem alapítójával és tervezőjével készítettünk interjút. 

Virág Péter a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett építészként, az egyetemi évek alatt a Kölni Egyetemen is tanult. Tanulmányait a Építész Mester Egylet Mesteriskola XXI. ciklusában folytatta, emellett zeneszerző és zenei producer végzettséggel is rendelkezik. Tervezői tapasztalatára a Sagra Építész, a Pálffy Építész Stúdió, illetve az MRX Építésziroda csapatában tett szert. 2021-ben Baranyi Ágnessel megalapították saját irodájukat Gúla Műterem néven. A stúdió teljes körű építész-, belsőépítész tervezési szolgáltatásokat nyújt a Balaton-felvidéken és országszerte. A tervező a Sagra Építész csapatával többek között olyan munkákat jegyez, mint az Év Balatoni Háza különdíjas mindszentkállai lakóház, a Big See Award nyertes, Budapest Építészeti Nívódíjat kiérdemelt Kossuth Lajos téri környezetrendezés, köztér, kávézó és galéria, vagy a rákosligeti társasház. Az építész hazai terv-, és ötletpályázatok rendszeres résztvevője, díjazottja: Kerepesi úti Sportpark (I. díj), új pécsi vásárcsarnok (kiemelt megvétel), új győri sportkomplexum (II. díj), Széll Kálmán tér rekonstrukció (II. díj).

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Összefüggés, tisztaság, logika.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Legfontosabb az út. Akár a szó szoros értelmében. Egyenes, kanyarog, ereszkedik, inkább emelkedik, végtelen. Művi, vagy természetes ügyek szegélyezik, jó esetben mindegy. Ülök a kerékpáromon, úton vagyok, napokon, heteken át. Így érzem magam a legszabadabbnak, így tudom leginkább megtapasztalni az egységet a világgal, a természettel. A célok egyértelműek, az eszközök is. Bárhol meghúzhatom magam. Így vagyok otthon. Feleségemmel, Baranyi Ágnessel gyakran indulunk hosszabb kerékpártúrákra szerte a világban, általában magas hegyekbe. Hasonlatosan szabad esetleg egy előadóterem sötétje lehet még, mozgásban, zenében elmerülve. Nekem ezek a legfontosabbak helyek.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Folytonosság. Egység. Erre kell törekedni. A kornál sokkal meghatározóbb a dolgok helyénvalósága, esztétikai értéke. Az ideálvilágomban nincs régi, vagy új. Jó és rossz van. A kontrasztok hangsúlyozása helyett a közös megtalálása sokkal izgalmasabb. Vonatkozik ez mindenféle relációra a részletképzésektől a településszövetbe illesztésig. Meg kell fogni azt a lényeget, amivel a régi és az új eggyé válik. 

Két példával illusztrálnám, mire gondolok. John Pawson pannonhalmi bazilika belső terének átalakításával létrejött egy olyan folytonosság, amiben a régi és az új dolgok egyenrangúan, az egészet hangsúlyozva simulnak össze. Saját családi házunk Nemesgulácson egy 80 éves ház felújításával, átalakításával születik, még félkész állapotban van. A régi épületet javarészt megtartottuk, de minden egy picit változott, saját igényeinket elégíti mind funkcionálisan, mind esztétikai értelemben. A végeredményről nem lehet azt mondani, hogy egy régi ház, hiszen nem is akar az lenni, de azt sem, hogy új, hiszen nem is az. A jelenünket szolgálja a gyökereivel együtt.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Egyikre sem vagyok legbüszkébb, mindegyikre büszke vagyok. Mindegyik egy feladat megoldása, hol több, hol kevesebb küzdelemmel. Ez már okot adhat büszkeségre. Az épülő soproni családi házra, mert nagyon jó összhang alakult a megbízóval, jó irányba haladnak a dolgok. A Sagrával tervezett Kossuth tér felújításra, mert tervpályázaton nyertük a megbízást, és végül több díjat is nyertünk vele. Tánczos Tiborral és Baranyi Ágnessel tervezett székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium tetőtérbeépítésére, mert közösségi tervezéssel a diákok és a tanárok jelentős hányadát sikerült megszólítanunk, és igen hatékonyan működött.

Ha ki kell emelnem egy munkát, akkor legyen egy mesteriskolás pályázatra készült terv 2011-ben Mihály Eszterrel, Mottl Ritával és Pelényi Margittal. A budai várban a Karmelita kolostor Duna felőli oldalán az Ellyps-sétány kettős várfala közötti részt a külső várfal megcsúszása miatt kibontották, felmerült a kialakult tér hasznosításának a kérdése. Tervünkkel ezt az ideiglenes helyzetet igyekeztünk kezelni. A kialakult hatalmas gödröt kitöltöttük egy átlátszó polikarbonát csövekből készülő térráccsal, visszaállítva az eredeti terepviszonyokat, a szerkezetben nagyobb tereket alkotva, lehetőséget biztosítva a várfalfelújításoknak, régészeti kutatásoknak, az ideiglenes szituációk bemutatásának. Az alakítható struktúrában rengeteg lehetőség rejlik, elhatárol, megmutat, eseményeknek teret ad a feltárás állapotától függően. E megoldás nem feltétlenül helyhez kötött, változtatható, szétszerelhető, újra felépíthető, a vár egyéb részein is alkalmazható. A pályamunkáról igen jó véleménnyel volt a zsűri és a Mesteriskola közössége. Ha erre a projektre gondolok, azóta is inspirál. Örülnék, ha mindig ilyen tiszta és univerzális válaszokat lehetne adni.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Nehéz kérdés. Építészként egyrészről igen nehéz megélni a sikert. Túl hosszúra nyúlnak a folyamatok. Mire megépül egy tervezett projekt, már egészen más problémák foglalkoztatnak. Persze nyilván így is nagy öröm egy ház létrejötte, de talán sokkal teljesebb lenne a sikerélmény, ha még élénkebben élne bennem a tervezés küzdelmének minden apró részlete. A hosszúra nyúló folyamat sok kitartást igényel az építészek részéről, könnyű elfáradni, ami nehezíti, hogy sikerként éljük meg a dolgokat. Másrészről viszont könnyű építészként sikert megélni, mert a folyamat közben rengeteg mérföldkő van, ami apró megnyugvásokra adhat okot. Számomra a siker egyenlő a nyugalommal. Ha nyugodt vagyok egy projekt kapcsán, nem kell több.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Manapság talán leginkább az újrahasznosítás. Minden léptékben, vonatkozásban, akár anyagban, akár szellemiségben. Egy kőfalú parasztházat alakítunk. Érdekes tapasztalat, hogy a kezdeti terveink egészen máshogyan néztek ki, mint miután elkezdtük tapasztalni a helyet, a kertet, az ottani életet. Rájöttünk, hogy a dolgok nagy része jó, nem véletlenül ilyen. Hiába élünk 80 évvel később teljesen más életformát, a funkcionális rend csak minimális módosításokat igényelt. Mindent mérlegelünk, az értékeket igyekszünk őrizni, akár hangsúlyozni.
De egyébként mindig az aktuális projektek kérdései foglalkoztatnak leginkább, mindig rengeteg izgalmas, megoldásra váró probléma merül fel.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Az irodaalapítás egészen új az életemben, mint ahogy az is, hogy Nemesgulácsra költöztünk. Vannak szép munkáink szerte az országban. Jelenleg is egy horányi családi házon dolgozok, ami igazán izgalmasnak ígérkezik, de szeretném, ha a szűkebb környezetünkben, a falunkban, ebben a régióban is hasznosak tudnánk lenni.

Ezen kívül foglalkozom zeneszerzéssel is. Az utóbbi években elvégeztem egy zeneszerző, és egy zenei producer képzést. A zene fontos része az életemnek, szeretném, ha a jövőben több időm jutna rá. A zeneszerzés és az építészeti tervezés egészen hasonló folyamatok. Hasonló jellegű figyelmet, komplex gondolkodást igényel. A szempontok összehangolása, az esztétikai problémák körüli keringés, a koncepciók, struktúrák megalkotása sok analógiát mutat az építészeti tervezéssel. A különböző alkotófolyamatok tapasztalatai kölcsönösen hasznosíthatók. Ha többet tudok foglalkozni zenével, akkor az építészetben is frissebb tudok maradni, ami nagyon fontos. Ugyanez fordítva is igaz.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

A megbízóknak, kivitelezőknek és az építészeknek is üzenném, hogy legyenek nyitottak, figyeljenek egymásra és saját magukra is. A nyitottság egy projekt sikerének a kulcsa minden fél számára. Az egymásra figyelést talán nem kell magyarázni, mégis hangsúlyoznám, mert az a tapasztalatom, hogy nagyon nehéz a 100%-os figyelmet tanúsítani. Hogy mindenki magára is figyeljen, azért fontos, mert a sok résztvevő sodrásában könnyű a fontos dolgokat szem elől téveszteni. Inkább lassítsunk, nézzünk körül, majd haladhatunk tovább.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Zenét ajánlanék, nekem ez a legtesthezállóbb. Néhány éve jelent meg Henryk Górecki 3. szimfóniája a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikus Zenekarának és Beth Gibbons, a Portishead énekesnőjének a feldolgozásában. Számtalanszor meghallgattam már, különösen inspirál az a rengeteg érzelem, ami ebben az előadásban van. Nem egy képzett operaénekesnő, de a tökéletlenségével és egyszerűségével sokkal mélyebben hat. Nagy kedvencem még Mika Vainio finn elektronikus zenész. Bármelyik művét szívesen ajánlom, tele érzékenységgel, finom részletekkel. Évek óta motivál. Aki érez magában nyitottságot, szeretettel ajánlom saját zenéimet. Viraag néven található meg a közösségi médiában, illetve a honlapunkon.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Egyszer jártam Gentben, ahol igen erős hatással volt rám a város közepén álló piaccsarnok, a Stadshal. Rendez, összeköt, teret ad. Az építészek, Marie-José Van Hee és Hilde Daem pályázaton nyerték a megbízást úgy, hogy szembementek a kiírással, ami nyitott teret vizionált. Sok részletet nem tudok a koncepciót illetően, csak helyszíni benyomásaimat tudom megosztani. Engem elbűvölt az az egység, ami létrejött a történelmi városszövettel. Az épület úgy olvad egybe környezetével, hogy teljesen önálló identitással bír, teljesen egyedi minőséget képvisel minden tekintetben. Nem bujkál, nem is harsog. Önmaga. Egyáltalán nem letisztult, sőt, kifejezetten bonyolult a tömegformálása, anyaghasználata, ami teljesen eltér a környező épületekétől, mégsem gondolom, hogy különbözni akarna. (Egyébként ez a példa jól passzol a fenti régi és új viszonyát firtató kérdéshez, ilyesmi jár a fejemben, ha folytonosságra gondolok.) Építészetileg igen érdekes nekem, hogy a létrejött fedett-nyitott tér egy belső tér hangulatát idézi, a tetőn lévő nyílásokkal, a fa melegségével. Otthon a városban. Úgy hoz létre intim befelé forduló teret, hogy körben minden irányban nyitott. Mikor ott jártunk egy zongora volt elhelyezve, amin bárki játszhatott, egymást váltották a meglepően jó minőségű minikoncertek, folyamatosan cserélődő előadókkal és közönséggel. Én valószínűleg máshogy közelítettem volna a kérdéshez, de a létrejött megoldás nagyon inspirál. Szívesen dolgoznék együtt az alkotókkal, lenne mit tanulnom tőlük.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Juhász Veronikával.

Szerk.: Sütöri Laura