21 év Pakson– Kern Andrea, Klenk Csaba és Patartics Zorán gondolatai Horváth András főépítészi munkájáról

Horváth András 21 éven keresztül szolgált Pakson főépítészként. Kollégái és a Paksra tervező építészek az elmúlt évtizedek megünneplésére küldtek egy-egy gondolatot, építészeti alkotást. Pécsi műtermének cégtársa Patartics Zorán és a Pakson élő, alkotó Kern Andrea és Klenk Csaba elsőként küldte meg írását.

Kern Andrea, Klenk Csaba

Eddigi „felnőtt" szakmai életünk Pakshoz kötődő része egybeesik Horváth András paksi főépítészi tevékenységével. Ha erre az időszakra gondolunk, vele kapcsolatban először a biztonság jut eszünkbe. Biztonság, mert tudtuk, „fix pont" szakmai értelemben, bízhattunk jó ízlésében, nagyvonalúságában. Nem vagyunk tévedhetetlenek, ezért megnyugtató volt egy koncepciótervet friss szemmel, elfogulatlanul, tágabb (városi) kontextusba helyezve kontrolláltatni a főépítészi konzultáció során. Biztonságot abban az értelemben is, hogy hogy az egyeztetéseket a konszenzuskeresés, a kölcsönös tisztelet jellemezte – akkor is, ha nem mindenben értettünk egyet. 

Gyakran előfordul, hogy a megrendelői igények nem esnek egybe teljes mértékben a tágabb környezet, a város érdekeivel, a szabályozással. Ilyenkor is pontosan tudtuk, a főépítész – akár a „villámhárító" szerepét is felvállalva – segít a közös, minden fél számára vállalható jó irány megtalálásában.

A 21 év során természetesen nem csupán szakmai egyeztetések alkalmával találkoztunk. Üdítő tapasztalat, hogy főépítész és a magánember teljesen önazonos: őszinte, tisztességes, nyitott ember. Az, hogy a barátunknak nevezhetjük, megtisztelő számunkra.

Kern Andrea, Klenk Csaba

Patartics Zorán

Közös tervező irodánk gondolata sem merült fel, és András sem volt még Paks főépítésze, amikorra számomra a paksi művészeti iskola tervezése visszanyúlik. Tiltott pálya a város, csak két további épülethez lehetett közöm itt – szigorúan Andrástól függetlenül. András egyetlen tervpályázatot készített oda, 1991-ben. Pedig jog szerint nincs összeférhetetlenség, csak a belső morál szabta a korlátokat. Ahogyan sok más főépítész teszi, András tervezhetett volna a „városában". Fontosabb volt azonban saját és az általa képviselt szakma hitelessége. Bizalmat teremtett maga és a szakmánk iránt, elhitette, hogy „a szakmaiság nem bolsevista trükk", s másképp nem is érdemes. Nem retorikai, marketing vagy PR technikákkal, nem erővel, hanem proaktivitással, érvekkel, kitartással, nyitottsággal, konszenzusok teremtésével. Ezek nyomán a beruházások előkészítettsége, minősége, a város felkészültsége messze meghaladta a hazai gyakorlatot. Ma Paks a kortárs építészet jelentős terepe. 21 évnyi főépítészség gyümölcsei.

Patartics Zorán