Kőből faragott későmodern- a Balaton északi partjának vasúti épületei

A Balaton északi partjának vasútja 1909-re épült meg, nagyrészt a Helyi Érdekű Vasutak típustervei szerint épült felvételi épületekkel, a kisebb megállókban egyedi épületekkel. Örvényes megállóhely eredeti képe; forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

A gyorsan növekvő nyári csúcsforgalom nyomán az állomások hamar bővítésre szorultak. Balatonalmádi már az 1930-as évekre elnyerte mai képét, azóta, mintegy kivételként, keveset változott. Forrás: Fortepan/Uvaterv

A vasút teljes felújítására 1969 és 1974 között került sor. A legforgalmasabb állomáson, Balatonfüreden a korábbinál többszörösen nagyobb állomásépület készült, a budapesti Déli Pályaudvart és a Skála Metró áruházat is jegyző Kővári György tervei alapján.

Az épület különlegessége, hogy a vasúti töltés oldalában áll, így a bejárata és pénztárai a városi oldal földszintjén helyezkednek el, míg a vágányok az első emelet szintjén, ahova a városból aluljáró vezet.

A 2017-re elkészült felújítás során az állomás széles lepényépületének homlokzati burkolatát a Balaton hullámait megidéző, szabálytalanul bordázott alumíniumról csiszolt kőre cserélték, jelentősen megváltoztatva, egyszerűsítve az épület eredeti képét.

Aszófő állomás földszintes épülete a vonalra jellemző földszintes, terméskővel burkolt állomásépületeinek jellegzetes példája.

Az állomás utasforgalma kicsi, viszont forgalmi kitérőként fontos szerepe van az egyvágányú vasúton. A kevés utas ellenére az állomás a szomszédjaihoz hasonlóan gondozott, a várótermében időszaki kiállítótér működik.

Az épületek tervezőinek neve sajnos ma már a szakirodalom felcímkézetlen távlataiba vész, az építményeik azonban az államvasútra nem mindig jellemző, alapos karbantartásnak köszönhetően, fél évszázad után is jó állapotban állnak.

Az épületek eredeti állapotának részei az ötven éves, zománcozott turisztikai információs táblák, amelyek a szomszédos állomások nagy részén is megtalálhatók.

Az elmúlt években teljesen felújított Balatonakali-Dörgicse állomás díszkivilágításnak is beillő térvilágítása csupán az eredeti állapot helyreállítását jelentette, mégis újra látványossá tette az épület esti képét.

A nagy alapterületű épület jelentős része itt sem az utasforgalmat szolgálja: a forgalmi iroda mellett a sínáramkörükre és jelfogókra épülő vasúti biztosítóberendezés nagy helyigényű berendezései is itt találhatók.

Az állomásépület kicsiben egy kedvelt hazai vasútmodell gyártó kínálatának is része. A dísznövények az ország többi vasútállomásához hasonlóan, a MÁV Kert Kft. budapesti Kolozsvári utcában található, mintegy 3 hektáron működő kertészetéből érkeznek.

A vasút egy másik fontos állomása Révfülöp. Az itteni állomásépület középső részén nagyobb alapterületű, nyitott és zárt várótermek kaptak helyet, a vágányok felőli oldalon extra magasságot adó, ferde tető alatt.

A nyitott váróterem falain a jellemző építőanyagok, a fa és a kő dominál, láthatóan hagyva a tető vasbeton vázát is. Az épület tervezője itt kivételesen ismert: Takács András

A zárt várótermet a meleg nyári napokon az utasok nagy része elkerüli, télen azonban megfordul a helyzet.

Badacsonytomaj épületét a város látványos, neoromán katolikus templomához hasonlóan, szintén a helyben bányászott bazazaltkő határozza meg. A vasút nyaranta meghirdetett nosztalgia hétvégéin a veterán vasúti járművek teszik teljessé a képet.

Badacsony megállóhely épülete még eredeti, itt sem a funkció, sem a létesítendő biztosítóberendezés nem indokolt nagyobb átépítést vagy bővítést. A megállóhely hangulatát adó fasor sorsa viszont a villamosítás közeledtével megpecsételődni látszik.

Badacsonytördemic-Szigliget, nem csak hazánk leghosszabb vasúti állomásnevével, de a balatoni állomások közt is tiszta, eredeti képével emelkedik ki. A vasút jellegzetes, H típusjelű áttört vasbeton kerítéselemei jelenleg is gyártásban vannak.

Bár a személyzete lelkiismeretesen gondozza, az ötven éves épület felett itt is kezd eljárni az idő.

A Badacsonytördemic felé néző homlokzat ablakait fekete vakoltat köti össze, azonban az épület ezen oldalát kevesen látják, a vágányok megközelítése főként oldalirányból, dél felől történik.

Az északi part legnyugatibb állomása Keszthelyen, már a 26-os számú vasútvonalon áll. Az itteni, több mint 130 éves épület mai képét 1962-ben Könye Árpád, majd a 2017-es felújítás során Flachner Szilvia építészek alakították ki.

A távolsági vonatok végállomásaként is funkcionáló állomáson a vasúti dolgozók számára szociális épület, mellette transzformátorház és kisebb kiszolgáló építmények is épültek.

Az állomáson belül bőséges zöldterület választja el az utasforgalmat nem szolgáló építményeket.

Az 1962-es átépítés dísze a kőből kirakott vitorlás, amelynek készítői még a hajó boci csónakjára is gondoltak. A balatoni állomások hasonló jellemzői remélhetőleg még sokáig velünk maradnak.