A GINKGO Architects családi háza Budaörsön
A GINKGO Architects tervei alapján megvalósult családi ház minden részlete a megbízó család visszafogott igényeinek megfelelően, egyben az egyedi építészeti megjelenés vágyát is szem előtt tartva formálódott.
A családi ház tervezése egy kötött műfaj, amelynek kereteit elsősorban az érzékeny költségkeret, a megrendelő otthonképe és a funkciók adottsága határozza meg. Szerencsés, ha ezek között a keretek között összetalálkozik a tervezői és megrendelői vízió. Ilyen kivételes együtt gondolkozásból született a Szalonka utcai családi ház. A család a kezdetektől pontosan megfogalmazta a racionális kereteket, a visszafogott igényeket, de egyben a vágyat is az egyedi építészeti hangsúlyokra. Ezekből a közös kiindulópontokból formálódott a ház minden részlete.
A tömegformálás során a meredek utca és az arra merőleges, mélyen benyúló telek adta a legerősebb támpontot. Az utcára kitolt környező épületek homlokzatait a garázsok és kapubeállók puritán funkcionalitása uralja, kiegészítve az utcai erkélyek díszes használhatatlanságával. A legtöbb ház a terepről a lejtő felé nyíló kilátás irányába nő minél magasabbra. A tervezői szándék az volt, hogy a házat ne ezek az elsődleges adottságok határozzák meg, hanem a majdani használók prioritásai köré szervezzük.
Az új családi ház a telek belseje felé fordít minden hangsúlyt. A védett terasz köré szerveződő "L" alakú tömeg kifelé zártságot mutat, az épület minden lehetséges módon a kert felé nyit. Az utcai homlokzatot a tetőforma sem csillapítja. Az épület tömege félnyereg tetővel leköveti a meredek utca lejtését, kivetítve az utcafrontra az épület valós tömegét. A terepbe süllyesztett, eltorzított lapos tetős épület szigorú homlokzatát a középső megnyitás oldja csak fel. A tömör homlokzati elemek közé vágott hézag az utca felől kijelöli a tényleges előkertet, a ház megérkezésének helyét, a házban a mindennapi élet központját a konyhával, étkezővel, a kert felőli oldalon pedig a hozzájuk csatlakozó teraszt.
Ebbe az utcára merőleges térsorba koncentrálódnak az építészeti hangsúlyok: a fém árnyékoló a homlokzaton, a lebegő egykarú lépcső, az áramlást irányító világos tölgy bútortömegek és a konyha-étkező-kert térkapcsolat. Itt zajlik a mindennapi élet, a napi aktivitás fókusza. A megnyitást közrezáró, két zárt tömegbe csoportosulnak a kiszolgáló funkciók és a pihenés, statikusabb tevékenységek funkciói. A közös tevékenységekhez szorosabban kapcsolódó nappali szinteltolással lett elválasztva, finoman leválasztva a teret a napi nyüzsgésből. A nappali a nagyobb léptéke ellenére is a lépcsőhöz, étkezőhöz, teraszhoz képest határozza meg magát, a központi térsorra csatlakozik rá. Az épület K-Ny-i tájolása adja, hogy a központi részen végigvonul a nap a reggeli órákban a konyhába, étkezőbe sütve be, majd fokozatosan átfordulva a közlekedők, lépcső oldalára. Meglepő árnyékokkal, áthatásokkal, fényjátékokkal követve le a család egy-egy napját.
Az épület külső anyaghasználatában az egyik leghangsúlyosabb elem a perforált fémlemez. Megakadályozza a szobák közlekedőjére a belátást, és megadja a homlokzat egyetlen hangsúlyos elemét. A felület kívülről fémes csillogással zár, belülről a közelség miatt kicsit pixelesen az utcát mutatja. A szigorú raszterbe az őszi bogarak rajzolnak alkalmi játékosságot. Ahogyan a ház külsejét a perforált lemez, hasonló hangsúllyal határozza meg a belső teret a központi részen lévő egykarú fém lépcső a világos tölgy bútortömegekkel. Ezek mellett a hangsúlyos elemek mellet a ház többi része igyekszik minél visszafogottabb lenni, meghagyva a fókuszt a fő elemeknek. A cél az volt, hogy minden térben megjelenjen egy-egy hangsúlyos téri elem, és a többi bútor, építészeti eszköz azok hátteréül szolgáljon. A belső terek belakva is megtartották az eredeti elképzelést. Megtöltve a házat a mindennapi tárgyakkal, használattal, a kiemelt elemek nem veszítettek hangsúlyukból, csak még inkább megtalálták a helyüket.
GINKGO Architects
Szerk.: Hulesch Máté
08:18
Végletekig "letisztult" formák. A bauhaus is elbújhatna mellette.