A Kárpátoktól Chicagóig és haza – családi ház Gyergyószentmiklóson

Az internacionális és lokálpatrióta gondolkodás elsőre két végletnek és egymás ellentétének tűnik, amelyek kizárják egymást. A most felvázolt lakóházátalakítás és bővítés mégis e két szemlélet egyesítésére tesz izgalmas kísérletet.

A megrendelő egy Székelyföldi kisvárosban, Gyergyószentmiklóson született, eme viszonylag központi fekvésű családi házában nőtt fel, zenész lett, majd fiatalon a világ másik felébe, Chicagóba sodorta az élet, ott alapított családot. Viszont szíve haza is húzta, gondolkodása, életformája egyszerre internacionális, de mégis lokálpatrióta. Egyszerre szereti a nyugati nagyvárosi nyüzsgést, és az itthoni csendes, nyugodt környezetet, a kultúrát, amibe született. Ez az oximoron provokálta a házának formai kialakítását is, hogy ezen izgalmas életút lenyomatát visszaadja. Szülői házát szerette volna felújítani és bővíteni tetőtérbeépítéssel, és egy kétszintes teraszlefedéssel, amely a ház elülső felében szüleinek ad stabil otthont, hátulsó része pedig saját családjának kétlaki életmódját szolgálja ki. Különleges kihívás, hogy a hagyományos, sőt, inkább szokványos, kisvárosi építészethez szokott környezet számára emészthető is legyen egy olyan formavilág, amelynek tulajdonosa nem csak járt külföldön, de látott is ott.

Ez a kettősség formailag leginkább abban jelentkezik, hogy egy meglévő, örökölt épület átalakításáról és bővítéséről beszélünk, ahol ez a két tömb jól elkülönül egymástól, de egységre törekszik, egymást kisérő hangszerként alkotja az új egészet. Az utcáról főként ez a meglévő tégla lakóház határozza meg az ingatlan arculatát.

Az épület fémlépcsős bejáratai és a tetőhéjazat korcolt lemez sávja jelzik, hogy az épület többről szól, mint ami kívülről felsejlik. Kortárs formaelemeket ígér a külső szemlélő számára, amit csak az udvarra hátra érve, az intim udvar-térből fed fel. A bővített rész jól elkülönül a meglevő résztől úgy anyaghasználatban, mint formai szempontból, miközben méreteiben, arányaiban illeszkedik hozzá.

A régi ház homlokzatán több bejárat került kialakításra. Ezt az elrendezést a régi térhasználat is adta, de az aktuális működés is ezt a több, elkülönülő, független bejáratot kívánta. Ennek oka egyrészt a két család független intimitásának megteremtése, valamint annak a lehetősége, hogy az utca felőli szobát kiadó üzlethelyiségként is lehessen használni. Ezekhez egyenként vezet egy-egy transzparens, lebegő hatású fémlépcső, melyek váltakozó méreteit a telek adottságai diktálták, kialakításuk különös tektonikát kölcsönöznek a homlokzatnak. Ezek tovagyűrűzése a hátsó terasz-tér, amelyre ugyancsak fém-lemez lépcső vezet, de ő maga már egy ragasztottfa szerkezetből készült. Oszlopai, gerendái izgalmas kompozíciót alkotnak, elhelyezkedésüket, pozíciójukat viszont szigorúan a belső-külső terek vizuális kapcsolatának elősegítése diktálta.

A tetőtérből nyíló felső terasz egy részén edzettüveg bevilágító található. A korlátok is edzettüvegből készültek, melyek maximális átlátszóságot kölcsönöznek a tereknek. Ezt az anyaghasználatot nagyban meghatározta a megrendelő édesapjának üveges mester mivolta.

A famegmunkálás jellegzetesen helyi foglalkozás, valamint a fa helyi anyag, ezért is esett a választás erre a megoldásra. A helyi anyagok használata és helyi munkaerő foglalkoztatása a helyi gazdaság erősítését jelenti.

A fémmegmunkálás hajdan jelentős iparág volt a városban. Napjainkban kezdi reneszánszát élni a fémfeldolgozás az ilyen irányú felhasználásokban is, ezért egy előre mutató stílusjegyként jelennek meg az épületen a fém elemek.

Összességében egy izgalmas formavilág kibontakozásának lehettünk tanúi, ahol két összeférhetetlennek tűnő szellemiség egészséges szimbiózisban él egymással, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy külföldről nem csak oda nem illő, kész épületformákat lehet importálni, hanem szemléleteket, gondolatokat is, melyeket helyhez hű módon lehet adaptálni a helyi kultúrtájba.

Balázs Imre

szerk.: Czigány Lilla