A kert összes fája érintetlen maradt

Családi ház, Budapest

Ha valaki megkér, hogy meséljek erről a házról, mindig egy fénykép jut az eszembe. Egy ingatlanközvetítő mutatta nekem és a barátomnak, amikor jó két évvel ezelőtt telket kerestünk. A barátom családi házat szeretett volna építeni, s a megfelelő telek kiválasztása majdnem annyi időt vett igénybe, mint az épület kivitelezése. A fényképen egy csodálatos kert volt látható, nyírt fűvel, számtalan különböző fajtájú fával. Egy családi házas övezet közbenső telke volt, szomszédot mégsem láttunk, s talán a kerítést se. A telek ára azonban mellbevágó volt, így továbbiak után néztünk. Néhány hónap múlva – látva a többi telek árát – visszatértünk, s a barátom végül megvette az ingatlant. A telken ház is állt, jó minőségű nyaralóépület, bővíteni a kívánt funkciókra azonban nem lehetett, így a bontása mellett döntöttünk.

Barátnak tervezni jó, hiszen ismerjük őt és a családját. Mégis meglepett, hogy a házra térve nem a funkcionális igényeit kezdte sorolni, hanem a legfőbb kérése az volt, hogy a kert összes fája maradjon érintetlen. Azaz a meglévő ház helyére kellett az újat tervezni, bár ellene szólt, hogy a ház melletti út időközben nagyon forgalmassá vált, és logikus lett volna az épületet a telek belsejébe helyezni. Ez sok fa kivágását jelentette volna, így a döntés egyértelmű volt: legyen az új ház is az út mellett, de lehetőség szerint forduljon el attól, s a fontosabb belső funkciók nézzenek a kert felé. A megvalósult épület ezért mutat zártságot az útnak, és erőteljesen nyitott a kert felé.

A kertben a fák karéjt alkotnak, körülvéve egy tisztást. A tisztáson egy fa állt, láthatólag beteges, s nem is volt különösebben szép, így azt javasoltam, hogy ezt az egyet vágjuk ki, nézzenek a belső terek a napos, zöld tisztásra. Mikor legközelebb közösen kint jártunk a telken (felmérni a bontandó házat), a tisztáson lévő csúnyácska fa virágba öltözött, s egy pompás csokor képét mutatta. A barátom rám nézett, nekem pedig nem volt több kérdésem: a fa maradt.

A szokásos családi ház funkciókat összefogott tömegű, egyszerű, de elegáns belső terekkel kialakított épületben szerettük volna elhelyezni. Itt a többes szám egy fiatal építész-hallgatóra, Szentirmai Boglárkára utal, akivel a tervezés első fázisában az épület lehetséges tömegvariációit vizsgáltuk. A telek egyébként lejtős, az utca felőli bejárati szint a kert felőli oldalon már pince, így ide került a belső medencetér, lépcsős kijárattal a kertbe. A felette lévő nappali és étkező közvetlen kapcsolatban áll a hátsó kerttel, s a ház tömege nyújt védelmet az utca zajától és porától. A hálószobák is az oldalkertre és a hátsó kertre néznek, az utca felé csak fürdőszobák és a háztartási helyiség fordul.

Igény volt még a nappalihoz kapcsolódó kisebb könyvtárszoba kialakítása is: a nappalit a könyvtártól egy kandalló választja el, a kandalló két oldalán egy-egy spalettaszerűen felnyíló ajtó. A két tér kapcsolatát erősíti, hogy mindkettő a ferde, magasabb belmagasságot adó tető alatt helyezkedik el, s az ajtók kinyitásával a terek egybefolynak, így a nappaliból is élvezhető a könyvek sugárzása.

A belső terek szervező eleme a lépcső: a hosszú, egyenes kar rendet vág a funkciók között, kijelölve és egyértelművé téve mindennek a helyét. Bár a terek kapcsolata meghatározó, de a berendezés teszi igazán otthonossá a lakást. Ennél a lakásnál a falakon függő képek adják meg az alaphangulatot: a mai magyar festészet mesterei sorakoznak egymás mellett és felett: abban bízom, hogy olyan helyre kerültek, ahol jól érzik magukat.

Sokszor mondjuk azt, hogy egy megépült családi házat nem szívesen fotózunk le, mert az építtető nem a terv szerint kiviteleztette a házat: elmaradtak fontos elemek, másként készültek el a részletek, nehezen vállalható kompromisszumok születtek. Sokáig kellett keresgélnem, mi az, ami ennél a háznál nem úgy készült el, ahogyan szerettem volna, de egy apró részletet leszámítva (a lépcsőkorlát fordulója) semmit sem találtam. Ez elsősorban a megbízó érdeme, aki valóban bízott abban, hogy a terv szerinti ház jelent majd értéket és örömöt is számára. Az épületet persze nem az építésznek kell megítélnie, de azt tudom, hogy a legfontosabb célt elértük: a ház teraszáról ugyanolyan fényképet lehet most is készíteni, mint az építkezést megelőzően.

Perényi Tamás
 

Családi ház
Budapest, Üdülő utca – Szépjuhászné út
Építész: Perényi Tamás DLA