Vita az építészetről, a magyarországi építészeti vitákról és vitakultúráról I. – A Nagy Építészeti Vita, 1951

Bánszegi Bíborka cikksorozatának első részében az egyik legjelentősebb magyar építészeti vitát, a "szocreál vitát" elemzi. Értelmezi a különböző pozíciókat és röviden ismerteti a vita szereplőit, előzményeit és következményeit. A vitákról szóló cikksorozat kiindulópontja a jelen: milyen történeti csomópontok vezettek a kortárs építészeti diskurzus reménytelenségéhez és a szakma politikai érdekérvényesítő-képességének válságához?

Egy jó cikksorozatban jellemzően pontosan orientált és figyelemfelhívó kérdéseket érdemes feltenni, melyekre optimális esetben az olvasó a sorozat végégiolvasásával válaszokat kaphat. Még egy mélyebb, tudományos igényességgel megalkotott szövegfüzér kapcsán megkockáztathatunk téziseket, ezeket alátámasztó kutatásokat és bizonyításokat. Személy szerint én ilyesmire, főleg az alábbi a témában, nem vállalkozom.

Ennek ellenére igyekeztem az építészeti vitatörténetet tényszerűen bemutatni, a megszólalásokat értően feldolgozni és ezek alapján véleményt formálni. A következő cikk (mely sorozatom első darabja) sokkal inkább értetlenkedő állásfoglalás, ami válaszokat nem, inkább még több kérdést hagy maga után.

A témához a tehetetlenség vezetett. 2020-ban a Covid lezárások alatt lett újra aktuális Virág Csaba budavári Teherelosztójának elbontása. A kormányrendelet ellen semmiféle eszköz nem volt – ahogy azóta sincs, a hasonló helyzetekben – azon építészek kezében, akik szerették volna bizonyítani, az épület értékes és megtartása fontos.

Az azóta eltelt években igyekeztem figyelemmel követni az építészeti közélet reakcióit és törekvéseit; kerekasztalbeszélgetéseken vettem részt (ahol általában mindenki ugyanazt gondolta) és számtalan alkalommal beszéltem át évfolyamtársaimmal, barátaimmal, hogy a helyzet miért és hogyan és mennyire reménytelen.

A bontások és kiemelt kormányzati beruházások pedig folytatódtak, amiket évek óta mindig ugyanaz a hatás nélkül maradó szakmai elmarasztalás követett és követ.

Nem feltétlenül célom számon kérni bárkit azért, mert nem lehet ennél többet tenni. Viszont a felháborodásom és eszköztelenségem végül arra sarkallt, hogy legalább megpróbáljam felfejteni, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet. Ez vezetett el az építészeti vitákhoz.

Cikksorozatom első részében az államszocializmus első és talán legjelentősebb vitát, az 1951-es "Nagy Építészeti Vitát" vizsgálom. 

1951: az ún. Nagy Építészeti Vita

“A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztályának kezdeményezésére a Központi Előadói Iroda Kultúrpolitikai Munkaközössége 1951. április hó 17-i és 24-i ülésén meghívott szakemberek közreműködésével megvitatta Perényi Imre dolgozatát “Nyugati dekadens áramlat a mai építészetben" és Major Máténak erre válaszképpen benyujtott “Zűrzavar a mai építészetünkben" című vitairatát.

Közöljük a vitairatok kivonatát, a vita egyes részleteit és RÉVAI JÓZSEF elvtárs felszólalását." [1]

Ezzel a felütéssel indul, a már 1951-ben könyvként kiadott beszámoló az utókor által később Nagy Építészeti Vitának keresztelt eseményről. A vita legfőbb célkitűzése volt, a szocialista magyar építészet és építészek feladatainak és céljainak megfogalmazása, az oktatás, az építészetelmélet, a gazdaságosság, a kritika, a szervezetiség, valamint a stílus területén. Most a legutóbbit, a stílusról szóló szembenállást fogom kiemelten elemezni, amely magában foglalja a felszólalók meglátásait a magyar építészet akkori közelmúltjáról és állapotáról, elgondolásaikat a magyar építészeti hagyományokról, funkció és forma viszonyáról, továbbá a forma milyenségéről és indokoltságáról.

A vita előzményeként, először az államszocializmust közvetlenül megelőző, a II. világháborút követő magyarországi építészeti törekvéseket és csoportosulásokat szeretném röviden bemutatni, valamint a vita meghatározó szereplőit, ezek után elemezni az ún. Nagy Építészeti Vitát, kiemelt figyelmet fordítva a stíluskeresésre, melyben valódi véleménykülönbség állt fennt a felek között, politikai beállítottságuk hasonlósága ellenére. Végül pedig a vita következményeit, a magyar építészetre és építészekre gyakorolt hatását fogom bemutatni. [2]

A vita meghatározó szereplői

Révai József (1898 - 1959)

Révai József 1949-től 1953-ig volt Magyarország népművelési minisztere. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett totális diktatóra meghatározó alakja, kultúrpolitikusa és ideológusa. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918-ban, a Tanácsköztársaság alatt elméleti munkáiban a munkáshatalom és a diktatúra problémáit elemezte. A Tanácsköztársaság leverése után bécsi emigrációjában is baloldali újságok munkatársa volt. Korábbi alkalomszerű illegális visszatérései után 1930-ban tért ismét vissza Magyarországra, ahol letartóztatták és 3 évi börtönre ítélték. Szabadulása után élt Csehszlovákiában és a Szovjetunióban is. 1944 őszén az új pártprogramot Gerő Ernővel közösen véglegesítették. A “moszkoviták négyesfogatának" tagja, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály mellett. A magyar kulturális élet teljhatalmú irányítója 1948-tól. A szocialista realizmus elveinek atyja Magyarországon. [3]

Perényi Imre (1913 - 2002)

Perényi Imre építészmérnök, várostervező, a műszaki tudományok doktora, egyetemi tanár, 1970-75 között a BME rektora, Állami-, Ybl- és Hild-díjas. A Szovjetunióban nőtt fel, 1933-ban a Moszkvai Építészeti Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. 1945-ben tért vissza Magyarországra, 1949-től az Építésügyi Minisztériumban főosztályvezető volt, 1964-68 között pedig miniszterhelyettes. Számos tankönyv, szakkönyv és tanulmány szerzője. [4]

Major Máté (1904 - 1986)

Major Máté Kossuth-díjas építész, tanár, az Építéstörténeti Tanszék vezetője (1949- 1971), az Építéstörténeti és Elméleti Intézet igazgatója, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, számtalan építészettörténeti könyv, cikk és elemzés szerzője. Építészmérnöki diplomáját a Műegyetemen szerezte. 1933 és 1938 között a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszus (CIAM - Congres Internationaux d’Architecture Moderne) magyar tagozatának és a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja volt. A Tér és Forma szerkesztője, 1946- ban az Új Építészet Köre megalapítója és az Új Építészet folyóirat szerkesztője.5

A vita előzményei

Tér és Forma [6]

A Tér és Forma című folyóirat az egyik legfontosabb magyarországi platformja volt a modern építészetnek vagy ahogy a korban hivatkoztak rá az “új építészet"-nek. Az 1928-ban a Vállalkozók Lapjának mellékletéből önálló médiummá kinőtt folyóiratnak először Bierbauer (Borbíró) Virgil volt a főszerkesztője, majd 1943-tól pedig Fischer József, Major Máté, Granasztói-Rihmer Pál, ifj. Kismarty Lechner Jenő és Weltz János vette át a lap irányítását, valamint fontos kiemelni, hogy ekkor még többek között Perényi Imre és Kozma Lajos is a Tér és Forma hasábjain publikált. A csoportosulás célja a CIAM [7] nyomán a modern építészet hazai népszerűsítése és megvalósítása volt.

Az öttagú főszerkesztő csoport 1944-ben írta Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon [8] című deklarációt, amelyben többek között javaslatokat tettek és sürgették a háborús károk helyreállítását, a lakáshiány orvoslását, a munkahelyek megfelelő kialakítását, a középületek korszerűsítését, valamint az ezen munkák megvalósításához, véleményük szerint nélkülözhetetlen szükségleteket is megfogalmazták.

 A kiáltványnak is nevezhető írásban egyértelműen megjelennek a modern építészet alapértékeiben is nagy szerepet játszó baloldali, szociális törekvések, azonban a szerzők ezek megvalósítását még egy “politikamentes és részrehajlás nélkül" működő szakmai szervezet megteremtéséhez kötik, mely rendelkezik “kellő hatalommal és eszközökkel".

Ez a nyilatkozat azonban 1944-ben a Szálasi- kormány hatalomra jutása után nem jelenhetett meg, így csak 1945-ben a “felszabadulás" után novemberben látott napvilágot a Tér és Forma 11. számának élén. [9]

Új Építészet

1946-ban - a Magyar Kommunista Párt erősödése közben - a Tér és Formából kivált Kozma Lajos, Perényi Imre, Major Máté, a “kommunista építészek" [10] csoportja megalapították az Új Építészet Körét és az Új Építészet című folyóiratot, amely bár szakmai szemléletében nem állt távol a Tér és Formától, azonban egyértelműsítette építészet és politika összefonódását, a “kommunista építészek" különállását.

A két folyóiratban egymást követték azon cikkek, melyek az építészet és építészek feladatait és ezen feladatok megvalósításának helyes módját vetítették előre. Ezzel szemben a Tér és Forma szerkesztősége egy politikától mentes, “szakmaibb" szemléletmódot képviselt: „Az építészet nem politikai iskola – az a pártokra tartozik -, hanem műhely, amely reális feladatokat vállal és old meg." [11], míg az Új Építészet az ideológia, politika és építészet összefonódása mellett érvelt: „Mindehhez azonban nem elegendő csak a közösség politikai szemléletét magunkévá tenni. Az építésznek fel kell ismernie azt is, mik azok az elvek és formák, amelyek az építészetben egybeesnek, együtt fejlődnek a dolgozók társadalmának ideológiájával." [12]

A feszültség mindaddig fennállt a lapok között, míg azok – 1948-ban a Tér és Forma, 1949-ben az Új Építészet – meg nem szűntek.

A vita [13]

Az ún. Nagy Építészeti Vita 1951. április 17-én, majd 24-én zajlott, Horváth Márton elnökségével, nem csupán építészek, hanem a magyar szellemi élet akkori alakjainak részvételével. A pódiumon Révai József, a kultúrpolitika legfőbb irányítója, Major Máté mint “alperes" és Perényi Imre mint “felperes" voltak jelen.

Elsődlegesen szeretném a vitát megvalósításának körülményeivel jellemezni.

A  vitát a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztálya, illetőleg a Központi Előadói Iroda Kultúrpolitikai Munkaköre rendezte, tehát lényegében a hatalmon lévő párt és kormány, egy felülről elrendelt, a hatalom által szervezett eseményről beszélhetünk. Habár a vitán résztvevők teljes névsora nem fellelhető, a felszólalók között egyetlen tagja sincsen megemlítve az egykori Tér és Forma folyóirat szerkesztőségének, a később az Új Építészet c. folyóirathoz csatlakozó építészeket leszámítva. Mindebből adódik a feltevés, hogy csak a Párt részéről szívesen látott építészek vehettek részt az eseményen. A vitára a felek egyaránt előre felkészültek. Nem egymásra reagáló párbeszéd, hanem egy-egy hosszabb beszéd (mondhatni vád és védőbeszéd) formájában kerültek felszínre a véleménykülönbségek.

 A vita legfőbb célja volt, hogy (látszólag) nyílt, transzparens és minél többek által alakított és elfogadott módon legyenek kimondva a szocializmus építészetének elméleti és formai elvei, egy közös bázis megteremtése, amely alkalmas hűen tükrözni a magyar építészetben a szocializmus ideológiáját. Meghatározni, hogy mi is az ami “tartalmában egységesen szocialista, formájában pedig sokoldalú nemzeti" [14].

A vitát Perényi Imre: Nyugati dekadens áramlat a mai építészetben c. írása indította, melyre Major Máté: Zűrzavar mai építészetünkben című rásával válaszolt. Ezután következett Lukács György két hozzászólása, valamint Bonta János és Kardos György felszólalása. A vitát Révai József összefoglalója és javaslattétele zárta, Az új magyar építészet kérdései címmel.15

Perényi Imre: Nyugati dekadens áramlat a mai építészetben [16]

Perényi Imre beszédében alapvető problémának tekinti a nyugati, modern építészet jelenlétét Magyarországon. A modernt, mint építészeti stílust egyértelműen a “hanyatló kapitalizmus" termékének tünteti fel és ellene a következő vádpontokat hozza: a modern építészet semmibe veszi a tömegarányt, léptéket, ritmust; tartalom és forma ellentmondanak; a szerkezeti lehetőségeket ésszerűtlenül alkalmazza; mellőzi a hagyományokat; kizárja a társművészeteket; nem törődik a tájjal, a városképpel.

A megoldást a szovjet építészeti hagyomány követésében látja, melyet a modernnel szembeállítva a következőkkel jellemez: széleskörű demokratizmus; egységesen beépített útvonalak, tervek és elvek, városnegyedek és városok; a képzőművészetek és az építészet szintézise; állandó fejlődés, változatosság és gazdag formanyelv; evolutikus építészet, nem pedig merev, dogmatikus, mint a nyugati építészet.

Perényi elismeri, hogy a háború előtt nagyobb hatással volt a nyugateurópai építészet a magyar építészetre, de fontosnak tartja kiemelni, hogy mindez csak azért lehetett mert szoros kapcsolat volt az építészet és az építési vállalkozások között, valamint a magyar építészek nem is ismerték a Szovjetunió elméletét és gyakorlatát.

Világosan kimondja, hogy “az építészetet is - mint általában a művészetet, - az egész dolgozó nép történelmi feladatának: a szocializmus, a kommunizmus építésének szolgálatába kell állítani."

Major Máté: Zűrzavar mai építészetünkben [17]

Major Máté tartalom és forma elválaszthatatlanságával érvel elsőként a modern építészet mellett. Habár belátja hogy “építőművészetünk zsákutcába jutott, csőd fenyegeti", egyértelműen kifejezi hogy az új, szocialista építészetnek nem a régmúlt formáiból kell táplálkozni, hiszen a régi formák elmúlt tartalmakat hordoznak. Az építészeti folytonosság fenntartása végett azonban nem szabad elrugaszkodni a megelőző kor hagyományától, a modern építészettől, hanem a szocialista ideológia állandó ellenőrzése mellett le kell vonni a konzekvenciákat. A szocialista magyar építészet felelősségeként és feladataként definiálja az “új építészet" helyes elveinek továbbvitelét és fejlesztését, a “rothadó kapitalizmus" által deformált elveknek pedig felülvizsgálatát és hátrahagyását.

Major érvelésében az“újépítészet" a szocialista és a kapitalista ideológia között vergődik, mely szerint az ember életét, munkáját szolgáló, könnyebbé és kényelmesebbé tevő mozgalmat, az emberi léptéket és a funkció előtérbe helyezését követelő stílust az építtető kapitalizmus kompromittálta, azonban nem tette kizárólagosan magáévá, hiszen a “hanyatló Nyugat" városaiban is alapvetően elutasító a magatartása az új stílussal kapcsolatban. Mindösszesen a gazdasági előny miatt alkalmazzák egyszerű formáit, mellyel kiüresítik és elsivárítják, ezzel teljes mértékben megcsúfolják azt, mely építészet “a minden embert szolgálás vágyával" indult.

A “haladó nemzeti hagyomány" kérdésében Major elhatárolódik a klasszicizmushoz való visszanyúlástól, mely szerinte, a teljesen formalista módon való megvalósulása által (egy-egy timpanon, aedicula és árva oszlop homlokzatra biggyesztése) valóban mozgalmasabbá teszi a homlokzatot, azonban maga az építész se tudja, hogy mi benne a haladó és mi a nemzeti, még kevésbé egy laikus. Sürgeti, hogy inkább a logikát próbálják meg átvenni, mely az adott korok stílusát létrehozta, ne pedig magát a stílust.

Felszólalását a teendők számbavételével zárja, melyben hangsúlyozza a szabad és őszinte kritika szellemét, a magyar építőművészet múltjának feltárását, valamint azt, hogy amíg a Szovjetunióban és annak nyomán Magyarországon ki nem alakul a szocialista realizmus építészetének elmélete, a nemzeti forma keresésének kívánatosságán kívül, ne kössék meg más elvárással a magyar építészek kezét.

Lukács György két hozzászólása [18]

Lukács György Major érvelésébe az esztétika szerinte sajátos tulajdonsága miatt köt bele, miszerint az “túlmegy a tartalom puszta gondolati teljességén és helyességén". Lukács szerint ha kikapcsoljuk ezt az “esztétikai pluszt" az építészet kérdésének tárgyalásából, akkor feltételenül helytelen következtetésekre jutunk.

Véleménye szerint Major egyszerűen hiába próbálja leválasztani a Bauhaus és a modern polgári dekadens fejlődés nyilvánvaló kapcsolatait, mely annak ellenére hogy a burzsoázia által sem lett elfogadva, még az imperialista dekadencia megnyilvánulása.

Kiemeli, hogy teljes mértékben el kell fordulni a nyugati kozmopolita iránytól és radikális hozzáfordulásra van szükség a magyar haladó hagyományokhoz.

Hozzászólások: Bonta János, Kardos György [19]

Bonta János egyenesen Sztálin elvtárst idézi, aki szerint a felépítményt az alap hozza létre. Így már könnyen belátható mindenki számára, hogy a “kapitalisták igényeinek kielégítésére, kapitalista építészek által megvalósított “új építészet" feltétlenül része a kapitalista felépítménynek".

Bonta egyértelműen a klasszicista hagyományt jelöli ki, mint megfelelő alapot a magyar építészet továbbfejlődéséhez. Véleménye szerint ez az egyetlen stílusrendszer, amely teljes egészében számos épületben és rajzban fennmaradt, ez a stalus képviseli a  haladó  hagyományt,  a  reformkorszak hagyományát (melyet a szocialista ideológia közel érzett magához), hazafias felbuzdulás jellemzi, módszerei és formái fellelhetőek a népművészetben is.

Kardos György konstruktivizmussal vádolja Majort, mely közvetlenül a technika fejlődéséből ered, így nem tudja megfelelően képviselni a haladó hagyományt. Bontához hasonlóan szintén a klasszicizmushoz való visszafordulás mellett érvel, melyet szerinte a “feudális nemesek, kisbirtokosok, polgári és parasztrétegek egyformán magukévá tettek".

Révai József: Az új magyar építészet kérdései [20]

A vitáról  sokat elárul Révai József kultúrminiszter zárszava, amely így kezdődik: “a felszólalók csak Major elvtársat támadták (...) Perényi elvtárssal senki sem vitatkozott".

Révai arra biztatja az építészeket, hogy bátran vállalják fel véleményüket, valamint leszögezi, hogy attól még, hogy valaki régebben híve volt a modernista iskolának nem következik hogy ne változtathatna álláspontján és hogy ilyen változtatásokat nem követhet az opportunizmus vagy az elvtelen alkalmazkodás vádja. Kénytelen kiemelni azt is, hogy bár Perényi elvtárs vezetése alatt mennek a magyar tervépítkezések, mégis ezekből is burzsoá-modernista épületek születtek. (lásd: Mémosz székház, Honvédelmi Minisztérium)

Zárszavának legfontosabb eleme, hogy kimondja a végítéletet a modernista építészet elveire, amelyek szerinte keveset érnek, ha csak önmagukban helyesek, de megvalósulásuk közben eltorzulnak, önmagukkal jutnak ellentétbe, ezen állítását alátámasztva hívja fel a figyelmet a MÉMOSZ székház véleménye szerinti használhatatlanságára, mely szintén ezen elvek alapján épült.

5 pontban fogalmazza meg az elhangzottak alapján formált javaslattételét, amelyek a következők: az ún. nagy építészeti vitának nyilvánosságra kell kerülni, mert az építészet kérdései a nyilvánosság elé tartoznak (1). Az Építésügyi Minisztériumnak az építészet művészeti kérdéseivel is foglalkozni kell (3). Össze kell hívni a magyar építészek plénumát, felülvizsgálni az oktatást (4) és önálló művészeti szövetséget kell létrehozni az építészeknek (5).

A vita következményei

A Nagy Építészeti Vita után, Révai József útmutatása szerint, összehívták a Magyar Építőművészek Első Országos Kongresszusát, így 1951. október 28-30 között a Nemzeti Múzeum dísztermében, a vita eredményei a nagy nyilvánosság előtt is elhangoztak.

Az első ülésnapon hangzott el Major Máté beismerése tévedéséről.

Major Máté: Szocialista realista építészetünk kialakításáért! [21]

Major teljes mértékben elhatárolódott korábbi álláspontjától, modern építészet elveitől. Továbbá a "tartalmában nemzeti építészet" témakörét a nemzeti művészettörténet és a művészet nemzeti karakterének tagadásával helyezte kérdőjelek közé:  (...) "nincs magyar ´művészettörténelem´. Azért nincs, mert még egyetlen magyar szerző sem vállalta, hogy valóban kimutassa művészeti emlékeinkről: mennyiben tekinthetők azok magyar alkotásoknak, és mik magyar nemzeti sajátosságaik.."

Elfogadta, hogy a haladó hagyományok a reformkor világába vezetnek, melybe “a szocializmust építő társadalmunk egész szellemisége" gyökerét ereszti. Kimondja, hogy előbb a szocializmus ideológiájának és a szovjet építészet megismerésének segítségével meg kell állapítani, hogy egy-egy mű mennyiben tekinthető magyar alkotásnak és csak utána lehet ebből következtetni a magyar művészet-építészet sajátos vonásaira.

Ahhoz, hogy a magyar építészek elérkezzenek a saját szocialista realista építészetükhöz, a következő tennivalókat fogalmazza meg:

“Le kell vetnünk magunkról - ha kell, erőszakkal is - a nyugati építészet formáló módszereinek kényszerzubbonyát. (...) Ki kell sürgősen munkálnunk a nemzeti építészeti hagyományainkkal kapcsolatban itt felvetett összes problémákat. (...) Meg kell ismernünk igazán és teljességében a szovjet építészet nagyszerű jelenét és gazdag építészeti múltját. (...)"

A Kongresszuson Major Mátén kívül felszólalt Bonta János, Dániel Péter, Érdi Tamás és Weiner Tibor. Beszédeikben megerősítették a Major Máté által helyeselt és Révai József által elmondottakat a szocialista realista magyar építészet helyes megvalósulásáról.

Hivatkozások:

1 MAJOR Máté - PERÉNYI Imre - RÉVAI József: Vita építészetünk helyzetéről. Budapest: Magyar Képzőmű- vészek és Iparművészek Szövetsége, 1951.

2 Napjaink történelmi ismereteivel a szocializmusról és annak propagandisztikus működéséről, természete- sen megkérdőjelezhető a vitában felszólalók hiteles- sége, állásfoglalásuk valódisága, döntéshozói és véle- ményalkotói szabadságuk. A dolgozatomnak nem célja ezeknek a politikailag és morálisan is terhelt kérdések- nek a megválaszolása.

3 Magyar életrajzi lexikon 1000-1990: Révai József, Magyar életrajzi lexikon, Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 (oszk.hu) (utolsó elérés: 2024. 10. 13.)

4 urbanisták: Dr. Perényi Imre, urbanisták, Dr. Perényi Imre – urbanistak.hu (Utolsó elérés: 2024. 09. 25.)

5 JANCSÓ Ágnes: 115 éve született Major Máté, Lechner Tudásközpont, 2019. 115 éve született Major Máté (lechnerkozpont.hu) (utolsó elérés: 2024. 09. 26.)

6  Arcanum: Tér és Forma, Arcanum Újságok, Tér és Forma 1928-1948 | Arcanum Újságok (utolsó elérés:

2024. 09. 26.)

7 Modern Építészet Nemzetközi Kongresszus (CIAM -Congres Internationaux d’Architecture Moderne)                                 

8 FISCHER József - GRANASZTÓI Pál - KISMAR-TY LECHNER Jenő - MAJOR Máté - WELTZL János:

Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon, Tér és Forma, 1944-45/2.

9 MAJOR Máté - OSSKÓ Judit - DVORSZKY Hed-

vig (szerk.): Új építészet, új társadalom 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, doku- mentumaiból. Budapest: Corvina Kiadó, 1981

10 MAJOR Máté - OSSKÓ Judit - DVORSZKY Hed-

vig (szerk.): Új építészet, új társadalom 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, doku- mentumaiból. Budapest: Corvina Kiadó, 1981

11 GRANASZTÓI Pál: Az építész és a dolgozók társa- dalma. In: MAJOR Máté - OSSKÓ Judit - DVORSZ- KY Hedvig (szerk.): Új építészet, új társadalom 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, dokumentumaiból. Budapest: Corvina Kiadó, 1981

12 MAJOR Máté: A Magyar építészekhez. In: Uo.

13 A vita elemzéséhez felhasznált irodalom:

MAJOR Máté - OSSKÓ Judit - DVORSZKY Hedvig (szerk.): Új építészet, új társadalom 1945-1978. Válo- gatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, dokumen- tumaiból. Budapest: Corvina Kiadó, 1981

MAJOR Máté - PERÉNYI Imre - RÉVAI József: Vita építészetünk helyzetéről. Budapest: Magyar Kép- zőművészek és Iparművészek Szövetsége, 1951.

 14 PERÉNYI Imre: Nyugati dekadens áramlat a mai építészetben (kivonat).

In: MAJOR Máté - PERÉNYI Imre - RÉVAI József: Vita építészetünk helyzetéről. Budapest: Magyar Kép- zőművészek és Iparművészek Szövetsége, 1951.

15 A vitán az említetteken kívül felszólalt még: Geren- dás István, Pogány Frigyes, Háy Károly, Bernáth Aurél, Preisich Gábor, Kökény Mihály, Horvai István, Weiner Tibor, Gábor László, Lévai Andor, Merényi Ferenc, Kisvári János és Redő Ferenc. Ezen felszólalók hoz- zászólásai az 1951-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Építőművészeti Szakosztá- lya által kiadott rövidített verzióban nem szerepelnek, a terjedelmesebb kiadványt - melyet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztálya, illetőleg a Központi Előadói Iroda Kultúrpo- litikai Munkaköre jelentetett meg - nem sikerült fellelni.

16 PERÉNYI Imre: Nyugati dekadens áramlat a mai építészetben (kivonat).

In: MAJOR Máté - PERÉNYI Imre - RÉVAI József: Vita építészetünk helyzetéről. Budapest: Magyar Kép- zőművészek és Iparművészek Szövetsége, 1951.

 17 MAJOR Máté: Zűrzavar mai építészetünkben In: MAJOR Máté - OSSKÓ Judit - DVORSZKY Hedvig (szerk.): Új építészet, új társadalom 1945-1978. Válo- gatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, dokumen- tumaiból. Budapest: Corvina Kiadó, 1981

18 LUKÁCS György két hozzászólása. In: MAJOR Máté - OSSKÓ Judit - DVORSZKY Hedvig (szerk.): Új építészet, új társadalom 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, dokumentumaiból. Budapest: Corvina Kiadó, 1981

19 HOZZÁSZÓLÁSOK - MAJOR Máté – PERÉNYI Imre - RÉVAI József: Vita építészetünk helyzetéről. Budapest: Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, 1951.

20 RÉVAI József: Az új magyar építészet kérdései. In: In: MAJOR Máté - OSSKÓ Judit - DVORSZKY Hedvig (szerk.): Új építészet, új társadalom 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, doku- mentumaiból. Budapest: Corvina Kiadó, 1981

21 MAJOR Máté: Szocialista realista építészetünk kialakításáért! In: In: MAJOR Máté - OSSKÓ Judit - DVORSZKY Hedvig (szerk.): Új építészet, új társa- dalom 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek épí- tészeti vitáiból, dokumentumaiból. Budapest: Corvina Kiadó, 1981

A Cikk a BME Építészmérnöki Karának 2024-es TDK-jára készített tanulmány kivonata. Konzulens: Weiszkopf András DLA

Szerk: Őze Sándor