
A Nem-Fürdőzők Klubja és a városi tér
A tavalyi grazi RealUtopia elnevezésű program keretében meghívott építészek és képzőművészek foglalkoztak a várossal és annak lehetséges megújulásával.
A városi terek megújulása és a legkülönbözőbb urbánus helyszínek egyre intenzívebb közösségi birtokbavétele a kortárs várospolitika és művészeti-építészeti tevékenység egyik fő témája. Graz tavaly Európa kulturális fővárosa volt, ehhez kapcsolódott a RealUtopia elnevezésű program, aminek keretében meghívott építészek és képzőművészek foglalkoztak a várossal és annak lehetséges megújulásával. A helyszín a hagyományosan lepusztultnak és igénytelennek ismert, de annál sokszínűbb kultúrával rendelkező Gries negyed volt; itt jött létre a Mühlgang folyó partján, a valamikori malmok mögötti elhagyott partszakaszon a Nem-Fürdőzők Klubja.
A teret és a szervezetet a Peanutz Architekten építésziroda, Benny Foerster-Baldenius képzőművész és Peter Arlt szociológus hozta létre, hogy felhívják a figyelmet a még néhány évtizeddel ezelőtt is népszerű folyópart elhagyatottságára. A Mühlgang folyóban a hatvanas években még általános volt a fürdés, mára viszont annyira szennyezetté vált a vize, hogy alkalmatlanná vált az efféle tevékenységre. Ezzel párhuzamosan a folyó partjait is elkerítették, mert a szabályozások szerint a hivatalok felelősek az esetleges egészségkárosodásokért. A tarthatatlan helyzetet egy huszárvágással oldotta meg az igen népszerűvé vált projekt: létrejött a Nem-Fürdőzők Klubja, aminek tagjai jogosulttá váltak az egy épület mögötti használatlan területen kialakított strand ingyenes használatára. A tér minden ismert szolgáltatással bírt: zuhanyfülkék, öltöző, napozóterasz, a vízbe vezető létra - a tagság egy feltétele viszont a fürdőzésről való önkéntes lemondás volt. A strand ott volt és működött tehát, a fürdési tilalom megszegése pedig a tagok egyéni felelősségévé vált - és egyben a város egy értékes helyszínének veszélyeztetettségére is felhívta a figyelmet.
Mindez a látványos akció attól vált igazán érdekessé, hogy a terület jelentősen felértékelődött a városlakók szemében. Annyira, hogy a projekt végezetével fennmaradási engedélyért folyamodó klubot végül azért bontották el, mert egy befektető jelentkezett, aki hirtelen kedvet kapott a terület hasznosítására. Tán fölösleges is a hazai lehetőségekkel való párhuzamokat emlegetni...