Nézőpontok/Vélemény

A nyilvánosság felé - konferencia a Nemzeti Hauszmann Tervről - I. rész

1/1

?>
1/1

A nyilvánosság felé - konferencia a Nemzeti Hauszmann Tervről - I. rész
Nézőpontok/Vélemény

A nyilvánosság felé - konferencia a Nemzeti Hauszmann Tervről - I. rész

2015.05.12. 10:39

Cikkinfó

Szerzők:
Kelecsényi Kristóf Zoltán

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
2

Kétnapos konferencia zajlik a Nemzeti Hauszmann Tervről a Várkert Bazárban. A múlt heti, az elképzelésekhez kritikusan álló, OSA Archívumban tartott „gyorskonferencia" előadásait követően a támogatók is összegyűltek – gondolhatnánk. A kép azonban ennél árnyaltabb a Miniszterelnökség által rendezett konferencián. Kelecsényi Kristóf beszámolója.

A kétnapos konferenciát a Magyar Építész Kamara és a Magyar Művészeti Akadémia párhuzamos kezdeményezésére a Miniszterelnökség szervezte meg a tervlap.hu-val együttműködésben. Azonban azt már az első nap alapján ki lehet jelenteni, hogy nem egy, a politikai döntések szakmai alátámasztását megadni kívánó eseményről van szó. Erre önmagában a 25 különböző hátterű előadó is valamiféle garanciát jelent. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a leghangosabb ellenzőket inkább a múlt heti eseményen kell keresnünk.

L. Simon László nyitotta meg a napot kétszeresen is, hiszen köszöntőjét követően mintegy fél órában összegezte a vonatkozó kormányzati törekvéseket. A rendezvényt „annak a társadalmi párbeszédnek a folytatásaként" értelmezte, amely „a Hauszmann Bizottságban már megkezdődött." Kétségtelenül előremutató lépés a konferencia ténye, ugyanakkor a Bizottság érdemi munkájára való nagyobb rálátásnak továbbra is sokan örülnének, hiszen a teljes körű nyilvánosságot ez jelenthetné.

L. Simon előadása A Múlt és Jövő találkozása címet viselte, azt pedig többször is leszögezte, hogy mindenféle híreszteléssel ellentétben a kormányzat is hiszi, hogy „a budai várban helye van a kortárs építészetnek." Ami lényeges, az az összhang és az egyensúly régi és új között, erre pedig mértékadó példa a konferencia helyszínét biztosító Várkert Bazár.

Megismételte a korábban is elhangzott számot, mely szerint a megújuló Palotában 98%-ban kulturális funkciók kapnak majd helyet, de időszakos jelleggel reprezentatív feladatokat is ellát majd az épület. Ennek szükségességét azzal indokolta, hogy a Parlament legnagyobb befogadóképességű terme (az üléstermeken és a kupolacsarnokon kívül) a Vadász-terem, ahol már 200 főt is kényelmetlenül lehet fogadni. A Sándor-palotában pedig szintén nincs nagy befogadóképességű állami rendezvénytér. Ennek befogadására lenne alkalmas a volt királyi palota épülete.

Bár az egész Várban gondolkodnak a koncepcióalkotók, elsődlegességet élvez jelenleg a palotanegyed. Zajlik a Karmelita-kolostor felújításának tervezése. A hangsúlyozottan nem végleges állapotát mutató Honvéd Főparancsnokságban hamarosan átfogó Csontváry kiállítás nyílik. Befejezéséhez közeledik a 300 parkolóhelyes újabb mélygarázs építése a krisztinavárosi oldalon, amely fölött a Hauszmann Alajos féle újraépített Lovarda kap majd helyet. Ezzel párhuzamosan pedig megvalósul majd az úgynevezett Stöckl-lépcső és az egykori Főőrség visszaépítése is. Ez utóbbi bejáratát fogja képezni a feltárt és bemutatott szárazároknak, valamint más középkori maradványoknak, amelyeket szerencsés esetben össze tudnak majd kötni a Budapesti Történeti Múzeum alatti Palotamúzeummal is. Mindennek legkésőbb 2016 -ban már nekivágnak és a következő év őszén be is kívánják fejezni.

A polgárváros sem marad beruházás nélkül. A Táncsics-börtön udvarát képező Erdélyi bástya régészeti feltárása 400 milliós költségkerettel megkezdődik. Az épületbe kerül majd a Hauszmann Terv információs pontja, továbbá itt lesznek kiállítva az egész Vár területén zajló régészeti feltárások során előkerült leletek, valamint  a Palotából származó, és sikerrel visszavásárolt illetve visszaszerzett egykori berendezési tárgyak. Ezen felül pedig „pilot-projekt" jelleggel elkészül a várbéli Szent István-terem rekonstrukciója a Budapesti Történeti Múzeum I. emeletén.

Újdonság, hogy szóba került a feltárását követően az 1960-as években visszatemetett, a részben a Babits Mihály sétány alatt található zsinagóga ügye is, amelyet először is újra fel kéne tárni. Több külső kezdeményezés van erre és a kormányzat is nyitott, ugyanakkor egyelőre forrás és döntés nincs.

Ahol lehet, ott a hauszmanni állapotokhoz kell visszamenni" – hangzott el L. Simon részéről, aki mindezt azzal indokolta, hogy az „utolsó állapota egy természetes fejlődésnek." Ráadásul szerinte a második világháborút követően a politikai döntések miatt „nem valósulhatott meg a műemléki rekonstrukció". Az ekkor létrejött terek pedig „alkalmatlanok jórészt az eredeti funkciójukra." Leszögezte azt is, hogy nem elmúlt politikai rendszerek rekonstrukciója a cél, hanem „egészséges nemzeti viszony" kialakítása a területtel. A szeme előtt lebegő jó példaként, ahol a politika és az építészet, valamint régi és új, múlt és jövő megfelelő módon és minőségben forrt össze, Párizst említette, a Louvre-tól a La Défense negyedig húzódó tengelyt.

A nyilvánosság felé való nyitás örömteli, de azért titkon reméljük, hogy előbb-utóbb oda is eljut a magyar közélet, hogy ha két konferencia helyett nem is egy lesz, de az átjárás nagyobb lesz a kettő között.

Kelecsényi Kristóf

 

Vélemények (2)
Pákozdi Imre
2015.05.13.
04:46

Rokonszenves konferencia volt! Az égetően aktuális alapkérdésekkel – hogy (1) rekonstruáljuk-e a Budai Vár Dísz térig tartó, déli részének 1867 és 1930 közötti túlépített, eklektikába fullasztott állapotát, hogy (2) a Várat polgári lakóházakkal, valamint nyitott, kulturális létesítményekkel gazdagítsuk, vagy a nap 9 órájában benépesülő, de ezen idő alatt is zárt hivatalokkal rakjuk-e tele, továbbá, hogy (3) mit kezdjünk, kezdjünk-e valami újat a Várpalotával - ugyan csupán két-három előadás nézett farkasszemet (Kádár Bálinté, Zoboki Gáboré és részben Potzner Ferencé), de sokan, értékesen járták körül a társtudományokat. Kiemelkedőnek tartom Sisa József húsz perces „aktuáltörténeti” összefoglalóját, miközben hiányzott Magyar Károly megszólalása, aki itt is elmondhatta volna régészeti szempontú, de teljes kitekintésű, kiváló előadását, amelyet a május 6-i társrendezvényen tartott. 

A Hauszmann-konferencia józanságról és szakmai kompromisszumkészségről tanúskodott. A tanulságok: (a) Egyetlen előadó sem kívánta visszaállítani a hauszmanni állapotot, még ha volt is két-három olyan előadás, amely síkra szállt annak részleteiért. (b) Egyetlen előadó sem érvelt a Lovarda és az istállók, és talán csak egyvalaki az „udvarlaki főőrség” laktanyájának visszaépítése mellett. (c) Ugyanakkor mindenki javasolta a Szent György tér nyugati térfalának megépítését. Erről Zoboki G. francia vendége (M. Parajd) így fogalmazott: a Szent György téren sétálva, ma nincs „kastélynegyed érzete” és erről a lehatárolatlanság keltette tanácstalanságról árulkodtak a spanyol építészhallgatók munkái is.

A kortársi/nem kortársi kiegészítésekről és újjáépítésekről igencsak releváns tudnivalót kaptunk. Elgondolkodtató volt látni a Berlin Schloss újraalkotásának terveit és folyamatát, különösen azután, hogy végighallgattuk a francia műemlékvédelem krédóját a semmiből való újjáépítések tilalmáról.

Külön kiemelem Potzner Ferenc záró előadását, amelyet lehetetlen időpontban – a konferencia tervezett befejezése után 30 perccel - volt kénytelen elmondani. Kompromisszumkészség és eltökéltség drámai együttesét láthattuk egy, a Várnegyed hagyományőrző újraalkotása ügyéért mélyen elkötelezett építésztől.

Sajnálatos, hogy a konferencia első napjának ebédszünetétől a tanulságokra figyelő „nagypolitika” nem volt jelen a teremben – ami nagy hiba, a kerület polgármestere viszont becsülettel és érdeklődéssel helytállt. A politika mint befolyásoló erő is csak közvetetten szerepelt: jelenléte annyiban volt tetten érhető, hogy sem a Nemzeti Galéria elköltöztetésének szándékát, sem a kormányfő állhatatos Várba hurcolkodhatnékját nem elemezték az előadók. 

Tarzi
2015.05.18.
09:02

@Pákozdi Imre: "(1) rekonstruáljuk-e a Budai Vár Dísz térig tartó, déli részének 1867 és 1930 közötti túlépített, eklektikába fullasztott állapotát,"

 

Jézusom, ez mennyire nagyképű. Így feltenni egy kérdés, hogy már eleve lefikázzák azokat, akik esetleg nem azt a választ adják, amit a kérdés feltevői várnak..

Tudomásul kell venni, hogy Budapest építészetében ami szép, amire okkal büszkék a magyar emberek, ami miatt ide jönnek a túristák azok bizony az I. világháború előtt készültek.

 

A terület rekonstrukciójánál pedig - legalább külsőségekben - kizárólag au I. vh idejében fennálló állapot visszaállítását tartom elfogadhatónak , belső kialakításnál pedig a lehetőségek szerinti leginkább korhű restaurációt.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk