Úgy maradt... A palota, ami igazán közel áll Önhöz

Liszt Ferenctől Mikszáth Kálmánig sokan megfordultak a Gundel János vezette kitűnő éttermében, később kabaré színpadán fellépett Kazal és Rodolfo, miközben alagsori páncéltermeiben több bank őrizte kincseit, luxusszállót ígértek falai közé, mára csak a kongó üresség maradt. A József nádor téri Gross-ház története. Bán Dávid írása.

Ha Gross-házként említjük, sokan nem tudják beazonosítani az épületet, de ha Postabank palotaként, akkor már könnyebben el tudjuk helyezni a térképen Hild József korai munkáját. A belvárosi József nádor tér sarkán közel két évtizede áll üresen, elhagyatva, igaz – a földszinti árkádsort leszámítva – még így is impozáns állapotban. Az 1960-as években négysávossá bővített szűk József Attila utca ugyan praktikus, fontos turisztikai tengelyt képez a Lánchíd és a Deák Ferenc tér, valamint a környező sétáló, vagy csökkentett autóforgalmú, számos vendéglátóhellyel tűzdelt utca között, azonban hosszú évtizedek óta mégis masszívan a közlekedésé a főszerep. A sétálókat egy ideig valamelyest megvédték az északi oldal árkádjai, ezek állapota azonban részben a Gross-ház bezárása után nagymértékben leromlottak, hajléktalanok költöztek az elhagyott portálokba, kapualjakba, falait az utca konstans forgalmának kosza mellett a graffitik is kikezdték, így aki tehette a túloldali szűk járdákat választotta.

Idővel az árkádok biztosította gyalogosútvonalat megtörte a szakasz fizikai lezárása – a Dorottya utca sarkán rácsos kapu került az árkádsor elejére, a folytatást pedig állagvédelem miatt zárták le a József nádor tér felől, ami hatással volt a József nádor tér és Bécsi utca közötti, még rendezettebbnek számító részre is, ahol az üzlethelyiségeinek forgalma megsínylette az egyre elmaradó turistákat. Mindeközben az autómentessé váló párhuzamos Zrínyi utcában új lehetőségek nyíltak, felpezsdült az élet, így aki teheti, ma még inkább elkerüli a József Attila utcát. A mozgalmasságot egyelőre a megújult József nádor tér sem látszik visszahozni, a gondosan lekövezett, kevés zöldet meghagyó térség facsemetéi még pár évtizedig nem nyújtanak hűsítő árnyékot, a három szinten kialakított mélygarázs ellenére a felszínen meghagyott parkolóhelyek sem kedveznek a közösségi, esetleg vendéglátóhelyek megjelenésének, így a tér megmarad egy kényszerű, kihasználatlan tranzitzónának. A megújulás megvalósított és elszalasztott lehetőségeit azonban a jelen írás nem taglalja.

A 19. század első éveiben lendületes növekedésnek induló pesti városközpont, a Lipótváros kialakítása tudatos térszerkesztési munka eredménye. A város fejlődését akadályozták az oda nem illő ipari intézmények, raktárak, így égető szüksége volt azok áttelepítésére, megszüntetésére. A József nádor vezette Verschönerungs Commission (Szépítőbizottmány) az 1820-as években a korábbi sóhivatal és a hozzá kapcsolódó raktárak kiköltöztetésével egy teljesen szabályozott utcarendet és telekkiosztást rajzolt fel, amelynek egyik kiemelkedő fontosságú térsége lett a téglalapot formáló József (mai József nádor) tér.  A tér kialakításának első évtizedeiben folyamatos vita és újratervezés zajlott arról, hogy milyen funkciókat lásson el ez az egyre jobban felértékelődő belvárosi térségben. A Szépítőbizottmány eredetileg sétateret szeretett volna itt kialakítani, hiszen az akkori város még jócskán híján volt az ilyenfajta promenádoknak. A tervet később Széchényi István is nagyban támogatta, mégsem valósult meg, akárcsak azok az elképzelések sem, amelyek a téren színházat, kaszinót, vagy magát a tudományos akadémiát látták volna szívesen.

József nádor szívügyének tekintette, hogy a térség kiemelt szerepet kapjon, haláláig azon igyekezett, hogy az új városháza itt kapjon helyet, sikertelenül.  Az 1870-es években mégiscsak leporolták az eredeti sétatér elképzelést és a tér fásításába kezdtek, amit korábban József nádor Széchenyivel ellentétben úgy ítélt meg, hogy egy ilyen szűk helyre nem valók a fák, azoknak az erdőben a helye. A század végén Ilsemann Keresztély tájépítész, Budapest főkertésze kínált átfogó zöld tervet a térre, gondosan megválogatott növényzettel, amiket megnevezendő magyar és lantin nyelvű táblácskákat is kihelyeztek. A századfordulós Baedekerben már a főváros kedvelt séta- és kirándulóhelyeként említik a József teret.

Az idővel egyre értékesebbé váló telkekkel körülvett téren az első fecskék egyikeként jelent meg a Hild József tervezte, 1824-1825 között megépült háromszintes klasszicista, portikuszos középrizalittal kialakított sarokház. Mára az egyetlen, amely lényegében megmaradt a tér eredeti kialakításából, kezdetektől fogva őrzi tömegét és ritmusát. A második világháborúban szerzett sérüléseit először csak elnagyolva, de 1954-ben Hofer Miklós tervei alapján átfogóan rekonstruálták. A tér további épületei ennél nagyobb fejlődési szakaszokon mentek keresztül, van olyan, amely folyamatosan bővült, újabb emeletráépítéseket, tetőkialakítást kapott, másokat idővel elbontottak, helyükön új ház létesült. A Hild-féle sarokházhoz eredetileg stílusban és tömegében illeszkedő két további épület kapcsolódott, a szintén 1824-ben megépült, Pollack Mihály tervezte átjáróház, jellegzetes korabeli bérház, valamint a két évtizeddel később Kulgler Antal híres cukrászdájának helyet adó épület. Ez utóbbi két ház helyére, valamint több egyéb telek egyesítésével épült meg 1913-ra az Alpár Ignác tervezte korábbi Magyar Általános Hitelbank, a mai Pénzügyminisztérium monumentális tömbje, amely szinte ránehezedik a Hild-féle Gross-házra.

A Gross Ferenc kereskedő megrendelésére megépült klasszicista sarokház Hild József első jelentős pesti munkája, egyfajta előképe a reformkori Pest számos további építményének.  Az ifjú Hild számára nem volt ismeretlen a terep, hiszen 1823-ban az ő elképzelései alapján épült meg a mai Belügyminisztérium helyén álló Diana (kezdetben Duna) fürdő, amelynek bejáratát Minerva és Apolló szobra díszítette. A két szobor másolata később megjelent a Gross-ház árkádsorában, majd mivel a fürdőt az 1900-as évek elején lebontották, az eredeti példányok a leányfalui Mahart Üdülő előtt kötöttek ki.

A Gross-ház árkádjai alatt virágzott a vendéglátás. Elsőként a Kávéforráshoz elnevezésű hely nyílt meg – ahol az elmondások szerint az 1841-ben Magyarországon járt Hans Christian Andersen dán meseíró is megfordult –, majd 1860-tól a városszerte ismert Blumenstöckl (Virágcsokor) fogadta a számos ismert személyiségből, művészből, tudósból, politikusból álló vendégkörét. 1872 és 1878 között az éttermet a gasztronómiai dinasztiaalapító Gundel János vezette, ami nem csak remek konyhája, hanem központi elhelyezkedése, a számos bank és közigazgatási intézmény közelsége miatt lett a mai értelemben vett üzleti ebédek közkedvelt helyszíne. 1878-ban az épület egy részét megvásárolta a Lipótvárosi Kaszinó Rt. és némi átalakítás után játékbarlang költözött a falak közé. A századforduló után pénzügyi központként működött a ház nagy része, de a Magyar Iparbank Rt. mellett a Pannónia Kender- és Lenipari Rt., a Methana Földgáz Kémiai Tanulmányi Rt. és a Magyar Nitrogén Műtrágyaipari Rt. irodái is itt kaptak helyet. A földszinti étterem többszöri tulajdonos- és névváltoztatás mellett, kisebb bezárások ellenére a második világháborúig üzemelt. Belső tereket időről időre átalakították, összhatásában mégis máig megőrzik eredeti állapotukat, tükrözik a Hild által megvalósult elképzeléseket.

A Gross-házat a második világháborúban bombatalálat érte, majd 1948-ban a sérült részeket ugyan kijavították, de architektúrájában sokat egyszerűsítettek, az eredeti megoldásokat figyelembe vevő, pontosabb rekonstrukcióra csak hat évvel később került sor.  Az 1940-es évek végétől a korábbi étterem nagytermében egy ideig kabaré működött, ahol a korszak ismert szórakoztatói, így például Kazal László vagy a bűvész Rodolfo léptek fel. A ház közel két évszázados történetéből azonban leginkább az a kép égett az emlékezetünkben, amikor 1997 kora tavaszán kígyózó sorok várakoztak az épület előtt, hogy a kisbetétesek hozzájussanak pénzükhöz. Az ekkor már közel egy évtizede prosperálóan működő Postabank székházaként üzemelő épület jelenlegi hányadtatásainak a bank összeroppanása majd megszűnése okozta. Miután a pénzintézet 2002-ben kivonult az egyébként jó állapotú épületből – amelynek a homlokzatáról ugyan igyekeztek eltávolítani minden, a bankra utaló jelzést és feliratot, de annak nyomai mind a mai napig jól kivehetőek –, megkezdődtek a gazdátlanság hosszú, máig tartó évei. Az épület egy része utoljára 2005 és 2009 között telt meg élettel, amikor a felfutó romkocsma kultúra ide is betette a lábát és megnyílt a Szóda udvar nevű szórakozóhely. Az akkortájt épp a romantikus kezdeti időszakból professzionálissá váló üzleti szegmens egy különös darabja bontakozott itt ki néhány évre. Ambivalens módon keveredett a szökőkúttal ékesített, márvánnyal borított udvar, a csillogó, hatalmas tükrökkel és szintén míves mosdókkal kiképezett mellékhelyiség a romkocsmák világával, kerti székekkel, csocsóval, dj-vel.

Az ház jelenleg az üzleti világ útvesztőjében elveszni látszik. A 2005-ben privatizált épület kusza tulajdoni szálait számos oknyomozó újságíró próbálja kibogozni. Sajtóértesülések szerint tíz évvel később az AMX Nador House Zrt. tulajdonában volt, majd egy jordáni kötődésű cég kezébe került és luxusszállót terveztek nyitni az egykori Gross-házban. Miután a feltételezett tulajdonos, Ghaith Pharaon 2017-ben meghalt, az ingatlancsomagjáért az örökösök perbe kezdtek, ezért a József nádor téri épület sorsa bizonytalannak tűnik. Álaga folyamatos romlik, s ezen állapoton valószínűleg nem segít a turisztikai szektor koronavírus okozta megroppanása sem. Pedig fontos lenne a Gross-ház megmentése, mivel Hild József egyik fontos, legelső pesti munkájáról, egyfajta mérföldkőről van szó, amely a közel két évszázados változásokat komolyabb átalakulás nélkül élte túl, megmaradva a tér eredetileg elképzelt világának utolsó hírvivőjeként.

Bán Dávid