/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Design/Formatervezés

A rizs művészete

1/15

Maga az installáció is rizsszalmára épült, fotó: Satoshi Asakawa

?>
Maga az installáció is rizsszalmára épült, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Rizsföld tavasszal, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Rizsföld aratás előtt, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Learatott rizskévék, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Frissen főtt rizs, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Hinomaru (a japán zászló felkelő napját ábrázoló) rizs, tartósított, savanyú szilvával, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Újévi dekoráció, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Rizsszalmából készült dekoráció, fotó: Satoshi Asakawa
?>
A kiállítótér hátsó falán megelevenedik egy rizsföld sziluettje, bogarakkal, békákkal, pókokkal, lepkékkel együtt, fotó: Satoshi Asakawa
?>
5 kg rizs csomagolására szolgáló zsákok, fotó: Satoshi Asakawa
?>
A kiállításon kapható rizs, fotó: Satoshi Asakawa
?>
A folyosókat saké-címkék borítják, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Japán térképe, a helyi rizsfajokkal, fotó: Satoshi Asakawa
?>
Taku Satoh, a kiállítás kurátora egy “rizs” írásjel részeként, fotó: Satoshi Asakawa
?>
A kiállítás plakátja.
1/15

Maga az installáció is rizsszalmára épült, fotó: Satoshi Asakawa

A rizs művészete
Design/Formatervezés

A rizs művészete

2014.06.05. 12:45

Cikkinfó

Szerzők:
Várhelyi Judit

Földrajzi hely:
Tokió, Japán

A tokiói 21_21 Design Sight galéria legújabb kiállítása a rizst választotta témájául, azt állítva, hogy a japán csúcstechnológia, művészet és építészet erre a szerény gabonára épül. Várhelyi Judit beszámolója.

A 21_21 Design Sight galéria éves programja mindig szolgál valami meglepetéssel. Sztártervezőket hagyományos kézművesek váltanak fel; vagy egy retrospektív életművet követnek kísérleti alkotások, de volt példa már a jövő vízfelhasználását vizsgáló, útkereső tárlatra is.

Mindezek után azért mégis meglepett, hogy egy designkiállítás témája a rizs lehet. De Taku Satoh grafikus és Shinichi Takemura antropológus szerint ez nem csupán a szigetország fő tápláléka, hanem egyben a japán kultúra — és így a művészetek, építészet és design — alapja is.

Nagyon hasznos kiállítás volt; többek között megtudtam, hogy egy átlagos tálka főtt rizs hozzávetőlegesen háromezer rizsszemet tartalmaz, de egy üveg saké már legalább hatvanötezret, és hogy a japán divatmodellek a fellépés előtt rizsgombócot esznek, mert az könnyen emészthető, de hosszú időre energiát ad.

Rizsföld aratás előtt, fotó: Satoshi Asakawa
3/15
Rizsföld aratás előtt, fotó: Satoshi Asakawa

Szerencsére azért a kiállítás nem ragadt le a fun fact-ek szintjén, hanem komolyabban vette magát és témáját. Az egyszerű tényből, hogy a rizstermesztés folyamatos elárasztást igényel, következett, hogy a szigetország hegyes-völgyes domborzata megkövetelte a teraszos művelést, ami pedig hozzájárult a faluközösségek és az építőtechnikák fejlődéséhez. A rizstermesztés az élet minden részletére befolyással bírt; a hagyományos naptár a rizsművelés ciklusán alapult, a termékenységrítusokból születtek a hagyományos előadóművészetek, és a családi vagyont, de még a fizetést is évszázadokig rizsben számolták.

Japánt enyhe klíma és bőséges csapadék jellemzi, ennek ellenére a földrengések, tsunamik és egyéb katasztrófák folyamatos veszélye miatt a természeti csapásokra, és az ezeket követő éhínségre való felkészülés, a tartalékolás, tartósítás szükségessége a mindennapos gondolkodás részévé vált. Megfelelő körülmények között a rizs állítólag két évtizedig is eláll - a történészek szerint ezzel áll összefüggésben az Ise szentély húszévenkénti újjáépítési ciklusa, a shikinen sengu ceremónia is.

Amaterasu Omikami istennő szentélyét, az Ise jingu Naiku nevű épületét ugyanis húszévenként lerombolják és egy szomszédos telken, de az eredetivel teljesen azonos módon, újjáépítik. A szentély belső berendezése, a kegytárgyakkal együtt, szintén megújul. A több, mint ezer éve ismétlődő szertartás nem csupán a szentély eredeti formáját és építési technológiáját segített megőrizni, hanem átörökítette a hagyományos fa- és fémműves, valamint textilszövő mesterek tudását is.

A japán mottainai filozófiának megfelelően, semmi nem vész kárba — a használhatatlannak tűnő rizsszalmából például szandál és tető készül; csomagolóanyagként segíti a szójabab fermentálást, agyagba keverve pedig falazóanyag lesz belőle. A templomokban rizsszalmából font kötél, a shimenawa jelzi azt a határt, ahol a szent és a profán tér érintkezik egymással.

Rizsszalmából készült dekoráció, fotó: Satoshi Asakawa
8/15
Rizsszalmából készült dekoráció, fotó: Satoshi Asakawa

A kiállítás nem csupán a rizshez kötődő tárgykultúrát mutatja be, hanem a gabona biológiai történetét, éves termésciklusát és étkezési kultúráját is. Ráadásul a rizs Japánban nem csak élelmiszer, hanem ital is, hiszen a saké is ebből készül. A tudományos leírásokat humoros, gyakran interaktív elemek oldják — a kiállítótér végén például, egy nyíláson belesve, a békák szemszögéből figyelhetjük a rizsföld életét. A kiállítást kísérő, a rizstermesztésről, máig kézi munkát igénylő szaké készítéséről és a rizsföld istenét fogadó, majd búcsúztató rítusokról szóló dokumentumfilmek pedig emberi arcokat is adtak a kiállítás anyagához.

A 2012 tavaszán bemutatott „Tema Hima" kiállításhoz hasonlóan, a kurátorok nem híres mesterek kézműves remekeit, hanem a mindennapokban használt, anonim tárgyakat választottak ki. A modern designt tulajdonképpen csak az üvegcímkék és a rizs csomagolására szolgáló papírzsákok képviselik, de talán ezek a mindennapos, profán, design-nak csak éppenhogy nevezhető tárgyak és grafikák jelzik a legerősebben, hogy a világ harmadik legerősebb gazdaságának csúcstechnológiája egy alapvetően agráriánus társadalom szorgalmára, találékonyságára és szépérzékére alapul.

2014. június 15-éig látható a 21_21 Design Sight galériában, Tokióban.
Kurátorok: Taku Satoh, Shinichi Takemura
Dokumentumfilm: Yu Yamanaka
A kiállítás grafikai terve: Taku Satoh Design Office
A kiállításon folyamatosan készülő közönségképek megtekinthetők ezen a honlapon


Várhelyi Judit

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk