A szegedi Déli-hídról
Mióta van ember és van Tisza, az ember azt hosszában is és keresztben is használja. A folyó a hajózással segíti a mozgásunkat, híd hiányában pedig akadályozza. Ezek a használati irányok ráadásul össze is függnek. Dr. Rigó Mihály írása a Szegedi Déli-hídról.
"Áldott a Tisza tája,
Magyarország Kánaánja!"
Juhász Gyula: A Tisza
Annak ellenére, hogy igyekeztem csak a hídról írni, kénytelen voltam röviden kitérni a hajózásra is és a vasúti közlekedésre is. Szegednél a Tiszán már a rómaiak idejében is volt gázló, e körül jött létre a „szerette város", amely gázlóhoz azután az utak minden irányból odafutottak.
]
Szeged első közúti hídja a mai Belvárosi-híd, melynek elődje az 1879-es nagy árvíz után épült. Megvalósulásához egy egész várost leromboló árvíz kellett. Az első és máig az utolsó vasúti hidunk néhány csonkja még látszik. Nemzetközi volt, mert a franciák és a magyarok építették, az angolszászok és a németek pedig lerombolták.
Harmadikként a Bertalan-híd készült el. Az ára ennek is nagyon nagy volt, mert a városnak cserébe le kellett azt nyelnie, hogy a balkáni tranzitforgalom továbbra is átgázol Szegeden. Építésekor csak annyi történt, hogy a bajt az egyik utcáról egy másik utcára tették át a városon belül.
Három hidunk és sok hídálmunk van.
Az első szegedi közúti híd helyét eleink annyira eltalálták, a városhoz olyan nagyszerűen illesztették, hogy a két forgalmi sávos Belvárosi-híd mai forgalomnagysága közel azonos a négy forgalmi sávos Bertalan-hídéval. Egy viszonylag friss vizsgálat szerint míg a Belvárosi-hídon 9.600, addig a Bertalan-hídon 9.900 egység jármű megy át naponta.
A város most küzd a Déli-hídért, mely Szegeden a Nagykörút folytatásában, a szegedi Oldal utca és az újszegedi Kertész utca között lenne. Építését már minden „nagy" ember megígérte aki felénk tévedt - főleg a négyévenkénti választások hajráiban, azonban mintha mégsem bírna megszületni. Hasonló értékű beruházások a fővárosban szinte pillanatok alatt valósulnak meg, itt viszont évtizedek kínja is kevés ehhez az egyhez. A hidak sorsa sokban hasonlít az emberekéhez. Szeretnék ebből sokak számára érthető módon részleteket felvillantani.
Az írás teljes terjedelmében elolvasható erre a linkre kattintva.
Rigó Mihály
okl. erdőmérnök
okl. építőmérnök
13:45
A dolgozat 9. képe egy térkép, amely az 1932-34. körüli állapotot és a vasútfejlesztési elképzelést tartalmazza.
Nem szabad elfelejteni, hogy egy évtizeddel vagyunk a II. világháború előtt! Tehát még álltak eredeti formájukban a szegedi hidak, mind a közúti, mind a vasúti!
A térkép különlegessége az, hogy a város vasúti koncepcióját megfogalmazó szakember azt a temesvári vasútvonalat, amely addig az akkor még meglévő vasúti hídon ment át, LEVESZI onnan!
Még olyan áron is, hogy így lett volna egy vasútvonal NÉLKÜLI vasúti hidunk!
Ezt a fontos vasúti vonalat egy ÚJ VASÚTI HÍDRA teszi,amelyet a várostól délre képzelt el, a budapesti vasúti vonal déli irányú meghosszabbítása és a Tisza metszésvonalába.
Az elképzelést nem egy szegedi cipész vagy cukrász írta le, hanem az egy 1933. áprilisi szegedi városfejlesztési konferencián hangzott el, melynek létrehozásában nagy szerepe volt Szeged híres mérnökének Pálfy-Budinszky Endre úrnak, aki ráadásul maga vasúti mérnök is volt, és aki Szeged város főmérnöki posztját is ellátta egykor.
A koncepció megfogalmazója pedig a helyi MÁV egyik vezetője Koren Emil úr volt, aki akkor a MÁV üzletigazgató helyettese volt!
Biztos az, hogy jó oka volt egy problémát a maga teljességében ismerő vasúti főnöknek arra, hogy egy ilyen javaslatot tegyen le az asztalra, azaz felhagyni javasolja az akkor még meglévő vasúti hidat és letegye a voksát egy új helyen elképzelt vasúti hídra!
Ma a város vezetése mégis egy olyan megoldást kényszerít a városra, amelyet már 1933-ban elvetettek a vasúti szakemberek?