A tér humanizálása - Moszkva tér; beszámoló a Városházi beszélgetésekről

Lássuk a Moszkva teret, ki mit tervezget a megrendszabályozására - ez volt a téma.

A Nagy Találkozóhely, abszurd méretű közlekedési csomópont, emberpiac, az Óra alatt divatból kolduló budai úri fiatalság, vad pusztaság a belvárosban, beépíthetetlen telek, a város legkarakteresebb és egyik legfontosabb tere, zabolázatlan, megfoghatatlan, legenda. Lássuk a Moszkva teret, ki mit tervezget a megrendszabályozására - ez volt a témája a főváros kiemelkedően fontos köztereit, közösségi helyeit és középületeit vizsgáló Városházi beszélgetéseknek február 22-én.

A tér története során eleinte agyagbányaként működött, majd a bezárt telepen korcsolyapálya, később teniszpályák épültek, amíg a villamos megjelenésével a közlekedés vette birtokba a terepet - egészen a mai napig. A Budai Körút lineáris vonal helyett gócpontokra és hatókörzeteikre bomló struktúrájának egyik központja (a másik kettő a Móricz Zsigmond Körtér és a BAH-csomópont), napi több mint 100 ezer fős átmenő forgalommal. A budai hegyek és az északnyugati agglomeráció ebből az irányból tárulnak fel, itt találkozik három kerület és számos jelentős, városi léptékű terület (Városmajor, Millenáris park, Széna tér, Várnegyed stb.). A teret övező térfalak változó színvonalúak, az eklektika és a hatvanas évek kiemelkedő épületei mellett a Széna tér irányában meglehetősen középszerű és rendezetlen az építészeti környezet.

A hatalmas forgalom, a komplex közlekedési csomópont és a fejleszthető, alacsony beépítés páratlan kombinációja ellenére a Moszkva tér teljesen kiesik a befektetők és a fejlesztők érdeklődési köréből. Mindezek ellenére a városlakók mentális térképének kétségtelenül meghatározó elemét képezi, ellentmondásaival együtt, vagy éppen ezek miatt az egyik legerősebb és legösszetettebb identitással bíró szegmense a városnak. Ez akár kulturális tőkeként is használható lenne - lásd a nagy sikerű Moszkva tér c. filmet, vagy a Ludwig Múzeum igencsak vitatható 'public art' kezdeményezését.

A hagyományosan két részből, prezentációkból és vitából álló eseményt Dr. Nagy Béla előadása vezette be. A Mű-Hely Rt. vezérigazgatója már 1986 óta foglalkozik a térrel, aminek a szabályozási és átalakítási terveit hosszas és szerteágazó vizsgálatok után 1999-ben kezdték el kidolgozni. Számos változat átgondolása és a közlekedési rend véglegesítése után három fő verzió alakult ki:
A) a tér jelentős mértékű beépítésével a magántőkét kívánta megcélozni a város, egyben radikálisan átformálva (és kommercializálva) az építészeti környezetet - ezt végül elvetették;
B) túlnyomó részben zöldfelületek létrehozásával a nyugodt, 'humanizált' környezetet kívánták volna megteremteni;
C) fokozatos rendezés során, a közlekedési rend átalakítása után elsősorban a gyalogosforgalomnak kedvező térkialakítás jön létre, a jelenlegi épületek nagy részének megtartásával. 

A projekt hatalmas léptéke és jelentősége miatt mindenképpen feladat- és forrásmegosztásra van szükség, amiben az állam, az agglomeráció, a főváros és a kerületek egyaránt részt kell, hogy vállaljanak.

Schneller István főépítész szerint a tér társadalmi indikátor - ezért legfőbb célnak a környezet 'humanizálását' kell tekinteni. A jellemzően kiürülő, közlekedéstől elfoglalt nagy központi terek mellett Budapesten kialakultak olyan másodlagos terek, amik ezt a funkciót - a barátságos környezetét - be tudják tölteni, most a cél a gócpontok visszafoglalása kell, hogy legyen. Kérdés, hogy ennek a Moszkva tér esetében mi a léptéke, mennyire (és hogyan) ütemezhető, illetve hogy egy ilyen hosszú, akár 15 évre elnyúló rehabilitációt el tudna-e viselni a város lakossága.

A teret övező kerületek polgármestereinek véleményei eltértek a megvalósítás és a részvétel lehetséges modelljeiről. Dr. Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere lehetetlennek tartotta a kerületek jelentős hozzájárulását a projekthez - véleménye szerint a fővárosnak kell lépni, mert ezt a terhet ők nem tudják kezelni. Mitnyán György a XII. kerület részéről a racionális megoldások mellett érvelt - a teret egy szintben kell rendezni, a parkolókat nem a park, hanem az épített tér alatt ill. máshol létrehozni, és fölöslegesnek tartotta a bevásárlóközpont telepítését is. A II. kerület polgármestere, Horváth Csaba viszont kifogásnak tartotta a pénzhiányra hivatkozást, és a 40 éve tartó tervezési folyamat mielőbbi lezárását sürgette, egyben a felújítás programjának véglegesítését, hogy a források előteremtése minél előbb megkezdődhessen - és hangsúlyozta a kerületi kezdeményezés és részvétel alapvető fontosságát. Mint elmondta, a maguk részéről már el is kezdték a szabályozás terveztetését, és a választásokig szeretnék is lezárni.

A vita során számos megjegyzés hangzott el a tervek prioritásaival, előkészítettségével és stratégiai jellegével (vagy azok hiányával) kapcsolatban. Fölösleges ugyanis zöldövezetté 'humanizálni' egy zöld gyűrű közepén levő teret, ami továbbra is jelentős mértékben közlekedési problémákat kell, hogy megoldjon. Ennél sokkal radikálisabb építészeti koncepcióra van szükség, a gyalogosok belső és átmenő közlekedésére koncentrálva (Fegyverneky Sándor véleménye /OLÉH/).

A tömegközlekedési rendszer átalakításánál elsősorban a végállomás-funkciók megszüntetésére kell törekedni, hiszen a fő feladat itt az utascsere és nem az üzemi feladatok megoldása. Ugyanígy, a parkolást sem itt kell megoldani, hiszen ezáltal az eddig is túlterhelt tér egyenesen autós célponttá válik - a P+R rendszert nem a Nagykörúton kell megépíteni (Fleischer Tamás hozzászólása).

Molnár László a területi és gondolkodásbeli léptékváltás szükségességét emelte ki - a közlekedés széthúzása, a funkciók kiszervezése és stratégiai program, a tér szerepének meghatározása nélkül csak újabb részmegoldást fog produkálni a város. Szerinte ugyanígy kérdéses, hogy van-e még létjogosultsága a rendszeresen állandósuló ideiglenes megoldásoknak, mint az előadásban említett C verzió - mint ahogy a legtöbb, a vita során felmerült építészeti gesztus a tudósító szerint különböző léptékekben ugyan, de közelít a megjelent lelkes, de a problémát számos ponton félreértő tájépítész hallgatók jobb sorsra érdemes kezdeményezéséhez.

szerző: Szemerey Samu (szöveg) Vargha Mihály és Mű-Hely Rt. (képek)