Nézőpontok/Kritika

A tér lelke — a lélek tere… (avagy „nyertesek közt cinkos aki néma”)

1/3

Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom

?>
Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom
?>
Nolli Map
?>
1/3

Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom

A tér lelke — a lélek tere… (avagy „nyertesek közt cinkos aki néma”)
Nézőpontok/Kritika

A tér lelke — a lélek tere… (avagy „nyertesek közt cinkos aki néma”)

2008.03.26. 12:21

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Sári István

Vélemények:
5

Olvasom a pályázati kiírásban: „Célunk eljutni a város brandjét, identitását alakító közösségekhez, segítve annak a párbeszédnek kialakulását, amely kiérleli a helyek szellemét, a közösségi élet terepét illetve újrateremteni segít a közösségi életet az egyes identitásközösségeket, azaz magát az urbanitást, városi életet." Egyetértek. Javaslom azonban az előzőkben elmondottak figyelembe vételét is, azaz hogy a tér „brand"-jének lázas keresése közben ne felejtsük el a "tér lelkét" is megtalálni.Sári István írása a köztér-megújítási pályázat kapcsán

Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom
1/3
Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom

Megtörtént hát az eredményhirdetés a Studio Metropolitana köztér megújítási pályázatán, megismerhettük a nyerteseket, a kiemelten „támogatott" köztereket is, meghallgathattuk a Bíráló Bizottság indoklását és kaptunk némi útmutatást, kitekintést a jövőre nézvést is.

Az első szó – manapság kevésbé divatos módon – legyen az elismerésé a megrendezésért, mellyel igen rövid idő alatt jelentős társadalmi, szakmai, szellemi erőket tudtak „mozgósítani" a stúdió munkatársai (Kristin Faurest, Kravalik Zsuzsa), izgalmas pályázatok érkeztek be, a „nagyérdemű zsűri" meggyőzően érvelt (különösen Martinkó József) és a sajtó is megfelelő tájékoztatást kapott.

Pályázatunk is bekerült a nyertesek közé, így megkaptuk a lehetőséget, bíztatást, vagy ahogy egy újságíró találóan fogalmazott, egy „trambulint" a továbblépéshez, vagy akár egy ugráshoz. Úgy gondolom nem árthat, ha most mindjárt az elején néhány megjegyzést, gondolatot (?) fűzünk a történtekhez, mert – kissé kifordítva a költő sorait (remélem Babits megbocsátja nekem) – vallom, hogy „nyertesek közt cinkos aki néma".

A pályázattal kapcsolatban elmondott elismerések mellett szükségesnek tartok megemlíteni néhány általam kevésbé szerencsésnek tartott részletet.

A zsűri „kategorizálta" a nyertes pályamunkákat belvárosi, lakótelepi, külső kerületi és agglomerációs terekre, ami nem lenne baj önmagában, ha ez nem sugallna valamiféle erőltetett „hierarchiát" amely természetesen nem létezik, nem létezhet. Hiszen a „használó" szempontjából – már pedig ez a legfontosabb – teljesen mindegy, hogy a várostervezők, vagy a fejlesztők értékrendje szerint az általuk igaznak vélt ranglétrán hol helyezkedik el az adott tér.

A pályázati kiírásban és „zárójelentésben" is többször visszaköszön néhány manapság divatos, közkedvelt szlogen, mint magától értetődő meghatározás, anélkül, hogy a szerzők megtennék ezeknek egyértelmű, mások számára is érthető, világos magyarázatát. Nehéz lesz úgy nekilátni a közös munkának, a közös tervezésnek, hogy nincs azonos „információs platform" a résztvevők között. Javaslom tehát – minden ironikus felhang nélkül – hogy alkossuk meg a térmegújítási program szótárát, mint ahogy ezt Christopher Alexander (egyébként magyar származású) világhírű építész tette a Pattern Language" c. művében tette, néhány évtizeddel ezelőtt.

Visszanézve a pályázat általános tanulságaiból, „söpörjünk saját portánk" előtt, foglalkozzunk egy kissé – engedelmükkel – saját pályamunkánkkal, a pesterzsébeti Szent Erzsébet tér megújításával, amelynek alapgondolatát az alábbiakban szeretnénk felvázolni.


A tér lelke

Lelke van, mondjuk elismerően valamire, ami megnyeri tetszésünket, ami érzelmeinkre hat elsősorban. Lelke van a dalnak, a versnek, a képnek, de használjuk ezt a frazeológiát egészen hétköznapi profán értelmezésben is: ...az autó lelke a motor ...rend a lelke mindennek...

De mi a helyzet a térrel?
(szerencsére sokat segíthetnek abban, hogy ezt megtudjuk Formanek Csaba színházzal kapcsolatos – általam kissé átértelmezett – izgalmas gondolatai)

„Milyen lehet a tér lelke, van-e egyáltalán és mi lehet az? Valahogy mindig meg kellene határozni a tér lelkét...
Hogy ezt jól lássuk, szükségesnek látszik egy kis visszafojtott intim elmélkedés."

A tér ott keletkezik, ahol két erő egymásnak feszül. Az egyik erő minden esetben a képzelet (nem a psziché!), a másik a valós környezet (tárgyak, cselekvések). Ha a cselekvés áramlik, a képzelet visszafogott, ha a képzelet áramlik, a cselekvés visszafogott. ...az egyik cselekszik, a másik figyel. A figyelő passzívan cselekszik a másik cselekvésében. Szinte egybefutnak, amit most mesterségesen kettéválasztottunk. Már nem tudni ki figyel, ki cselekszik, de a tér mégis működik."

A tér sűrű, lelke van...

Gyönyörű példája ennek a római Piazza di Spagna, ahol a lépcső a „Scala", közkeletű megfogalmazással „a tér lelke", ahol virágárusoktól a gördeszkázó gyerekekig szinte minden megtalálható, és az egészet lépcső tetején a templom, a Trinita dei Monti koronázza.

Sorolhatnánk még a külhoni és hazai példákat, de e helyett inkább térjünk vissza pályázatunkhoz.

 

 

A tér lelke – a lélek tere...

Kerületünkben a Szent Erzsébet tér – amellyel pályáztunk – „kettős tér", tér a térben. A nyitott tér a lakosságé: sétálók, babakocsis mamák, árusok, játszó gyerekek, mindenki...

És a nyitott tér közepén álló belső tér az elmélyülés, a lélek tere, a közösségé. Maga a tér keletkezése is ezt támasztja alá: Erzsébetfalva község a piactéren 701 négyszögöl területet ajándékozott a plébániának új nagyobb templom építésére. A zsúfolt, nyüzsgő piactérből, tehát a „plebs" a nép teréből „hasított" ki teret a „lelkek" számára. Ez a téralkotási gesztus rendkívül gyakori Európában és hazánkban egyaránt.

A tér „élő műalkotássá" válik – Viktorija Aladžić vajdasági művészettörténész találó megfogalmazásával élve – s mint élő organizmusnak, lelke van.

A város belső és külső tereinek egybefonódását a terek kontinuitását rendkívül plasztikusan ábrázolja az 1748-ban készült híres Nolli Map, amely úgy gondolom hatásos, alkalmas technika lehet a budapesti terek megújításánál is.

A bevezetőben már utaltam néhány, a lélekkel kapcsolatos megfogalmazásra: rend a lelke mindennek stb., újabban főleg a neten már ettől meredekebbeket is olvashatunk egyes blogokban: trend a lelke mindennek, sőt még ilyenebbet?!

 

Nolli Map
2/3
Nolli Map

 

„brand" a lelke mindennek…

Olvasom a pályázati kiírásban: „Célunk eljutni a város brandjét, identitását alakító közösségekhez, segítve annak a párbeszédnek kialakulását, amely kiérleli a helyek szellemét, a közösségi élet terepét illetve újrateremteni segít a közösségi életet az egyes identitásközösségeket, azaz magát az urbanitást, városi életet."

Egyetértek. Javaslom azonban az előzőkben elmondottak figyelembe vételét is, azaz hogy a tér „brand"-jének lázas keresése közben ne felejtsük el a "tér lelkét" is megtalálni.

Sári István

Vélemények (5)
Műkedvelő
2008.04.03.
15:20

Cságoly tanár úr szerint a tér csupán racionális, mérhető fizikai mennyiség; van határa, mérete, kiterjedése, de lelke az nincs! Lelke csak a helynek lehet!!! Na, most akkor mi az igazság? Tényleg érdekelne a dolog. Persze biztos van valami gondolati csavar, amely fából vaskarikát csinál, feloldva  az ellentmondást! Vagy mindenki mondja a magáét? Klassz!

 

WérGidA
2008.04.03.
20:20

@Műkedvelő: Ez a megállapítás, ha nem is szöveghűen, de Hamvas Bélától származik és Vidor Ferenc írásaiban is rengeteg hivatkozás esik rá. Hamvas pedig - Christian Norberg Schulzhoz hasonlóan - Martin Heidegger gondolatát kapja fel, amikor a teret és helyet szétválasztja. Mindegy: akárki is mondja: gyönyörű gondolat. A szépsége azonban nem érinti a bölcseleti tartalmát meg azt, hogy MA mennyire lehet ezt használni.

A két fogalom mindazonáltal sokkal nagyobb dimenziótörésre vonatkozik és általában a fizikai kiterjesedést állítja szembe bizonyos mikrokörnyezeti elemekkel. Ha úgy tetszik a hely - a térnek egy kitüntetett pontja. A - látszólagos zavart az okozza, hogy Sári az írásában TÉR alatt nem a fizikai terminust, hanem egy hétköznapi urbanisztikai jelenséget ért, ami jelentésében itt megegyezik a hellyel.

Ekkora léptékben, városi környezertben nagyon nincs is értelme szátválasztani a kettőt. A tér lelke itt egyenlővé tehető a hely szellemével, valamint az identitásra való törekvéssel, a valamilyenség, beazonosíthatótság áhításával. Hogy jöjjön a fából vaskarika: urbanisztikai léptékben inkább helyek vannak mint terek, de ettől a hely még nem urbanisztikai kategória, noha lehet egy városfejlesztési koncepció alapja a jó helyek szövetének kiépítése.

Noha ezek meglehetősen bizonytalan fogalmak, az építészettörténet azért ad néhány példát arra, hogy hogyan is alakulnak ki jó terek:

Ezek közös jellemzője (i) léteznek térfalak; ezen belül (i/a) a földszinti térfalak permeábilisak, (ii) gyalogosbarát közlekedésszervezés, (iii) egészséges funkcióheterogenitás, amin belül, mint hab a tortán nagyon nem árt, ha egyszerre képviseli magát a világi-, a pénzügyi-, és a transzcendens - és esetleg a kulturális hatalom. Magyarán legyen a közelben piac, város-, vagy községháza-, egy templom, esetleg iskola.

No persze ez nem matek, de nagyon úgy néz ki, hogy a monofunkcionális terek - ha egyébként rendben vannak - idővel magukkal rántják a szükséges egyebeket is: pl. Millenáris park, meg a szabadtéri sátrak ügye.

A terek brandteremtése, vagy identitásteremtése kicsit problémásabb. Ugyanis előbb-utóbb majd' mindegyik a fogyasztásra, gasztronómiára áll be.

Ez a pesterzsébeti szitu... ez nagyon nehéz. Épp amiatt, mert egy jellegzetes kisvárosi beépítésbe illesztettek egy jókora templomot, ami ebben a méretben meg architektúrában úgy az urbanizáció szimbóluma, hogy közben a környéken - ahogy emlékszem már épp megszűnik az urbs.

Üdv, ...A

bardóczi
2008.04.04.
08:15

@WérGidA: Azért a Millenáris Parkra nem teljesen jó kifejezés a 'monofunkcionális tér' - hogy szőrszálhasogassak kicsit, de lényegi mondandódat persze ez nem érinti. A millenáris szerintem éppen a multifunkcionalitással lépett ki az addigi közpark kínálatból, és így megfelel a grandiózus előképének (Parc de la Villette, Párizs) Hisz a 'térfalakban' azért van egy-két funció (lakás, iroda, parkolóház, büfé, kiállító terem, koncert terem, shopping mall, szabadtéri színpad, játszótér, miegymás. Hogy mégis "besátrasodot", az egyrészt a menedzsment sara, akik a legborzadályosabban tré bodegákra is rábólintanak, másrészt azé a kiülős kultuszé, ami a millenárissal egy időben kezte élni reneszánszát, harmadrészt meg annak köszönhető, hogy a környéken ilyen jellegű agórából igen nagy a hiány (és nem mindenki feltétlelnül a Mammuth-ba vágyik). De egyébként rendben van a vaskarikád, nagyon is...

WérGidA
2008.04.04.
08:20

@bardóczi: Félreértesz. Épp azt mondom, hogy a besátrasodás - vagyis a szabadtéri fogyasztás adta meg az igazi multifunkcionalitását. A G épület ugyanis sokáig átmeneti volt. Hogy is mondjam: a Millenáris sokáig inkább egy kultúrpark volt, semmint egy kulturált wurstli. De ugyan arról beszélünk:) (kivételesen :))))

bardóczi
2008.04.04.
09:13

@WérGidA: Meglehet hogy besátrasodás adott hozzá valamit (ez nézőpont kérdése, szerintem a Millenáris két éve meredeken zuhan a semmibe), de én a monofunkciózásodra haraptam oda, mert azt nem éreztem igaznak. Jó persze, lehet azt úgy nézni, hogy akkor (2000-2003 között) az ott egy kultúrpark volt, mint monofunkció, dehát a kultúrparkok már csak olyanok, hogy lehet bennük zenélni, filmet nézni, színházat nézni, kiállítást nézni, tácikálni, kerület napját játszani, egymást nézni, tengeni, lengeni, föccsözni (még sörözni is :))). Egy jó hely volt igen üdítő progrmakínálattal, amibe egy szabadtéri sátor még éppen belefért, pláne, hogy sör mellet még sakkot, tollast, ping-pon ütöt is lehetett bérelni, amellett hogy esténként falravatítős, füvön ülős mozi volt. Egyszóval ez a monofunkció még akkor se stimmelt, kicsit bántotta a fülem - főleg mert a Millenáris tervezési programja egy itthoni áttörésnek tekinthető a közterekről való gondolkodás terén. Emlészem a szakmán belüli iszonyatos ellenállásra is (Miért ezek a senkiházi, még nem is diplomázottak ötletelnek itt), emlékszem még a kiviteli terveket készítők megbotránkozására is (Hogyhogy tologatható fák?), és emlékszem még lakossági morgásokra is (parkot ide? Ahhelyett hogy munkahelyet...). Úgy emlékszem, hogy a G épület nyitott meg elsőként, és talán éppen az általad átmenetinek nevezett (szerintem inkább varábilis) tér adata meg az alaphangját. Éppen úgy volt ott Fanky Látó zenekarával "Dzsangology" folk-jazz koncert a lelátón (mondjuk 40 fok volt, de dugig voltunk), 56-os színházműsor, vagy éppen a saját egyetemi csoport találkozóm. Akkor arrafelé éltem. A "hely szellem" beköltözése előtt és a beköltözéskor. Aztán elköltöztem. Tavaly szomorúan láttam, hogy a hely szellem vagy kiköltözött, vagy csak elment kicsit szabadságra...

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

A MARRIOTT SZÁLLÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:04
00:06:01

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Elizabeth Taylor és Richard Burton nyitotta meg a híres vendégek sorát, de lakott itt Woody Allen és Freddy Mercury is. A háború előtti Duna-korzó híres szállodasorának örököseként az egykori Duna Intercontinental, ma Marriott ötvenegy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, és több felújítás után még mindig Budapest vendégeit szolgálja. De mennyire szeretik a budapestiek?

Épületek/Örökség

AZ ÓBUDAI FALUHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.08.11. 11:02
00:04:54

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Szovjet technológiájú panelház. Magyarország legnagyobb épülete. Egy falunyi ember lakja – innen kapta közkeletű elnevezését is. Budapest városképének meghatározó eleme, remek kilátó, és nem utolsósorban a legutóbbi felújítás óta egy fenntarthatóbb panelkép közvetítője. Ez az óbudai Faluház, ahova Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében kalauzol el minket.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk