Nézőpontok/Kritika

A tér lelke — a lélek tere… (avagy „nyertesek közt cinkos aki néma”)

1/3

Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom

?>
Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom
?>
Nolli Map
?>
1/3

Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom

A tér lelke — a lélek tere… (avagy „nyertesek közt cinkos aki néma”)
Nézőpontok/Kritika

A tér lelke — a lélek tere… (avagy „nyertesek közt cinkos aki néma”)

2008.03.26. 12:21

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Sári István

Vélemények:
5

Olvasom a pályázati kiírásban: „Célunk eljutni a város brandjét, identitását alakító közösségekhez, segítve annak a párbeszédnek kialakulását, amely kiérleli a helyek szellemét, a közösségi élet terepét illetve újrateremteni segít a közösségi életet az egyes identitásközösségeket, azaz magát az urbanitást, városi életet." Egyetértek. Javaslom azonban az előzőkben elmondottak figyelembe vételét is, azaz hogy a tér „brand"-jének lázas keresése közben ne felejtsük el a "tér lelkét" is megtalálni.Sári István írása a köztér-megújítási pályázat kapcsán

Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom
1/3
Pesterzsébet, Szent Erzsébet tér, templom

Megtörtént hát az eredményhirdetés a Studio Metropolitana köztér megújítási pályázatán, megismerhettük a nyerteseket, a kiemelten „támogatott" köztereket is, meghallgathattuk a Bíráló Bizottság indoklását és kaptunk némi útmutatást, kitekintést a jövőre nézvést is.

Az első szó – manapság kevésbé divatos módon – legyen az elismerésé a megrendezésért, mellyel igen rövid idő alatt jelentős társadalmi, szakmai, szellemi erőket tudtak „mozgósítani" a stúdió munkatársai (Kristin Faurest, Kravalik Zsuzsa), izgalmas pályázatok érkeztek be, a „nagyérdemű zsűri" meggyőzően érvelt (különösen Martinkó József) és a sajtó is megfelelő tájékoztatást kapott.

Pályázatunk is bekerült a nyertesek közé, így megkaptuk a lehetőséget, bíztatást, vagy ahogy egy újságíró találóan fogalmazott, egy „trambulint" a továbblépéshez, vagy akár egy ugráshoz. Úgy gondolom nem árthat, ha most mindjárt az elején néhány megjegyzést, gondolatot (?) fűzünk a történtekhez, mert – kissé kifordítva a költő sorait (remélem Babits megbocsátja nekem) – vallom, hogy „nyertesek közt cinkos aki néma".

A pályázattal kapcsolatban elmondott elismerések mellett szükségesnek tartok megemlíteni néhány általam kevésbé szerencsésnek tartott részletet.

A zsűri „kategorizálta" a nyertes pályamunkákat belvárosi, lakótelepi, külső kerületi és agglomerációs terekre, ami nem lenne baj önmagában, ha ez nem sugallna valamiféle erőltetett „hierarchiát" amely természetesen nem létezik, nem létezhet. Hiszen a „használó" szempontjából – már pedig ez a legfontosabb – teljesen mindegy, hogy a várostervezők, vagy a fejlesztők értékrendje szerint az általuk igaznak vélt ranglétrán hol helyezkedik el az adott tér.

A pályázati kiírásban és „zárójelentésben" is többször visszaköszön néhány manapság divatos, közkedvelt szlogen, mint magától értetődő meghatározás, anélkül, hogy a szerzők megtennék ezeknek egyértelmű, mások számára is érthető, világos magyarázatát. Nehéz lesz úgy nekilátni a közös munkának, a közös tervezésnek, hogy nincs azonos „információs platform" a résztvevők között. Javaslom tehát – minden ironikus felhang nélkül – hogy alkossuk meg a térmegújítási program szótárát, mint ahogy ezt Christopher Alexander (egyébként magyar származású) világhírű építész tette a Pattern Language" c. művében tette, néhány évtizeddel ezelőtt.

Visszanézve a pályázat általános tanulságaiból, „söpörjünk saját portánk" előtt, foglalkozzunk egy kissé – engedelmükkel – saját pályamunkánkkal, a pesterzsébeti Szent Erzsébet tér megújításával, amelynek alapgondolatát az alábbiakban szeretnénk felvázolni.


A tér lelke

Lelke van, mondjuk elismerően valamire, ami megnyeri tetszésünket, ami érzelmeinkre hat elsősorban. Lelke van a dalnak, a versnek, a képnek, de használjuk ezt a frazeológiát egészen hétköznapi profán értelmezésben is: ...az autó lelke a motor ...rend a lelke mindennek...

De mi a helyzet a térrel?
(szerencsére sokat segíthetnek abban, hogy ezt megtudjuk Formanek Csaba színházzal kapcsolatos – általam kissé átértelmezett – izgalmas gondolatai)

„Milyen lehet a tér lelke, van-e egyáltalán és mi lehet az? Valahogy mindig meg kellene határozni a tér lelkét...
Hogy ezt jól lássuk, szükségesnek látszik egy kis visszafojtott intim elmélkedés."

A tér ott keletkezik, ahol két erő egymásnak feszül. Az egyik erő minden esetben a képzelet (nem a psziché!), a másik a valós környezet (tárgyak, cselekvések). Ha a cselekvés áramlik, a képzelet visszafogott, ha a képzelet áramlik, a cselekvés visszafogott. ...az egyik cselekszik, a másik figyel. A figyelő passzívan cselekszik a másik cselekvésében. Szinte egybefutnak, amit most mesterségesen kettéválasztottunk. Már nem tudni ki figyel, ki cselekszik, de a tér mégis működik."

A tér sűrű, lelke van...

Gyönyörű példája ennek a római Piazza di Spagna, ahol a lépcső a „Scala", közkeletű megfogalmazással „a tér lelke", ahol virágárusoktól a gördeszkázó gyerekekig szinte minden megtalálható, és az egészet lépcső tetején a templom, a Trinita dei Monti koronázza.

Sorolhatnánk még a külhoni és hazai példákat, de e helyett inkább térjünk vissza pályázatunkhoz.

 

 

A tér lelke – a lélek tere...

Kerületünkben a Szent Erzsébet tér – amellyel pályáztunk – „kettős tér", tér a térben. A nyitott tér a lakosságé: sétálók, babakocsis mamák, árusok, játszó gyerekek, mindenki...

És a nyitott tér közepén álló belső tér az elmélyülés, a lélek tere, a közösségé. Maga a tér keletkezése is ezt támasztja alá: Erzsébetfalva község a piactéren 701 négyszögöl területet ajándékozott a plébániának új nagyobb templom építésére. A zsúfolt, nyüzsgő piactérből, tehát a „plebs" a nép teréből „hasított" ki teret a „lelkek" számára. Ez a téralkotási gesztus rendkívül gyakori Európában és hazánkban egyaránt.

A tér „élő műalkotássá" válik – Viktorija Aladžić vajdasági művészettörténész találó megfogalmazásával élve – s mint élő organizmusnak, lelke van.

A város belső és külső tereinek egybefonódását a terek kontinuitását rendkívül plasztikusan ábrázolja az 1748-ban készült híres Nolli Map, amely úgy gondolom hatásos, alkalmas technika lehet a budapesti terek megújításánál is.

A bevezetőben már utaltam néhány, a lélekkel kapcsolatos megfogalmazásra: rend a lelke mindennek stb., újabban főleg a neten már ettől meredekebbeket is olvashatunk egyes blogokban: trend a lelke mindennek, sőt még ilyenebbet?!

 

Nolli Map
2/3
Nolli Map

 

„brand" a lelke mindennek…

Olvasom a pályázati kiírásban: „Célunk eljutni a város brandjét, identitását alakító közösségekhez, segítve annak a párbeszédnek kialakulását, amely kiérleli a helyek szellemét, a közösségi élet terepét illetve újrateremteni segít a közösségi életet az egyes identitásközösségeket, azaz magát az urbanitást, városi életet."

Egyetértek. Javaslom azonban az előzőkben elmondottak figyelembe vételét is, azaz hogy a tér „brand"-jének lázas keresése közben ne felejtsük el a "tér lelkét" is megtalálni.

Sári István

Vélemények (5)
Műkedvelő
2008.04.03.
15:20

Cságoly tanár úr szerint a tér csupán racionális, mérhető fizikai mennyiség; van határa, mérete, kiterjedése, de lelke az nincs! Lelke csak a helynek lehet!!! Na, most akkor mi az igazság? Tényleg érdekelne a dolog. Persze biztos van valami gondolati csavar, amely fából vaskarikát csinál, feloldva  az ellentmondást! Vagy mindenki mondja a magáét? Klassz!

 

WérGidA
2008.04.03.
20:20

@Műkedvelő: Ez a megállapítás, ha nem is szöveghűen, de Hamvas Bélától származik és Vidor Ferenc írásaiban is rengeteg hivatkozás esik rá. Hamvas pedig - Christian Norberg Schulzhoz hasonlóan - Martin Heidegger gondolatát kapja fel, amikor a teret és helyet szétválasztja. Mindegy: akárki is mondja: gyönyörű gondolat. A szépsége azonban nem érinti a bölcseleti tartalmát meg azt, hogy MA mennyire lehet ezt használni.

A két fogalom mindazonáltal sokkal nagyobb dimenziótörésre vonatkozik és általában a fizikai kiterjesedést állítja szembe bizonyos mikrokörnyezeti elemekkel. Ha úgy tetszik a hely - a térnek egy kitüntetett pontja. A - látszólagos zavart az okozza, hogy Sári az írásában TÉR alatt nem a fizikai terminust, hanem egy hétköznapi urbanisztikai jelenséget ért, ami jelentésében itt megegyezik a hellyel.

Ekkora léptékben, városi környezertben nagyon nincs is értelme szátválasztani a kettőt. A tér lelke itt egyenlővé tehető a hely szellemével, valamint az identitásra való törekvéssel, a valamilyenség, beazonosíthatótság áhításával. Hogy jöjjön a fából vaskarika: urbanisztikai léptékben inkább helyek vannak mint terek, de ettől a hely még nem urbanisztikai kategória, noha lehet egy városfejlesztési koncepció alapja a jó helyek szövetének kiépítése.

Noha ezek meglehetősen bizonytalan fogalmak, az építészettörténet azért ad néhány példát arra, hogy hogyan is alakulnak ki jó terek:

Ezek közös jellemzője (i) léteznek térfalak; ezen belül (i/a) a földszinti térfalak permeábilisak, (ii) gyalogosbarát közlekedésszervezés, (iii) egészséges funkcióheterogenitás, amin belül, mint hab a tortán nagyon nem árt, ha egyszerre képviseli magát a világi-, a pénzügyi-, és a transzcendens - és esetleg a kulturális hatalom. Magyarán legyen a közelben piac, város-, vagy községháza-, egy templom, esetleg iskola.

No persze ez nem matek, de nagyon úgy néz ki, hogy a monofunkcionális terek - ha egyébként rendben vannak - idővel magukkal rántják a szükséges egyebeket is: pl. Millenáris park, meg a szabadtéri sátrak ügye.

A terek brandteremtése, vagy identitásteremtése kicsit problémásabb. Ugyanis előbb-utóbb majd' mindegyik a fogyasztásra, gasztronómiára áll be.

Ez a pesterzsébeti szitu... ez nagyon nehéz. Épp amiatt, mert egy jellegzetes kisvárosi beépítésbe illesztettek egy jókora templomot, ami ebben a méretben meg architektúrában úgy az urbanizáció szimbóluma, hogy közben a környéken - ahogy emlékszem már épp megszűnik az urbs.

Üdv, ...A

bardóczi
2008.04.04.
08:15

@WérGidA: Azért a Millenáris Parkra nem teljesen jó kifejezés a 'monofunkcionális tér' - hogy szőrszálhasogassak kicsit, de lényegi mondandódat persze ez nem érinti. A millenáris szerintem éppen a multifunkcionalitással lépett ki az addigi közpark kínálatból, és így megfelel a grandiózus előképének (Parc de la Villette, Párizs) Hisz a 'térfalakban' azért van egy-két funció (lakás, iroda, parkolóház, büfé, kiállító terem, koncert terem, shopping mall, szabadtéri színpad, játszótér, miegymás. Hogy mégis "besátrasodot", az egyrészt a menedzsment sara, akik a legborzadályosabban tré bodegákra is rábólintanak, másrészt azé a kiülős kultuszé, ami a millenárissal egy időben kezte élni reneszánszát, harmadrészt meg annak köszönhető, hogy a környéken ilyen jellegű agórából igen nagy a hiány (és nem mindenki feltétlelnül a Mammuth-ba vágyik). De egyébként rendben van a vaskarikád, nagyon is...

WérGidA
2008.04.04.
08:20

@bardóczi: Félreértesz. Épp azt mondom, hogy a besátrasodás - vagyis a szabadtéri fogyasztás adta meg az igazi multifunkcionalitását. A G épület ugyanis sokáig átmeneti volt. Hogy is mondjam: a Millenáris sokáig inkább egy kultúrpark volt, semmint egy kulturált wurstli. De ugyan arról beszélünk:) (kivételesen :))))

bardóczi
2008.04.04.
09:13

@WérGidA: Meglehet hogy besátrasodás adott hozzá valamit (ez nézőpont kérdése, szerintem a Millenáris két éve meredeken zuhan a semmibe), de én a monofunkciózásodra haraptam oda, mert azt nem éreztem igaznak. Jó persze, lehet azt úgy nézni, hogy akkor (2000-2003 között) az ott egy kultúrpark volt, mint monofunkció, dehát a kultúrparkok már csak olyanok, hogy lehet bennük zenélni, filmet nézni, színházat nézni, kiállítást nézni, tácikálni, kerület napját játszani, egymást nézni, tengeni, lengeni, föccsözni (még sörözni is :))). Egy jó hely volt igen üdítő progrmakínálattal, amibe egy szabadtéri sátor még éppen belefért, pláne, hogy sör mellet még sakkot, tollast, ping-pon ütöt is lehetett bérelni, amellett hogy esténként falravatítős, füvön ülős mozi volt. Egyszóval ez a monofunkció még akkor se stimmelt, kicsit bántotta a fülem - főleg mert a Millenáris tervezési programja egy itthoni áttörésnek tekinthető a közterekről való gondolkodás terén. Emlészem a szakmán belüli iszonyatos ellenállásra is (Miért ezek a senkiházi, még nem is diplomázottak ötletelnek itt), emlékszem még a kiviteli terveket készítők megbotránkozására is (Hogyhogy tologatható fák?), és emlékszem még lakossági morgásokra is (parkot ide? Ahhelyett hogy munkahelyet...). Úgy emlékszem, hogy a G épület nyitott meg elsőként, és talán éppen az általad átmenetinek nevezett (szerintem inkább varábilis) tér adata meg az alaphangját. Éppen úgy volt ott Fanky Látó zenekarával "Dzsangology" folk-jazz koncert a lelátón (mondjuk 40 fok volt, de dugig voltunk), 56-os színházműsor, vagy éppen a saját egyetemi csoport találkozóm. Akkor arrafelé éltem. A "hely szellem" beköltözése előtt és a beköltözéskor. Aztán elköltöztem. Tavaly szomorúan láttam, hogy a hely szellem vagy kiköltözött, vagy csak elment kicsit szabadságra...

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

BAMBI ESZPRESSZÓ // Egy hely + Építészfórum

2021.06.08. 14:43
00:07:10

A most 60 éves Bambi Eszpresszó 1961 május 1-én, a munka ünnepén nyílt meg. A Frankel Leó utca sarkán álló, id. Janáky István által tervezett Lottóház aljában helyet kapó kávézó lényegében a megnyitása óta nem változott. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében az épület és az azt legendássá tevő eszpresszó történetét is megismerhetik a nézők.

A most 60 éves Bambi Eszpresszó 1961 május 1-én, a munka ünnepén nyílt meg. A Frankel Leó utca sarkán álló, id. Janáky István által tervezett Lottóház aljában helyet kapó kávézó lényegében a megnyitása óta nem változott. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében az épület és az azt legendássá tevő eszpresszó történetét is megismerhetik a nézők.

Helyek/Városépítészet

NAPRAFORGÓ UTCA // Egy hely + Építészfórum

2021.06.08. 14:40
00:07:42

Az 1931-ben épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep a magyar építészettörténet kiemelkedő állomása, mivel ennek a kezdeményezésnek köszönhető a Bauhaus szellemiségének meghonosodása hazánkban. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának mai részében a számos különböző hátterű építész által létrehozott, mégis egységes hangulatot árasztó mintateleppel ismerkedhetünk meg.

Az 1931-ben épült Napraforgó utcai kísérleti lakótelep a magyar építészettörténet kiemelkedő állomása, mivel ennek a kezdeményezésnek köszönhető a Bauhaus szellemiségének meghonosodása hazánkban. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának mai részében a számos különböző hátterű építész által létrehozott, mégis egységes hangulatot árasztó mintateleppel ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk