Aba Novák Kulturális Központ, Szolnok - épületrekonstrukció

"Az épület elrendezése a Népművelési Intézet által szorgalmazott „nyitott ház" koncepciót követi, az egyes funkcionális elemeket egy üvegkubussal kiszabott térben, kristálytiszta kapcsolati, formai és szerkezeti rendbe sorolva." A szolnoki Aba Novák Kulturális Központ építész tervezője Zoltai István, a rekonstrukció építész tervezői Deák László és Füzes Antal voltak.

Szolnokon, a ´70-es években – mint akkoriban több megyeszékhelyen is – nagyszabású városközpont rekonstrukció kezdődött. A város legközepén, mintegy egy hektárnyi területen lebontottak minden régi épületet, és helyükön középületek építését kezdték meg. A létesítményeket nagyvonalú, európai viszonylatban is úttörőnek számító megoldásban, két szintre osztott gyalogos és járműforgalommal szervezett rendszerbe foglalta az együttes két építész tervezője, Koltai József és Zoltai István. A rendszert alkotó épületeket is modern, abban az időben sokak által követett karakterben, a szerkezeteket és az installációt tömeg és téralkotó elemként megjelenítve tervezték és kezdték megépíteni.

A városközpontot átformáló nagyvonalú koncepció azonban (mint akkoriban több megye-székhelyen is), csak részben valósult meg. Befejezetlensége, a terület felhasználásában, forgalmában és építészeti-formai megjelenésében a mai napig feloldatlan ellentmondásokkal terheli azokat a törekvéseket, melyek a központ konszolidált állapotának kialakítását célozzák. Talán az együttes torzó mivolta az oka annak is, hogy a megvalósult épületek, kétségtelen építészeti kvalitásuk ellenére, nem illeszkednek a város képébe, és nem voltak képesek elnyerni a városlakók szimpátiáját. Itt szeretném sajnálattal megjegyezni, hogy a központban az azóta megépült épületek egyikén sem érzékelhető az együtteshez illeszkedő befejezésnek, a szerkezeti, formai hiátusok harmonikus pótlásának szándéka.

A városközponti intézmények megépült elemeinek egyike, az akkor megyei feladatot ellátó – az eltelt évek alatt több nevet is viselő – művelődési ház, melyet Zoltai István és a LAKÓTERV szaktervező kollektívája tervezett. Az épület elrendezése a Népművelési Intézet által szorgalmazott „nyitott ház" koncepciót követi, az egyes funkcionális elemeket egy üvegkubussal kiszabott térben, kristálytiszta kapcsolati, formai és szerkezeti rendbe sorolva. A házat a kor világviszonylatban is legkorszerűbb eszközeivel szerelték fel, az építésmód és az épületszerkezetek az akkor élenjáró építéstechnikát követik.

Nem a tervezők hibája, hogy az épület magán viseli a hetvenes évek építőipari teljesítőképességének korlátoltságából eredő jegyeket, bár a kivitelező Szolnok Megyei ÁÉV minden igyekezetet elkövetett, hogy a tervet részleteiben is kövesse.

Az sem a tervezők hibája – bár gyakran szemükre vetették – hogy a ház eddigi fennállása során szinte soha nem kaphatott lehetőséget arra, hogy adottságait maximálisan kihasználva, képességeinek megfelelő szolgáltatást nyújtson, a működés, vagy működtetés funkcionális és technikai tekintetében egyaránt. Ennek oka számtalan, eredménye ugyanakkor egyértelmű, és érzékelhető volt: az átadása óta eltelt idő alatt az épület a fenntartásra fordított kiadások szűkössége miatt fizikailag leromlott, a társadalmi változások következtében átformálódott igények miatt erkölcsileg megkopott.

Személyes kapcsolataink, érdeklődésünk oda vezetett, hogy felkérést kaptunk az épület műszaki állapota és az aktuális használat közötti összhang fenntartásához kellő folyamatos tanácsadásra, és kisebb-nagyobb beavatkozások megtervezésére. Hosszú időn át – Zoltai István hozzájárulásával – láttuk el ezt a szolgálatot, melyért a honorárium többnyire csak annyi lehetett, hogy az elkerülhetetlen beavatkozások eredményeként nem esett jóvátehetetlen csorba a ház struktúráján.

Az ezredfordulóra az épület állaga, fizikai értelemben, gyakorlatilag összeomlott. Látható volt, hogy a fenntartásra fordítható költségek kereteibe férő lokális beavatkozások már nem képesek kellő állapotban tartani az épületet a rendeltetés ellátásához, ezért a hosszabb távú üzemeltetés egy mindenre kiterjedő rekonstrukció nélkül nem képzelhető el. Egyértelmű volt, hogy a szerkezeti rekonstrukcióval egy időben az intézmény rendeltetésében is megújulásra szorul. Érzékelhető volt továbbá, hogy a teljes rekonstrukció helyi forrásokból nem finanszírozható.

A megújulás elérhető anyagi lehetőségének, központi költségvetési támogatás elnyerése látszott. E forrás elérésének reményében fogalmaztuk meg a ház akkori vezetőjével, Vass Lajossal, a rekonstrukció programját, ami a támogatás elnyeréséhez benyújtandó pályázat fejlesztési koncepciója lett. A koncepció lényege – a műszaki megújuláson túl – az volt, hogy az eddig általános közművelődési célt szolgáló létesítmény, a város és vonzáskörzetének kulturális struktúrájába illeszkedő módon, a helyi adottságokhoz és igényekhez igazodva specializálódjon.

Helyi adottságként vettük figyelembe, hogy a vidéki városok közül Szolnok zenei élete az élvonalba tartozott, valamint azt is, hogy az egyéb kulturális ágazatokkal ellentétben éppen e terület színvonalas megjelenéséhez nem állt rendelkezésre megfelelő helyszín. Az intézmény gazdaságos működtetéséhez ugyanakkor saját és környezete adottságaiból kínálkozott az a lehetőség, amely a városi konferencia központ kiépítését alapozta meg, számításba véve a szomszédos közintézmények rendeltetését is. A koncepció része volt annak rögzítése, hogy az épület elsősorban kiemelt színvonalú zenei események lebonyolítására szolgál, egyéb célú használata e rendeltetést nem korlátozhatja.

Több évi eredménytelen kísérlet után, a 2003-ban benyújtott pályázat kedvező fogadtatása eredményeként elegendő költségvetési támogatás állt rendelkezésre a rekonstrukció megvalósításához. A kivitelezési terveket a keszthelyi FORMA Rt. szakembereivel és külső szaktervezők bevonásával 2004-ben készítettük el. A tervekben, a fejlesztési koncepcióban rögzítetteknek megfelelően, a létesítmény alapvető funkcionális elrendezésén, helyiségcsoportjai és kapcsolatain nem változtattunk. A beavatkozások nem tették szükségessé az épületszerkezetek érdemi megváltoztatását. A tervezés során szándékaink megegyeztek a korábbiakkal, melyek szerint az épület eredeti, értékes építészeti karakterét a lehető legteljesebb mértékben meg kell őrizni a rekonstrukció során.

Az épületben, a legnagyobb mértékű beavatkozásként, a többcélú nagyterem átrendezését, és kellő akusztikai kialakítását terveztük. Ehhez, az eredeti elrendezést 90 fokkal elfordítva, az egykor szélességében nagyobb, mélységében kisebb teret nagyobb mélységűvé és kisebb szélességűvé rendeztük át. Az így formálódó koncertteremben a falburkolatok és a látszó acélrács fedélszerkezet egyes szerelvényei segítik a kellő hangzást az igényes zenei események élvezetéhez. Egyéb rendezvények esetére is gondolva a lejtős padlózatú koncerttermet átalakíthatóra, padozatát síkba rendezhetőre terveztük. A fő funkció szolgálatára – a teljes terjedelmű épületgépészeti és elektromos rekonstrukció részeként – a zenei előadótermet teljes körű klímatizálással szereltük fel.

A koncertterem létrehozása mellett az egész épületet kívül-belül felújították. Megújultak a vizesblokkok, a nyílászárók, a burkolatok, és helyenként – az újjáépített gépészeti rendszerek elemeinek takarására – új álmennyezetek készültek. Egy második felvonó beépítésével és egyéb beavatkozásokkal megteremtettük az akadálymentes használat lehetőségét. Teljesen kicserélődött az épület berendezése, az intézmény új nevéhez igazodva megújult a külső és belső információs rendszer.

Az épület eddigi működtetésének legkényesebb pontja a függönyfal hőtechnikai viselkedése volt. Az eredeti megoldás nagy teljesítményű léghűtő berendezés működtetése volt a nagyméretű üvegfelület nyári hőnyereségének kiváltására. Irracionális energiaigénye miatt azonban ezt gyakorlatilag nem használták, így nyáron az elviselhetetlen hőség következtében az épület használata is korlátozottá vált. A rekonstrukció során a hűtés energiafogyasztásának mérséklésére az üvegfelület belső oldalán elhelyezett, érzékelőkkel vezérelt, elektromos motorokkal mozgatott napfény-visszaverő függönyöket építettek be.

Ahogy meglévő épületek átalakításakor gyakran előfordul, a meglepetések itt sem maradtak el. A kivitelezési tervek készítése közben elvégzett vizsgálatok során derült ki, hogy a meglévő függönyfal az évek során tönkrement, teljes cserére szorul, s további különleges felfedezés volt, hogy a földszinti nagyfesztávú vasbeton gerendák, mivel alátámasztásuknál a húzott vasbetétek keresztmetszete nem éri el a szabványos mértéket, megerősítésre szorulnak. Ez a két, nem prognosztizált beavatkozás az amúgy is szűk költségkerettel nehezen volt összeegyeztethető, és bár tartalmilag a rekonstrukciót nem csorbította, a főfunkciót nem érintő egyes területeken kompromisszumokra kényszerített bennünket.

A megvalósítás, a közbeszerzési eljárás lefolytatása után, 2005 őszén kezdődött el a Békés Megyei Általános Építőipari és Vállalkozási Rt. generál-kivitelezésében. A megvalósult rekonstrukció általánosságban megfelel a tervezettnek, ami az építőipari munkák többségének tekintetében a szakértő munkavezetésnek és szakmunkának köszönhető. Meg kell azonban jegyezni, hogy a beépített szerkezetek, anyagok és a kivitelezés minősége több részletben elmarad attól, amit tervezőként elvártunk volna, aminek az a magyarázata, hogy a közbeszerzési eljárás szabályai esetenként lehetőséget adnak szakmai szempontból nem szerencsés megoldások érvényesítésére.

Ez alkalommal mindenképpen szükségesnek tartom, hogy megemlékezzem a szakhatóságok – különösen az építés és a tűzoltó hatóság – szigorú, de a jogszabályokat konstruktívan kezelő közreműködéséről, mellyel a rekonstrukció megvalósulását nagyban elősegítették.

Az újjávarázsolt épület ünnepélyes átadására 2006. szeptember 1-én, a „Szolnok Napja" ünnepségsorozat keretében került sor. Munkánk elismerését semmi sem szolgálhatta volna jobban, mint az a köszönet, amellyel az avatókoncert szünetében, a koncertező Szolnoki Filharmonikus zenekar karnagya és zenészei részesítették magam és munkatársaim fáradozásait.

Deák László