Állásfoglalás az '56-os emlékmű helyéről a Múzeumi Negyed ötletpályázat kapcsán

@lecsó: Szerintem pedig ez az emlékmű nagyon is helyén van, egészen pontosan ott, ahol Sztálin állt, és ahol lekapták a csizmájáról. Bárhol máshol nem szólna ekkorát, mert nem szólna erről is ez a sok kis rozsdás emberkéből az aszfaltot is felszántó ékké tömörülő acélpenge. Ami itt nincs a helyén az Múzeumi negyed.

@bardóczi: Pont fordítva gondolom. Ha nem olvasom, eszembe sem jut a Sztálin-szobor. Pedig gyerekkoromban naponta mászkáltam a szomszédos Rohanó Elvtárs talapzatán (miután kihoztak az óvodából, és mentünk sétálni, meg a játszótérre). A következő generációk közül ki fogja tudni, nem azt, miért állt ott egy szobor, hanem egyáltalán, hogy ki volt Sztálin? Már ma sem nagyon tudják. Ami talán nem is baj. Egy időre elfelejteni legalábbis biztosan nem. Aztán majd felbukkanhat a történelemkönyvekben (a végleges helyén), hasonlóan Ferenc Józsefhez, Horthyhoz, Hitlerhez vagy Napóleonhoz.Ami az adott szobrot illeti, az ilyen dolgoknak a mulandóság a legfontosabb jellemzője: Lett, volt, nincs. A különböző korok, de inkább politikai viszonyok az efféle átmenetiséget kétféleképpen szokták kezelni, ugyebár: Vagy egy másik művet állítanak a helyére, vagy hagyják, hogy a természetes folyamatok tegyék a dolgukat. Én általában is utóbbit pártolom, de ebben az esetben különösen, hiszen az új emlékmű kiváltó oka az előző lerombolásának a gesztusa volt. És ha a ledöntésről egy másik emelésével emlékezel meg, akkor valójában csak átfestetted a zászlót, átírtad a történelemkönyvet, a mecsetet átépítetted templommá vagy fordítva.Szerintem a valódi ledöntés akkor történik meg, ha már csak egy eldugott tábla marad az egészből, amelyről a célirányos érdeklődő megtudja, hogy ott volt valamikor az, amit keres, és ami mindenki más számára már nem is létezik.Ehhez tartozik, hogy bármennyire is szükségesnek látták eltörölni, a szökőkút nyoma még ma is megvan. Amiben valószínűleg az is közrejátszhat, hogy tudatosan vagy tudattalanul, de mindenki tisztában vele, hogy egy parkba szökőkút való, nem hülye szobrok (ez általános jelző, mert a konkrét emlékművet jónak tartom).Egyébként szerintem elég rossz helyen van az egész, mert a forgalom messze zajlik tőle, részben ki is van takarva, a Hősök tere viszont túl közeli, ráadásul a Fasor közlekedési szerepe is megváltozott mára. Azaz sem a mindennapoknak nem része hangsúlyosan, sem önálló programpontot nem tud képezni, és még építészeti jelként sem tud funkcionálni.Abban egyetértünk, hogy egy múzeumi negyednek semmi keresnivalója ott.

@lecsó: Kicsit megdöbbentem most. És eszembe jut a mondás, miszerint a történelmi feledékenység arra ítéli az utókort, hogy az megismételje az előző generációk baklövéseit. Én úgy gondolom, hogy óriásit hibázunk, ha a következő generációknak fogalma sem lesz róla, ki volt Sztálin, ha nem ismerik meg annak a történetét, hogy valahol állt itt egy Sztálin szobor, amit 56-ban ledöntöttek, stb, stb. Ez az emlékmű ezt a helyet jelöli ki, nélküle, a hely nélkül, egy réteget leveszünk az emlékmű jelentéstartalmából.

Ami a Rondót és a szökőkutat illeti: amikor még nem volt Sugárút és Hősök tere, akkor a Rondó volt a Városliget főbejárata, a Városligeti fasor meg a rá vezető allé. Ma ugyanezt a helyzetet visszaállítani akkor van értelme, ha egyébként a Városligeti fasorral is kezdünk valamit: nevezetesen egy Városligeti fasor - Király utca - Deák Ferenc utca - Gyaloghíd - Várbazár tengelyre gondolok. Egyébként gyakorlatilag semmi értelme nincs.

@bardóczi: Szó sincs történelmi feledékenységről: a Városligetről van szó. Mélyen egyetértek lecsóval, hogy a Ligetben kerüljük a történelminek maszkírozott politikai jelképeket és azok újjáépítését, beleértve a lerombolásukra emlékeztető újabb emlékműveket is. Nem érzem odavalónak a jelenlegi 56-os szobrot, nem emlékeznék meg (ott) Sztálinról és nem építeném újjá (ott) a Regnum Marianum templomot. A szökőkút viszont szerintem jól mutatna a Városligeti fasor rekonstrukciója és a Rondó rehabilitálása nélkül is. 

Ligetként lombos, füves, tisztásos, ápolt parkot képzelek. Benne gyalogutak, kispályás fociterek, szigorúan kitiltott forgalom. A csudába a Pecsával, a BNV itt felejtett romjaival, a Felvonulási tér betonjával. Miért nem lehet tiszta műfajú, margitszigeti jellegű zöld park a város közepén? Legalább a Liget és az Orczy-kert...

@bardóczi: "a Városligetről van szó."Ezt tartom a kulcsgondolatnak én is. A Városligetben a Városligetről legyen szó! És ne politikai manifesztumokról illetve beépítési bizniszekről. Mert egy ideje már csak ilyesmikről szól a történet. Én parkot szeretnék ott látni, ami összesen annyit tud, hogy "parkol". Minden megvan benne, ami ehhez kell (pl. a szökőkút), de semmi, ami nem tartozik oda (beépítések, "gasztrofalu" stb).A szökőkút eredeti jelentésének visszaállítása (a közlekedési tengely) nyilván értelmetlen, pláne kivitelezhetetlen lenne. De nem ezért nem kell megépíteni, hanem azért, mert senkinek nem hiányzik. Leszámítva mondjuk, az építészt, aki érti és esetleg hiányolja az eredeti szándékot. A (parkbeli) közönség viszont csak a szökőkutat látja - és azt viszont egész biztosan értékeli.Ami Sztálint illeti, már ma is vannak fiatalok, akik szerint a II. világháború a XIX. században volt. A Városliget és az említett Orczy kert két komoly lehetőség, hogy a jövőnek "építsünk" valamit. De ha a mába a tegnapot építjük be, akkor valójában a holnapot romboljuk, és csak reménykedhetünk, hogy a művünk ugyanolyan átmenetinek bizonyul majd, mint amilyennek az átlag politikai szobrok szoktak ezen a tájon.

@lecsó: Ugye mindenki tudja hogy a szélbe kiáltjuk szép gondolatainkat.

Pedig a döntnököknek jó volna tudni, hogy  a kertek, a parkok, a ligetek lassú képződmények a természetet marhára nem érdekli a regnáló vagy nem regnáló politikusok, székükbe kapaszkodó városatyák és pénzre éhes ingatlan maffiózók aktuális arroganciái.

Egy rendes parknak legalább annyi idő kell, hogy kibontsa teljes szépségét, mint annak a bizonyos angol gyepnek.

Jó volna már egy olyan szünetet megélni a politikusi ötletelésben, amikor egy kertről mondjuk egy kertész vagy tájépítész dönt.

És annak a döntésnek az érvényessége legyen legalább ötven év, de inkább több. Álmodjuk legalább magunknak, hogy lesz ilyen.

@FenyvesiHK: Az lenne a jó, ha nem csak a szélbe kiáltanának a mérnökök, hanem le is írnák véleményüket! Vállalva a vitát! Nem lehet mindig kiherélt, azaz PC szövegeket nyomatni, mert az ide vezet.

Persze egységes mérnöki vélemény nincs; még egy szűkebb mérnöki szervezetnek sem; elég megnézni a bukaresti üveghenger két hozzászólását. Két vélemény, egymással szöges ellentétben! Mindkettő mérnökinek nevezi a sajátját?

Itt és most még az alapelvekben sincs a mérnökök között egység.

Az ilyeneknek örül igazán a politika, hiszen ebben a káoszban, zavarosban melyet a mérnökök hoznak össze lényegében maguk ellen, a politikus bármit megtehet, mindig talál mérnököt, aki "mérnökileg" megindokolja a politikus döntését! Gyakorlatilag a politikum malmára hajtjuk a vizet, akik nagyon örülnek a szanaszét szóródó mérnöki véleményeknek.

Pontosan ugyanez történik most a ligettel kapcsolatban is! Mellette is, és ellene is van "mérnöki" vélemény!

Milyen is akkor ez a mérnökképzés? Ez az egyrészt és másrészt, a bármi lehet tipikus esete!

Erre még ráül a mérnök politikai "meggyőződése".

A következmény: a se vége, se hossza hozzászólások, megállapodás, kikristályosodás nélkül, egyszerűen csak abbahagyva, majd egy következő témán terméketlenül újrakezdve.

Nem magunknál kellene előbb valamilyen rendet tenni?

Egyébként ennek az "emlékműnek" semmi köze '56-hoz, annak eszmeiségéhez, annál inkább egy rozsdás keféhez, amennyiben egy kefe lehet rozsdás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

@Pákozdi Imre: Szökőkút? minek? A Városligetnek van történelme. Ehhez hozzátartozik az, hogy sokan és sokféleképpen akarták lerabolni és kisajátítani a saját ideológiájuk oltárán. De ahogyan nem építünk vissza Lipót-robbantotta várakat, vagy nem akarunk építeni ma klasszicistát épületben, úgy miért is akarnánk ilyet tenni egy szintén épített környezetben, egy városi közparkban? L'art pour l'art? Ez az 56-os emlékmű szerintem a legjobb dolog, ami ezen a helyen történhetett a parkban, sőt valójában úgy 60 éve az első olyan elem, ami ide való (nem véletlen, hogy Makovecz is megvédte nem csak a neomodernisták), attól az még park marad. Nem az hozza rá a vállalhatalanul nagy terhelést. Ha elveszik onnan, akkor ezt az emlékművet megfosztják az egyik legfőbb jelentéstartalmától! Még akkor is disztingváljunk egy picit, ha sokaknak ez a kifejezésmód idegen, nem szimpatikus, nem értik vagy nem akarják megérteni, hogy ez az alkotás miről szól. Ahogyan házat nem lehet a helyszín ismerete nélkül tervezi, máshova áttelepíteni, úgy ez a térplasztika is ide készült. Csak itt értelmezhető a teljes valójában, máshol értelmezhetetlen. Ettől még persze a csudába a Pecsával, a BNV romjaival és a Felvonulás tér betonjával, és szóljon legfőképpen a zöldfelületről a Városliget. Csak könyörgöm ne a 200 évvel ezelőttiről, hanem egy mairól.

@lecsó: Nekem ezek az érvek nincsenek a helyén, még ha az első bekezdéssel teljesen egyet is értek.

1. szökőkút azért, mert "senkinek nem hiányzik"? Eredeti szándék? A közönség csak a szökőkutat látja? 

2. A jövőnek építsünk valamit és ne a tegnapot? De a Rondó és a szökőkút meg az eredeti szándék nem éppen az a tegnap? (Miközben az emlékmű éppenhogy a mához és a holnaphoz szól. Mai kortárs nyelven, történelmi konceptualizmust használva.) Vissza a klasszicizmusba? Vagy még visszább? Legyen a parkban szökőkút és jónapot? Ennyi?

(csak zárójelben: sokat elárul a magyar oktatásról, ha tényleg vannak olyan fiatalok, akik a II. vh-t a XIX. századra datálják. Nehezen hiszem, hogy ők vannak többen, de ha igen, akkor az még egy érv az emlékmű, a hely és annak magyarázása mellett. Sztálinra vagy Hitlerre nem a "felejtsük inkább el" a helyes válasz, hanem hogy tartsuk őket mindig napirenden, ismerjük meg őket jól, hogy ne legyenek új Hitlerek és Sztálinok. Ennyivel tartozunk az eleinknek és az utódainknak is.)

@bardóczi: Én nem ragaszkodom a szökőkúthoz. Ugyanakkor nem csak azt tartom megvalósításra érdemesnek, aminek a mikro- és makroösszefügései a nanorétegektől a csillagos égig hibátlan szerkezetbe rendezhetők. Volt már egy ilyesfajta vitánk, amikor BS-sel ugyanazt akartuk (eredeti szépségében és teljességében helyreállítani az Orczy-kertet a Ludovikával). Én "csupán" emellett érveltem, míg BS eleve egy össz-pesti zöld folyosó kontextusába helyezte a dolgot és igazi liberálisként, nem is engedett a 48-ból :-).

@alfoldi2011: Ennek az emléműnek mérhetetelnül sok köze van 56-hoz, és bár egy ennyire kortárs alkotásban az a jó, ha mindenki maga alakít hozzá képzettársítást, a totális és elszomorítóan lehangoló félreértelmezést látva leírom, hogy szerintem miért ide való és miért szól tisztán, harsogóan, tökéletesen 56-ról. Nyílván ez az én narratívám. No nem az 56 fokos szög miatt tetszik, ez érzékelhetetlen és ez a legkevesebb. Ezek a "rozsdás kefék" kedves alfoldi2011 ugyanis önmagukban meghasonlott, megvert, megkínzott, elfásult, elhasználódott ember roncsok (túl a világháború borzalmain, a jóvátételen, a málenkij roboton, a csengőfrászon, a kuláklistákon, a padlásseprésen, a kolhozosításon, az ávós veréseken és Recsken). Ezek a berozsdált emberroncsok egy helyen egy időben egyszer csak egy kis szikra hatására gyűlni kezdtek, és ez a sok kis tehetetlen és önállóan változtatásra képtelen megnyomorított sors egy pontban összeállt, mint egy massza és felkeményedett. Immár nem indivídumok, hanem tömeg, ahol az erők összeadódnak és egy egyfelé ható eredő keményebb lesz mint az acél (Sztalin), élesebb mint a balta és magasabb mint az önkény emelte szobor. Ahol az alkotásba befurakodó érzi a tömeg szorítását, zabolázhatatlan erejét és sodrását. Rombol, felszántja az aszfaltot is, feltöri a kockaköveket és barrikádokat emel. Ledönti a talpáról a diktátor szobrát. Egy időben, egy pontban sűrűsödő akarat: forradalom. Ezért nem csak egy "rozsdás kefe" ez a térpasztika. Ezért mond el sokat és nagyon pontosan 56-ról az utókornak és ezért pont ott mondja el.

@bardóczi: Le a kalappal ez előtt a szoborértelmezés előtt.

@Pákozdi Imre: Tisztelt alföldi201, ha visszalapoz a korábbi, múzeumi negyeddel foglalkozó írásokhoz itt az ÉF-en, akkor teljesen világosan olvashatja sokak teljesen világos állásfoglalását.

Ez a hely nem a megoldások, hanem a vélemények fóruma.

Miután a korábbi kommentekből egyértelműen körvonalazódott, hogy:

1.Nem kell múzeumi negyed

2. Nem a Városliget megcsonkításán, hanem helyreállításán kellene munkálkodni

2.Ha mégis kellenek múzeumok, akkor a hozzászólók által javasolt helyszínekre

3.Továbbá számon kéretett, hogy a döntéshozók vajon mit terveznek a meglévő és pénz híján döglődő magyar múzeumokkal, miközben újakat óhajtanak építeni 

Ezek után mi történt?

Mi a folytatás?

Csakzértis lesz múzeumi Negyed

Csakazértis ott, ahol a kitalálói fel alkarják építeni

Lett ötletpályázat

Következik a nemzetközi pályázat kiírása

A múzeumi negyed ha akarjuk, ha nem, ha tetszik ha nem, meg fog épülni

Hol? A Városligetben

És pontosan ez a helyzet azzal is, hogy a Városligetben lesz-e szobor vagy sem,  épül-e historizáló Liget kapu, szökőkút, Regnum Marianum és még ki tudja mi minden.

Ön szerint ezekután mit jelent a mi véleményünk itt és most, ha nem szélbekiabálást?

És ez nem a „mérnökök” szerintem építészek, tájépítészek, urbanisták - ami nem ugyanaz - állhatatlan káoszképző hozzáállása, terméketlen PC handabandázása, hanem egy szakma, avagy szakmák semmibevevése leginkább.

Ha pedig egy fórumon mindenki ugyanazt mondaná ugyanarról, akkor pedig elmondhatnánk, hogy  itt a vég.

@FenyvesiHK: Kedves Uraim! Nagyon örülök, hogy Önök vitatkozva egyetértenek, hogy a Városliget maradjon Városliget! Még a vitájuknak is örülök, mert Önökön kívül senki nem vitatkozik ( szégyenszemre a környezetvédők sem), hanem belenyugvással megadja magát.  A vita jó, mert sokat lehet belőle tanulni és csak így ismerhetjük meg egymás véleményét. Persze még jobb lenne, ha valaki meghallaná az építész szakma véleményét is, meg a környezetvédőét is, de ezt nem teszik. Pedig ahogy van az egész eljárás alaptörvény ellenes. A lakosság és az érintett szakmák bevonása nélkül, a kiemelt beruházásokra vonatkozó környezetvédelmi és egyéb szakmai egyeztetések útjának lerövidítése és titkosítása...mind...mind alaptörvény ellenes, ahogyan azt már néhány hasonló esetben prof. Dr Szabó Máté ombudsman le is írta. Ennek a történetnek egy pici, de jelentős szelete az 56-os szobor elhelyezése. Jellemző, hogy a katolikus egyházzal megállapodás született, hogy nem épül újjá a Regnum Mariánum. Ez azt jelzi, hogy legalább egy érintettel egyeztettek. A többi néma csend.

@alfoldi2011: Ha megmaradunk a vaskefe - a szobrot elutasító, otrombán degradálónak szánt - hasonlatánál, akkor ám legyen, mindenki úgy értelmez egy alkotást, ahogy identitása, kultúráltsága engedi.

De akkor vegyük azt is figyelembe, hogy ez a vaskefe tisztította le azt a  történelmünkre rákövesedett szemetet, amit Rákosi és egyéb elvtársak voltak szívesek ráhordani. Sajnos még most is szükséges használnunk sokszor ezt a vaskefét, mert még mindig nem tűnt el minden kosz.

Így lehet vaskefét látni benne és álljon csak ott, ahol van és figyelmeztessen mindenkit, hogy létezik a történelemben vaskefe, sok ember eggyé forott akaratából, ami mindig lesikálja a szennyet.

@FenyvesiHK: Albert Camus: A magyarok vére

"(Forrás: 1956 Gloria Victis, 1956-86, Nemzetőr kiadása, Bécs, 1986. )

 Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésre, a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házi papucsát, mint a futball szurkolók vasárnapi kupa mérkőzés után.

 Túl sok a halott már a stadionban, és az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét.

 Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogy az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták maguknak.

 A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön és a mindenünnen támadó kiáltásaink visszhangjával, elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az elnyomókkal szemben.

 És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívánom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazugságainak súlya alatt.

 A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.

 A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.

 Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, -- bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezzünk, és amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.

 A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk ma, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk a reményük is. Nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!

(1957)"

 

@bardóczi: 1. Te csak kontextusban tudod értelmezni, más meg esetleg csak azon kívül. Vagy ha úgy tetszik a "szép zöld gyep" kontextusában.2. Az alap, amin érvelek (park, benne szökőkút) időtlen.Sztálin kapcsán azt mondtam, nem baj, ha egy időre elfelejtik. Ez alatt az aktuálpolitika hétköznapi fordulataira gondoltam, amire ha ő nem is a legalkalmasabb példa a mai Magyarországon, de az elmúlt évszázad több magyar politikai vezetője már annál inkább. Ettől függetlenül, az egymás után következő generációk elé hiába állítasz szobrokat akár a legjobb szándékkal is, ha ők átlépnek rajta - vagy épp lerombolják. (Hogy aztán a maguk szobrait állítsák a helyükre esetleg.)FenyvesiHK, 2013.10.20 18:38 CEST:A l'art pour l'art természet láthatóan luxusnak számít a mai magyar politikai és gazdasági döntéshozók körében: olyasminek, amire nincs pénz és nem is nagyon akarjuk, hogy legyen. Jobbik esetben. Rosszabbikban a "fejlődést" visszafogó tényezőnek van elkönyvelve (pl. ha környezetvédelmi okokból nem valósulhat meg egy beépítés). Messze vagyunk a Nyugattól, nagyon messze.A múzeumi negyed dolgát én azért nem adnám fel. A Népstadionnál is kijelentették, hogy két stadion kell és kész, aztán most kérdés, lesz-e egy is. Nem szabad belenyugodni, hogy eldöntötték a fejünk felett.

@lecsó: Nem akarom azt hinni, hogy ezek a dölyfös semmibe vevések az aktuális politikai hatalom építészeti - közéleti kivetülései. Pedig az például, hogy hiába blogozunk a Bachman mit Bachman családon belüli különdíjazás gyanúja ügyében, hogy hiába szólamlunk fel az Orczy kert, a Budai Vár vagy a Múzeumnegyed tárgyában, ráadásul csupa ész-érvvel... mindez közös nevezőt sejtet. A közös nevező egy gőzhenger, amelynek legénysége letojja a köz akaratát, ha az nem jelent egymillió szavazót és nem a választás évében manifesztálódik. Namost, én nem ilyen demokráciát akarok, hanem olyat, amelyben minél több hatalom minél több ember kezében oszlik meg. Azaz, svájci típusút. Mert már nehogy a négy évvel ezelőtt - akár általam is - megválasztott párt vagy annak vezetője döntse el, hogy lesz-e Múzeumnegyed, teljesen értelmetlenül, de legalábbis kitárgyalatlan kifogások figyelmen kívül hagyása árán, hanem ha ennyire kérdéses a dolog, legyen róla nyilvános vita, majd népszavazás. 

@Pákozdi Imre: A fene vigye el, hogy nincs a kommenteknél "like" gomb! :-)

@bardóczi: NINCS lájk gomb! A fene vigye el ezt a szörnyű elfészbukolódást! :-)

@Pákozdi Imre: Egy gőzhengerrel tényleg nehéz mit kezdeni, de azért nem lehetetlen. A Népstadionnál is láttuk, hogy szinte mindenki beállt a sorba (bégetni), de aztán kiderült, hogy a különutasság is lehet nyerő. De ha a végén mégsem nyerne, akkor is elmondhatja magáról, hogy megtette, amit lehetett. Miközben megtehette volna azt is, hogy a nonszensz kiírásra beadja a nonszensz megoldást, utána meg nyavalyog, hogy jaj, de rossz is ez így.Nyilván mindenkinek mások a lehetőségei. Van, aki egy fórumon tud hozzászólni, más meg - pl. a Kamara testületként - meg magasabb fórumokon nyomatékosíthatja az álláspontját. Ennél a múzeumi negyedes pályázatnál mondjuk az is elég nagyot szólna, ha az összes díjazott visszavonná a munkáját, mondván, nem ért egyet a kiírással. A Kamara meg a tagdíjakból és civil támogatásból (biztos vagyok benne, hogy lenne ilyen) összedobná a tervezési díjakat. Utána pedig saját hatáskörben kiírna egy új pályázatot a valós problémára (kellene(?) Pesten pár múzeum, hol legyenek és milyenek?). Ez persze csak egy válasz a lehetségesek közül, de ugyanazon alapul, mint bármelyik másik: Mindenki eldöntheti és kénytelen is eldönteni, hogy csendben lehajtja a fejét vagy pedig kiáll azért, amiben hisz. És ha utóbbiak elég sokan lesznek, akkor talán ők is felszánthatják majd az aszfaltot (hogy utána befüvesítsék).