Andor Anikó, az egyik utolsó „manufaktőr”

2019-ben az Év Tájépítésze Andor Anikó. Munkái közül a Gül Baba Türbéről, egy Hódmezővásárhely belvárosában létrejött városi kertről és a kőbányai Lechner-szobor környékéről is szól Kiss Bea méltatása, amelynek rövidített változata elhangzott a díjátadón. 

Andor Anikót gyakran nagyasszonyként emlegetik. Mindent tud, amit a táj-és kertépítészetről lehet, sőt annál jóval többet. Én, kívülálló nem szakemberként ebben a helyzetben a tökéletes ellentéte vagyok. Antagonisztikus ellentéteket harmóniába simító tehetsége nagyon remélem ebben a szituációban megsegít engem.

Ha nem lenne bántóan archaikus a kifejezés leginkább azt mondanám, hogy Andor Anikó alázatos. Erre a jelzőre amúgy manapság úgy látom kevesen apellálnak, nem trendi, így valóban egyeduralkodó lehet benne. Minden idegszálával, minden tettével és minden alkotásával ellenáll a szélsőségeknek. Persze mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne tudatában erényeinek, megalapozott tudásának és ne lenne büszke minderre. Óriási ellentmondás, hogy miközben egy látványra, méghozzá hatásos látványra építő műfajban dolgozik, az előkészületek folyamán munkájában mindent felhasznál, ami majd aztán a szemnek láthatatlan. Filozófiát, történelmet, művészettörténetet beépít az alkotásaiba, de semmit se hivalkodó, magamutogató módon. Állandóan a csapat, a közösség erejét hangsúlyozza, a közös gondolkozás, az „összedolgozás" jelentősége óriási számára. Az apró részletekben rejlik valódi ereje, a mögöttes gondolatokban, nem a monumentális struktúrák létrehozásában. Amikor kitalál valamit, a következő kérdés azonnal az, hogyan és mit tud ezzel tanítani, ez a fajta didaxis szintén nem divat, csodálkozom is, hogy nyíltan vállalja. Antagonisztikus ellentét feszül nagyasszonysága és „közkatonasága"között. Egyetemi katedrán áll 30 éve, több generációt nevelt fel, de találkozásunk előtti nap reggel 5-kor ment haza, mert kamaszos izgalomban tartotta egy feladat. Ablaktalan kis helyiségben húzza a vonalakat az irodában, melynek amúgy tulajdonosa.

Állítja, hogy a tájépítésznek többet kell tudnia az épületről, mint annak, aki az elektromos hálózatot tervezi, mert utóbbinak csak az a dolga, h pontosan átlássa honnan hová jut el, a tájépítésznek viszont a kint és bent, az enteriör és exteriör viszonyára kell folyvást tekintettel lennie. Az építész élettelen anyaggal dolgozik, statikusan, a táj és kertépítész azonban térben, időben folyamatosan változót hoz létre, tudni kell, hogyan fog az egész kinézni 20,30 vagy akár 100 év múlva. Merő absztrakció. De nemcsak térben és időben, de még a klíma, az évszakok váltakozása is belejátszik az alkotásba. Jó példa erre a Gül baba türbe, ahol gondot okoznak a citrusok, melyek egy mediterrán kertben elengedhetetlenek, de a tűlevelek savasítják maguk alatt a talajt, így kipusztul alattuk a gyep. De az anyagok tulajdonságait is ismernie kell. Példáula a török partnerek által hozott gyönyörű mészkövek használhatatlanok a fagyok miatt a Rózsadomb oldalában. Ez a bonyolultság Andor Anikó számára nem probléma, hanem nagyszerű feladat. Számára az eltérő szempontok összehangolása okoz élvezetet. Így a türbe esetében a támfalak, a lépcsők, az alapozások, a vízelvezetők, a medence.

Anikó meg nem valósuló terveiből tananyag lesz Debrecenben, az egyetemen. De utazásai közben készült fotói ugyanúgy a tanítványok érdekeit szolgálják. Ez a gondolkodásmód valóban kiveszőben van, hisz a „kirakatszakmákban" mindenki féltékenyen őrzi a terveit, módszereit, újításait. Az alázat, a rugalmas alkalmazkodás képessége azonban az ő esetében nem jelenti azt, hogy pasztell árnyalatú, felismerhetetlen tervező lenne. Épp ellenkezőleg. A szemkápráztató kékek, zöldek, fehérek alkalmazása vagy a dombocskák –azaz geoplasztikai térelemek-, a mozaik, a savmart üveg, a kő, az oktató cél látvánnyá transzponálása felismerhetővé teszi műveit. Erőssége a műszaki tudás, az építészettörténeti, térépítészeti, biológiai tudás. De fontos eleme a hely funkcionális és esztétikai körülményeinek mély ismerete.

És ezzel el is jutottam a Gül Baba Türbe pályázathoz, mely kétségtelenül szokatlanul nagy visszhangot váltott ki a közvéleményben is. Nem tájépítészeti, inkább a beruházás politikai, kultúrpolitikai vonatkozásait tekintve esett róla sok szó. Meg persze a megnyitó napján a dugó miatt. Épp ezért üdítő, hogy most foglalkozhatom csak a tervekkel. Ezen a ponton hiányzik leginkább, hogy nem vagyok szakember, csak érdeklődő outsider. Csak a megérzéseimre hagyatkozhatok. Itt minden együtt áll, ami Andor Anikó számára a lubickolás, tobzódás terepe. Az építészettörténeti hagyomány a Wagner Villa és Wagner János személye miatt, a műemlékvédelem, a kulturális egymásra hatás, az elmélyült filozófiai gondolkodás és a legmodernebb technikai ismereteket igénylő nehéz terep. Napközben a pihenés, kirándulás a reggeli órákban a dugót kikerülő, gyors gyalogos közlekedés lehetőségét nyújtja. Az „Összhang és egymásra hatás - építészet és térépítészet" jegyében született a pályázat. Egy iszlám kertet kellett varázsolnia a város közepén, lakóházak gyűrűjében, a gyönyörű panorámával rendelkező Rózsadomb oldalában.

Ha a Bolyai utca felől érkezünk, szembetűnő, hogy kevesebbet lehet látni a türbe érdekes alakú kupolájából. A Gül baba-szobor kapott egy imponáló kőfal-hátteret, melyen története olvasható. Mellette a kilátó-teraszhoz építettek egy vadonatúj lépcsősort, nagyon praktikus, hogy nem muszáj a Gül baba utcán le-fel botorkálni. Ha a város, a Margit utca felől közelítünk, akkor az egyik leghangsúlyosabban megőrzendő érték a hatalmas gesztenyefa volt. Anikó nagy találmánya az oktatás, az ismeretterjesztés jegyében, hogy a fa tövében egy padlóreliefre kerüljön a történet, mely szerint a fát a Wagner család ültette. Ezen a ponton talált Anikó lehetőséget az építész szerepéről és a rózsadombi villa-építészetről ismereteket közölni. A város felé néző fronton a legfeltűnőbb változás a fenti árkádsor lebontása volt. Így létrejött egy kis sétány a megemelt támfal oldalában, a kutyasétáltatók és a bujkálni vágyók nagy örömére és megnyílt a panoráma a türbe belsejéből.

A függőkert Anikó egyik kedvenc műfaja, a lépcsőzetes elrendezés adott volt, azon csak keveset változtatott. A meghatározó növény zsálya, levendula, rózsa lett. Azt hiszem ritka lehetőség ekkora, ilyen minőségű kert létrehozása napjainkban, az országban. Szemkápráztató. Különösen most, tavasszal, nyár elején. Kicsattanóan friss és egzotikus, de nem hivalkodó. Lenyűgöző. Csak remélni tudom, hogy valóban megfelelően gondozzák majd, de ez már nem a tervező feladata. Automata öntözőrendszer segíti a működtetést, A függőkert erősen napnak kitett, ezért került ide a páratér, ahol kis fúvókák porlasztják a vizet. Lámpaoszlop nem zavarhatja a türbe látványát kívülről, ezért speciális megoldásokat kellett keresni, mindenütt. Gül baba szobrát is pontfények világítják meg alulról és a belső, félköríves teret is a burkolatba süllyesztett lámpák teszik különlegessé. Amikor belépünk, a burkolat, a csudás labirint padlócsatorna és a hihetetlen panoráma ragad meg. Az árkádsor elbontása innen nézve igazán praktikus megoldás. Az oldalsó oszlopsor zöldeskék Zsolnay-oszlopfői odavonzzák a tekintetet. A kék-zöld árnyalatai és a fehér kő, a víz jellegzetesen Andor Anikó-s elemei itt sem maradnak el. A burkolatok szigorú kotta szerint sorakoznak, minden térben kicsit más ritmusban. A süttői tömbkő fehérségét, a mozaikok lenyűgöző kéksége emeli ki. Érdemes megfigyelni a borítástól „elemelkedő" padokat, melyek este, alulról megvilágítva is gyönyörűek, de napközben is különleges látványt nyújtanak. A türbe nyers téglafalai elé viszont színben és anyagban vele harmonizáló, lócaszerű pihenőpadokat tervezett Anikó. A falakon kívül feltűnő, hogy ugyan sok pihenőhelyet alakítottak ki, de sehol nincs támlás pad, hogy a háttér kőarchitektúrája érvényesüljön. 

A Hódmezővásárhely belvárosában tervezett „Függőkert a tűzfalak között" alcímet viselő pályázat érdekes módon nagyon sok szállal köthető a türbéhez is. A feladat egy mélygarázs fölötti függőkert megalkotása volt, Hódmezővásárhely belvárosában, bevásárló központ, a művelődési ház, a Tornyai-múzeum, műemlékházak és a sétálóutca szomszédságában. A városi kert ugyanakkor alkalmas kell hogy legyen a jelentős gyalogosforgalom elvezetésére is. Pihenő-olvasó rész, a játszótér, is az igények között szerepelt, de az is, hogy ne legyen túl hangos, mert közel az ügyészség épülete, itt levegőznek a színészek, de ha az időjárás engedi itt próbál a gyerekkórus. Még egy mosdó kis épülete is helyet kellett kapjon, mert közel-távol nincs nyilvános WC.

Andor Anikó számára nem idegen műfaj a gúzsba kötve táncolás. Az elviselhetetlenül csúf, ámde műemlék lakóházi tűzfalra molinókat tervezett, melyeken a kulturális programokat hirdetik, az olvasókert árnyas, pergolával fedett, üvegfal háttér előtt csobog a víz. A gyönyörű magnóliák kazettákba kerültek, hogy megfelelő legyen a földvastagság. A tűzfalak takarására szolgáló nagy ötlet a játszótér mászófala. A burkolatba csillagképeket formáló pontfény lámpasor került, melyet ugróiskolának és a csillagképekről ismeretszerzésként is lehet használni. A Tejútnak nevezett gránitkő- csillámos út vezet a Galaxy játszótérre. Az épített környezethez való intim viszonyt jól példáz, hogy Anikónak mesélte a fotós, aki minden nap ezen a téren át ment iskolába, hogy van egy gyönyörű kapu, melyet eddig még életében nem látott. A függőkert gyeplépcsője viszont szabályosan rávezette szemét a kapura. Így alakulhat ki élő kapcsolat a kertet körülvevő műemlékekkel. 

Az alázattal kezdtem, az utolsó alkotás, éppen ehhez kötődik, a Lechner-szobor. A kívülálló, nem szakmabeli, tehát az én nézőpontomból teljesen lehetetlen hely és helyzet az, ami nem elriasztotta, hanem inspirálta Anikót. Kőbányán a Szent László tér azért tűnik megfelelő helyszínnek, mert maga Lechner nevezte legjobb, legfontosabb építészeti alkotásának a téren álló plébánia templomot. Rettenetesen forgalmas a tér, amelynek a közepére tervezték a máshonnan áthelyezett, kicsit átalakított alkotást. De hogyan lehet a pici szobrot helyzetbe hozni, a hatalmas forgalmú tér közepén? Ez Anikónak való feladvány! Egy kis dombbal (azaz geoplasztikai térelemmel) egy méterrel megemelte. Szimbolikus, szecesszió ihlette indázó vonalvezetésű lépcsősor közelít Lechner alakjához. Az elmaradhatatlan ismeretterjesztő információkat Anikó nem a szobor talapzatán helyezte el, hiszen a reggeli, délutáni rohanásban kevesen mennek el odáig. Az öt leforduló lépcső egy emelt falrészben fut össze. Nagyszerű találmány, hogy erre vésette rá az „olvasnivalót" a tervező. A zöld gyepdombon kígyózó fehér sávokra pedig a Lechner Ödön tervezte legjelentősebb épületek nevei kerültek. Bónusz- finomság az igazán figyelmesek számára, hogy a szobor lábazatára a nevezetes művek jellemző motívumait helyezte el Anikó. A térbe pedig még egy ginko-biloba fa került, amely köztudottan az örökkévalóság szimbóluma, hiszen a legrégebbi ősfa fajta, amely túlélt minden természeti, környezeti csapást és ellenáll a kártevőknek is. Nyilván a fejszét és a láncfűrészt nem tolerálja jól még ő sem, de reménykedem benne, erre nem is lesz szüksége…

És hogy Anikó mívessége, alapossága mennyire nem érzelemmentességet jelent, ahogyan beszélgettünk, kiderült, hogy rajongó figyelemmel nézte végig a vésnök fiatalember munkáját, majd addig álldogált a téren, míg a most is felidézhető beszédfoszlányok sokaságából megbizonyosodott róla, hogy a járókelők jól értik és használják az általa alkotott teret.

Andor Anikó, ha nem is azt utolsó jedi lovag, de minden bizonnyal az egyik utolsó „manufaktőr"- ha egyáltalán létezik ilyen szó. Ha nem, akkor ideiglenesen létezzen, mert annyira fedi a lényeget. Anikó a helyszínen szívja magába a hely szellemiségét, lelkületét, sajátos életét. Fotókat készít. Amikor alkot, valósággal beletemetkezik a munkába. Magára húzza az üres teret, a környezetet, benne él, majd lehúzza magáról és életre kelti. Érzékeny, kézzel húzott, határozott vonalai még a szkennelést is túlélik, sőt „életben" maradnak a számítógép hibátlan átiratában is. Szerintem rajzainak egyszerűen könnyebb megelevenedniük, valósággá válniuk. És megvalósult tereiben nekünk is harmónikusabb és ha nem is könnyebb, de biztosan szebb az élet.

Kiss Bea