Átadták a 2024. évi Csonka Pál emlékdíjat

Az antik filozófusoktól, Platontól kezdve egészen Hegelig, sokan tartják az építészetet minden művészetek közül az első művészetnek, ami életünket és egyetemes civilizációnkat leginkább meghatározza, és eredetét tekintve szorosan összefonódik minden minőség forrásával, az isteni abszolútummal. Éppen ezért az építészet fogalmának tisztázásakor leghelyesebb, ha a kifejezés eredetét próbáljuk először megfejteni, és abból kiindulva meghatározni a tevékenység fogalomkörét. Kissé leegyszerűsítő ugyanis az architektúra szónak az az általánosságban elterjedt levezetése, ami a görög "archi-tekton" kifejezést "vezető-mester" vagy "irányító-építő" szavakkal magyarázza, mert valójában az "architekton" jelentése több ennél, és magának az elv (arche) működésének a jelentéstartalmát hordozza magában. Az "arche" szó etimológiai magyarázata szerint ugyanis egyszerre jelenti az eredetet, mint kiindulópontot, és vezérlő irányelvet, ami minden további változás, beavatkozás, fejlődés meghatározója.[1] Ez persze nem jelent felsőbbrendű, mindenekfelett álló definíciót, de az ősi tartalma szerint az építészet mégis a teremtéshez (eredet) és a teremtő akarathoz (vezérlő irányelv) közel álló fogalom, ami valóságot, emberi dimenziókat és jelentést ad a körülöttünk lévő világnak.
Ez a teljességhez való viszony tükröződik az építészet gyakorlati tevékenységeiben is, függetlenül az építészet tárgyától. Ennek értelmében tekinthetjük egységes fogalomrendszernek az építészetet a településrendezéstől, környezet rendezéstől és tervezéstől az építészeti alkotásokon keresztül a legszemélyesebb enteriőr, és műtárgytervezésekig, beleértve a konstruktőri, szerkezettervezői feladatokat is Ha ezt nem így gondolnánk, – különösen mi építészek – akkor ellentmondásba kerülnénk az "érték" és "minőség" fogalmával és egészen egyszerűen hiteltelenné válna, mind az, amit tervezünk és építünk.
Kevés olyan építész - tartószerkezet tervező párost ismerek ma Magyarországon, akik már évek óta bizonyították ennek a tételnek a helyességét. Ferencz Marcel és Szántó László Gábor hosszú évek óta történő együttműködése ugyanis ilyen. Ahol az építészet és a tartószerkezet tervezés, egyenrangú, egymás értékeihez hozzáadni tudó kreatív munka. Ahol a tartószerkezet tervezés nem csupán (és ezt most nagy időző jelben mondom) kiegészítője, vagy urambocsá’ kiszolgálója az építészeknek, hanem maga is az "architecton" fogalomkörének teljes jogú részese. Mert az építészetnek az "arche" szerinti tartalma és jelentése, a "vezérlő irányelv" a konstruktőri, tartószerkezeti elemekben is jelenlévő, meghatározó elem, és kreatív, alkotó munka. Amikor az építész és a tartószerkezet tervező egymás munkáját nem csak kiegészíti, hanem túl is licitálja, és értékeit felülírja. Gondoljunk csak mindkettőjük korábbi közös munkáira, a Duna Aréna tiszta tömegképzésére, ahol a nyitott, túlnyomórészt burkolatlan szerkezetű hatalmas épületben a tartószerkezetek a maguk puszta valóságában jelennek meg. Ahol az acélszerkezetű tető, hatalmas méretével és tiszta, világos geometriájával önálló térformáló elemként feszül a medencék fölé. Vagy a Néprajzi Múzeum erőteljes szerkezetére, ami önmagában is egy látványos tartószerkezeti bravúr és olyan hozzáadott érték, ahol szinte a tartószerkezet maga az architektúra, vagy legalább is a látszó szerkezetek annak meghatározó elemei.
gazából már ennyi is elég lehetne egy Csonka Pál érem elnyeréséhez, ám az igazi apropót most mégis a Nemzeti Atlétikai Központ impozáns mérnöki konstrukciója adja. Mert ez az épület ennél sokkal több. Az igényesen megformált, nemesen egyszerű formájú stadion igazi mestermű. Joggal írták róla kritikusai, hogy: "úgy koronázza meg a Csepel sziget északi csücskét, ahogy az atlétika emelkedik kecsességével, légiességével és összetettségével a sportágak fölé."[2] Mind ez pedig nem csupán a vezető tervezők, Ferencz Marcel és munkatársai munkáját dicséri, hanem a mindvégig egyenrangú partnerként velük dolgozó Szántó László Gábor tartószerkezeti tervező érdeme is. A köralakú, kiemelt tér bonyolult épületszerkezeti kapcsolatai ellenére glóriaszerű körívként koronázza meg a Csepel sziget északi részét, amely a Duna felől érkezve valódi vizuális élményként jelenik meg a város sziluettjében. Az ég felé emelt, 119 darab pilléren nyugvó szerkezeti rendszer valódi tartószerkezeti attrakció. Kevés olyan építészeti alkotást – vagy még inkább mérnöki létesítményt – tudnék felsorolni a hazai építészettörténet ikonikus elemei közül, amelyik öszzetettségében, mérnöki átgondoltságában és szellemességében olyan erőteljes módon jelenik meg, és esztétikai hatást fejt ki, mint az Atlétikai Stadion. A szerkezetet merevítő háromszögek bonyolult húzó/feszítő rendszere a világ legbonyolultabb műszaki megoldásainak egyike. Az acélszerkezet és a súlyos feszítő erőket levezető monolit vasbeton fogadó szint mérnöki együtt dolgozása minden elismerést megérdemel. De sorolhatnám még tovább azokat a konstruktőri elemeket, szerkezeti részleteket, amiktől ez a sport központ méltán európai hírű. Igazolva ismét azt a tézist, hogy a kreatív gondolkodású szerkezet tervezőket joggal soroljuk az építészeti minőség meghatározó alkotóinak. Ezt kívánja a Magyar Építőművészek Szövetsége honorálni azzal, hogy Ferencz Marcel építészt és Szántó László Gábor statikust, tartószerkezet tervezőt a Nemzetközi Atlétikai Stadion megvalósításáért Csonka Pál éremben részesítik.

Javaslom Csonka Pál-érem adományozását Rabb Péternek életművéért, kitartó, magas színvonalú tervezői, szakértői, kutatói és tudásmegosztó munkájáért, melyben a múlt ismerete és tisztelete a jelen szakértelmével és kreativitásával találkozva értékmentő és értékteremtő beavatkozások sorozatával tekint a jövőbe.
Esetében nemcsak a történeti és a kortárs szerkezetek, építéstechnológiák, anyagok, erőtaniés épületfizikai folyamatok mélyreható ismeretéről, kisujjban tárolásáról, nemcsak a tartószerkezet és az épület egyéb részeinek egységben való látásáról és kezeléséről van szó, hanem példamutató és követendő életszemléletről.
Alkotói munkássága során hosszú évtizedek kitartó munkájával és fáradhatatlan őszinteséggel fordul az újabb és újabb kihívások felé legyen szó régi vagy új lakóépületről, templomról – sok-sok egyéb közt például Bátaszéken – vagy közösségi épületről – például a Magyar Állami Operaház tetőszerkezetéről. Őszitesége az anyagi és a szellemi valóság együtt látásából táplálkozva fejti ki hatását, melynek eredménye az igazság felmutatása.
A szerkezet, forma, funkció hármassága kezei közt egy negyedik dimenzióval egészül ki: az idő is felvételt nyer az építészet alapelemei közé. Az épületek élettartamának időskáláját mintha nem nézetben, egymásutániságukban látná, inkább az időtengellyel párhuzamosan, folyamatként kezelve és tudatosítva, hogy az anyagok és szerkezetek az életfolyamat részeként, lassú változásokon keresztül jutottak a jelenbe. Ennélfogva a kezelendő prblémákat, helyzeteket nem az adott pillanat kiemelésével, körülhatárolásával, hanem az éltefolyamba ágyazásával szemléli és a jövőbe kiterjesztett folyamat egészére adja megoldásait.
Világképében a tartószerkezeti tervezés nem magányos harc, hanem az épület valóságának, helyreállításának, élettartam-növelésének céljáért folytatott csapatmunka, amelyben a résztvevőkkel való együttműködés a siker záloga. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy régóta szoros együttműködésben dolgozik Rabb Dániel építésszel és további számos tartószerkezeti, örökségvédelmi, faanyagvédelmi (stb) szakértővel és építésszel. Munkájukat szétszálazni nehéz feladat lenne, melyre nem vállalkoznék, inkább követendő példaként ajánlom mindannyiunk számára, akiknek hasonlóan fontos épített örökségünk és új épületeink Építészeti Minősége.