Avantgárd hangulatban
Hogy milyen sok múlik a megrendelők hozzáállásán, közhely, nem is lehet elégszer hangsúlyozni. A biatorbágyi családi ház is „mediterránnak" indult, de a tervezővel, Paládi-Kovács Ádámmal folytatott beszélgetéseknek köszönhetően praktikus, logikus, mai otthon vált belőle.
Gondolatok a házról
Amikor először voltam kint a telken, már akkor megfogott a hely hangulata. A telek Biatorbágy régi falurészén, a dombtetejére felfutó nyugodt, árnyékos utcácskából nyílik. A terep enyhe lejtéssel lejt az utcától el. A helyi előírások és az utcában kialakult rend szerint az épületet az északi oldalhatárra kellett elhelyezni, így viszonylag nagy telekterület maradhatott a déli oldalon, bár a telek szélessége igencsak szűkös volt. A szélességéhez képest hosszú-mély telek meghatározó volt az épület formájára is.
A tulajdonosok egy „mediterrán" házat képzeltek el – már amit manapság Magyarországon mediterránnak neveznek –, a vázlattervezés alatt folytatott egyeztetések során sokat beszéltünk a mai modern mediterrán villákról, házakról, ennek megfelelően alakultak ki az első vázlatok, skiccek, amelyek igen távol álltak már a kezdeti elképzelésektől. Szerencsére ezek a vázlatok is nagyon tetszettek a megrendelőnek, nem volt kérdés, hogy számukra is jó az irány.
Eredetileg lapostetővel terveztük a házat, de a lapostetőt a helyi előírások nem engedték, végül egy 15 fokos magastetőt szerkesztettünk az épületre, amelyet némi nehézség árán, de sikerült szervesen a házhoz illeszteni, megfelelve a helyi szabályozásnak. A kivitelezés során egy felkészült kivitelező csapat építette a házat, de így is előfordult, hogy néha, utólag beavatkozva, vissza kellett bontatni részeket, pl. a garázs előtetőjét, mivel a „szakemberek" fordítva nézték a részlettervet, ezáltal az előtető is fordítva került fel…(no comment).
Dacára a nehézségeknek, az építtetők nyitott és pozitív hozzáállásukat végig megőrizték, amikor bontatni kellett, akkor is a minőség mellé álltak, nem engedték, hogy egy-egy kivitelezői elnézés, vagy hiba a ház rovására menjen.Ezt a következetes magatartásukat utólag is köszönöm nekik. Hisz bár az építész tervez, és jó esetben ő ellenőrzi a kivitelezés közben is a munkálatokat, de a megrendelő nélkül nem megy. Lassan közhelynek számít, de nagyon igaz, hogy jó ház csak jó megrendelővel születhet.
Építészeti leírás (részlet a műszaki leírásból)
Az épület funkcionális rendszere
A tervezett épület kétszintes, pince nélküli lakóépület. (Megjegyzés: az első elképzeléseknél még a pince is szerepelt, de végül a kötött pénzügyi keret nem engedte). A földszinten a központi térben került kialakításra a nappali, valamint a vele egy légterű étkező-konyha, miáltal ezek a helyiségek is a lakás életterévé válhatnak majd. A nappalihoz és az étkezőhöz délnyugati és északnyugati tájolással egy-egy teraszt kapcsoltunk, így szinte minden napszakban van egy árnyékos, illetve napsütötte terasza a háznak. A földszinten az utca felé helyeztük el a garázst a hozzá kapcsolódó tárolóval egyetemben, mellette kapott helyett az előszobából nyílóan a háztartási helyiség. Az emeleten alakítottuk ki a lakószobákat a hozzájuk tartozó fürdőszobákkal és gardróbokkal együtt. A szobákból közvetlenül ki lehet jutni az emeleti loggiára, amelyet az épület tömegén belül helyeztünk el, így védve a szobákat a túlzott felmelegedéstől, illetve az emeleti teraszt az esőtől. Egyedül a vendégszoba, amely – funkciójából adóadóan – sem kapcsolódik az emeleten körbe futó teraszhoz, ez a szoba egy önálló kis erkélyt kapott.
Az épület külső megfogalmazása
A ház megformálásánál törekedtünk az egyszerű tömegképzésre, a fektetett hasáb alakú házat enyhe hajlású tető zárja, megfelelően a helyi HÉSZ előírásainak. A telek keskenysége és a helyi előírások okán az épületet az északi oldalhatáron helyeztük el, az utcában kialakult rendnek megfelelően. A ház utca felé néző zárt tömege csak az emeleti szoba előtt nyílik meg. A déli oldalon, a földszinten található az épület főbejárata és az étkezőhöz kapcsolódó külső terasz, amelyet egységbe foglal a modern megfogalmazású tornác (lopott tornác).
Az emeleten végigfutó loggia kialakítását formailag a helyiségek falainak hátrahúzásával oldottuk meg, árnyékot biztosítva ezzel a legnagyobb melegben is a lakószobáknak. A ház hátra, a kert felé megnyílik, itt a fehér, vakolt felületet újból felváltja a világos színű faburkolat. Az épület déli, kert felé néző felnyíló homlokzatát a túlnyúló födémlemez, a lefutó tartószerkezettel foglalja keretbe, esővédelmet, árnyékolást biztosítva ezzel a ház déli oldalának és a nappalihoz tartozó terasznak. A szobák közül csak az emeleti vendégszoba nem rendelkezik terasszal, itt a kilépési lehetőséget egy kis erkély adja. A déli front szabályos megformálását a már említett, tömör erkélydoboz bontja meg, mintegy ellenpontozva a szigorú rendet.
Családi ház, Biatorbágy
vezető tervező: Paládi-Kovács Ádám
építész munkatársak: Szilágyi Balázs, Zachar Szilvia
tartószerkezet: Hortobágyi Zsolt
gépész: Bukovics János
elektromos: Gali Csaba
generáltervező: Paládi Építész és Mérnök Kft.
tervezés éve: 2007-2008.
kivitelezés éve: 2009-2010.
bruttó szintterület: 260 m2
generálkivitelező: Vaskó István, Dobó Krisztián
fotó: Oravecz István
18:21
Ez a forma meg a „magas” tető igencsak ütik egymást...Mintha egy sapka lett volna utólag rábiggyesztve.
07:23
huh, ez a kiemelés brutális. Miért volt erre szükség? Magasabbnak kellett lenni a szomszédnál, netán a kilátás miatt, avagy? Így most rosszabbak a kertkapcsolatok, bizonyos hogy drágább a ház, és bizonyos hogy magasabb mintha terepszinten feküdne (szegény szomszéd). Elképesztő.
06:51
@másik: A tényleg brutális kiemelés okát mi, akik a nem éppen megnyerő végeredményt látjuk nem tudhatjuk, és az ok különben sem változtatja meg a végeredményt.
Az ilyesminek egyébként mifelénk néha elképesztően buta okai lehetnek. Épült az országban egykor egy bölcsőde 1,3 m kiemeléssel. Azért, mert épp akkor kellett Adria szintről Baltira áttérni és a különbséget valaki nem levonta az Adriából, hanem hozzáadta. Egy domboldalon építkező kollégám pedig ahelyett, hogy szintezett volna, elhitte, amit a tervező vállalatnál talált rétegvonalas térképnen talált, így lett a lejtő irányába eső alagsorából földszint...
Na dehát az építménymagasságot ugyebár az épület körüli rendezett terepszinttől kell mérni és az lehet akár három méteres feltöltésen is. Így nyerhet az építtető akár még egy szintet is a feltöltésben, mert a helyi építési szabályzat legtöbb helyen nem korlátozza telekenként a szintterületet. Ez persze hogy hülyeség, de így van. Ennyit az építési szabályok bölcsességéről.
18:37
Hadd jelenítsem meg a másik véleményoldalt, már csak hogy többféle nézet is elhangozzon.
A fentiből már sejthető, hogy nem osztom a lelkesedést – a ház érzésem szerint egy megszokott viselkedést hoz, azokkal a típusmegoldásokkal, amiket itthon már jól ismerünk – de főleg azokkal a típusmellélövésekkel, amiket szintén ismerhetünk a hazai családiházépítések zöméből.
Az első és legfontosabb, hogy a ház nagy méret ellenére mintha a TÉR lehetőségéről mondana le: sehol egy egészséges térkapcsolat, a közlekedők kivétel nélkül folyosók (hosszúak, pazarlóak), az additív szerkesztés miatt rengeteg ajtó, és nem túl elegáns kapcsolatok.
Ebből a legszembetűnőbb a közlekedő folyosószerűsége – nagy szerencse, hogy az egykarú lépcső alatti tér nem a tervek szerint készült, így a keskenyebb szekrény mellett viszonylag nagy tér marad – bár ez ettől még folyosó… A „modern megfogalmazású tornác” fedése alól kilóg az étkezőasztal (hiába szélesebb a burkolat), így a család fele esős nyarakon vagy megázik, vagy marad inkább belső térben.
A legmeglepőbb számomra az emeleti alaprajz: nemcsak a viszonylag kesze-kusza szervezése, hanem hogy a hatalmas teraszt (ami az egyik fő értéke lehetne a lakásnak) hosszan elnyújtja a homlokzat hosszán végig, (többek között) egy gardrób és két fürdőszoba (!) előtt! Így egy keskeny, a méretéhez képest mindenképpen nehezen használható tér jön létre, arról nem beszélve, hogy emiatt (a belátást megakadályozandó) az előbbi két fürdőszobában is jó magasra kell hogy kerüljön a parapet, holott egy emeleti fürdőnél kézenfekvő lenne nagyobb ablak, világosabb tér.
Meglepő a véghomlokzat is: szimmetrikusan próbál viselkedni (a pici terasz ezt nem árnyalja vagy gazdagítja, inkább elrontja), ez a szimmetria amiatt is furcsa, hogy ahogy a szövegből kiderül, a ház oldalhatáron álló – ilyen esetben a szimetriára való törekvés a legkevésbé érthető viselkedés.
Közben persze látszik, hogy a ház nagy, hogy energia van a kivitelezésben, hogy sok időbe, (sok) pénzbe került a létrehozás, de igazán takarékos, igazán nagyvonalú otthonokért még jellemzően külföld felé, furcsa módon gazdagabb országok felé kell kacsintgatnunk… Meg kéne tanulnunk okosabban gazdálkodni, a beépített anyag helyett a belakható – a JÓL belakható térre koncentrálni, a majdani életre, a hely adta lehetőségekre… stb stb.
Pl. igazodhatott volna a ház (ugye az oldalhatár sugallta viselkedésen túlmenően) a terepviszonyokhoz is (hoppá!), így nem kellett volna mellette annyit (már bocsánat: gyalázatosan sokat) feltölteni – főleg a nappalinál.
*
("praktikus, logikus, mai otthon"? - "avantgárd"?...)
10:31
Ismerem a házat, ugyanabba a kis utcába terveztem egy bővítést, szinte szembe vele (művezetéskor előtte szoktam megfordulni...). Hát örülök, hogy nem a szövegben említett műmediterrán lett (enyém sem az) mert szegény Bia meg Torbágy fulladozik már az olyantól.
Ami a lapostető és a szabályozási tervek viszonyát illeti, az egy országos szintű őrület. Mintha az esztétikum kizárólag tetőhajlásszög függvénye lenne. Itt megengedőbb a sz.t. mert ha jól emlékszem, úgy fogalmaz, hogy "lehetőleg magastetős" legyen, tehát lehetett volna hivatalosan is lapostetős.
A kerítés egy kicsit lemarad a háztól, kár. És észak majdnem a ház hossztengelyében van az utca felé nem pedig a terven ábrázolt irányban, de ezek semmit sem vonnak le a ház értékéből, örülök, hogy bemutattad.
15:09
Alapvetően tetszik a ház, bár van 1-2 negatívum. Nekem a déli homlokzat idegesítően szimmetrikus, a kis kiugró erkély inkább csak elrontja, mintsem hozzátesz. A túlnyúló födémlemez lehetne vmiképpen aszimmetrikus kialakítású. Ezenkívül az utca felől nekem picit túl zárt a ház, valamint ezzel az enyhe lejtésű lefedéssel sem vagyok kibékülve.
Összességében igényes munka.