Az ALFATERV pályaműve a BREUER MARCELL köztéri emlékoszlop pályázaton

Fülöp Tibor, Tóth Márton és Benkő Diána emlékoszlop-terve információs pontként szolgál Breuer életéről és munkásságáról, egyúttal értelmezni is igyekszik mindezt. A tervet az alkotók mutatják be.

Az emlékoszlop információt ad egy korszakos alkotó életéről és munkásságáról, értelmezve is mindezt. Az emlékoszlopon magyar és angol nyelven bevésett szöveg mellett egy QR-kód található, amely egy internetes felületre mutat, ahol bővebben is megismerhető a Breuer-életmű. A mű könnyen azonosítható módon sűríti magába Breuer külföldön megvalósult munkáit, kiragadva egy-egy elemet ezekből, felvillantva élete állomásait és alkotótársait. A csőbútorral ellentétben nem hazavihető, de messziről is jól látható jel egy átalakulófélben lévő környezetben.

A kreatív gondolkodás és alkotói nagyság kifejezése a róla elnevezett sétányon, a Tudásközpont, a Szalay László Kollégium és a Kodály koncert- és konferenciaközpont előterében.  A terület többi része olyan építészetileg értelmezhetetlen, ideiglenes kereskedelmi egységekkel terhelt, mint a McDonald’s étterem, a Shell benzinkút és a Penny Áruház gazdasági bejáratai. Vagyis a sétány jelenlegi állapotában vegyes képet mutat, fasorai ellenére hiányzik egyfajta iránytű, információs pont az ide érkezőknek. Az emlékoszlop felületei jól láthatóak messziről, és a kétnyelvű szöveg olvasható közelről, az üvegfödémre állva érzékelhető a mélység is a negatív konzolokkal.

Karcsú tű, amely folyamatosan keskenyedik, tehát az egész befoglalható egy nagyon hegyes háromszögbe. Jelképe a nyílegyenes felemelkedésnek. Kijelöli az irányt a tökéletesség és a halhatatlanság felé, amit sem a kelet-közép európai zűrzavar, sem az elvándorlás, sem a náci eszmék, sem a világháború nem tudott megállítani. Az anyagok minősége a modernitás egyre magasabb fokát szimbolizálja, az elfogyó alakzat pedig azt, hogy ahová végül ő elért, oda a Bauhaus tanítványok/mesterek közül is csak nagyon kevesen jutottak el. Mindezt sikerült elérnie egy agilis, magyar tehetségnek az előbb ismertetett XX. század pusztító természetében.  Mivel elhagyta hazáját már a két háború között, így egész pályafutását olyan környezetben élhette meg – sok vándorlással és korszakváltással – amely inspirálta művészete kiteljesedésében. Életének felét már amerikai állampolgárként élhette, ahol olyan nagy formátumú épületeket alkothatott, amely hazatérve aligha adatott volna meg egy korszakos zseninek. Ennek ellenére kell méltó emléket állítani a róla elnevezett iskolába járó fiatal építész hallgatók és egy olyan város lakóinak, akik között ott élt ez idő alatt Zsolnay Vilmos, Victor Vasarely és Molnár Farkas is.

Az üvegfödémre lépve megmutatkozik az anyaföld, amiből táplálkozva sikerült a lépcsőfokokat megugorva eljutni a modern világ és művészet közepét jelentő New York-i Whitney Múzeum szoborszerű építményéig. Nem kis teljesítmény egy festő, asztalos, bútortervező, enteriőrtervező pályafutás után a felhőkarcolók világában egy kis alapterületű saroktelken ilyen tömény és kontrasztos házzal illeszkedni, aminek a piramisszerű kitekintő nyílásai mellett a belső térszervezése adja igazi tartalmát a megbízók és a látogatók számára.