Az építési ágazat helyzetértékelése, súlyponti problémái és 2008. évi várakozásai

Az elmúlt években az építési piacon a kereslet jelentősen visszaesett. 2007. évben az országos építési szerelési tevékenység csaknem 200 milliárd Ft-tal volt kevesebb, mint 2006. évben. 2008. év első két hónapja, 2007. év hasonló időszakához viszonyítva további 23 %-os csökkenést mutat. A szakmunkaerő biztosítása 2008. évben még inkább előtérbe kerül és az árkérdések mellett meghatározó versenyképességi tényezővé válik.

A KSH adatai szerint 2007. évben az építőipari termelés értéke folyó áron 1.963 milliárd forint volt, volumene azonban 14,1 százalékkal elmarad az egy évvel korábbitól. Az építőipari árak az elmúlt évet tekintve 6,3 százalékkal emelkedtek, miközben 2007. évben az ágazatnak közel 2 százalékpontos inflációs veszteséget is el kellett viselnie. Az építőipar árbevételarányos jövedelmezősége 1,0 – 2,5 % között szóródik, melyet a fontosabb alágazatokban végzett ÉVOSZ felmérés is alátámaszt.

Az építési piacot változatlanul a vállalkozások igen magas száma jellemzi: 2007. közepén közel 80 ezer vállalkozás működött az országban, azonban meg kell jegyezni, hogy a fele egyéni vállalkozás volt, a jogi személyiségű vállalkozások (kft. zrt.) 27 százalékot képviselnek a fenti számból.
Mára az érték-ár arányok teljesen eltorzultak az építési piac egész láncolatában, a tervezéstől a kivitelezésen át, a garanciális időszakban történő helytállásig. Az önköltség alá szoruló árverseny következtében számos nagy múltú cég szűnt meg az utóbbi két évben és sokasodó felszámolásokra lehet számítani. Mindezek következtében a lánctartozások nem csökkennek, az ágazat pénzügyi, likviditási helyzete tovább romlott.

A piaci helyzet rosszabbodásával egy időben került sor az építési piac ellenőrzését, a munkaügyi- és műszaki felkészültségét szigorító jogszabályok bevezetésére. A fordított ÁFA bevezetése körüli bizonytalanság fennakadást okoz nemcsak a cégeknél, de maguknál a jogalkotóknál és végrehajtó szervezeteknél is. Ennek ellentmondásai különösen a közbeszerzési piacon mutatkoznak, hiszen a jogalkotásban és ellenőrzésben résztvevő kormányzat és hivatalai egyrészről szigorítanak, megrendelőként pedig haszonélvezői az ágazat kiszolgáltatottságának, anomáliáinak. Olyan szürke foglalkoztatás nélküli piaci magatartást várnak el jogosan, melynek költségei a közmegrendelők által diktál és nyertesnek ítélt vállalkozási árakba nem fér bele. Ennek a „kétarcúságnak" csak negatív hatása van a lánctartozásokra, az üzleti folyamatok átláthatóságára, a költségvetési kapcsolatokra, a munka világára, a szakember utánpótlásra és az üzleti tisztességre egyaránt.

Súlyponti problémák

Irreálisan alacsony ár
Jelenleg egyetlen jogszabály sem definiálja az aránytalanul kockázatos, irreálisan alacsony ár fogalmát. Különösen érzékeny területe lehet ez a közbeszerzési eljárásoknak, ahol az állami és önkormányzati beruházások is generálják az irreálisan alacsony árakat.
Szakmai konszenzussal kidolgozásra került egy olyan egységnyi (egy órára vetített) vállalkozási minimumérték, amelynek költségtételei tartalmazzák egyrészt a bérköltségeket és járulékokat, valamint a vállalkozás egyéb, elengedhetetlen működési költségeit. Az ágazati minimálbérből kiinduló ún. minimális rezsi óradíj alatti vállalkozásoknak nem szabad teret engedni, mivel a fekete foglalkoztatás, valamint az adó- és járulékfizetés elkerülését erősíti.

A nemzetgazdaság kiemelt építési beruházások előkészítésének gyorsítását célzó jogszabály-módosítások szakmai vitájában sikerült érvényesíteni az irreálisan alacsony ajánlati árat, szigorú, minősített elbírálásának gondolatát. Az építőipari minimális rezsi óradíj jogszabályba illesztése reményeink szerint a törvényalkotás hátralévő szakaszaiban nem kap gellert. 2008. évben az ÉVOSZ számításai szerint a bekért vállalati adatokból számítva a minimális rezsi óradíj 1900 Ft/óra.

Lánctartozás
2007. évben tovább romlott az építőipari vállalkozások likviditási helyzete, nem csökkent az ún. lánctartozás.

A piacgazdaságra való áttérés együtt járt a szakma specializációjával. Megszűntek az univerzális, minden szakterületen kapacitással rendelkező cégek, ma az alvállalkozói láncolatok egymásra épülő hálózata keretében valósulnak meg a különféle munkák, a generálvállalkozó felelőssége mellett. Így, ha a generálvállalkozó nem kapja meg munkája ellenértékét, fizetésképtelensége dominószerűen hat alvállalkozói körében, végső soron az egész ágazatban.
Az „építőipari lánctartozás" napjainkra annyira kiszélesedett, hogy annak negatív hatása érződik az építőanyag-gyártás, kereskedelem és a finanszírozó banki körökben is. A lánctartozás fékezésének csak első jogszabályi lépése a múlt év végén elfogadott törvény, amely próbálja kikényszeríteni az építőipari teljesítések, készrejelentések elfogadását és az ellenérték megfizetésétől teszi függővé a birtokbaadást.

Fekete munka
A KSH lakossági munkaerő-felvétel adatai szerint az építőiparban valójában a hivatalosan bejelentett munkaerőnek közel duplája, azaz 309 ezer fő a foglalkoztattak száma, ami a nemzetgazdaság egészében foglalkoztatottak 8%-át teszi ki. Ez főként az alkalmi jelleggel munkát vállalók más ágazatokhoz viszonyított magas arányából és a bejelentés nélküli foglalkoztatásból adódik.
2006. március 28-án a munkaügyi miniszter kiterjesztette az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződést, mely így kötelező jelleggel lépett életbe. A 2007. augusztusában megújított ÉÁKSZ és annak a mellékletét képező bértarifa táblázat kötelező alkalmazása eddig nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hiszen a feketemunka arányát továbbra sem sikerült jelentős mértékben visszaszorítani.
Ennek egyik magyarázata, hogy a munkaerő-piaci ellenőrzéseknél nem kap kellő figyelmet az ÉÁKSZ-ben szereplő bértarifa-táblázat betartása.

Szakmunkaerő hiánya
Az építőipari szakmunkaerő biztosítása egyre nehezebb, melynek fő oka az építőipari szakképzésben rejlik.
Az építőipari szakiskolákat hátrányosan érinti a fenntartói és finanszírozási rendszer jelenlegi működési formája, továbbá a piaci szereplők és az oktatás kapcsolatának hiánya.

A képzés fennálló problémáinak következményei ugyanakkor hosszú távon nemzetgazdasági szintű hátrányt jelenthetnek. A fejlődés jelenlegi és feltételezett jövőbeni üteme mellett 2015-ben 170-200 ezer szakképzett építőipari munkás hiányzik majd, ami az Operatív Programokban és a Kohéziós Alap projektjeiben előirányzott fejlesztések minőségi és időbeni megvalósítását veszélyeztetheti.

Az építési vállalkozások 2008. évi várakozásai
Az építési vállalkozások 2008. évi várakozásai ellentmondásosak és sok bizonytalanságról tanúskodnak. Ennek egyik oka, hogy az építési vállalkozások helyzetét (és ide kell érteni a tervező, lebonyolító cégeket is) rontja az a jogi bizonytalanság, amely a megszaporodott és rendkívül elhúzódó peres ügyekből és a közbeszerzési piacon tapasztalható kiszolgáltatottságukból fakad.

A fordított ÁFA néven „elhíresült" új ÁFA törvény végrehajtása még mindig számos, megválaszolatlan kérdést vet fel az építőipari vállalkozások részéről. A kormányzati megszorító intézkedések miatt arra lehet számítani, hogy a lakossági kereslet nem nő, reálértékben csökken.

A kormányzati és önkormányzati keresletet 2008. évben várhatóan pangás jellemzi majd. A brüsszeli források igénybevételét pedig alapvetően nem a projektek hiánya, hanem egyrészt a saját erőforrások korlátolt volta fogja hátráltatni, másrészt az uniós forrásokból finanszírozható kiemelt beruházások előkészítésénél tapasztalható jelentős késedelem. Mindezek következtében az uniós forrásokkal is biztosított beruházások tényleges kivitelezési munkáinak elkezdése 2008. év vége előtt nem várhatók.

Az ÉVOSZ által megkérdezett cégek összességében nem számítanak az építési piac bővülésére 2008-ban. Növekszik viszont a „túlélési" stratégiát kényszerűen választó építési vállalkozások száma. A lánctartozás a várakozások szerint 2008. évben – az ezt ellensúlyozó 2007. évi jogszabály-változások ellenére – nem fog csökkenni. A nem értékarányos árakon történő vállalkozás továbbra is uralja a versenyt, melynek hatására a fekete foglalkoztatás és a járulékfizetés elkerülése különösen a mikro- és kisvállalkozási körben fennmarad.

A szakmunkaerő biztosítása 2008. évben még inkább előtérbe kerül és az árkérdések mellett meghatározó versenyképességi tényezővé válik.

Tolnay Tibor
az ÉVOSZ elnöke

forrás: sajtóanyag