/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Nézőpontok/Kritika

Az izgalom fészke

1/7

Bán Ferenc

?>
Bán Ferenc
?>
Bán Ferenc, Wesselényi-Garay Andor
?>
Média Építészeti Díja 2010
?>
Média Építészeti Díja 2010
?>
Média Építészeti Díja 2010
?>
Média Építészeti Díja 2010
?>
1/7

Bán Ferenc

Az izgalom fészke
Nézőpontok/Kritika

Az izgalom fészke

2010.12.02. 10:52

Cikkinfó

Szerzők:
Zöldi Anna

Vélemények:
12

Zöldi Anna írása a 2010-es Média Építészeti Díja zsűrizéséről és ennek tanulságairól, a hazai építészeti kánonról, a kommunikáció hiányáról és a kortárs megnyilvánulások nehézségeiről.

Mottó: A humortalan ember mindenre képes.

Írásom mottója a 2010-es Média Építészeti Díja zsűrizésén köszöntött Bán Ferenctől való, akit méltatva Wesselényi-Garay Andor, a zsűri egyik, a szakmát képviselő konzulense az este számomra legtanulságosabb mondatát fogalmazta meg: azon kevesek közé tartozik, akik nem fogadják el a hazai építészeti kánont. Bán Ferenc - szintén meglepő tanulságképpen - azért a munkáért lelkesedett leginkább, amivel sem a laikus zsűri, sem a szakmai hozzászólók nem igen akartak mit kezdeni. Nyilván nem volt köze a kánonhoz.

 

Bán Ferenc
1/7
Bán Ferenc

Bán Ferenc, Wesselényi-Garay Andor
2/7
Bán Ferenc, Wesselényi-Garay Andor

 

 

Ez a kánon létezik – íratlanul, szintén WGA-tól kölcsönzött fordulattal: non-verbális formában hagyományozódik, és határozza meg a hazai építészeti elitet. Érzésem és egyéni temperamentumom azt súgja: a kánonokkal vigyázni kell. A Média Építészeti Díja körül folyó diskurzus is ebben erősített meg. A végeredmény előre borítékolható volt: a Hungária Fürdő maradványainak: az úszócsarnoknak és a homlokzatnak a felújítása nyert, csont nélkül, száz százalékos egyetértésben a zsűri minden tagjától tíz pontot bezsebelve.

A kollégák hümmögtek, és inkább nem szóltak semmit – nem is volt nagyon mit, hiszen vitathatatlanul érdemdús teljesítmény volt a tervezőktől és a megbízótól, hogy megmentették a halódó emléket, színvonalas munkával visszaállították igényes megjelenését, és olyan funkciót találtak neki, ami esélyt ad a továbbélésre. Kérdés azonban, hogy valóban ez volt-e a leginkább elismerésre méltó építészeti teljesítmény a bemutatott nyolc munka közül. A választás mindenképpen tükrözi a társadalom értékítéletét, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az építészetet a közvélemény egyre kevésbé tekinti művészi, sokkal inkább társadalmi tettnek.

Az építészetben kódolt üzenetet évszázadokon keresztül minden nehézség nélkül dekódolta a célközönség, az alkotók pedig ugyancsak akadozás nélkül beszélték a mindenki számára érthető nyelvet. Nehéz elképzelni, hogy a reneszánsz Róma építészei azon agyaltak volna, miképpen illesszék alkotásaikat a korhoz, a városi struktúrához, a társadalmi elvárásokhoz, vagy épp az építtetői igényekhez. A reneszánsz, mint életérzés ott lüktetett mindenkiben, és akarva sem tudtak volna másféle épületet emelni, mint ezzel összhangban lévőt. A stílust a közös gondolati alap, ha úgy tetszik, világnézet kivetülése teremtette meg. Amint eltűnt a kézzelfogható, formákkal leírható stílus, ami a közönség számára az értelmezésben a kapaszkodót jelentette, megszűnt a párbeszéd. A piramisok és gótikus katedrálisok az égiek dicsőségére épültek, az utódok számára azonban mégiscsak az alkotó ember nagyságát és dicsőségét (is) hirdetik. A középkori katedrális építője nem feltétlenül Istenre gondolt, amikor egyre merészebb szerkezetekkel kísérletezett, - feltehetően elbűvölte maga a tevékenység is, és ezen keresztül önnön zsenialitása – az építészetben megtestesülő emberi szellem és akarat.

 

 

Média Építészeti Díja 2010
3/7
Média Építészeti Díja 2010

Média Építészeti Díja 2010
4/7
Média Építészeti Díja 2010

 

A huszadik és a huszonegyedik században mintha nem csak a stílus veszett volna el, hanem ez az egészséges önbizalom és a jó értelemben vett magamutogatás is. Persze történt egy, s más az elmúlt száz évben, ami minden humánusan gondolkodó embert óvatosságra és szerénységre int. A jövő iránt érzett felelősség súlya alatt görnyedve érthető, ha arra az álláspontra jut az érzékenyített értelmiségi, hogy jobb, ha a lehető legkevésbé avatkozik bele a teremtés munkájába, és energiáját arra fordítja, hogy megóvja azt, amit az előző századok létrehoztak. Csakhogy ami régi, nem feltétlenül érték, lehet, hogy már a maga korában sem volt az, lehet, hogy az idők során vesztette el jelentőségét. Úgy tűnik: a közös gondolati alap ma mégis a tartózkodás és aggodalom, a konzervatív értékmentés, a méretek és dimenziók korlátozása, az igazodás a múlthoz – amely a laikusok számára a történeti építészet kánonjának kapaszkodóit jelenti, a szakma számára pedig egy sokkal megfoghatatlanabb, csak az építészek által dekódolható kánont, amelynek azonban a folytonosság, az igazodás éppúgy kulcsszava, mint a laikusok esetében a történetiség. Ez vezet oda, hogy a Szépművészeti Múzeumba a közakarat nem enged lépcsőt vágni, ami az építészeti progresszivitás iránt mégiscsak elkötelezett szakmát lesújtja, viszont szakma és közönség egyhangúlag farkast kiált, amikor jellegtelen belvárosi épületek helyére vállaltan domináns építészetet álmodik valaki. Érzésem szerint az építészeti minőségtől független jelenségről van szó, bár építészeti érveket vonnak be a vitába – pro és kontra. Nyilván nem a paramétereknek, hanem a minőségnek kellene dönteni, és itt térünk vissza az építészeti kánon kérdéséhez – nincs ma olyan érvényes értékrend Magyarországon, ami egyértelmű érvekkel tudna szolgálni bármelyik oldalon.

A Média Építészeti Díja azért fontos esemény – köszönet a szervezésnek – mert ez az egyetlen fórum pillanatnyilag, ahol szakma és közönség párbeszédbe elegyedik, ítéletük kölcsönhatásba kerül. A szakma által kiválasztott legjobbakról dönt a laikus – bár egyre képzettebb szemű – zsűri. Érdekes megfigyelni, hogy a gyakorló zsűritagok az évek múlásával hogyan igazodnak maguk is a non-verbális kánonhoz, hogyan „tanulják" a nyelvet, míg az újoncok a természetes, mondhatni gyermeki módon viszonyulnak az építészet hatásmechanizmusához. De legyen bár képzett vagy érintetlen a laikus szem: van néhány tanulság, amit az építész szakma számára egyértelműen kommunikál. Jelen esetben a legnyilvánvalóbb a történeti értékvédelem pártolása mindenek felett. Úgy tűnik, ma Magyarországon kortárs megnyilvánulás akkor tudja magát sikeresen elfogadtatni a közvéleménnyel, ha fel tud mutatni valamiféle értékmentést, a múltnak legalább egy parányi darabkáját, ha mást nem, egy kis bontott téglát a homlokzaton.

 

Média Építészeti Díja 2010
5/7
Média Építészeti Díja 2010

Média Építészeti Díja 2010
6/7
Média Építészeti Díja 2010

 

 

A másik, ehhez némileg kapcsolódó tanulság, hogy a megítélés során nagyon erősen nyom a latban a funkció – mintha egy épület értéke pusztán a fennkölt tartalmon, és nem a művészi megfogalmazáson múlna. Pedig a mezőny nagyon is mutatja az építészeti feladatok elkerülhetetlen változását: három áruház, és egy Mercedes autószalon szerepelt a szálloda, iskola, és hasonló, megszokott funkciójú épületek mellett – míg a tervek között csupa emelkedett célú létesítmény: emlékőrző, kézművesház, kultúr-köz kapott helyet. Az építészeti válaszok minőségétől függetlenül ez is árulkodó: hiába szeretnénk hallgató korunkban mindnyájan a szellem embereivé válni, a gyakorlatban Tesco áruházakat (is) kell terveznünk. Persze lehet azt is mondani: nem, de ezzel nem lép nagyot előre sem a világ, sem az építészet.   A mezőnyben szereplő minőségi szemlélet a kereskedelmi épületek esetében ezt a felismerést tükrözi, de a közönség egyelőre nem igazán vevő erre, szívesebben látna kortárs művészeti központot minden sarkon. Leginkább a hajdani lovarda téglahomlokzatú épületében, a legendás Tűzoltó utcai bútor-turkáló helyén kialakított Aldi áruház kapcsán derült ez ki, ahol a zsűri a korrekt és valóban minőségi felújítás ellenére még azt is megkérdőjelezte, hogy mindez egyáltalán építészet-e. Pedig – ami az építészeti hozzáállást illeti - semmivel nem volt alább-való, mint a tízpontosra értékelt Hungária fürdő. A Hungária fürdő nyilvánvalóan a maga korában is kiemelkedő színvonalú épület volt, míg a lovarda egy a sok közül, de fő bűne a zsűri szemében mégiscsak az volt, hogy áruház kapott benne helyet. Amit nem szeretünk, mert emlékeztet arra, hogy az életünk folyamatos fogyasztásból áll. A gyakorlatban megélt életforma elvi elutasítása ismét csak értékzavarhoz vezet, és ismét csak a tartózkodó, nem látható építészet irányába tereli a szakmai kánont.

Pedig – a laikus zsűri véleményéből ez is egyértelműen kiderült – az építészet „fogyasztói" áhítják az izgalmat. Megtanulják ugyan értékelni a gesztus nélküli építészetet, de amint látnak egy kis lepkeszárny-motívumot, vagy homlokzatra applikált ornamentikát, megkönnyebbülten sóhajtanak: fel: végre valami, amit ismerek. Ami nem a szigorú intellektusnak, csupán(?) a léleknek szól. Ezt a jogos közönség-igényt az építészetnek ki kellene tudni elégíteni, a szakma felelőssége, hogy ne múlandó gegekkel, hanem értékálló, mégis izgalmat okozó gesztusokkal tegye. Azt, hogy szépnek kell lennie, persze magára valamit adó értelmiségi nem ejti ki a száján, de mégis: a középkori katedrálisokban sem a boltozatok szerkezeti rafinériája ejti ámulatba a bámészkodót – sokszor még az építészt sem. A gótikára nehéz mást mondani, mint hogy szép, sőt megejtően szép. Vagy monumentális, vagy ijesztő, vagy sokkoló, vagy drámai – érzelmeket korbácsol fel. Amit a kortárs építészet mintha nem tenne. Pedig a világ ma is tele van izgalommal, és az építészet feladata ma sem más, mint hogy a megélt világot fogalmazza épületté.

Az építészeti kommunikációról szóló konferencián, a FUGÁban azt állapították meg nagytudású férfiak és asszonyok, hogy maga a kommunikáció az, ami hiányzik, az építészek sem egymással, sem a világgal nem kommunikálnak. Ehhez azt lehetne hozzátenni, hogy ha igen, akkor csakis az építészetről, az építészeten keresztül. Pedig előbb a világot, mint élményt kellene felszívni ahhoz, hogy azután mindezt élményt keltő épületekké tudjuk fogalmazni. Feltéve persze, ha ez a cél. A Média Építészeti Díjának zsűrizése mindenesetre azt bizonyította, hogy az elvárás valami ilyesmi. Ezért van jelentősége annak, ha valaki tagadja a kánont – ahogy azt egyébként a közönségdíjas, és a zsűri pontozása alapján a Hungária fürdő után második helyre sorolt Gunther Zsolt esetében is megállapította a szakmai konzulens. A dolgok tehát maguktól is a helyükre kerülnek, és eljövend a boldog kor, amikor - a szakmai bírák szavai szerint - az Aldik mind ilyenek lesznek. Csak addig ne veszítsük el a humorunkat.

Zöldi Anna

Vélemények (12)
csonti
2010.12.07.
03:21

Nagyon tetszik az írás, okos felvetéseket tartalmaz. A téma egyáltalán nem lerágott csont, sőt! Ennek ellenére érthető ha sokan már unják. De ez azért van, mert beletörődtek a hazai viszonyokba, melynek a Média Építészeti Díj átadó valóban tökéletes tükre volt. Ez a tükör pedig érthetően másoknak meg nem tetszik, joggal mérgelődnek rajta. Nekem sem tetszik, Smilónak sem, de ne a tükör tartóját piszkáljuk. Még több cikk, még több fórum, kommunikáció, mélyreható változások kellenek, hogy építész és újságíró egyaránt elégedetten távozhasson a Média Díj átadásáról. Nem most lesz, talán megérjük.

Smiló Dávid
2010.12.07.
10:24

@csonti: "De ez azért van, mert beletörődtek a hazai viszonyokba, melynek a Média Építészeti Díj átadó valóban tökéletes tükre volt. Ez a tükör pedig érthetően másoknak meg nem tetszik, joggal mérgelődnek rajta."

Azt hiszem ez a higgadt összefoglalása annak amint mondani akartam. 

Zöldi Anna
2010.12.06.
22:29

Zöldi Anna

 

kedves genya,

köszönöm az építő kritikát, legközelebb jobban fogok igyekezni. egyébként úgyis csak azért írok, hogy a jó kis lét felmarkoljam, amúgy nem érdekel az egész. ja, meg hogy te és a hozzád hasonlók jól szórakozzanak - ha nem írnánk ennyi közhelyes baromságot, mire lehtene ilyen szellemeseket kommentelni?

sajnos már ötven felé járok, és nekem is gyengül az emlékezetem - de mumfordra azt hiszem, sehol nem hivatkoztam. (az olvasás viszont még megy, megnéztem, és tényleg nem.)

a többire bardóczi sanyi válaszolt helyettem is - az idézett mondat vban a két építészre együtt vonatkoztatva hangzott el.

és valóban: az idei média-díj tényleg halványabb volt a tavalyinál, de hát van ilyen -  egyvalamit nem kéne feledni: itt nem az építészfórum, hanem a hazai építészet a főszereplő - talán azzal is lehet gond, nemde?

az építészfórum nem zsűriz és nem válogat - ezt az olvasók teszik, ők szavaznak, az építészek pedig pályáznak. ebből áll össze a döntő anyaga. ha unalmas, arról vajon ki tehet?

és még egy: hiányzik Mihály, őt igyekszünk pótolni (zárójelben: ő vszeg nem engedné ezt a stílust - a stílus ugyanis eléggé árulkodik a gondolat minőségéről is)

üdvözlettel

zöldi anna

 

doktor_genya
2010.12.07.
15:06

@Zöldi Anna: Kedves Anna!

 Semmi esetre sem szerettem volna megbántani, de úgy érzem sikerült.

Heves reakcióját megtisztelőnek érzem.

Nagyon ritkán kommentelek, mert a kommentelést önmagában silány műfajnak tartom. Silány, de nem haszontalan. A horizontális információáramlás és a kontroll eszköze lehet. Olvassa el figyelmesen- a lássuk be udvariatlan és nyers -közlésem előtti és az az utáni kommenteket.

Higgye el, hogy a maguk munkáját rajtam kívül is sokan tisztelik és elismerik, talán ez is az oka az olvasottságuknak, higgye el, hogy a médiadíj körüli zavarok és azok kezelése rosszat tesz az elmúlt hat év munkájának és higgye el, hogy nem az volt a célom, hogy a karitatív munkáját kritizáljam. 

Amiket írt és ahogy írta, sok helyütt szakmaiatlan és pongyola megfogalmazásokat tartalmazott, ennyi.

perika
2010.12.07.
17:08

@doktor_genya: Sokkal értelmesebb lett volna, ha a "sok helyütt szakmaiatlan és pongyola megfogalmazásokat tartalmazó" részekkel konkrétan vitába száll. Ez így csak egy 'flame', sajnos. A médiadíjra vonatkozó kritikákat pedig köszönjük, minden vélemény hasznos és megfontolandó, de jó lenne, ha ez nem keveredne az Anna írására vonatkozó megjegyzésekkel. üdv, perika

Zöldi Anna
2010.12.07.
20:43

@doktor_genya: Zöldi Anna

kedves genya, 

köszönöm a törődést, és a  - nyilván koromnak kijáró - tiszteletet. amit utóbb írt, az azért nem egészen ugyanazt jelenti, mint amit előbb. látja, mennyit számít a stílus!

üdvözlettel

zöldi anna

Smiló Dávid
2010.12.05.
10:56

"azon kevesek közé tartozik, akik nem fogadják el a hazai építészeti kánont" 

Lehet, hogy az én memóriámmal vannak gondok, de ez az idézet nem Gunther Zsolt tervének méltatása közben hangzott el, Gunther Zsoltra vonatkozólag?

"A Média Építészeti Díja azért fontos esemény – köszönet a szervezésnek – mert ez az egyetlen fórum pillanatnyilag, ahol szakma és közönség párbeszédbe elegyedik, ítéletük kölcsönhatásba kerül."

Nem értem. A média építészeti díja egy öt órás maratoni unatkozás volt, ahol a szervezés hiányosságaiból, vagy oda nem figyeléséből eredően semmilyen lehetőség nem volt vegyülni. A média építészeti díja egy tök jó show lehetne, egy fél órás szünettel a közepén ahol az egybegyűltek és a zsűri, az építészek, az érdeklődök, és a média koccinthatnak, kapcsolatot építhetnek, azaz részt vehetnek egy társadalmi eseményen. A mostani média építészeti díja nem ez volt. Andor már a felénél elterült a kanapén és feladta, Földes András is elég hamar elkezdett firkálgatni a papír szélére, miközben a közönség sírva röhöghetett egy két olyan gyér minőségű épület prezentáción, amivel kapcsolatban nem értettem, hogy engedheti meg az építészfórum magának, hogy a saját rendezvényén, ilyen dia sorok és regionális tv-adások minőségi szintjét sem megütő videók megjelenhetnek. Nincs ez előtte meozva?

Az építészfórum egy 10 éves média, ehhez képest ez az esemény gyér minőségű, amatőr volt. Ezt talán az a három másodperces pislogás fejezett ki a legjobban, ami az után következett, hogy az utolsó szavazással kapcsolatban Földes András Perikának szegezte a kérdést: Mi a fasz van most akkor a Hungária fürdővel?

Nem tudtuk meg. Senki nem nyilvánított véleményt. Katalina nevetgélt, a felelősséget meg nem viselte senki. És aztán mindenki haza kullogott, mert mentálisan volt fárasztó ez ez egész. 

Szóval, csak jelezni szerettem volna, hogy az idei média építészeti díja nem volt olyan jó. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne jó majd a jövőben. Hajrá a szervezőknek!

bardóczi
2010.12.05.
13:35

@Smiló Dávid: Valóban gondok lehetnek a memóriáddal, mert a mondat Bán Ferenc és Gunther Zsolt építészetére egyaránt vonatkoztatva hangzott el. Ahogyan eddig is, ebben az évben is lehetőség volt vegyülni, ahogyan eddig is, az esemény végén volt erre lehetőség, ahogyan eddig is, ezt nagyon sokan megtették, és nem "kullogtak haza".

Természetesen a beérkező videókat és prezentációkat az ÉF nem "előzsűrizi" mert ez egy verseny, és a szerkesztőség úgy gondolja, hogy a prezentálóknak meg kell tudniuk tanulniuk eladni magukat a média felé (azaz nemcsak a médiának van tanulnivalója építészetből, hanem az építészetnek is médiából), illetve feltételezi, hogy az építészekbe szorul némi vizuális kultúra. Andor minden eddigi MÉD-en elterült a kanapén - mer' így szokta, Földes A. pedig mindig firkálgat a papírjaira - mert jegyzetel.

Én személy szerint nagyon sajnáltam, hogy az Aldi és a Tesco ügyeket a nemszeretem funkciók miatt a zsűri elkaszálta, pedig épp e precedenseket lehetne Aldiéknak és Tescoéknak mutogatni, mint nívószintet. De se szavazati, se véleménnyilvánítási szerepem nem volt. Annak viszont nagyon örültem, hogy a rehabilitációs témák az idén minden másnál izmosabbak voltak, ami azt mutatja, hogy a szavazó közönség is egyre vevőbb a kevésbé látványos, de annál hasznosabb rehab-építészetre.

A kritikádat mindenesetre köszönöm, igyekezni fogunk jövőre jobbak lenni. Ami pedig a Hungáriát illeti: minden zsűritag megkapta a teljes pályázati anyagot cd-n jó előre a felkészüléshez, mindenki bejárhatta az épületeket, ha akarta (a legtöbben meg is tették), és mindenki szóvá tehette volna az előadónak, hogy hol a benyújtott pályamű második, vitatottabb része. F.A. kicsit csinált egy bolhából elefántot, ami nyílván önmagában alkalmas rá, hogy jó gumicsont legyen a "médijjàban", és amin jó sokáig rágódhat a szak- és nem szaksajtó (nincs rossz hír, csak hír van), de az az igazság, hogy ha 8 pontot ad rá F.A. akkor is a Hungária nyer, a médiazsűri pedig már a bejáráson "bekajálta" a projektet, nem szűzen és tudatlanul érkezett a zsűrizésre. Azaz mindez nem perdöntő, sorrenden nem változtató Földes-féle "magánszám" volt. (Szerintem.)

doktor_genya
2010.12.04.
22:07

ugyanolyan zavaros írás, mint amilyen a trafóban tartott esemény volt. Ennyi közhelyes, sztereotíp marhaságot régen olvastam a fórumon. Ezzel együtt a Bán Feri által véleményezett (nem sztárolt!!!) együttes kábé egy jól sikerült diplomaterv szintjén van. Az építészet pedig nem csak Mumford szerint társadalmi művészet, jó reggelt Anna!

hady
2010.12.02.
19:44

Jó volna máshol, nem szaksajtóban is megjelentetni ezt az írást. Szépen magyarázó képekkel.

bandg
2010.12.02.
15:14

élvezet volt olvasni, tiszta, érthető

robi
2010.12.02.
11:28

Egy megállapítással mindenképp vitatkoznék:

 

"A gyakorlatban megélt életforma elvi elutasítása ismét csak értékzavarhoz vezet, ..."

 

 Ha mindig megbékélnénk/megelégednénk a pillanatnyi gyakorlatban megvalósuló/megvalósítható értékrenddel/életformával stb. ma is a  fán csücsülnénk Afrikában -jobb esetben.

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk