Az újjászületett Royal fürdő

Mivel a többszöri átalakítás és a majdnem teljes pusztulás mellett az egykori területnek csak kb. kétharmada állt rendelkezésre, a tervezői koncepció, és az építtetői elvárás, összhangban az igényes kortársi építészet, és befektetői gyakorlattal, a történeti miliő megidézése mellett egy modern berendezésű és felszerelésű SPA létrehozása volt. Építész tervező: Marosi Miklós Közti Rt.

Az ezernyolcszázas évek végén, az egykori Royal szálló megnyitásával közel egy időben épült fürdő a szomszéd lakóház udvarán, ill. mélyföldszintjén helyezkedett el. A lakóépület tervezője és tulajdonosa is egyben /így a fürdőé is/ Freund Vilmos a kor jeles építésze volt, aki sokáig maga is az épületben lakott. A fürdő 1886-tól kád, gőz, és hullámfürdő volt, aminek luxussal, és eleganciával kialakított tereiről, modern technikai felszereléséről nagy elismeréssel nyilatkoztak. A nagyobb tereket Róth Miksa által készített üvegtetővel fedték, a falakat díszes, csempeburkolattal látták el. 1896-tól a kor legnagyobb, és legelőkelőbb szállodájával, a Royallal kapcsolták össze. Egészen 1944-ig működött, majd bezárták. Az 1980-as években, az akkor már szinte teljesen lepusztult terek helyén mélygarázst akartak építeni, ám az ötlet szerencsére nem valósult meg.

A nemzetközi szállodalánc, a Corinthia cég 2002-ben jelentős befektetéssel, a hotelt átépítette, bővitette, és az egykori, csak romjaiban megmaradt fürdőt is megvette. Hosszú jogi huzavona után sikerült megindítani a rekonstrukciót. Mivel a többszöri átalakítás és a majdnem teljes pusztulás mellett az egykori területnek csak kb. kétharmada állt rendelkezésre, a tervezői koncepció, és az építtetői elvárás, összhangban az igényes kortársi építészet, és befektetői gyakorlattal, a történeti miliő megidézése mellett egy modern berendezésű és felszerelésű SPA létrehozása volt. A legkorszerűbb felszereltséget az üzemeltető társcége, a francia Algotherm biztosította. Az elhatározás az építészeti formálás tekintetében így párhuzamosságot jelentett a „történeti" és „modern" között. A történeti elemeket a nagy terek anyagainak, az egykori betétes csempeburkolatok, a díszüvegek, és kovácsolt szerkezetek műves újrakomponálása hozta, beleértve a szerkezeti kényszer diktálta oszlopokat, melyek a pest-budai csarnokos, eklektikus fürdőépítészet jellegzetességei. Az új térkonstrukció sajátossága, hogy az érkezési, galériás szinten az uszoda csarnokot keretező térfalakat körben áttört, széles üveg ajtósorral alakítottuk ki, így az udvari mennyezeti üveg felülvilágító mellett, a „földalattiságból" virtuálisan kiszabadítva a zárt tereknek könnyedebb, „pavilonos" jelleget lehetett adni. Ez a megoldás az európai nagy fürdőhelyek korabeli építészeti örökségéből merít (Baden, Karlsbad stb.).

A csatlakozó új terek egyszerűbb, az új fürdőkultúra átlényegítő, relaxáló feladatát szolgáló, de a finom apró, és a nagyobb kőmozaik felületek, illetve a természetes, világos homokkő, és a sötét diófából készült modern berendezés kontrasztjára épített karaktert mutatnak. Mindezt a szín, tónus, és anyagkontrasztot segíti az igen széles skálán variálható funkcionális, és hatásvilágítási megoldások együttese. Kiemelő és koncentrált, visszafogott, és sejtelmes fények, hangos csobogó csarnoktér, és mélycsöndű kisebb helyiségek, fénylő díszes múltidéző formák, megnyugtató, felületek, testközelben modern, de érzékenyen alakított, természetes anyagú berendezések, tárgyak együtthatására épített téregyüttes készült.

A Royal fürdő múltban és jelenben történő barangolást, testi-lelki felfrissülést ígér.

Marosi Miklós, Schinagl Gábor