Bence-hegyi kilátó ötletpályázat - Bánhegyi Zsolt, Farkas Ádám és Mihály Oszkár terve

Bemutatjuk Bánhegyi Zsolt, Farkas Ádám és Mihály Oszkár a Bence-hegyi kilátó ötletpályázatára készített munkáját. 

Érkezés Velencére

Budapest irányából az M1-es autópályán Velence felé haladva 1-1,5 km távolságból a Bence-hegy látképe tárul elénk, amelyet a hegy oldalán álló telekommunikációs torony határozott egyszerűséggel kijelöl. Székesfehérvár irányából hasonló távolságból és módon tűnik fel, bár az út menti létesítmények és növényzet miatt sokkal ritkábban, így rövidebb ideig látható.

Az Országúton haladva Kápolnásnyék irányából cca. 1-2 km távolságból az út tengelyében jelenik meg a hegy. Közelebb érve már csak a felüljáróról látható. Székesfehérvár irányából egy rövid szakaszon bújuk elő az út menti növényzet és házak takarásából. A Nadapi útról a hegy (a településhatárokig) a teljes úton látható.

Velencében

A domborzati- és terepviszonyok miatt Velencébe érve a hegycsúcs egyáltalán nem látható, ezt a takarást a szűk utcák adta beépítés fokozza. A hegytető és tervezendő kilátó helye a panoráma út legfelső karimájáról észlelhető. A túraútvonalon haladva ugyancsak a panoráma úthoz érve látszik a hegycsúcs.

A hegyen

A helyszínen található autós és buszos parkolás kellő mértékben megoldott így ezzel a tervezés során nem foglalkozunk. A csúcsra történő gyalogos feljutás útvonala megfelelően, kényelmesen megoldott, de kialakítása időtállónak nem mondható, akadálymentességről nem beszélhetünk. A sárga jelű túraútvonal felől az övárkon át egy ösvény vezet fel a csúcsra. A fák mérete szemmel láthatóan nem haladja meg a 4-6 méter magasságot. A fák (többnyire fenyők és kőrisek) a sziklás talajban nem képesek elég mély gyökérzetet verni, ahhoz, hogy a szél ne csavarja ki őket. Valószínűleg ezzel is magyarázható a csúcs felé haladva a növényzet ritkulása. A csúcsról észak-északkeleti irányban Nadap irányába, illetve déli irányban a Velencei tó felé a kilátás eleve megfelelő. Keleti és nyugati irányokban a növényzet jelentős mértékben kitakar, ilyen módon a vágyott körpanoráma nem teljes.

A helyen

Ottlétünk során azt éreztük, hogy megérkeztünk. Nem csak egy magas pontra, ahonnan körülnézni lehet, hanem egy nehezen körülhatárolható tisztásra, ahol jól esik fagyban is időzni, ahol a hely atmoszférájában a bentlét, így a köztesség érzése is megjelenik.

Érkezés a pályazati térbe

Úgy gondoljuk, hogy mivel a helyszínre készültek már ötletek meg kell említeni azok tanulságait. Az előző pályázat díjazott munkái mind rendkívül értékes alkotások, és a pályázati kiírás is merőben eltérő volt, ezért elemzésünk nem értékelés, csupán a konzekvenciák levonása a jelen pályázati kiíráshoz.
A tervek szinte mindegyike átmeneti (fedett-nyitott vagy határolt) teret hozott létre, amely jó megoldásnak tűnik, tekintve hogy a helyre jelen állapotában is jellemző a köztesség. Az átmeneti tér jól kapcsolódik környezetéhez és a létrehozott funkció(k)hoz is könnyen hozzárendelhető.

A tervek mindegyike a hegycsúcsra épít, mégis úgy tűnik a környező növényzet kitakarásait, annak problémakörét nem kezelik.

Az elkészült tervek léptéke elég apró, mind alaprajzi, mind magassági értelemben, a kiszolgáló funkciók pedig a parkolónál maradtak. Érthető, hiszen a hozzá rendelt funkciók, illetve a helyszín adottságai nem igényelnek többet. Ezzel egy időben nehezen képesek rendezvényeket, nagyobb csoportokat, eseményeket ellátni, holott a helyszín erre alkalmas lehetne. Erre a kérdésre csak a nyertes pályamű / Gereben Péter - Márián Balázs terve/ ad választ, de fedett tér híján.

Kilátások

Az északi és déli irányokban a terepviszonyokból, és a tisztás adottságaiból fakadóan a kilátás többé-kevésbé megfelelő. Keleti és nyugati irányokban a fák lombjai kitakarnak. A kilátást akadályozó lombok 3-4 méter magasságig zavaróak, így ez az a magasság, amit a kilátónak feltétlen el kell érnie az adott pontokon. A növényzet ritkítását nem gondoljuk megfelelő megoldásnak, hiszen azok természetes részei a helynek, élővilágának. A sziklás talaj jelen állapotában is kevéssé képes lassítani a csapadékvíz nagyiramú áramlását, így a növényállomány irtása meglehetősen rossz megoldás lenne.

Köztesség

Olyan építészeti és természeti térfúzió létrehozását tűztük ki célul, ahol az ember egyszerre érezheti magát bent és kint, ahol a hely(zetek) kijelöltek, de nem lehatároltak, védelmet nyújtanak, de a mozgásban nem szabnak határokat, annál is inkább, mozgásra késztetnek, bejárásra, a hely(zetek) felfedezésére a köztes időben.

Csúcskérdés

Ma Magyarországon már tip(ik)usnak mondható az az építészeti viselkedés, hogy a hegycsúcsra építünk, az építménybe bemegyünk, és áttört felületű, lépcsőtereken keresztül a lombok fölé emelkedünk. Jelen helyzet ezt a gesztust nem igényli, és tekintve, hogy 30-50 fős csoportok érkezésével számolunk, kifejezetten hátrányos megoldás lenne. Helyette azt tűztük ki célul, hogy meghagyjuk a látogatóknak az eredeti élményt: a "hegytetőn levést".

Ikon

Az ikon értelmezésünk szerint, és eredeti etimológiai jelentését tekintve is: KÉP. Ezért az épület ikonikussága vagy adott esetben landart-jellege nem zárják ki egymást. Az építészetben ez képszerű nézeteket, könnyen felismerhető, és ábrázolható karaktert, a kontextusba való koherens illeszkedést jelent. A terv készítése során ezeket tartottuk szem előtt.

Kilátó

A tervezett kilátót egy körbejárható gyűrűként képzeltük el a hegy tetején. Az ellipszis alaprajzú körsétány síkja döntött, így kialakul egy magas és egy alacsony szakasza. Az alacsony rész, terepre illesztett szakasz adja a feljáratott, a magas szakasz pedig a fákkal takart irányban emelkedik a lombkorona szintjéhez, így biztosítva felettük való átlátást. A körbejárható forma folyamatosan új perspektívát ad a látogatóknak, és egyidejűleg sok ember befogadására képes.

A domb gyalogos megközelítését egy a felszínek spirálisan felvezető mészkőzúzalékos ösvénnyel egészítettük ki. Ez a nagyon lapos lejtésű tanösvény túl azon, hogy rendkívül érdekes információt hordoz, egy izgalmas grafikai elemként is megjelenik a kilátóban fellelhető látványok között. Az új - szerpentinként vezetett - sétányról így akadálymentesen fel lehet sétálni az oválgyűrűre.

Az elnyújtott ellipszis alakú a talajfelszíntől elemelt kilátó ösvényt olyan módon lehet elhelyezni, hogy az alacsonyra növő lombok között tudjon haladni a növényzet károsítása nélkül.

A kialakított ösvény fák lombjai között és helyenként felett nem jelent majd drasztikus új tájelemet. Azonban új kilátó pontokat teremt a látogatók számára.

A szerkezet pontalapokon álló, horganyzott acél pillérekkel és acél tartógerendákkal elképzelt. A járófelület és korlát anyaga keményfa.


Bánhegyi Zsolt, Farkas Ádám, Mihály Oszkár