Berendezni egy kastélyt a 21. században

Magyarországon ritkaság az olyan kastély, melynek eredeti berendezése fennmaradt. Egervár sem ilyen. Ilyenkor a belsőépítészeti tervezés feladata még jelentősebbé válik, hogy egyrészt keretet adjon, másrészt maga is részese legyen annak a tartalomnak, amely a falak közé kerül. Nem első ízben vállalkozott ilyen feladatra a Földes és Társai Építésziroda.

A kastély helyiségei közül csak néhánynak, de egy annál látványosabb csoportnak a tervezési feladatát kapta meg a Földes és Társai Építésziroda. Ezek:

• a földszinti recepciós tér (kávézó funkcióval), szuterén kiállítóterem és játszóház lépcsőház és folyosók,
• az I. emeleti enteriőrök, és időszaki kiállítótér (vendégfogadó funkcióval),
• a II. emeleti kastélytörténeti kiállítás (multimédiás eszközökkel).

A tervezés megkezdésekor a régészeti feltárások is megkezdődtek, a falszövetben fellelhető oszlopfő és párkánytöredékek még csak sejthetőek voltak. Ismertük és meg kívántuk jeleníteni a reneszánsz épületrészeket a korabarokk és későbbi épületszövetben (ezt a falazott felületüket hártya-szerűen követő, vékonyvakolattal, máshol csupasz falfelülettel jelöltük). Ezzel együtt – a felújítás anyagi keretei miatt is – több, a korábbi (1960-as) felújításkor bekerült minőségi elemet meg akartunk őrizni.
Néhány vasbeton födém megőrzésénél a puritán józanság volt az iránymutatónk.

A belsőépítészeti rekonstrukció a terek anyagait egyszerűsített formában, de autentikusan kezelte: Meszelt falak, kézi vetésű vöröskerámia padlóburkolat rekonstrukciók a folyosókon (a lábazat nélkül), meszelt boltozatos, vagy sík, illetve gerendafödémek. Az inspiráló tömegek, és anyagok, valamint a kastély története egyszerre indokolta, hogy a belsőépítészet ne tüntesse el a különbségeket és ne próbáljon egy új, erős karaktert megjeleníteni, hanem a sokrétegű vizuális környezethez alkalmazkodó, mégis szintetizáló rendszert teremtsen.

Az erődvár tömegformáiban (várfalak, lőrések) találtunk olyan inspirációt, amely régi-új autentikus rétegként képes összefogni a meglévő elemeket. A beépítésre kerülő bútorok formái ácsszerkezeteket idéznek, izgalmas (fűrészelt), de bútor finomságú, szürkített, fehérített felületekkel. Ilyen például a recepció - múzeumi bolt - kávézó hármas funkciójú bútora, és a pincék padsorai is.

A mobiliák viszont finoman torzított, csonka gúla formákkal és hagyományos, nyers anyag-színekkel (mész fehér, tölgyfa, vas szürke) absztrakt tömböket, kereteket formálva képeznek finomarchitecturát. Ezek a székek szoborposztamensek és kiállítási installációs állványok, valamint az integrált látogatói információs rendszer multimédiás eszközök hordozó elemei.

A recepció tere (korábban kápolna majd magtár, legutóbb diszkó) új funkciójához kapcsolódó bútorok ideiglenes, lehelyezett jellegűek miközben a tér érvényesülését segítik, megidézve annak eredeti szakrális funkcióját is. Szándékosan csendesítettük az új bútorok, térelemek vizuális jelenlétét az alapanyagok natúr, és fehérített színeivel, a hagyományos anyagokat (meszelt fal, fa gerenda, kovácsoltvas, üveg) idéző anyaghasználattal és a "részletmentes", de finom arányú tömegekkel.

A minőségi világítás megteremtésére korszerű kiállításvilágító rendszert használtunk, amely differenciált direkt és indirekt fények kifinomult használatát teszi lehetővé. Ez mindenhol az épülettől ellebegtetett absztrakt áttetsző rendszerként jelenik meg – kivételt a történetileg rekonstruált enteriőrök képezik, ahol az eredeti korszaknak megfelelő világítótest-rekonstrukciók készültek.

A történelmi személyek megidézését, és a környezettel szolid kontrasztot hordozó élénk színeket egy másik tárgycsoporttal, a vár urait, úrnőit ábrázoló függesztett és fal elé szerelt nagyméretű reprodukciókkal csempésztük vissza a szerény méretű, de megragadó erejű terekbe.

szöveg: Földes és Társai