Budapest Más!

"A rákosrendezői beruházásnak jogi alapja lehet, hogy van, de etikai nincs" -írja Kammermann Lilla a rákosrendezői megaberuházás kapcsán. A cikk éles kritikát fogalmaz meg a kortárs városfejlesztéssel kapcsolatban, egészen egy egyéves építészeti moratórium radikális gondolatáig elmenve.

Budapest más!

De Budapest más – gondolom magamban, ahogy az egyetemi tanárom taglalja, hogy ez nem egyedi eset és többek között a moszkvai városfejlesztési modellre és a belgrádi Duna-parti beruházásra hivatkozik. Este már el is olvasom a Moszkváról szóló szöveget: „Itt két szempont különösen fontos: Először is a politikai dimenzió, azaz az urbanizmus felhasználása a hatalommal rendelkezők és a lakosság közötti viszony alakítására; másodszor pedig a gazdasági komponens, amelyben az urbanizmus nagyszabású profitmodellé vált" [1]. 

A másik tanulmányt is megnyitom. Városi megaprojektek, nemzetállami politika és szabályozó kapitalizmus Közép- és Kelet-Európában: A belgrádi vízparti projekt [2]. Sárga digitális szövegkiemelővel jelölöm a megkérdőjelezendő tulajdonosi konstellációkat, klientarista érdekeket és a szerb állami jogrend határainak végletekbe menő arcpirító hajlítását. Egy évvel később percek óta állok a piros lámpánál, hogy átsétálhassak egy autópályán a város közepén. Lesétálok a Belgrade Waterfront projekthez, és azon gondolkozom, hogy Budapest lehet, mégsem más. 

Ma már el tudom képzelni, hogy megérkezek a Mini-Maxi-Dubaj gated communitybe [3] taxival, és a városrész határában leadom a portásnak a személyimet, mielőtt továbbhajtunk – mert tudom, hogyan megy ez Egyiptomban – csak nem akarom. Ugyanúgy, ahogy nem akarnám látni a kulcsra zárt játszóteret a közvágóhídi ingatlanfejlesztési projektek között, de azt nem bírom nem látni, úgyhogy írok. 

De továbbmegyek.

Nem is taxival fogok érkezni, hanem helikopterrel, hiszen a 240 méteres felhőkarcolóhoz ez dukál. Helikopterrel érkezek Ferihegyről, kicsit pihenek a Mini-Maxi-Dubajban, és utána továbbrepülök a Hungaroringre [4]. Úgy fogok repkedni, mint Jakartában vagy São Pauloban, ahol több a felhőkarcoló, mint New Yorkban – így lesz Budapest is igazi helicity vagy, ahogy Jan Gehl mondaná, a “madárürülék építészet" [5] táptalaja. Remélem majd figyelnek közben, hiszen minden jól be lesz kamerázva, azt borítékolhatjuk. Így figyeli majd a Hősök teréről Gábriel arkangyal, a magyarok őrangyala is, ahogy Budapest elveszíti az UNESCO világörökség státuszát, akárhányan is gyűlnek össze körülötte. Utána készülhet az éj leple alatt egy, a nyugati elnyomástól roskadozó Gábriel arkangyal szobor a Mini-Maxi-Dubaj területére, már ha a befektető is megengedi, és készülhet az újabb ellenemlékmű, lásd Szabadság tér. 

Lázálom. 

Mind tudjuk, hogy nem fogok helikopterezni (ha lehet, vonatozok), maximum a 200E-vel jövök be a városba és ülök le a Bakáts téri padra, ott pihenek meg a gondolataimmal, akár ott a pad, akár nincs. És elmélkedek a rákosrendezői Mini-Maxi-Dubajról, akár ott lesz, akár nem. Közben a fejem fölött zúgnak el a helikopterek, mint Brazíliában. Félek, hogy megszokom, mert egy idő után megszoktam ott is. Mert legyen szó Bakáts téri padról vagy rákosrendezői Mini-Maxi-Dubajról, mindkettőnek felbecsülhetetlen értéke van, kifejtem, miért. Itt nem esztétikai értékekre gondolok, hanem a vitaértékre. 

“A 19. század végén Alois Riegl a művészet történetében egy immanens akarás (a Kunstwollen) működését tételezte fel. Amikor 1905-ben egy radikálisan modern osztrák műemlékvédelmi törvény (egyébként soha meg nem valósult) tervezetét kidolgozta, nemcsak a műemléki értékeknek, hanem általában az emléknek és az emlékezésnek az elméletét is kidolgozta. Kategóriarendszere két alapvető tényezőn alapul: a művészeti értékek jelenkori használati vagy aktuális művészeti, illetve múltbeli (emlékezeti) jellegén, illetve a rájuk vonatkozó akarat szerepén: eszerint lehetnek akaratlagosak (gewollt) vagy akaratlanok (ungewollt). Például az akarattal emelt emlékszobor vagy a történeti mivoltában hangsúlyozott épület annak a jelenbeli értékfogalomnak a megtestesítése, amelyet legismertebb formájában a vadonatúj (nagelneu, brand new) épület képvisel. Riegl felfogása szerint az emlékek igazi értéke iránt a – csak részben tudatos – hangulati megközelítés teszi az embert megértővé." [6]

 Gabriele Dolff-Bonekämper A műemlékek vitaértéke című munkájával egy új fogalmat vezetett be: „Az a tény, hogy a műemlékek értékesek lehetnek, nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert viták tárgyát képezik, és mert világossá és tárgyalhatóvá teszik a társadalmi konfliktusokat, vezetett a műemlékek vitaértékéhez, mint koncepcióhoz." [7] A vitaérték lehetőséget ad arra, hogy árnyaltabb különbséget tegyünk akaratlagos és akaraltan között, vagy akár szembenézzünk a kényelmetlen örökséggel: az, hogy tisztán gondolkodjunk arról, hogy egyes korszakokban kinek volt joga meghatározni, mi értékes, emlékezésre érdemes és mi nem, alapvető feltétele annak, hogy meg tudjuk határozni az egyéni és társadalmi viszonyunkat a minket körülvevő épített környezethez.

Legyen szó közterület átnevezésről, bontásról, rekonstrukcióról, áthelyezésről, a konfliktusos helyzetekkel való szembenézés aktív, széleskörű diskurzust igényel. Ennek hiányában a terhelt örökséggel (például az egykori Köztársaság téri, mai II. János Pál téri pártszékházzal), a mai napig láthatóan nem tudunk mit kezdeni. A 20. századi magas vitaértékű budapesti emlékeket különböző módokon dolgozta fel a társadalom. Bevett gyakorlat a muzealizálás, gondolva a Memento Park koncepciójára, említendő a Német megszállás áldozatainak emlékműve és vele szemben az Eleven Emlékmű is, de ugyanígy szóba jöhet mint általános szembenézési gyakorlat a kommentálás, az átalakítás, a kiegészítés és az eltakarás. [8] Így festették le többször, majd így tűnt el a közterületről a Bakáts téri pad is, és került végül a Meme Múzeumba. [9] A 240 méteres Mini-Maxi-Dubaj felhőkarcolója számtalan társadalmi vitának állíthatna emléket. Remélem nem fog. Hiszen ezzel egy szanaszét szakadt társadalmat tovább polarizálnánk, mert sajnos még mindig van hová. 

Ha már az elképzelhetetlenben gondolkodunk, Mini ide vagy Maxi oda, akkor legyen inkább egy – akár csak egyéves – bontási moratórium Budapesten. Egy zsugorodó városnak, amelyet nyaranta felperzsel a hőszigethatás, ahol a lakás és egyéb épületállomány számottevő része a KSH adatok alapján kong az ürességtől, egy park mégiscsak jobban állna. [10] A bontási moratórium mind elméleti síkon, mind gyakorlatban számtalan folyamatot indíthatna el. Talán akkor az építészet is igazi közüggyé válna. 

Egy bontási moratórium, a teljesség igénye nélkül [11]: 

Aktiválná a meglévő épületekben és a már beépített területeken rejlő nagy lehetőségeket. Az új lakások létrehozása helyett a megőrzés, a felújítás, az energiahatékonyság javítása, valamint az emeletek hozzáadása, a bővítés és a jövőbeli használati igényekhez való igazítás kerülnének előtérbe mint konstruktív válaszok a lakáskérdésre.

A meglévő épületek hasznosítása hatékony eszköz lehetne az energia- és klímaválság elleni küzdelemben. Megőrizhetnénk és felhasználhatnánk az anyagban tárolt szürke energiát. Emellett csökkenthetnénk az olyan energiaigényes és klímakárosító építőanyagok, mint a beton és az acél iránti keresletet.

Egy lépést tennénk a körforgásos gazdaság felé. A bontás helyett az építőelemek újrafelhasználására szolgáló infrastruktúrák létrehozását segítenénk elő. Végül is a körkörös városnak nem lenne többé szüksége hulladéklerakókra.

Megakadályozhatná a városi központokban a dzsentrifikációt és a lakosság kiszorítását; a kilakoltatásokat, amelyek gyakran kéz a kézben járnak a bontással és az új építkezésekkel. Az építési moratórium így ellensúlyozhatná a társadalmi feszültségeket is.

Végül, de nem utolsó sorban hozzájárulhatna a társadalmi és gazdasági átalakuláshoz. A meglévő épületek fenntartásának és javításának megbecsülését jelképezhetné, teljes építészeti és történelmi értékében.

A rákosrendezői beruházásnak jogi alapja lehet, hogy van, de etikai nincs: „A dél-budapesti rozsdaövezet példája után a rákosrendezői is azt mutatja, hogy a kormány beavatkozása a budapesti településrendezési szuverenitásba, hogyan kedvez a kormányhoz közel álló befektetőknek. Figyelmen kívül hagyja azokat a szempontokat, amelyek a társadalmilag elfogadható, ökológiailag és műemlékvédelmi szempontból kiegyensúlyozott városfejlesztési politikához elengedhetetlenek." [12]

Leányálom.

Kammermann Lilla

Felhasznált irodalom: 

letöltés: 2024.02.23.
[1] Zupan, D.& Büdenbender, M. (2020). "Modell Moskau" - Entstehung, Entwicklung und Expansion. Forum Stadt. pp. 323-342. 
[2] Grubbauer, M., & Čamprag, N. (2019). Urban megaprojects, nation-state politics and regulatory capitalism in Central and Eastern Europe: The Belgrade Waterfront project. Urban Studies, 56(4), pp.649-671.
[3] Wikipédia: Lakópark. Modern formájában a lakópark olyan lakóközösség, amely mindig ellenőrzött, gyalogos-, kerékpáros -, vagy gépkocsibejárattal rendelkezik, és amelyet zárt falak, kerítések vesznek körbe. A lakóparkok általában kis lakóutcákból állnak, és számos egyéb létesítménnyel is rendelkeznek. Kisebb lakóparkok esetén ez csak egy parkot, vagy egyéb közösségi területet jelent. A nagyobb lakóparkokban már minden olyan szolgáltatás megtalálható, amely az emberek legtöbb napi szükségletét kielégíti.
[4] Hvg.hu (2023). Helikopter-dugó van a Hungaroring felé. 
https://hvg.hu/itthon/20230723_hungaroring_helikopterek
Utolsó letöltés: 2024.02.23.
[5]  "Az építészet véletlenszerűen pottyant le az égből, mint a madárszar" – mondta jellegzetesen, és a RIBA teljes közönsége nevetett. Jan a dubaji felhőkarcolókról beszélt, és arról, hogy minden egyes épület úgy néz ki, mint egy drága parfümös üveg.
lsd. itt: https://www.archisearch.gr/city-issues/jan-gehl-in-london-on-drop-shit-architecture-c/
[6] Marosi, E. (2019) A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékvédelem. in Magyar Tudomány 180(2019)10  pp.1564
[7] Gabi Dolff-Bonekämper (2021) Der Streitwert der Denkmale. Urbanophil – Netzwerk für urbane Kultur
[8] A girlscanscan kollektíva: rontom-bontom című kiállításának szövegrészlete. (2023) Telep Art Gallery, Budapest.
[9] Hvg.hu (2023): A szivárványos pad múzeumba kerül, de már átadták az utódát, ami kockás.
https://hvg.hu/itthon/20230725_ferencvaros_pad_szivarvanyszinu_fradiultrak
[10] Bábel, V.: A félmillió üres magyarországi lakás nyomában (2024) in. hvg.hu.
https://hvg.hu/360/20240105_KSH_ures_lakas_ingatlan_Magyarorszagon_nepszamlalas_2022
[11] A bontási moratórium pontjait a németországi 2022. szeptember 9-én publikált, a németországi lakásügyi, városfejlesztési és építésügyi miniszternek Klara Geywitznak címzett Abriss Moratorium című nyíltlevél szövegéből fordítottam, a németországi statisztikákra hivatkozó adatokat kivettem. A teljes szöveg, a támogató intézmények és az aláírók listája teljes terjedelmében elérhető a https://abrissmoratorium.de/ oldalon. 
[12] Kammermann, Lilla & Martini, Sebastian & Zöller, Enikő. (2023). Staat statt Stadt: Die rechtliche Grundlage zur Untergrabung der kommunalen Planungshoheit in Ungarn am Beispiel des Budapester Südens. In. Sub/urban – zeitschrift für kritische stadtforschung. 11. pp. 443-462.