Cohousing, avagy kis telek – nagy közösség Debrecenben

Kiss Tamás TDK dolgozatával párhuzamosan készítette diplomatervét, amelyek így egymást támogatva valósultak meg. Mindkettő elméleti kutatás és a gyakorlatba ültetett tervezési folyamat eredménye, amiben „modern közösségi ház", azaz cohousing született.

Bevezetés

A 2016-os év kezdetén egy chilei építész igen nívós díjat kapott. Terveiben azt a kérdést járta körül, hogy mi az építészet filozófiája? Gondolatmenetének eredménye: „Bring the community into the process" - vonjuk be a közösséget a folyamatba.

Ez kellően szemlélteti a téma aktualitását, valamint érdekesnek találtam, hogy Magyarországon, illetve a keleti régióban egyetlen működő példa sincs ilyen épületre, kezdeményezések viszont már léteznek. Úgy gondolom, hogy a társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti változásokkal fel kell venni a lépést, ami az építészetben is új megoldásokat követel. Egy ilyen épület alternatíva lehet a magyarországi lakáshelyzet orvoslására, valamint a társadalomban fokozódó elidegenedés visszafordítására is.

A közösség bevonása a tervezési folyamatba, azaz a részvételi tervezés a családi ház léptéknél valamelyest ismeretes. De miért ne lehetne kiterjeszteni nagyobb léptékre is? A jelentősebb létszám miatt ez jóval komplexebb tervezést igényel, viszont az építészeti eredmény és a terek a leendő lakók megtestesülései lesznek, valamint a megosztott közös terek révén fenntartása gazdaságossá válhat, illetve olyan terekre tehetnek szert így a lakók, amelyekre normál körülmények között nem feltétlenül lenne lehetőségük.

Valós személyek, valós igények de fiktív kísérleti program keretein belül került sor a lakógyűlésekre, amelyeken meghatároztuk a közösségi értékeket, célokat, funkciókat, valamint az egyes lakók megosztási igényeit, amelyek körvonalaztak egy térbeli rendszerbe adaptálható, síkbeli funkciósémát.
A lakótalálkozók nagyon jó hangulatban teltek, élvezetesek voltak, tulajdonképpen közösségkovácsoló hatással bírtak, a résztvevők sokat megtudtak egymás vágyairól, eddigi lakhatási tapasztalataikról és arról, hogy ki hogyan szeretne élni. Szerintem korrekt és előremutató, ha a leendő lakó vágyai érvényre juthatnak azzal kapcsolatban, hogy hogyan szeretne élni, így formálhatja önmaga és családja jövőjének tereit.

A lakók nagy százaléka ideiglenes lakhatási lehetőségként és befektetésként tekintett az épületre, de ez nem jelent hátrányt (a kollégiumok adnak jó analógiát az ilyen társasházak működéséhez). Az idők folyamán cserélődik majd a lakóközösség, viszont ennek van egy, a lakók által kialakított szabályrendszere, amely közös elhatározással született és mindenkin számon kérhető.

A helyszín, koncepció

A Hal-közben lévő élet a Simonffy utca torkolatába érve elhal. Az itt megtestesülő gazdag makro (városi léptékű) közösségi szférát kívánom továbbvinni, teret adva ennek az öko-boltban és teaházban, ezzel a program igen jelentős felületen érintkezik a városi közösséggel, tágabb értelemben vett átmeneti teret képez a város és az épület között, amelyet a ház lakói szintén aktívan használnának. Ez egy nyitott ház, nyitott emberekkel, nyitottak a szolgáltatási funkciók is a városra és a világra.

A cohousing öko-tudatos szemlélete a külterületről beszállított és egyéb csomagolás nélkül árult termékek árusításában mutatkozik meg, valamint ez a szolgáltatás egyben a ház fenntarthatósági eleme is. Hézagosan zártsorú beépítést választottam, amely kommunikál a szomszédos épület belső udvarával, ezáltal együttes légterük kellemesebbé válik.

A koncepció úgy alakult a beépítést követően, hogy a lakószinteken fiókszerűen "kihúztam" a telken mélyebbre eső szobákat, ezek déli irányba kaptak megnyitást, így ablakaik nem a tűzfalra néznek, hanem az utca irányába.
A felsőbbek lakószintek, emeletenként 1-1 lakással északon és délen. Az egyszobás lakások északra a 2-3 szobásak délre kerültek. A 8 lakás mind a 4 szinten közösségi tereket fog közre, melyeknek szerves része a lépcső. Teljes értékű lakásokról van szó, viszont csak a közösségi terek érintésével lehet azokat megközelíteni.

Az épület lehetőséget ad a közösségteremtésre, szocializál de nem kényszerít semmire, a lakók között aktív és szabályozható érintkezést tesz lehetővé. Nincs kényszerített érintkezés, bár a közösségi tér erőteljesen hívja a lakókat az együttműködésre, a központi helyzetéből adódóan nyomatékosan jelen van az épület szerkezetében. Az itt élők megtapasztaltatják egy fontos, elsődleges térben – amely az otthon – a közösségi tér előnyeit. A projekt egy nagyon erős közösségi identitás kialakulásának lehetőségét hordozza, ugyanakkor elvonulásra alkalmas, önálló/individuális lakóegységek kapcsolódnak hozzá.

Az épületben vertikálisan és horizontálisan is lehet találkozni a térben. Az említett megosztási szinteknek megfelelően kaptak helyet az egyes lakások. A 2-3. szint közösségi magnak mondható, azonban ez időszakos – tehát belép az idő tényezője is a terek mellett – mert nyáron inkább  a perifériákra tolódik el az élet, a tetőteraszra és a földszinti udvarra.

A térkapcsolatokat vizualitás szempontjából 3 csoportba soroltam: Nincs, opcionális és szabad. Az egyes lakások tér- és vizuális kapcsolatai külön hangsúlyt kapnak, szintén a lakók igényei szerint. Kialakultak kisebb és nagyobb felületen összenyitható terek, illetve "monitorozásra" (pásztázásra) alkalmas belső ablakok, így a közösségi terek egy belső zárt udvarként is értelmezhetőek. Ezen vizuális kapcsolatok opcionálisak, tehát a privát térből szabályozhatóak egy függöny vagy más árnyékoló segítségével, ahogy azt is az érintett lakó dönti el, hogy lakását egybe nyitja-e a közösségi térrel, ezzel fokozva saját tereinek léptékét – a másik oldalról tekintve: a közösségi terekét is.

Köszönet a diplomamunka és a TDK dolgozat elkészítésében tényleges és érdemi segítséget nyújtó személyeknek:

• Nati, Ildi, Mesi, Fecó, Dénes, Dávid, Áron, Dani
• K. Theisler Katalin
• Dr. Dúll Andrea
• Kállay Ferenc
• Sándor Gergely